Ízelítőként, talicskánkkal elhoztam onnan egy-két mesterművet. (Bakter Bálint, az "Acélritmus" nevű, rendelés hiányában stand by állapotba került Versgyár megb. képv.)
LACKFI JÁNOS
Versek, nem akármiről!
A Versgyár kapcsán (erről én is tehetek) elterjedt, hogy annak bizonyítására szolgál: bármiről lehet verset írni, sőt, a Lackfi fog is, ha szépen megkérik. Nos, ilyesmire természetesen volt példa jócskán, továbbra is szeretném azonban, ha ez a rovat a valóságunkban fellelhető "némaversek", kreatív szikrák költészetté változásának terepe lenne. Vagyis a világból szinte "kilógó" költeménykezdeményeket szeretném begyűjtetni fogékony olvasóimmal. Ezért hát privát jellegű köszöntőket, hasonlókat csak kivételesen vállalok. Várom ellenben, hogy jöjjenek a pompás lírai bodzavirágtányérok, nagyon szívesen készítek belőlük bodzaszörpöt.
13. Hideg Anna témája:
„Pár hete vasárnap nyitva hagyták a templom ajtaját és a szél lassan
beterelte a kóbor nyárfaszöszöket (a nyárfa termését, ami ilyenkor úgy száll
mindenfelé, mintha hó esne). Az éles délelőtti fényben remekül lehetett
látni őket. Látszólag céltalanul libegtek, ha elkapta őket a huzat,
gyorsabban repültek, de végül megtalálták a helyüket: az előttem ülő
néninek pont olyan fehér-bongyor haja volt, mint ezek a szöszök. Előbb vagy
utóbb minden környékbeli szösz a néni fején landolt, és tökéletesen
egybeolvadt a bongyorokkal. A mise végére határozottan több haja lett a
néninek.”
Nos, a Radetzky-mars ritmusában a vers:
BOLYHOSODÁS
Pihe itt, pihe ott, pihe ott és itt,
pörög és görög és áramlik,
szösze leng, szösze hull nyárfának,
szalad és tapad és nem fárad,
ide gyűl, oda gyűl templomhoz,
a kapun befelé ugrándoz…
Hova futsz, hova mész, hengergő,
ragacsos, pamacsos szöszfelhő?
Odabenn ücsörög egy néni,
a fején kusza szösz, haj fénylik,
odaszáll, odaleng minden szösz.
Ez a nő netalán ördöngös?
A fején a fehér bolyhosság
habosan dagad, és tornyos már –
libegés, lobogás, szösz-visszhang
közepén ül a hölgy: nagy pitypang!
92. Ungvári Judit témája:
„A méhekről szeretnék egy verset. Mert nagycsaládosak, egy-egy család
negyven-nyolcvanezer egyedből áll, ez elképesztő. Szorgalmasan
dolgoznak, ez példaértékű. A méhkirálynő naponta ezerötszáz petét rak, ez
szörnyen kimerítő. A dolgozók virágról-virágra szállnak, vidáman
zümmögnek, talán ez a legköltőibb. Táncukkal jeleznek egymásnak, ez
művészi. Az első lábukra és mellükre tapadt virágport középső lábukkal a
hátsó lábukon lévő kosárkába söprik, ez játékosan tudományos.
Beporozzák a virágokat, ezáltal rengeteg finom gyümölcsöt kapunk, ez
varázslatos. Mézet készítenek, ez nagyon finom és egészséges, gyógyító.
Szúrnak, ez félelmetes. Meghalnak a szúrás után, ez tragikus.”
Kicsit sokáig rágtam a témát, nem mintha nem szeretném a méheket, de
valahogy nem állt kézre a dolog. Most kisöpörtem minden korábbi
kezdeményt, és nekifogtam laza kézzel. Táncos lett, ez biztos, de hogy miért
pont háromsoros versszakokból áll, azt nem tudom. Fogjuk rá, hogy a
hatszögletű sejtek miatt (2x3=6). Ráadásul (nem azért a húsz fillérért) a
nyolc szótag is matematizálható (2 a köbön), és végül strófából is pont
nyolc sikeredett ki.
MÉH-LITÁNIA
A méhek nagycsaládosok,
Nyolcvanezer rokon se sok,
Buliznak zsongó méhkasok!
A méhek mint a kis güzük,
Sose apad a munka-düh,
Könyvelve minden tételük.
A királynő ezret petéz,
Sorsa szünettelen szülés,
Kezdheti újra, hogyha kész.
A méhek akár patikák,
Megfejve mind a sok virág,
Vitamin-bomba-robbanás.
Összeszedik, mi szétesett,
Szűrnek fanyarból édeset,
Kis kerítőnők, kétesek!
Minden méh egy szerelmi híd,
A két gyümölcsfa ott meg itt
Őáltaluk szeretkezik!
A méhek kész művészurak,
Táncuk légszobrokat farag –
Semmi-hieroglifokat.
A méhek harci rendszerek,
Kamikaze-hősiesek,
Szúrnak, bár beledöglenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése