 |
| Vetkőző népi táncosok * Fotó Nagy P. Zoltán |
Dr. Balázs Lajos: Amikor az ember nincs es ezen a világon (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009) c. néprajzi monográfiája továbbra is gazdag tárháza a csikszentdomokosi nemi viselkedésnek, ahogyan azt őszintén megnyilatkozó alanyai megvallották a szerzőnek.
Olyan kényes kérdéseket is megválaszoltak, mint azt, hogy mi a szerepe, fontossága és jelentősége a szűzességnek manapság a székely falusi társadalomban. Egy hosszabb, de történelmiségében társadalmi összefüggésekre is rávilágitó vallomást idézünk, egy 67 esztendős asszony szájából:
„Nyolcvan százaléka a férfiaknak nagyon tiszteletbe tartotta, ha úgy kapta, szűzen, a társát. Később aztán, az utolsó negyven évbe, má nem vót olyan nagy szenzáció. Má kezdték terhesen es a fehér ruhákot felvenni. De régen nem volt szabad. Nem es esküdtünk fehér ruhába, me színesbe esküdtünk, de a koszorút nem tehette a fejire, ha kiderült az, hogy férfivel vót...
Fontos volt, met a férfiaknak egy olyan bizalom vót, hogy a felesége nem volt mással, hogy ő vót az első..., hogy nem tudnak ujjal rámutatni... Met legtöbbször én azt hallottam a legényektől, hogy »ne tudja mondani senki, hogy ő es vót az én feleségemmel«. Ilyent ne vethessen senki a férj orrára. De ezt belénk es nevelték. Úgy féltünk, nagy erénynek tartottuk... A vallásnak is szerepe volt. Jártunk hittanórára, s vót egy olyan alkalom, hogy, hetedikesek vótunk, amikor az egyik lejánkáról kiderült, hogy valahol a nagy híd alatt a gyermekekkel csinálta az eszit. S ez így kikerült. S kitiltották a hittanóráról... Én úgy éreztem, mert leányul is jártam vallásos énekórára, hogy nem vagyok méltó oda, ha nem vagyok tiszta. Így éreztem... Én ha egy gyermeket (ti. serdülőt, legényt) megöleltem, megcsókoltam vóna, nem mertem vóna szentség kísérőnek menni. Úgy féltem, hogy az Isten megver, met hát lát mindent. S féltem, hogy ott megszégyenülök, ha úgy viselkedek... Nem igaz, hogy mint fiatalnak nem volt ösztönöm, hogy nem lett vóna kedvem, de örökké ez a gondolat úgy visszatartott. Hogy én legyek méltó a koszorúra, s legyek méltó megjelenni az egyháznál bármire. Attól is féltem, me szókimondók vótak a legények es, ha valamelyikkel lefekszem, megmondja nekem, hogy gyere csak onnét vissza, met emlékszel-e? Nagyon-nagyon féltem a szüleimtől es.
Volt egy három éves szerető. Szerettük egymást. De édesanyám tiltott. Később jöttem rá, asszon koromba, hogy igaza volt. Én amúgy nagy mulatós vótam. Énekeltem, táncoltam, vidám vótam. Nem kihívóan, de szerettem mulatni, szórakozni. Édesanyámnak abba vót igaza, hogy ez megölt vóna, amennyire fétett, hogy én ilyeneket csinálok.
Édesanyám egyenesen látta, hogy nem lesz vele jó életem. Akkor meg vótam egy kicsit édesanyámra neheztelve, hogy tiltott, de utána hálás vótam érte. Ez akihez férjhez mentem, egyenesen bátorított. A mi időnkbe (hatvanas évek), el merem mondani, hogy 80-85%-a így gondolkozott. Nagyon kevés volt, aki csapongó életet élt. Mer az vagy így, vagy úgy kikerült. A legények bőccségből es elmondták. Hogy én evvel az este így vótam, s úgy vótam. Sőt, még egymást küldték: »eredj, próbáld meg te es me lehet«. Mi nagyjából tudtuk, hogy kik azok..."
Érdekes játék zajlott le azért, hogy a fiatalok valahogy megtudják egymástól: érintetlenek-e avagy sem. Főként a lányokat ostromolták ilyen kérdésekkel, legtöbbször egésyen nyiltan.
"Kérdezték úgy es, hogy »Fel vagy-e törve?«; »Meg vagy-e kezdve, megkezdtek-e?«, így es kérdezték. »Valaki megkezdett-e?«...
A kérdésre, hogy ilyenkor megsértődött-e a kérdezett, a 68 éves asszony igy reagált:
„Akit szeretett, attól nem. Vót olyan, amelyik megsértődött az ilyenét. A leány úgy vette, hogy nem bízik a legény benne, s szétmentek komplekt. Ha a leány azt vallotta, hogy az, s később kiderült, hogy nem az? Volt, ahol elfogadták. Mer hát mit tehetett vóna, ha szerette erősen. De vót olyan es, ahol ebből lett probléma. Itt közeli szomszédasszonyom előre eltagadta, me megerőszakolták. Aztán lehet, hogy később belejött is, de nem akarta megmondani azért se, mert az aki megerőszakolta, olyan verekedős valaki volt, s nem akarta, hogy a férfiak között legyen probléma. Annyi történt, hogy mai napig hallja az urától. Ha iszik, s egy kicsit megharagszik, abba a helybe eléjő: »Mocskos kurva vótál« - a szemire veti most is, idős korba, pedig 70 felé vannak. Elpanaszolta az asszony, hogy most is, ha iszik, ezt az orrára hányja. Hiába mondta, hogy csak egy vót, azt vette, hogy »a lúdnak a vízbe a nyoma nem látszik. Ha eccer nem vótál szűz, lehettél százval es«.
Ha bevallotta, zsarolhatta a legény. Olyant tudok asszonyról, hogy valami anyagiért valakivel megtörtént. De ő úgy gondolta, hogy az az egy lesz. S utána ez zsarolta, hogy megmondja az urának. S kellett tovább viszonya legyen vele. Haláláig. Szerencsére, a férfi ilyen középkorosan meghalt, s így aztán megszabadult. De addig úgy kerülte, mint az ördögöt, hogy ne legyen lehetősége, hogy találkojzanak, s megmondja, S főleg, hogy ne verjenek esszé. Ha bevallotta, legtöbbször meg kellett mondja, hogy kivel. Ezt követelte a legény, s később a félrelépéskor es. Hogy »lám, elébb való-e, mint én? Kivel cseréltél fel?«"
A lányoknak tehát milló módon kellett s kell ma is védekezniük, ha tiszták akarnak maradni. Mert:
"„Ha alkalom került, a legény örökké próbálkozott. Volt, hogy má bejárhatott vizitába, s a szülők elmentek a szomszédba beszélgetni, s magunkra hagytak. Akkor örökké próbálkoztak. Amikor pedig hazakísértek, akkor rendszerint próbálkozott. Ott valahol az udvaron hely került. A fásszínbe, istállóba... Nyári időszakba, ahol üres telek vót, ott meghúzódtak es. Olyan es történt, hogy a nagy teremnél, ahol a tánc volt, a vécébe fogták meg. Vótak ezek a tornácos házak, s ott. Csak azt nem tudom, hogy vót annyira nyugodt a leány, hogy a tornácba lefeküdt. Kinyithattak vóna a szülők, ugye?" (68 éves asszony)
De a legényeknek se lehetett könnyű szentéletűnek maradni, ahogy egy 67 éves asszony megtapasztalta:
"Nem vót könnyű ellenállni. De valahogy megértőbbek vótak akkor a legények. Mer vótak olyanyok, akik megértették. Ejisze, melyiket hogy növelték.
De láttam, hogy nehéz neki (ti. a legénynek). Vótak olyan helyzetek, hogy annyira remegett, még a hangja is, hogy nem tudott beszélgetni. Vagy vót olyan időszak, hogy ott kellett hagyja a leányt, el kellett menjen. Aztán mé ment el, mit csinált, az ő baja. Úgy is vót, hogy magához ölelt, a kezemet fogta, éreztem, hogy remeg, a hangja olyan ideges volt, olyan magán kívül van, látszott, nagyon látszott rajta. Fel vót gerjedve. Máskor, amikor magához szorított, éreztem, hogy na..., mi a helyzet vele. Akkor má aztán menekült. Mikor látta, hogy úgy se lehet. Érdekes, hogy aztán megszokta, ahogy tőt az idő, inkább menekült. Eccer-kéccer megpróbálta, s mondtam neki, hogy megmondtam..., s próbáld megérteni. S annyit mondott, szerusz, elmentem".
Hogy mi történt az engedékeny lányokkal? Bizony, a falu a szájára vette őket:
„A leányt falu kurvájának csúfolták, s a legényt es megszólták, hogy lator, kurvás. Akkor is úgy nevezik, ha nem is kurvákhoz jár.Romlott leány, romlott asszony: ezeket tartották, amelyikek ilyen viseletűek vótak. Aki könnyen megengedte" - vallja egy asszony. Egy másik már árnyal is egyúttal:
„Ez a kurva szó azért nem járta úgy az én időmbe, mint most. Inkább a városi hatásrajött bé. Hogy a kuperájba vótak kurvák, s onnan jöttek el ezek a szavak. Itt falun, hogy valakire így reamondják? Nem. Az én szüleim szájából soha nem hallottam. Inkább a káromkodásokba fordult elő. A gyermekek előtt rejtették az ilyen szavakat. Emlékszem, édesanyámék beszélték, hogy az egyik leány megesett. De előttem mondták így, hogy én ne értsem, hogy miről van szó. Palástolták."
Mindez úgy tűnik, sok hűhó semmiért, legalább is egy ötven éves férfi meglátása szerint:
„Nem hallottam, hogy valaki verte volna a mellit, hogy az én feleségem szűz volt. Mindenki arra vadászik, de senki se dicsekszik vele. Érdekes. De azzal se dicsekednek, hogy kurva volt. Itt az érdekesség"...
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése