Petőfi napjai a magyar irodalomban / 2

(Endrődi Sándor nyomán)

1844.

Január 11. Regélő Pesti Divatlap. Kiadja és szerkeszti: Garay János. 111. év. 3. sz. 40. 1. Levelek Ottiliához. E. aláirással. Második hasábján ezeket az elismerő sorokat olvassuk Petőfi lírájáról:
„A lyrai pályán valamennyi felett, kik 1840 óta léptek fel, kiemelendő Petőfi Sándor. Az ő költeményei több álnév alatt saját meglepő jellemüek, mélység és világosságban egyiránt kitűnők; úgy tetszik, hogy akár az örömet jó humorral (csak hogy itt őrizkedjék a soktól), akár a szenvedést győzi fájdalommal, szóval neki olly életének kel1 lenni, hol közel van hozzá minden költői anyag s nem kell zaklatni a phantasiát képekért s érzésekért."

Április 21. Regélő Pesti Divatlap. 3. év. 32. sz. 509. lapon:
„A derék nemzeti kör nem szűnik folytonosan közhasznú vállalatokkal foglalkozni; alig múlik el hónap, sőt hét, hogy ne tenne valamit e nemben. Minap egy tehetséges fiatal lyricusunk költeményeit határzá el kiadni, legközelebbi ig. választmányi ülésében még messzebb terjeszkedék, egyesülést kisért meg, t. i. a honi irodalom pártolására hazánk minden olvasó-egyletei, casinói s ezekkel rokon intézeteivel, hogy előfizetés-gyűjtések s biztositások által a magyar iró s irodalom állásának szilárdítására összevetett vállakkal munkálkodjanak."

Május 19. Regélő Pesti Divatlap. I. 40. sz. 632. 1. Egy estém otthon.

Junius 27. Regélő Pesti Divatlap. 3. év. 51. sz. 815. lapon: Erdélyi János jun. 10-ikéről Stuttgartból keltezett „Külföldi levél II." cz. czikkét igy fejezi be: „Írj nekem, ha megjelennek Vidor Emil, Petőfy (!) verseiről, Kriza és a mi népdal gyűjteményünkről."

Augusztus 3. Honderű.  II.  5   sz.  78. 1. Honfidal.  Ez volt az első vers, mely Petőfitől a Honderűben megjelent.

Augusztus 1-ső hete.  Pesti Divatlap.  I.  5. sz. 142. 1 Színházban. (Elégia.)

Augusztus 2-ik hete. Pesti Divatlap. 6. sz. 178. 1. A „Fővárosi nyilt hirek" közt: „A fiatal irók a olly rövid időn feltűnt, s közönségünk által mindinkább kedvelt Petőfi Sándor költeményeinek első füzete is nem sokára napfényre jő. A nemzeti Kör, mint pártfogója, minden magyarhoni casinóhoz aláírási ivet küldött előfizetés végett, minek jó sükerét bizton lehet remélni."

Augusztus 3-ik hete. Pesti Divatlap. I. 7. sz. 197 lapon. Kerényi verses levele „Petőfi Sándornak."**) Eperjes, nyárhó végén. 1844" czimmel. A kettős csillag alatt a következő jegyzet áll: „Ezen költemény kissé későn érkezett hozzánk a Petőfi által Kerényihez irt levél után. A szerk."

Hogy is ne szóljak vissza pár soron
Dalodra, te pogány Anakreon,
Ki még az égben is, kemény dolog!
Csak bort s szerelmet énekelni fog.
Őszinte vagy, lepletlen, egyenes,
Ki álvirágot dísznek nem keres,
De nyilt szavadra, pajkos verselő,
Még engem is vehetnek ám elő!
Mámorvitéznek tarthat annyi lány,
S szakadni fog kosár, kosár után.
Csépelni fognék akkor lantodon,
Míg összetörném, rossz Anakreon!
Tudod, boros pohárt szép hölgy utál,
Mert véle tán vetélkedésre száll:
Bírván, mi szinte gyújt és mámorit,
Bűvös szemeknek gyémánt-kelyheit.
Óh, amióta ittam ily pohárt,
Mellemben a szív tétovázva járt,
És én a többit bár meg nem vetem, —
Minden borok fölött ezt szeretem!
Nem árt talán e kis nyilatkozás;
Jobb, szólok én, mint szóljon róla más. 
És most te hozzád, elpártolt színész,
Ne bánd, hogy álmod feledésbe vész!
Ha több lett volna álomnál, tudom,
Te meg nem álltál volna félúton;
De álom, álom, tarka buborék
Fog még teremni másutt is elég!
Színész mit épít, dől még kéz alatt,
Egész országa néhány pillanat.
Mi boldogabb, kit Istenünk szeret,
Oltván belé teremtő szellemet,
Hogy zengené, mi mást titkon hevít,
A földi lét örök szentségeit.
Szivén ragadta egykor ősömet,
Szárnyára kaphat újra engemet,        
És a nagy éjben alvó unokát . . .
Ezt gondolám, emlékezvén reád.
Nagy színpad ez, élhetsz e színpadon
Kín és gyönyör közt, hírben, szabadon!
Mert, hol megannyi szárny emelkedik,
A dal bilincse is majd megtörik.
S a dalnak, melyet itt-ott hó fedez,
Meleg napokban koszorúja lesz!
Reményeink tavaszt sugárzanak,
Legyünk mi benne zengő madarak:
Pacsirta-nép föld- és éggel rokon,
Keltvén, riasztván ékes hangokon,
A honmező, hogy népesülne fel;
S tegyük örömmel, amit tenni kell! 
Írtad: szeretsz, s égőn szerettetel,
Miből föléd búnak felhője kel.
Most minden órán irnod kellene:
Fájó kebelből legszebb a zene.
Ha újra látod a szép gyermeket,
Mely jó szivednek más világa lett,
Csókold meg, mondván: ezt egy jó barát
Lehelte a nagy távolból reád,
Ki hiven érti lángtelt kebelünk,
Ki nem perel s okoskodik velünk,
Hogy, sorsnak, észnek ellenére bár,
Köztünk a szerelem villáma jár. 

Megy a juhász szamáron (gyerekrajz, PIM)

Augusztus 3-ik hete. Pesti Divatlap 7. sz. 200. 1. Nép-románcz. (Megy a juhász szamáron) E költeményre csillag alatt a Divatlap  az idézett helyen  a következő megjegyzést teszi: „Mindenki el fogja ismerni, hogy ezen, ép olly szép, mint egyszerű népies románcz a költészet e nemében példányul szolgálhat;  hasonlít ez a hires  hollandi festész Van   Goyen  tájképeihez,  melly  sokszor   csak egy puszta síkságot képez, egy nagy fával, kúttal vagy más illyfélével de azért a nemzeti jellem még tájképeit is erősen bélyegzi.
A szerk."

(Folytatjuk)