2011. április 2., szombat

Nézzünk filmet: Szállnak a darvak

A jútub mindinkább filmes kincsesbánya. Kiaknázásához azonban olykor elkel a térkép. Így aztán, ha valamire rábukkanunk, kétszeres örömmel tesszük a talicskára s borítjuk ki itt, barátaink előtt.


A szovjet Szállnak a darvak nemzedékem különleges élménye. 1958-ra emlékeztet, amikor a hidegháború ellenére, az elegánsan arisztokrata Cannes-ban tartott filmfesztiválon egy "proletárfilm" vitte el a pálmát. Egy végre, a háborúról és az új életről igaz(abb)nak tűnő dráma, amelyről így ír ma a Wikipédia:


"Szállnak a darvak a szovjet politikában Sztálin halála után végbement „olvadás” egyik megnyilvánulása volt. Ez volt az első szovjet háborús film, amely nem a fronton aratott győzelmeket és a hősies helytállás mintaképeit állította középpontba, hanem az esendő embert: egy szerelmespár egyéni tragédiáját. Veronika „bukott” nő, aki megcsalta fronton harcoló szerelmét, az alkotók mégsem mondanak felette ítéletet. Az egész film azt sugallja, hogy az elkövetett hibákon túl lehet lépni, ha az ember morálisan tiszta marad és részt vállal a közösség sorsából. A történetet – néhány mesterkélt fordulata ellenére – a két főszereplő, Tatyjana Szamojlova és Alekszej Batalov természetes játéka, a rendező és az operatőr összehangolt munkája hitelesíti". 


E sorra kattintva beindul a kb. másfél órás fekete-fehér filmdráma digitalizált kópiája, magyar szinkronnal.




A film élményei közé tartozik az a nagyon szép vers is (Konsztantin Szimonov), amely a történet líraiságából és tragikumából maradandó szellemi szintézist nyújt. A film élményéhez melegen ajánlom a verset is! (Bakter Bálint)



Konsztantyin Szimonov:
VÁRJ REÁM


Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon!
Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom!
Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap!
Várj, ha nem is jön levél innen néhanap!
Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már,
És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!


Várj reám, s én megjövök, fordulj mástól el,
Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell!
Ha lemondtak rólam már lányom és apám,
S jóbarát rám egy sem vár, te gondolj néha rám!
Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük,
Várj te változatlanul, s ne igyál velük!


Várj reám, óh átkelek minden vészen én!
Aki nem várt, majd rámnevet: szerencsés legény!
Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,
Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.
S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki nem tudott.


(Lányi Sarolta fordítása)



A film rendezője: Mihail Kalatozov, forgatókönyv: Viktor Rozov (saját színművét írta át filmmé)

2 megjegyzés:

  1. Darvas Iván pedig gyönyörûen énekelte el ezt.

    VálaszTörlés
  2. Én pedig a Huszti Péter-féle versmondásban kedvelem...

    VálaszTörlés