1. Ballada a mamákról
2. Még mindig
3. Mondtam neked
4. Ember a vízben
5. Törjön a csend
6. Esküvő
7. Mikor növünk fel?
8. Szabadságdal
9. Kóló
10. Távolság
Az egyértelműen lelkes, pozitív fogadtatások garmadájából idéznénk egyetlenegyet, amely nagyjából mindent megmagyaráz, a helyére rak:
"A dalok szövegeit ezúttal is Dusánnak köszönhetjük. Szinte hihetetlen, milyen erőteljes érzések szabadulnak fel az okos, lírai képekben gazdag, költői szépségű sorok hallatán, miközben gondolataink is szárnyalni kezdenek. Olyan az egész, mint egy, a lelkünk legmélyebb zugait megcélzó gyakorlat, melynek során érett, tapasztalt edzők adnak kézről-kézre, mi pedig hagyjuk, hogy átjárjon bennünket a hév, az életöröm és az életbölcsesség, melyek által az utolsó hang után szinte újjászületve tekintünk a világra. (...) ebben óriási szerepe van a zenének is, mely általában Presser Gábor zsenialitását dicséri, ám ezúttal egy-egy dal erejéig beugrott maga Zorán, és Jávori Ferenc Fegya, a Budapest Klezmer Band vezetője is. Tudomásom szerint közös munkásságuk során Presser először nyúlt ihletért Zorán szerb gyökereihez. A délszláv zenei és ritmikai világot idéző dalok olyan erőteljesek, hogy szinte ostrom alá veszik a hallójáratainkat, ráadásul Zorán ezen az albumon úgy énekel, mint még soha – hangjában olyan karcosság bukkan fel, amitől a hideg futkosott a hátamon, miközben szinte megnyitja a lelkét előttünk. Hihetetlen, milyen erőteljes, szinte delejes hatással van ez a párosítás." (Galgóczi Móni)
A Kóló pedig - azt hiszem, maga a zoráni tökély. Íme szöveg és előadás, egyben:
Zorán-Dusán: Körtánc / Kóló
Amott jöttem én a földre
Itt maradtam mindörökre
Megszerettem, amit kaptam
Szívem ide láncol
Néha el is fenekeltek
Megöleltek, felemeltek
Barátomnak azt fogadtam
Aki velem táncol
Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet
Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett
Akármilyen nyelven értenek a szentek
Valahogy a végén majdcsak eltemetnek
Itt teremnek a szép lányok
Mindegyiknek megbocsátok
Hadd üljön a más ölébe
Ha a kedve tartja
Fiamat a legszebb adta
A lányomnak is szép az anyja
És ha mégis más az apja
Hát a lelke rajta
Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet
Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett
Akármilyen nyelven értenek a szentek
Valahogy a végén majdcsak eltemetnek
Nem tartozom senkinek se
Vagy ha mégis, elfelejtse
Megkapja a túlvilágon
Őrzi azt az ördög
Legyen vendég asztalomnál
Legyen nála jó nagy kanál
Édesanyám tanította
Amit beletöltök
Amikor a banda ezt a kólót játssza
Mosolyog az isten, közénk áll egy táncra
Akármilyen nyelven beszélnek a szentek
Lehet, hogy a végén ők is beneveznek
Amikor a banda ezt a kólót játssza
Mosolyog a jóisten, közénk áll egy táncra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése