Petőfi napjai a magyar irodalomban / 30.

(Endrődi Sándor nyomán)

1848

Petőfi kortestérképe

Juníus 3. Márczius  Tizenötödike.  69.  sz. 275. lapon: Pest június 3.
Az ifjú nemzeti pártnak örvendetes tudósitást hozunk.
Petőfi Sándor Magyarország legnépszerűbb költője a közelgő követválasztásokon mint követjelölt fog fellépni.
Azt, hogy hol, kérdeni sem kell az olvasónak.
Hol másutt, mint hol az alföld sík mint tenger, ott terem a magyar ember!
Közepette, a legderekabb és legeredetibb népnek, hol e szép faj romlatlanul és teljes erőben századok óta él; kik között az idegen korcs elemnek fonnyaszió lelke soha erőt nem vehetett, ott a Tisza és Duna közti tereken a sárga kalászokban gazdag kun helyeken, ott fog ő fellépni.
Petőfi követi székét, ott keresi, hová őt lelkének és szivének minden hajlamai vezérlik, ahol született, boldog gyermekkorát tölté, s a hol mint prophetailag megéneklé, eltemettetni is akar.
Ott akar képviselő lenni, hol még az ég, és a föld is az ő keble poesisének megtestesült képe.
Hol a mezők határtalanok, a lég tiszta s kék, s csak ollykor mutatkozik a láthatár mélyében, a költők szebb hazájából megjelenő tünemény a déli báb, ott, hol nagy nyugalmas és komoly városok tornyai fehérlenek a legdusabb termésű mezők közepén, — hol a nép teljesen tudja szabadságát érezni, — hol a szabadságot pusztáinak szeleitől tanulja.
Petőfi a kiskunság eredeti, derék, becsületes, jószivű egyeneslelkű: azonban büszke és lelkes népének akar követe lenni.
Mi sokkal gyengébbnek és határtalanabbnak hisszük szavainkat, mint sem Petőfit a választóknak hosszasan akarnók ajánlani. Egyebet azonban mondhatunk.
Ha a nép, kik között Petőfi meg fog jelenni, ollyan követet kiván, ki hazáját legalább is annyira tudja szeretni mint a többi magyar  mindössze  véve: válasszák meg őt.
Ha a nép ollyan követet kiván, kinek lelke tükrén az önérdek daemonának még párája sem látszik: válasszák meg őt.
Ha a nép ollyan hiv követet kivan, ki őket ugy képviselje, mint ha midőn ő szól vele, egyszersmind minden igaz magyar együtt beszéljen, akkor válasszák meg őt.
Ifjú költőnk e napokban az érdeklett helyekre le fog menni.
Meg vagyunk győződve, hogy a lelkes ifjúság körötte össze fog gyülekezni és őt gyámolitandják.
Ajánlásra nincs szükség, nincs a magyar ember közt egy sem, ki az ő nevét ne ismerné, ki ne tudna Petőfitől legalább egy dalt ollyat, mellynek szépségben bárhol párja volna.
Petőfi a Kunságon az ifjú pártra s a tisztán népies elemre fog támaszkodni.
Meg vagyunk győződve, hogy e fellépésnek kivánt sikere meg lesz.
Tudjuk ugyan, hogy lesznek, kik őt szeretnék a választáson megbuktatni, de ez semmi, illyeneknek is kell lenni.
Kell, hogy legyen, kiken a jóravaló emberek nevethessenek. Az ördögbe, az a sok lelkesedés és éljenzés közben jól fog esni egy kis mulatság.
Lesz ott is egy párt: Mert mind a mellett, hogy Kis-Kunság a magyar Kánaán, mégis cseppent oda is egy pár keserves ember, de kik ezután ott már nem sokat fognak nyomni a latban.
Ezen emberek majd fognak különöseket beszélni. Gyönyörű dolgokat! ollyanokat, mellyeket az újságírók megvennének szívesen pénzért is, csakhogy aztán azt kinyomtatván, az által olvasóiknak egy kis jó mulatságot szerezzenek . . .
Lesz ott is egy pár illyen drága tulipán.
Majd lesz ezeknek is valakijök kire szemet vetettek.
Áh, képzeljük minő izlésök lehet. Megverte az isten azt az izlést.
Aligha nem valami tanácsbeli, kinek tán hasa száz egy arasz területi; szakálából a zsidó kitömne egy párnazsákot-
Ezeknek ollyan ember kell, ki a bölcseséget a város kosztjából legalább negyvenkilencz esztendeje szívja — kinek olly kemény tekintetű pofája van, hogy a gyermekek sirva fakadjanak, ha rajok találnak nézni.
Aztán majd fognak ezen emberek szép beszédeket tartani. Mi részünkről, ha isten megsegit, amennyire csekély tehetségünk engedni fogja, megpróbálandjuk ezen beszédeket egy kissé kipoetázni! —
Szinte képzelni lehet, hogy ezen emberek Petőfinek azt fogják hibául tulajdonítani, amiért most ő a nemzet kedvencze lett.
Azt fogják mondani: Versiró nem való követnek.
De ugyan miért valók ők követnek? Mi érdemük van?
Tudják-e minő fán terem az alkotmány ?
Már volt szerencsénk egy illyen féltáblabiróból követnek felcserepedni akaró gömbölyüséggel beszélni.
Mondhatjuk csodálatos fogalmakat tanultunk a parlamentaris kormány lelkéről. Azon emberek szerint a ministerelnök csak arra való, hogy a követeket ebédekre hivassa, a közlekedési mínister forspontot rendel a követnek, ha ő urassága megunván magát a városban, haza rándul, a financzminister kifizeti a diurnumot, a nevelés minister instructor lesz a követek urficskái mellett. — A Bécsben lakó minister pedig majd szerez a királynál, követek számára hivatalt, donátiót, czimeket, rendeket s más efféléket.
Kun-Szent-Miklós, Szabad-Szállás, Laczháza stb. fogadjátok vendégteket szívesen. —
Éljen Petőfi!"

Június 3. Nemzetőr. Melléklet a Pesti Divatlaphoz. 698. lapon a Hírlapi csatározó ez. rovatban az Életképekről lévén szó, ezt olvassuk :
„Azt sem helyeselhetjük, hogy olly szabad szellemű democraták, mint Jókai és Petőfi, olly embernek adták bérbe szellemi tehetségüket, mint Landerer, ki a bukott Metternich és Aponyi kormány legbuzgóbb apostola, Kossuth hirlapi működésének buktatója, a márcziusi napok előtt olly gonosz szellemű Pesther Zeitung alapítója volt."
A 702. lapon: Az önkéntes honvédsereg kiállítására a többek közt „Petőfi Sándor a némely elárverezett könyvéből bejött 65 pfrtnyi jövedelmet ajándékozá."
Ugyane lapon a Nemzeti Színház rovatban:
„Május 28. Két pisztoly. — Az első felvonás után Petőfi nemzeti dalát éneklék a kardalnokok Feldinger Frigyes zenéje szerint. Van benne egy-két jó hely, de a vége nem lelkesítő. Hiába, Kálózdi János szerzeményével még eddig egyiké sem versenyezhető. Most már ideje, hogy színpadunkon ez is elöadassék."

Junius 3, Képes Újság. 23. sz. 180. lapon a „Szabad-e szerényen kérdezni?" cz. czikkben: „— Megütköztünk nagyon, hogy a pesti ifjúság egyenesen a kormány ügyébe vág. Mert ime Petőfi gyűlést tart, és küldöttség rendeltetik az ismeretes vizsgáló bizottmányhoz, hogy az ifjak közül is tagok vétessenek abba. Helyesnek találtatott a kívánat, s két taggal szaporittatott a bizottmány. De mi vidékiek csodálkozunk, s engedelmével az illetőknek, kérdezni bátorkodunk: mióta és micsoda hatóságot gyakorol az ifjúság Pesten ? Vagy mikor és mikép változtak a dolgok ? Mikor és mikép változott a rend ? Vagy talán az most a rend, hogy ki mennyit lármáz, annyi joga és befolyása van ?" Majd alább: „Hazánkban mig a rendes hatóságok és törvényes kormány hatnak: addig minden beavatkozás bárhonnan eredjen is, akár Orfeus a Gellérthegyet riasztotta is fel helyéből népgyülésbe, akár más ihlett ember a halakat szólítaná is ki bűvös hangjával a Dunából, — addig minden beavatkozás törvénysértés, és szabadság-eladás. Mert a törvény és rendnek megszűnése halál, melyből hazánknak nem lesz feltámadása."

Június 4. Életképek. 25. sz. 715. 1. Kemény szél fúj . . , 716. lapon pedig: A' gyáva faj, a' törpe lelkek . . .

Június 4. Életképek. I. 25. sz. 720. lapon a „Hol leszünk két év múlva? vagy három excollega Siberiaban" cz. czikkben ez olvasható :
„— Mondj valamit Petőfiről is. 
— Nem tudni róla valami bizonyosat. Némellyek szerint a hajdúböszörményiek megégették, mások azt mondják, hogy keresztrefeszittetett; s illy situatioban sokáig mutogatta Borsod vármegyében a matyó fiának: látod, kis fiam, ez volt az az ember, aki a királyokhoz verset mert írni, amiért aztán keresztre feszitettük. Csókolj szépen kezet a hetmannak, s vigyázz magadra: hogy verset ne irj a királyokhoz, kis fiam."

Junius 4. Életképek. I. 25. sz. 736. lapon Pap Gábor május 26-áról kelt bécsi levelében többek közt egy Wiesinger nevű róm. kath. papról ir, ki a bécsi mozgalmunk alkalmával 27,000 frtot ajánlott fel a munkásoknak, hogy az őket védő tanulók szivébe fegyvert mártsanak. Majd így folytatja: „Eszembe jutottak legnépszerűbb költőnk egyik jeles költeményének papokra vonatkozó ezen sorai:

Okos volt, aki öltözetjüket 
Barnának rendelé, 
Fehér ruhát azért nem hordanak, 
Mert azt sötét lelkűk befeketitené."

Junius 5. Debreczen-Nváradi Értesítő 23. számában Rosenthal Mór' védszózatára a köv. vers jelent meg:

Hogy Petőfi lángeszű dalköltő:
Tudjuk, — szép tulajdon — mondja a' világ ; 
De hogy bámulandó hű hazafi volna:
Attól bizony kissé távol áll. 
Mert az igaz honfit — bárha vérzik szive — 
Bosszú nem vezérli lázitás' bűnire.

Hogy lobogót hordva, szabadságért küzdött:
Dicsőséges 's nagy volt e' tette ; 
De a nyert babérnak zsenge koszorúját,
Elhervasztá keble' féktelen heve. 
Igaz honfit méltatlan bántalom
Sem téveszt oly tettre, mely honára vészt von.

Ha segített döntni az érczfalat,
Mit király 's nemzet közt ármány állított:
Ne ásson ő uj örvényt közötte,
Mely kedves hazánkra ujabb veszélyt hoz,
Vagy tán nem bűn megtörni a' hitet 
Királyához bizalmát a1 népnek?

Bűn, rettenetes bűn! minden lazító szó, 
Mely kételyt támaszt a' nemzet' szivébe,
És ha egyszer gyökeret ver e' bűn :
Tenyészik mint a' gyom' mérges növénye,
'S késő a' megbánás kihűlt bosszú után, 
Sírni a' veszélybe döntött haza' romján!

Magyar hazánk' legnagyobb hősfiát,
Kislelkű királya hányszor sértette, 
A hajdanban ? . . . a' hős, győző karját
Sértő királyára még sem emelte. 
De emelte a' hon' ellenire; —
Győzött, — 's halhatlan lett a nagy honfi neve.

'S most a' méltán szeretett királyra
'S imádott hazánkra emelnénk gyilkot ? . . .
A bizalom' összetartó kapcsát 
Bűnös kézzel szertetiporjuk??
Nem, nem! — hűség, bizalom, szeretet 
Egyesítse a' királyt 's nemzetet!!

És legyen felejtve, felejtve örökre
Minden tévedőnek hibás lépése! 
Jóra emlékezzünk, — csak felejthetlenül
Hazánk' szent jogáért küzdők' tettire. 
És átok ne sújtson senkit e' hazába,
Éljen a szabadság! a' nemzet! 's királya!!!

Z. L. polgárhölgy.

A szerkesztő (Ballá Károly) még ezt a jegyzetet veti utána: „S—i lelkész V. F. és tanitó K. L. urak, mint kik e' verset beküldőtték — egyszersmind tanuként bizonyítják ottani Z. L. polgárhölgyet annak valódi szerzőjéül lenni-- (Szerk.)"

Junius 6. Pesti Hírlap.   75. sz.  518. lapon  Két ország ölelkezése. Petőfi verse előtt, mintegy bevezetőül, a következő czikk áll: 
„Pest, június 5.
Nincs szó nemzeti létünk annyi nagyszerű tényei közt, melly jelenleg akkora érdekkel birna, mint az unió, melly már egyszer valóság lön. Ez hozta meg nekünk annyi fájdalmas évek után a kedves viszonlátásban éltünk legszebb gyönyöreit. Abban rejlenek jövőnk, nagyságunk és boldogságunk éltető reményei. Illy érzelmekre gerjesztettek erdélyi testvéreink küldöttei, kik Innsbruckba sietve távoztak, az unió szentesítése védett. Királyunk aláírása bizonyosan igen kevés nap alatt Pesten leend; mert az uralkodóház, állásának és jövőjének egyik főtényezőjét, mint mi is, az unióban keresi. Ministeriumunk a kormányzás átvételére már lépéseket tőn. Néhány rövid óra és Magyar-Erdélyhon a mostoha, zsarnokidők okozta távollét után ismét egy test leend — mint volt lélekben egy mindenkor. Pestnek ez most minden öröme, vigsága, boldogsága. Minden egyéb tárgy, bármilly fontos is, elsilányul, gondolatainkban, érzelmeinkben az unió előtt. Hű tolmácsa ezen kedélyhangulatnak lángeszű költőnknek, Petőfinek érzet s gondolatdus versezete, mellyet nekünk szíveskedvén áiadni, sietünk azt, mint egyik jelesb művét, közleni. Hisszük, ezzel igen kedves dolgot teszünk olvasóinknak."

Június 6. Radicallap. 5. szám. 9. lapon: „Petőfy (!) a Kunságból fog megválasztatni! No 's majd haragszik azért sok spectabilis extáblabiró, s vele rokonszellemű circumspectus."

Június 10. Hazánk. I. 223. sz. 894. lapon: — Petőfi a jövő nemzetgyűlésen aligha követ nem leend a — Kiskunságból !

Június 11. Életképek. I. 26. sz. 737. lapon: Pest, május 27. 1848.
Bocsásson meg a' haza, hogy most, midőn minden pillanata olly drága, olly fontos, magamra vonom figyelmét, úgy szólván nyakára tolom magamat. Igen rövid leszek, szokásom szerint, 's ha nevemhez egy eszme nem volna kötve, vagyis, ha nevem egy eszméhez nem volna kötve, a' közönségtől ezen egy két perczet nem merném elrabolni.
Tény, hogy még a' márcziusi napokban is a' magyar nemzet egyik kedvencze voltam ... néhány hét, 's ime egyike vagyok a' leggyülöltebb embereknek. Minden elmenö hazafiul kötelességének tartja egy-egy követ hajítani rám. Több ujság-lap nem átalta magát pelengérre tenni, hogy nevem rá szögeztessék.
Nem szükség a' világtörténetet átmagolnunk, hogy megtanuljuk, mi a népszerűség? csapjuk föl akárhol e nagy könyvet, 's egy lapjából is megtanulhatjuk. A' népszerűség a tarpeji szikla, mellynek tetejére nem azért viszik föl az embert, hogy ott a' magasban uralkodjék, hanem hogy lehajitsák. A' népnek mulatság kell.
Tudtam én ezt, mielőtt ama szikla tetejére ért velem az ujjongató sokaság, nem részegitett meg a' rám dobált koszorúk illata; ébren és teljes lélekjelenléttel vártam a' letaszítás pillanatát, és ennek köszönhetem, hogy nem a' fejemre, hanem talpra estem.
Talpra estem és semmi bajom sincs. Itt állok most alant a' mélységben, alant és koszorútlanul, de állok!
Egyet sajnálok, megvallom. Ha már kedvetek jött engemet lelökni, miért nem löktetek oroszlánok barlangjába? hadd szaggattak volna szét e' vad, de nemes állatok! . . . miért löktetek ide, hol a' csuszómászó férgek hemzsegnek? mellyeknek csípése nem halálos, de több mint halálos s' undorító. Istenemre, ha már bűnös vagyok, inkább érdemeltem a' vérpadot, mint azt, hogy haszontalan rongyos-lelkű ficzkók hizlalják rajtam piszkos nyelvöket, miket eddig csak
arra használtak, hogy az uralkodott önkény kegyelmes saru-talpát nyalogassák, mint farkcsóváló alázatos ebek.
De bűnös vagyok-e vagy sem? mit vétettem? Egy verset írtam, mellynek tartalma az, hogy nincsen többé szeretett király, és egy népgyülésen kimondtam, hogy a' ministeriumban nincs bizalmam.
Akkortájban ugy viselte magát a' ministerium, hogy igazán nem bizhatott benne az, a' ki féltette a' hazát; ezt pedig csak az félti, a' ki szereti. Kül és belháború fenyegetett, és hadseregünk nem volt, 's fölállítására nem tett lépést a' ministerium; Jellasics fölfűzte Horvátországban a' legnyilvánosabb pártütés zászlaját, 's a ministerium ugy bánt vele, mint daczos gyermekével a' majomszeretetű anya, az ember nem tudta, czirogatja-e vagy pofozza ? s ezekhez járult a' budai vérengzés. . . itt a' haza szivében, a' ministeriumnak csaknem szeme láttára aprittatta egy idegen zsoldos a' magyart!
Ha ilyen kétségbeejtő körülmények között kikiáltom bármilly válogatlan szavakkal, hogy nem bizom a' ministeriumban, ezt vétkemül csak az tulajdonithatja, a' ki nem tudja, mi a' hazaszeretet.
Hallgatni mindig könnyebb mint beszélni, 's a' ki figyelmezteti a' hazát, hogy itt és itt veszély fenyegeti, az ellensége nem lehet, de igen is ellensége az, a' ki látja a' veszélyt és hallgat. Azzal, hogy kimondtam, miszerint nem bizom a' ministeriumban, nem akartam én őket elkergettetni. hanem ösztönöztetni általatok arra: viseljék magokat ugy, hogy általános bizalomban, szeretetben részesüljenek A' kocsis nem azért csattant ostorával, hogy lovai kidőljenek a' rud mellől, hanem hogy sebesebben haladjanak. A' hasonlítás nem igen költői, de talán nem is igen rosz. Ha én a' ministeriumnak volnék, jobban biznám azokban, kik öt koronként gáncsolják, mint a' kik örökké határtalan bizalmat szavaznak iránta, mert legroszabb esetben is gáncsolói legalább nyilt őszinte ellenségek, míg amazok talán álbarátok ; ki tudja? előttem legalább igen gyanús, hogy az egész bukott pecsovics párt térdet fejet hajt a' ministerium előtt. Jó emberből lehet egyszerre rósz ember, de a' roszból egyszerre jó soha sem lesz.
De én nem hiszem, hogy a ministeriumnak ellensége csak egy is azok közül, kik őt eddig megrovogatták, sőt tudom, hogy nem ellenségei, hanem a legőszintébb barátai, és azért nagyon igazságtalanok, kik minket gyanúsítanak, piszkolnak. Azonban, ha tetszik, gyanúsítsanak, piszkoljanak tovább is ... mi azon vagyunk, hogy a' méltatlanságok eltűrése a' legkisebb áldozatunk legyen, mellyet a' haza oltárára teszünk.
Egyébiránt bármilly nagy emberek ministereink 's én teljes elismeréssel vagyok lángelméik iránt, nem hagyhatom helybe, a' mit nagyon is túlbuzgó barátaik hirdetnek, hogy egyedül csak ők menthetik meg a' hazát. Kimondhatatlan szomorú dolog volna, ha nyolcz emberen állna egy nemzet élete vagy halála. 'S ha mingyárt így volna is, ezt nem vón szabad kimondani, mert ha e' hit elterjed és meggyökerezik, éktelen kárára lehet a' nemzetnek. De nincs így. Az én hitem más, én azt vallom, a' mit vallott a' nagy franczia forradalom: „vannak a' statusban hasznos emberek, de szükségesek nincsenek". Minden időszak megtermi a maga embereit, 's annál többet, minél több kell neki. E hitvallás elvesz(i) egy részét az emberek nimbuszának, de csak azért, hogy méltóbb helyre tegye, a' gondviselés fejére. —'
A' mi „a' királyokhoz" czimü versemet illeti, melly népszerűtlenségem fő oka, az a' republicanismus első nyilvános szava volt Magyarországban, és határtalanul csalatkoznak, a' kik azt hiszik, hogy az utósó is egyszersmind. A' monarchia Európában vége felé jár; a' mindenható isten sem mentheti meg többé. Ha valamely eszme világszerüvé lesz, előbb lehet a világot magát megsemmisíteni, mint belőle azon eszmét kiirtani. És ilyen most a' respublica eszméje. Azonban a' monarchiának van még jövendője nálunk, sőt mostanában elkerülhetlen szükségünk van rá, ezért nem kiáltottam ki a' respublicát, nem lázítottam (mint rám fogják), csak megpendítettem az eszmét, hogy szokjunk hozzá. Ennél többet tennem esztelenség lett volna, ennyit tennem a' haza- és emberszeretet kényszeritett a' magam föláldozásával is. Igen, a haza- és emberszeretet.
Átalakulásunk minden esetre vérbe fog kerülni, arról szó sincs; azon kell hát lennünk, hogy minél kevesebb vérbe kerüljön, 's erre a' legczélszerübb eszköz, az uj eszmét lassanként, apródonként terjeszteni, megkedveltetni. Jaj nekünk, ha egyszerre berohan ajtóstul! akkor nem lesz kenyerünk, mert a' vérfolyamok elmossák vetéseinket!
Ennek elkerüléséért irtam, a mit irtani, 's megnyugszom benne, mert a' mennyit ártottam vele magamnak, annyit használtam másoknak. És ezért ne bántsátok a' respublicanusokat, ne lázítsatok ellenök, míg ők nem lázítanak, és ők nem fognak lázítani, mert tudják, hogy a' minek meg kell lennie, meg lesz. A' keresztyén vallásnak csak tizenkét apostola volt, mégis elterjedt; hogy ne terjedne el a' respublica, mellynek már annyi apostola van és annyi martyrja volt! Tudjátok Párizsban a saint-Méry utczát? ott 1832-ben száz republicanus ifjú esett el . . . olvassátok el a' történetnek e' lapját, megtanulhatjátok, millyen katonák a' republicanusok . . . 24,000 betanult hóhér alig bírta kiirtani e' 100 gyermeket! 
Petőfi Sándor.

Június 11. Életképek. 26. sz. 755. 1. Önkéntesek dala. — 756  lapon : Föltámadott a' tenger . . .

Június 11. Életképek. 1. 26 sz. belső boritéklapon: Lukácsi Miklós máj. 20-ikáról keltezett aradi levelének mottója: „Ne csak istenben bízzunk, mint bizánk! — Emberségünkből álljon fön hazánk! — Petőfi."

Június 11. A kis-kunokhoz. Röplap, melyet Petőfi a követválasztás érdekében tett első kiskunsági útja alkalmával osztogatott szét. Szól  ekképen:
„Polgártársaim és hazámfiai! Hazámfiai nemcsak mint magyarok, hanem ugy is, mint kunok, mert Kis-Kunságban születtem. Ugy hiszem emlékeztek még arra az alacsony köpczös mészárosra, ki egykor a félegyházi,  szabadszállási
és szentmiklósi mészárszékeket árendálta; az az én apám. Nem gondolnám, hogy ötet egészen elfelejtettétek volna, mert hiszen akkor, míg itt lakott, minden becsületes ember szerette ötet közületek, minthogy a becsületes emberek szeretik egymást. De én rám nehezen fogtok emlékezni; én még gyermek koromban elszakadtam közületek s azóta csak nagyon ritkán juthattam ahoz az örömhöz, hogy szülőföldemet meglátogathassam. Ennélfogva nem mervén bízvást remélni, hogy köztetek szószólóm akad, magam vagyok kénytelen szószóló lenni magamért.
Igazság szerint nem is magamért, hanem itt értetek szólok, legalább azon jó szándékból, hogy előmozdítsam a javatokat. Én szerszámnak ajánlom magamat a ti kezeitekbe, semmi másnak. Magyarország az utóbbi időkben sokat tett, de még korántsem tett eleget arra, hogy boldog és szabad legyen ... mert minden nemzetnek ez a két fő-czélja: boldogság és szabadság. Magyarország eddig egy nyers fenyőfa volt, - most már le van vágva és föl van deszkákra fürészelve, de még nincsen ám meggyalulva, pedig előbb meg kell gyalulni, hogy asztal készüljön belőle, — az a dicső asztal, melyhez majd odaül vendégeskedni a két földi istenség: a boldogság és szabadság.
A mint mondám, Magyarország gyalulatlan deszka, ti most meg akarjátok gyalulni; jól van, én ajánlom magamat a ti kezeitekbe egyik gyalunak. Annyit jó lélekkel mondhatok, hogy én már megpróbált gyalu vagyok, meggyalultam sok faragatlan tuskót és nem esett rajtam csorba. Ennek a czifra beszédnek egyszerű értelme az, hogy közeledik az országgyűlés, az országgyűlésre követeket kell választani... Ha engem megválasztotok követnek, én azt dicsőségemnek fogom tartani, — ti pedig, ugy hiszem, nem vallotok velem sem kárt, sem szégyent.
Ez elég világosan van mondva, minden ember megértheti, sőt némelyek azt fogják rá mondani, hogy nagyon világos. Meglehet, de nem tehetek róla. Már az a jó vagy rósz szokásom megvan — a mint vesszük — hogy mindig őszintén és himezés-hámozás nélkül szoktam beszelni. Abban a pillanatban vágnám ki nyelvemet, a melyben nem ugy szólna, mint érez szivem. Egyébiránt ha az őszinteség hiba, ugy az nem az én hibám, hanem az egész magyar nemzeté, mely őszinte volt a világ teremtése óta, és én megvallom, nem akarok jobb lenni nemzetemnél, azt akarom, hogy legyenek meg bennem a magyar nemzet jó és rósz szokásai egyaránt, legyek tetőtöl-talpig magyar.
Így gondolkodom én, azért nem csürtem-csavarfam a dolgot, hanem kereken kimondtam, hogy szándékom követté lenni, ha megválasztotok, atyámfiai. Miért óhajtom épen azt, hogy ti válasszatok meg követnek ? — azért, mert ez a föld, melyen ti laktok, ez a szép Kis Kunság, az én szülőföldem s bármily közel áll az ember szivéhez az egész haza még közelebb áll az a hely a hazában, a hol született.
Megnyerem-e bizalmatokat, vagy nem? azt ti tudjátok és az isten . . . nem becsülöm túl magamat, nem akarok dicsekedni, de isten szent úgyse'! tehetségemhez képest tettem annyit a hazáért, különösen a köznépért, hogy bizodalmára érdemes legyek. Olvassátok el azokat a könyveket, a melyeket irtam, jó rakás: abból meg fogjátok látni, menynyire szerettem mindig a népet és pártját fogtam és küzdöttem érte. Könnyű most a nép barátjának lenni, most, mikor a nép az úr a hazában és a világon; de én már akkor barátja voltam a népnek, mikor azt még parasztnak hivták és megvetették s engemet szinte megvetettek és keserűséggel illettek, mint a nép pártfogóját. E fáradozásaimért egy jutalmat kívánok, azt a jutalmat kívánom, hogy olyan helyre állítsatok, a hol értetek tovább is fáradozhassak 's ahol tán többet használhatok nektek, mint eddig használtam.
Szükségesnek láttam ezeket elmondani magamról a végett, hogy némiképen megismerjetek, hogy legalább tudják, hogy ki és mi vagyok, a kik még nem tutták. Azt, hogy az ember igy nyilvánosan beszélget magáról, talán néminemű orczátlanságnak lehet nevezni. Jól van, nevezzétek orczátlanságnak, vagy a minek tetszik, de tudjátok meg: a magam hasznáért soha, senki előtt sem szólnék egy szót se, s ha most itt az orczátlanságig vetemedtem, ezt azon szent czél elérésének óhajtásából tevém, hogy a hazának szolgálhassak . . . ha ez a törekvés bűn, ugy itt a szemem, köpjetek bele, itt a fejem, kövezzétek meg.
Ha valaki csakugyan dicsekedésnek veszi előbbeni szavaimat, ám vegye; megengedem hát, hogy olyan pimasz voltam, hogy hetvenkedtem, de olyan alávaló soha sem voltam, hogy akárkinek is hizelkedjem. A legjobb alkalmam volna rá most, megszerettetni magamat veletek az által, ha az egekig magasztalnálak benneteket, hogy ti kunok, ti ilyen meg ilyen dicső, páratlan, hasonremek emberek vagytok. Ha én azt amúgy hosszas kacskaringósan kikanyargatnám, tudom, nem esnék roszul egyikteknek sem, sőt közületek többen megsimitanák a bajuszokat és a hajokat s azt mondanák : „ejnye, mégis derék ember ez a Petőfi, tegyük meg követnek." Hanem azt korán se várjátok, hogy én titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig legalább nem voltatok. Márczius 15-éig az egész Magyarország nagyon szolgalelkü, kutyaalázatosságu ország volt és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utósókhoz. Gondoljatok csak vissza arra a Szluha kapitányra, hogy süvegeltetek, hogy csúsztatok-másztatok előtte. Ah, ha eszembe jut, még most is szégyenlem magamat a ti nevetekben. A zsidók hajdan Mózes idejében az isten helyett egy arany borjut imádtak, de ti még lejebb sülyedtetek, — ti egy ólomszamarat imádtatok. Azonban ez az idő lejárt és remélem, hogy lejárt mindörökre. Fölemeltétek fejeteket s fölteszem rólatok, hogy soha többé meg nem hajoltok semmiféle ember előtt a kerek világon. Az isten az állatnak teremtett négy lábat, az embernek csak kettőt, azért, hogy egyenesen járjon és embertársainak egyenest a szeme közé nézzen, — mert az ég alatt minden ember egyenlő, egynek sem szabad másokra lenézni, egynek sem szabad másokra fölnézni. Nem ismerek magamnál se kisebbet, se nagyobbat.
Ennyit akartam mondani atyámfiai, ebből megítélhetitek, hogyan érzek és hogyan gondolkodom. Ha kedvetekre való vagyok, meg fogtok követnek választani, s akkor minden erőmet nagy és szent kötelességem teljesítésére fordítom. Ha pedig nem választatok követnek, abból látni fogom, hogy különb emberetek akadt, mint én, s ez hazafiui szivem legszebb öröme lesz, mert fő óhajtásom, hogy én nálam minden ember nagyobb tehetségű és nagyobb buzgóságú legyen a magyar hazában, a mely haza, adja a magyarok istene, hogy mindörökkön örökké éljen!    Petőfi Sándor.

(Folytatjuk)

Petőfi napjai a magyar irodalomban / 29.

(Endrődi Sándor nyomán)

1848

Petőfi az 1932-es ötven pengősön

Május 2. Közügyvéd. Budapest. Emberbaráti egylet alakító jótékony czélú néplap. Szerk. Józsa Ferencz. Első számában ismertette a márcziusi napok történetét s lenyomatta Petőfi Nemzeti dalát.

Május 4. Jelenkor. 53. sz. 221. lapon Nagy József egy Debreczenböl április 25 éről keltezett levelében irja: „A debreczen-nagyváradi értesitö"-ben Mező Dániel hajdúböszörményi nemzetőr „Honfi szózat" czimű versében szörnyen kikel Petőfi „Királyokhoz" czímzett verse ellen. Ezen uri ember elfeledve, mit Jean Paul mond: „a stylus az ember maga" — a szenny és piszok egész tárát kimerítette a derék népköltő irányában. „Betyár, pimasz, éretlen, hazaáruló, dögmirigyes, szemtelen s más eféle diszesbnél diszesb epithetonokkal, ékes füzérbe szedve tisztelkedik költőnknek.
Ha Petőfi szeretett jó királyunkról szólna: ám megérdemlené. De ő ezt nem teszi. Hogy pedig a mit mond, sok más királyra ráillik: bizony nehezen lehet tagadni.
Kár volt tehát Mező Dániel polgártársnak csapszéki poesisével Sándort befeketitni akarni. No de ha épen olly nagy vágya van, ne rontjuk el gusztusát. Hadd hányja guba alatt fricskáit. A megbántottnak consolalioja lehet: némelly hangok . . ."

Május 6. Pesti Divatlap. 1. 21. sz. 575.  lapon  Csatári Ottó „Irodalmunk 1847. évi termékei" cz. folytatólagos czikkében   a  színdarabokról  szólván, azt ija, hogy „Petőfi e téren is megkisérté erejét Tigris és hiéna cimű darabjával." Az 582. lapon pedig az uj lapok és  röpiratokról szólván, megemlíti a „Közügyvéd"-et is „melynek szerkesztője Józsa Ferencz s melly a pesti márcziusi napokat még csak most ismerteti meg Petoli Nemzeti dalával együtt."  Alább: „Az érdekesebb uj röpiratok közé  tartoznak: Lapok Petőfi Sándor naplójából. Első ív."

Május 7. Életképek. 20. sz. 591.1. A' hold elegiája (1847.) 

Május 7. Életképek. I  20. sz. 593. lapon  a Hölgysalon cz. czikkben a következőket olvassuk: „Legyünk érdemesek arra, hogy társaiknak nevezzenek a forradalom fiai. Minden nő,  kinek testvére, kedvese, férje  van, tegyen úgy mint Petőfiné, nyújtsa oda elszántsággal kedveltjének a kardot s ébressze benne azon erős hitet, hogy  nem  gyámoltalan hölgyet hagy honn, hanem erőslelkű nőt, kit a vész órája készen  talál." A  601. lapon pedig  Kolmár József „Egy szép tavasznapom"  cz. czikkében  egy  óbudai  ur, kisdedovóról írván, a többek közt  ezt mondja a kis gyermekekről: „Bámulnom kellett okos és értelmes feleletökön, és játszi kedvökön.   Majd Petőfi dalait szavalták, vagy a „szózat", hymnust énekelték és a fóti dalt; majd tánczra kerekedtek —" stb. A boritéklap homlokzatán: „Felelős szerkesztők Petőfi és Jókai". Ettől a számtól fogva mindvégig így.

Május 8. Debreczen-Nagyváradi Értesítő. VI. évf. 19. számban Rosenthal Mórtól Felelet Mező Dániel honfi szózatára czimmel a következő vers olvasható:

Óh te vakmerő, ki nem átalád 
Gyalázó gúnyba mártni tolladat, 
Van sok, ki bensejében megrovand,
Vedd tőlem, de nyíltan jutalmadat — 
Tán valamelly bukott táblabiró 
Súgá füledbe „honfi szózat"-tod ? 
Látszik, dicső szelleme átlengi, 
S ékesíti minden gondolatod.

Szólj a szabad magyarhoz mint illik, 
Mondj, ha kedved telik, őszinte szót, 
Dicséretedre válik az mindig, 
De ne szólj ily aljas rágalmazót. 
Tudd meg, ha int magyart a hű magyar,
 Inti őt szép baráti szavával,
Dorgálhatja, meggyőzheti ugyan, 
Ám nem táblabirói gúnyával.

Hiszen „irás-szabadság" jelszava 
Uj létre ébredt irodalmunknak. 
Nincs érzelmet fojtó kény-censura, 
Melly rabláncz lenne gondolatunknak, 
Mindenki bátran mondhatja mostan, 
Mit gondol, érez, jónak mit talál ? 
Petőfinek hát szint szabad vala 
Mondni: nincs többé szeretett király !

Nem csak az ő, félnemzetünknek is 
Ajkáról készült hangzani e szó, 
Midőn igért királyunk, és — lejött 
A gyáva első resolútió. 
Midőn remélt sok millió magyar, 
S látá kijátszva hő bizodalmát, 
Csoda, hogy ingerültségében nem 
Fékezheté indulatrohamát?

Bősz vulcánná nőtt harczias tüze. 
Halván, kérelme mint meghiúsult,
 S mivel rútul csalatkozott szegény, 
Haragja már kitörésnek indult;
Midőn a második leirat jött, 
S látá, szabadsága jó lábon áll, 
Minden sziv kiderült s szerte hangzott: 
„Éljen a kegyelmes magyar király!"

Az elragadt hő keblű Petőfi 
A zord körülményben irá versét, 
Az elkeseredés vivé tollat, 
S önté szavakba lelkének hevét; 
S te mered szidalmakkal illetni, 
Éretlennek s betyárnak hivni őt ? 
A kit bámulva néz minden magyar, 
És kedvel, mint kitűnő népköltöt.

Mondd meg, hát ki volt az, ki nemzeti
Dalával lelkesité a magyart,
Ki hívá harczra a szabadságnak
Buzgó védelmére a férfikart?
Nem csak szóval, tettel is működött
Újjászületésünk napjaiban,
Ő fáradott is, nem mint te, ki szép
Nyugton valál honunk bajaiban.

Bocsáss meg hát, barátom ! ha talán 
Bátran léptem volna föl ellened, 
(Sokaktól felszólittatva tevém) 
Vizsgáld másban a vétket s érdemet; 
Nézd jól meg nagyobbo-e ez amannál ? 
Becsüld Petőfit, mint nagy férfiat, 
Ne korhold őt olly durván, a müvelt 
Kinevet, s Petőfi rád mitsem ad.

Május 13. Garay János Ujabb Versei. 1848. E kötet utolsó lapján „Petőfi Sándor emlékkönyvébe (1848)" czímmel a következő kis vers olvasható:

E szent, e nagy napon, melyen végtére
Megtestesült a kimondott ige :
S nép, függetlenség, alkotmány s szabadság
Magyar hazánkban többé nem rege;
Melyen, kezében széltépett bilincscsel,
Győzelmi zászlóval másik kezén,
Áll köztünk a kivitt sajtó-szabadság;
Melyen egy jobblét dicső reggelén
A leigázott óriás, a nép,
Üdv néki! a kígyó fejére lép —
Dobogjon össze szivem hő sziveddel,
Mint egybeolvad lantom énekeddel.

Május 13. Pesti Divatlap I. 22. sz. 600. lapon : Máj. 6-án a Havi és Szabó vezetése alatti dalnoktársaság javára, mely Párisban rekedt a forradalom miatt „Nagy szavalati, dal-, zene- és tánczegyveleg"-et adtak a színházban s ezen énekelte Lovasi Betti, a lipcsei színház első énekesnője, az „Ereszkedik le a felhő" népdalt Petőfitől, zenéje Egressy Bénitől.

Május 13. Pesti Divatlap. I. 22. sz. 613. lapon: „A magyar irodalom-terjesztő társulat eddigi kiadásai a következők: 1. Garai János ujabb versei. 2. A két magyar haza első rangú gyógyvizei és fürdőintézetei. 3. Coriolanus, Shakespeare után angolból forditá Petőfi Sándor. A fordítás gen hű, tiszta és költői. Örülünk rajta, hogy a legnagyobb drámaköltő egyik remeke illy jelesen van magyarra áttéve. Szégyen volna, ha a fordítók (Petőfin kivül Arany és Vörösmarti), a magyar közönség részvétlensége miatt, Shakespeare összes műveinek magyarítását netalán kénytelenek volnának abba hagyni. — Ez első füzet ára 1 pft."

Május 13. Pesti Divatlap. I. 22. sz. 614. lapon:
„1848 máj. 10-én Lederer, budai parancsnoknak a pesti ifjúság macskazenét adott. Azonban, midőn ez javában folyt, az előre elrejtett katonaság kitört s szétverte a tömeget anélkül, hogy eloszlásra szólították volna fel elébb. Ez oly ingerültséget szült, hogy az ifjúság a „forradalmi csarnok"-ban (Fillinger-kávéház) fegyverfogásra határozta el magát s csak bajjal lehete lecsillapítani. A minisztérium aztán vizsgálatot rendelt el máj. 12-én. „Ugyane napon a múzeum terén népgyülés tartatott, s Petőfi indítványára a közügyérekhez (minisztérium) küldöttség neveztetett ki a czélból, hogy a vizsgálatra kirendelt bizottmányhoz néhányan az ifjúság közül is csatoltassanak, és hogy a nemzetgyűlés minélelöbb összehivassék."

Május 13. Hazánk. I. 211. sz. 843. lapon J. M. (Jókai Mór ?) Talpra magyar! czimmel vezérczikket ir. (Folytattatik.)

Május 14. Reform. 12. szám. 96. lapon:
„Tegnapelőtt reggel Petőfi népgyülést hirdetett a muzeumtérre; indítványának, mely egyhangúlag elfogadtatott, rövid foglalatja ez: „Miután a mostani minisztérium, mint a tapasztalás szomorúan tanúsítja, oly gyenge, miszerint nem hogy egész állam, de még csak egyetlenegy egyén törvényes biztos létéről sem képes intézkedni: küldöttség által a népgyülésből szólittassék föl a minisztérium, hogy a nemzeti conventet legeslegrövidebb idő alatt összehívja. — Másik küldöttség a katonai vérengzés tárgyában kinevezett választmányhoz neveztessék, és követelje: 1-ör, hogy azon vérengzésben részt vett egyének, de kivált a magyar katonák a legpéldásabban büntessenek, hogy eszükbe ne jusson többé saját testvéreiket orgyilkolni. 2-or az illető bizottmányban az ifjúság is képviseltessék. — A küldöttségek kineveztetvén, a nép eloszlott."

Május 14. Jelenkor. 57. sz. 235. lapon :
„Délelőtti 9 órakor népgyülés volt a múzeum terén. Petőfi előadására küldöttség neveztetett Budára a nádorhoz s a minisztériumhoz, azon kívánattal, hogy a vizsgálat Pesten tartassék s a büntetés főkép saját katonáink ellen példás legyen"  stb.

Május 14. Nemzeti Újság. 21. sz. 638. lapon egy rövid czikk a nők fölszabadításáról szólván, Petőfi négy sorát „A nép nevében" cz. költeményéből így idézi:

Jogot tehát, jogot a nőknek, 
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg 
Isten teremtményein, aki rásüti, 
Isten kezét el nem kerülheti.

Május 16. Jelenkor. 58. sz. 241. lapon Nagy József egy május 8-ikáról keltezett debreczeni levélben újra rátér Petőfi „A királyokhoz" cz. verse ügyére a következőkben : „Pár héttel ezelőtt a „debreczeni értesítő" egy száma sokkal több ezer példányban jelent meg, mint rendesen. Vala pedig ebben egy „Honfi szózat" czímű vers Mező Dániel h.-böszörményi nemzetőrtől, mellyről már előbbi levelemben említést tettem. És épen azért jelent meg pár héttel ezelőtt a „debreczeni értesítő" egy száma sokkal több ezer példányban, mint rendesen, mert vala benne egy „Honfi szózat" czímű vers Mező Dániel h.-böszörményi nemzetőrtől. Átkozott mohón kapták itt némely urak azt a Sándort gyalázó ocsmány verset. Saját költségükön utánnyomatták több ezer példányban azon gálád verset magában foglaló lapszámot, s osztogatták boldognak, boldogtalannak. Hogy ez által decreditálni akarták a népköltőt: világos! Furcsa, hogy illy hamar el tudjuk feledni, mi volt Petőfi a pesti mozgalmaknál! Vagy tán ép az a baj, hogy tényező volt akkor ? . . . No, ugy engedelmet kérünk. Értjük a dolgot."

Május 17. Budapesti Híradó. 838. sz. 470. lapon a máj. 11-én történt véres botrány részleteit ismertetvén, többek közt ezt írja: „Mig ezek Budán történnek: azalatt Pesten a múzeum terén mintegy 1—2000 főből álló népgyülés tartatik. A szóvivő Petőfy (!), sötét színekkel festi a tegnapelőtt történteket; — fölingerült indulatai vad viharával tör ki a minisztérium ellen, mint a melly szerinte Magyarhon jelen szomorú körülményeit gyáva erélytelensége által előidézte, s féktelen hevében ez élesen bántó szavakra fakadt: ,Kutyámat sem bíznám illy minisztériumra.' Szánandó kitörés, melly a legvastagabb elfogultság bélyegét hordozza magán ! Majd indítványozza: 1) hogy a nemzetgyűlés késedelem nélkül hivassék össze. 2) Lederer s vétkes társai büntettessenek meg. 3) A vizsgáló bizottság tagjaiul ifjak is neveztessenek ki. Ez indítványok ellenmondás nélkül elfogadtatnak, s kieszközlésökre a nádorhoz s minisztériumhoz küldöttségek neveztetnek."

Május 18. Életképek  22. sz. f 47. 1. A' király esküje.

Május 21. Életképek. 28. szám, a boríték harmadik oldalán :
Petőfi „A királyokhoz" cz. költeményéről egy „barrikádpárti polgártárs irja Nagybányáról „— A király születése napján két prédikácziót hallottam. Ist' úgyse, soha olly contrastot, mint e kettő volt, nem ettem. A catholikusoknál valami jezsuita papolt, igen gyalázta Petőfit és „lángsugarakból font ostorral" szerette volna megkorbácsolni azon istentelen gondolatért, hogy egyik, hihetőleg a királyi szó veszélyeztetésekor írt versében azt állítja, miszerint nincs többé szeretett király!!! Higyje ön polgártárs, tisztelem személyét és olvasottságát, de nézeteit nem irnám alá soha. Ha ön még illy profanusképen  beszélend,   megfogom ismertetni nevét. A reformátusok egyházába mentem, ott már ugyancsak velős beszédet és a kor szelleméhez idomított logikát hallgattam végig a sötétség néhány madaraival, kiket a tiszteleles ugyancsak korpázott. Ez az ember tetőtől talpig derék hazafi, ki gondolkodását nem veti alá holmi tekintélyeknek. Figyelembe ajánljuk."

Május 21. Munkások Újsága. 8. sz. 115. lapon:
A budai május 15-iki vérengzés alkalmából elmondván Táncsics az esetet, fölemliti, hogy a katonaság nem függ a minisztériumtól, a minisztérium a május 11-én kiadott nyilatkozatban inkább a macskazenézőket itéli el s az ifjúságot kárhoztatja, a katonaság fölesketését az alkotmányra csak igéri, de nem hajtja végre, a budai vérengzésről a nádor ígéretet tett, hogy a biróság Pesten, a vármegye házában fog ülésezni s mégis a budai várban tanácskozik, Lederer pedig még a bírósági tárgyalások előtt megszökött, holott őrizet alá kellett volna tenni s végre a budai német polgárok a vérengzés alatt azt kiáltották : „no hála istennek, hogy már egyszer ezen lázongó ifjakkal ugy bántak, a mint már régen kellett volna."

„Ezen gyalázatos s egyszersmind gyászos eset mélyen meghatotta lelkünket, azért is Petőfi Sándor lelkes polgártársunk népgyülést hirdetett a múzeum terére, s azt indítványozta, hogy küldöttség menjen mind a minisztériumhoz, mind pedig a nádorhoz, és e három dolgot követelje: először, minél előbb országgyűlés tartassék; — másodszor, hogy azon törvényszékhöz, melly a budai vérengzést eszközlő emberek fölött itél, az ifjúság közül is tagok neveztessenek; — harmadszor, hogy azon gránátos katonáink, kik tulajdon testvéreiket szurdalták keresztül: keményen, példásan megbüntettersenek, hogy máskor ártatlan testvéreik ellen fegyvert emelni ne merészkedjenek. — Mi: én, Petőfi, Pálfi, Degré, Glembay, Dobsa a minisztériumhoz voltunk küldve, s a fölebb emlitelt három pontot neki előadtuk, mit teljesíteni a minisztérium igért." —

Május 28. Életképek. 24. sz. 680. 1. A' magyarok istene.

Május 28. Jelenkor. 63. számban: Rovás. Petőfinek „A királyokhoz" írt versére egy klarinétos ellenverset irt: — A bécsi ágostaiak templomában Canova remek mausoleuma előtt megállt egyszer egy művész s monda: „megfoghatatlan, hogy tudának illyen nyomoru emléket ideállitani, koldust és oroszlánt", — és hazament, ihletsége teremte egy más odaállítandó művet. — Egy hó múlva jelenté magát s művét. Megvizsgáltatván az ajánlott mű, Szent Lázárt ábrázolá, — a művész pedig volt fazekas.
Éj volt az erdőben. — Uralkodtak a baglyok; — megviradt s a baglyok eltűntek, — s elkezdék a madarak hallatni hangjaikat. — Elsők voltak a kakasok, kik hirdeték a világosságot, — miután a rigókat s szajkókat felköltötték volna, suttogni kezdenek ezek, hogy miért kiabálnak a kakasok olly hangosan, hogy azt nem kell tűrni s elhatározták jövő alkalomkor nekik macskazenét adni. Elfeledték a rigók és szajkók, hogy őket a kakasok kelték föl álmaikból, és ők tartják ébren, és viaskodó természetüknél fogva, ők szállnak szembe legelőször a madarak ellenségeivel.

Május 28. Nemzeti. (Polit. Hirl. Szerk. Illucz Oláh János.) 17. sz. 64. lapon: „Május 25-én. Petőfi Sándor ismert költőnk, könyvtárának fölöslegét a „Radical körben" árverés utján eladatá. A bejött pénzösszeget Petőfi a haza szükségeire ajánlotta. Szép tőle! Némely könyvek megvásárlásán vetélkedett a közönség. Így például Thiers „Histoire du Consulat"-ja 13 pergő fton kelt el, melly munkát könyvárusi úton 6 pengő frtért lehet megszerezni. Én is vettem egy kis könyvet 10 kongó garasért. Czíme: „A nemességről." a X b.

Május Végén. Honi Irodalmi Hirdető 6. év. 5. sz. 23. lapon : Lapok Petőfi Sándor Naplójából. (Ára 10 kr.) hird.

(Folytatjuk)

Petőfi napjai a magyar irodalomban / 28.

(Endrődi Sándor nyomán)

A király és a hóhér
(Illusztráció Petőfi verseihez)

1848

Április 16. Életképek. 17. sz. 493. I. Megint beszélünk . . .

Április 16. Nemzeti Újság. 17. sz. 509. lapon: „— Szegeden az utczák uj keresztnevekkel ékittetének fel. Van István-tér, Battyáni-tér, Kossuth, Deák, Petőfi, Ölvös, Szemere, Klauzál, Szentkirályi, Vörösmarti, Teleki, Veselényi-utcza. — Elhagytak bennünket a mi tehén, retek, kétsziv, akáczfa, kalap . .. stb. utczáinkkal."

Április 20. Életképek. I. 19. szám. 568. lapon : „Lapunk jelen számának homlokán már Petőfi neve is társ a szerkesztésben." Később: „Lapunk minden számában leend Petőfitől költemény, ki ezentúl kizárólag csak az Életképekbe fog dolgozni."

Április 20. Hazánk. I. 202. sz. 810. lapon Roboz irja Veszprémből: „Gyáva nép az, ki meg nem érti a  kornak felhívó szavát, s ki tétlen vesztegel, mig óriási erőt fejthetne magában. Ki az, kit velőben meg nem renditnek a nép halhatatlan s lángeszü költőjének ez országot rázó szavai:

Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk.

Te is felébredél Veszprém, álompárnáid alól!"

Április 22. Pesti Divatlap. 19. sz. 501. lapon „Egy táblabiró keserve az ősi szabadság sirján" czímmel Samarjaitól a következő vers olvasható:

Halld meg keservemet, szerelmes istenem! 
Magyar szabadságunk bukását könnyezem. . . 
Ökölnyi nagyságban peregnek könnyeim,
 Szabad hazában nőtt szakállam fürtein.

Ki hitte volna azt, hogy egy illy nemzetet, 
Néhány eszeveszett majd orránál vezet ? 
Ki hitte volna azt, hogy eztán a paraszt 
Vadászni fog, halász; szarvast, nyulat szalaszt ?

Sőt majd kapja magát, kalapját fölteszi, 
És az urak előtt azt meg sem emeli ... 
A zsellérnép is tart ezentúl agarat, 
S a táblabiróknak nyuluk nem is marad.

Eddig Verbőczy volt a legnagyobb zseni, 
Kossuth s Battyányiak megadtátok neki! . . . 
Akár mit mondjatok, ollyan becsületes 
Zsidó és a paraszt nem lesz, mint a nemes.

Egypár irógyerek: Petőfi s társai, 
A sok nevet a pap sem tudná megtartani; 
Ezek még azt merék rólunk állítani, 
Hogy a táblabirák ország bolondjai!

Hej! csak megkaphatnám egykor ő kelmöket, 
Maid meglánczohatnám a tentás lelköket! 
Megtudnák, mint sértsék mások hirét, nevét, 
Megemlegethetnék a fokosom  nyelét.

Szűnjél nemes bosszú! ne bántsd szegényeket, 
Száritsd föl  fájdalom, magasztos könnyemet; 
Hazánk koporsóján bocsátok meg nekik: 
Egyik sem tudja tán, hogy mit cselekeszik! 

Április 22. Pesti Divatlap. I. 19. sz. 518. lapon: „Petőfi nemzeti dala, melly Kálózdi János által zenére s énekre alkalmazva lapunk mai számához van mellékelve, zeneértők véleménye szerint az eddig megjelentek közt legjobb, legjellemzőbb. — E hangjegyeket igen érdekessé teszi a czimlap is, melly a múzeum előtt tartani szokott népgyüléseket igen hiven tünteti fel. — Az oszlopos lépcsőzet egyik falán állnak a nép szónokai, kik közt Petőfi is gyakran szerepelt főleg versei előadásával. Ez általunk kiadott Nemzeti dal Pesten szerkesztőhivatalunkban, több mű- és könyvárusnál, s vidéken is többeknél kapható 30 pkrért." 

Április 22. Hazánk. I. 203. sz.  812. lapon Pataky Ferencz április 7-éről Déesről keltezett politikai czikkében többek közt a következőket írja: „A felbőszült tömeg „le a zsarnokkal!" s több ehez hasonló kiabálások közt a társalkodási egylet nagyobb termében felütött thalia-templomába rohant, hol Zelényi igazgatása alatti szinésztársaság a „Tanácsnok leánya" czimű Weisenthurm-féle üres német szinmű előadását kezdé meg, a lármára a darab félbe szakadt, a függöny legördül s kevés idő múlva megjelenik Zelényi, s elszavalja megható lelkesedéssel Petőfi ismeretes nemzeti dalát, mellynek „esküszünk" végszavait a közönség után-hangoztatá."

Április 22. Képes Újság. 17. sz. 134. lapon Majer István ismertetvén Casagrande szabadságszobor-tervezetét, a főalakról többek közt ezt irja : „jobbja égbe nyúló ujjaival a magyarok ezreinek sőt millióinak Martzius 15-ki egy sziv és lélekkel óriásilag felharsogott ama fogadására emlékeztet, — Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!"

Április 23. Életképek. 18. sz. 525. 1. Feleségem és kardom.

Április 23. Életképek. I. 18. sz. boríték belső oldalán egy márcz. 28-áról keltezett rozsnyói levél az ott (márcz. 26.) tartott népünnepélyről szólván, többek ezt mondja: „A sasok a középületekről  leszedettek, a sárga és fekete szinek elenyésztek. Az egész ünnepély nagy lelkesedéssel s a legszebb renddel ment végbe. Petőfiről és e lapok szerkesztőjéről sem feledkeztünk meg, mint kik egyik fő tényezői valának a szabadság minden vér nélkül kivívott örök emlékezetű diadalának. Éljenek mindketten, — és éljen, éljen a magyar szabadság! — Sok elnyomatott ember fogja áldani azon lelkeseket még hamvaikban is, kik fölemelték e nemzetet hajdani dicső világába!"

Április 23. Honfi szózat. (Petőfi „Királyokhoz" czímzett verse ellen.) Eredeti verses röplap. Aláírva: Mező Dániel h. böszörményi nemzet-őr s társai. Utánnyomni szabad. Nyomatott Debreczen város könyvnyomdájában. — Mező Dánielnek ez a verse először a Debreczen-Nagyváradi Értesítőben jelent meg s így szól:

Szólunk, mint szabad Magyarhoz illik,
Honfi-társak! nyilt, őszinte szót; 
Nemzet-éltünk e dicső szakában
Leplezetlen adjuk a valót. — 
A magyar nép szivében király s trón
Hő szerelme rendületlen áll;
 S bár mit mond az éretlen Petőfi,
Él fölöttünk szeretett király.

Él e hon dicső kegyes királya,
S méltán hódol neki a Magyar, 
Mert e szép hon fölvirágozásán
Fáradozva minden jót akar; 
És a hűtelen betyári nyelvű
Dalnok erre béhunyá szemét; 
Holtig hü magyarra nyomni készül
A gyalázó hűtlenség jegyét.

Lesz-e nemzet-őrsereg honunkban
Melly a hűtelent fogadja bé ? 
Ezt, ki hon- s királynak, béke s csendnek
Őréül eskütt, s már megtöré!! 
Süss gyalazat-béljeget arczára
Polgártárs! ki eddig hű valál, 
Ah! ne hallgass áruló szavára,
S mondü-sza velünk: éljen a király!

E zavar-halászt, e béke és hon
Gyűlölőt mindenki vesse meg; 
Trón s király ellen ha szólna többé
Vakmerőn, hon-átok sújtsa meg : 
Dögmirigytöl könnyebb óvakodni
Mint lázzitó szók hatásitól; 
Szemtelen, ki hű nemzet nevében
A királyról tiszteletlen szól.

Megkonduland hűtelen fölötted
Mit megingatsz, a halálharang; 
Egy hű nemzet ennyi sérelemről
Hozzá illő büntetést adand. 
Addig millió Magyar szivében
Borzadást szül átkos éneked, 
S kebleikben hon s király szerelme
Föllobog, mi téged eltemet.

Április 27. Hazánk. I. 204. sz. 817. lapon Boross József szegedi levelében (április 16-áról) többek közt egy nép-gyülésről ír, melyben „közmegegyezéssel elfogadtuk, miszerint az utczák nevei megváltoztassanak, az előbbiek helyett a miniszterek neveit nyerendők: ekkép örökitendjük meg Wesselényi, Vörösmarty, Táncsics, Petőfi honfiak neveit is."

Április 27. Hazánk. I. 204. sz. 818. lapon Balás Dávid nemzetőr írja Sopronból ápr. 17-ről, hogy ápr. 16-án a soproni két fősk. ifjúsága az átalakulás emlékére ünnepet rendezett a színházban, ezután fáklyás-zene volt, melynél az ev. iskola előtt két tanuló beszédet tartott. — „Végül Petőfi ismeretes 'Talpra magyar' stb. dalát hangoztaták. A sziv tombolt örömében s a kitört érzetár éjfél felé kezde szokott medrébe visszasimulni."

Április 28. Hon és Külföld. 34. sz. 133. lapon az Unió zsebkönyvről:
„Született költőnek az Unió versirói között ismertető csupán a lánglelkü, könnyű, kedves folyamatu, változatos Petőfit hiszi, kiben nem a mesterség, nem a stúdium, hanem a teremtő gazdag természet áll elől gyönyörű, kimerithetlen, változatos egyszerű  pompájában,  kiben  minden költői dús tehetség, érzet, melegség s észláng, mint gyémántban a nemes erezek legfinomabb lényege központosult. Tőle vannak: Septemb. 27-ike 1846. Egy költői édes merengés nagyszerű, merész képekkel, hasonlításokkal, egy rohanó tűzár, melly tajtékzó hullámain ellenállhatlanul ragad el magával a költői érzelem világa felé; Isten csodája, Erdélyben, Tűz, Rongyos vitézek s mindeniken a költészet istene, múzsák s grátziák bájos égi kellemei terülnek el, főként a 3 elsőn s azok közt a két utolsónak még azon nagy érdekök is van, hogy valóságos nemzeti dalok. Szeretnők bővebb ismertetés kedvéért azokból többet is közleni, de helyszűkéért csak ez egyet iktatjuk ide, hogy az olvasó láthassa, érezhesse azon költői hévmeleget, mi íróját lelkesíti. (Közli az „Isten csodája" cz. költeményt.) „Erdélyben" czímű darabja a két hon egyesülését eszközlő, arra buzdító lelkes nemzeti dal s az unió szellemében van írva."
A többi költeményekről s kivált alkalmi költeményekről így ír: „Schiller nem ok nélkül gyűlölte az alkalmi verseket; mert azok a lelket valóban megkötik, szabad repületét megakadályozzák, gyáva rabszolgai bilincsbe aljasitják, fantáziája szárnyait elmetszik, felhevült agyára jégkérget húznak s keble istenétől elzárják. Csak az egy Petőfi az, kiben itt is a mennyei szikra látszik s körmeiről az oroszlán nyomaira ismerhetni. Végül így ír : „Azok közt, kik az Unióban mint verselők felléptek, kétségen kivül Petőfi ragyog mint első nagyságú, első rangú költői észláng, ki „velut inter ignes luna minores" költői nagyságában eredetisége minden bélyegeivel magasan áll, kivel mint született költővel a felléptek közül egy sem versenyezhet."

Mondjatok dalt, de tüzes dalt, 
Mert szakadjon ki a nyelve, 
Ki úgy dalol, hogy dalától 
Nincsen a sziv feltüzelve . . .

mond Petőfi „Tüz" czímű dalában, lap 410 s Petőfinek igaza van. Ismertető megmásolhatlan hite erről ez: a középszerűség megjár ugyan egyebütt, de a költészetben türhetlen, „mediocribus esse poetis non dii, non homines, non concessere columnae", stúdiummal ember sok minden lehet s kis költői tehetséggel csinos, jó versíró is, de valóságos költő sohasem, „poéta non fit, sed nascitur" s kit a természet arra nem hivott, abból valami nagy a költészet mezején soha nem leend; annál tanácsosabb lenne tehát mindenkinek Horácz idves tanácsa szerint megnézni „quid valent humeri, quidve ferre recusent"; mert a poéta minorum gentium vajmi idétlen buja növény!"

Április 29. Pesti Divatlap. I 20 sz. 541. lapon Csatári Ottó „Irodalmunk 1847. évi termékei" cz. czikkében igy ir: „A versek összegyűjtve való kiadásának ez évben is bővében vala irodalmunk ... Petőfitől „Összes költeményei" egy súlyos kötetben, és Vörösmarti minden munkái IX. kötetében ennek „legújabb versei". — Ezen gyűjtemények (között) kérdésen kivül a Vörösmartié legbecsesb adomány, és Petőfi összes költeményei; ezek után pedig a Tompa versei . . ."

Április 29. Pesti Divatlap. 20. sz. 552. lapon Előfizetési felh. a Vahot Imre Országgyűlési Emlék cz. almanachjára. Itt Vahot közli a készülő könyv tartalmát s a szépirodalmi rész irói közt megemlíti Petőfi nevét is.

Április 30. Életképek. 19. sz. 551. X. A tavaszhoz. 552. 1. Feleségek felesége.

Április 30. Életképek. I. 19. sz. Boritéklap homlokzatán: „Felelős szerkesztők Jókai Mór és Petőfi Sándor." A főlap 568-ik lapján: „Lapunk jelen számának homlokzatán már Petőfi is társ a szerkesztésben." Alább: „Lapunk minden számában leend Petőfitől költemény, ki ezentúl kizárólag csak az Életképekbe fog dolgozni."

Április végén. F ******** Király Petőfi Sándorhoz. Verses röplap. Kassán, nyomatott Werfer Károlynál. — A vers így szól:

Ím azt adok, mit ollyan ritkán adnak 
Őszinte szódért nyilt köszönetet, 
Hogy én irántam gyülölséget hirdetsz. 
Midőn szivedben nincsen szeretet. 
De azt ne várd, hogy majd a' gyülölségre 
Gyülölséggel feleljen a' kirá'y, 
Mert nemzetem királyi kebelemben 
Szeretetnél egyébre nem talál.

És hogy ha volna mégis ollyan ember,
Ki érzetimnek belsejébe lát,
'S ismeri most, 's ismerte volna régen
Indulatimnak tiszta czélzatát,
'S bár mostanában ostorozni gyenge
'S jutalmat adni nem dús a' király
Ne rágalmazd ocsmány hizelkedőnek,
Ki engem igy is szeretni talál.

Lázitsd fel bár a' népek millióit 
Kövezzék bűnös emberfejemet — 
Kinek szivében bűnös indulat nincs, 
Az mindenik vessen rám egy követ. 
'S ha így reám a' milliók kezéből 
Végetlen kőnek zápor árja szál, 
Boldog leénd végső haláltusában 
Az összveroskadt bűntelen király. —

Megadtam im, mit ollyan ritkán adnak 
Őszinte szóért nyilt köszönetet, 
S kívánom, hogy őszinte szódért mindig 
Ilyen jutalmat adjanak neked, — 
Állhat Munkács, állhat akasztófa, 
De kebelemben bosszúvágy nem áll, 
Szidalmadért ezt válaszolja néked 
Egy vétke nélkül káromolt király!

Május 1. Lapok Petőfi Sándor Naplójából. Pest, 1848. Nyomatott Landerer és Heckenastnál. Ára 10 kr. p. p. Első iv. Tartalom: A magyar szabadság születése. — Márczius 15-dike. — A német polgárok és a zsidók. — Az országgyűlés és az urbér. — Királyi leirat a ministeriumról. — Monarchia és respublica. — Nagypéntek napja. — A katonaság. — Kliegl, Széchenyi, hivatal, rágalmak.

Május 2. Honfi szózat. (Petőfi „Királyokhoz" czímzett verse ellen.) Röplap. Aláírva: Mező Dániel, hajdu-böszörményi nemzet-őr s társai. Utánnyomat. Pesten, nyomatott Trattner Károlynál.

Május 2. Hon és Külföld. 35. sz. 137. lapon az Unió zsebkönyvről irván, Kemény Zsigmond Pető lovag czímű balladájára ezt a megjegyzést teszi: „a ballada végén nem tudjuk, ha a Petőfi nevéveli játék jól irányzott döfés-e vagy helytelen silány gúny, vagy mint inkább szeretjük hinni, nyomtatási hiba." — Az utolsó versszak egyik sorában t. i. Pető urfi helyett Petőfi urfit szedtek. Szemmel láthatóan sajtóhiba, de — mert a költemény tartalmát per tangentem lehetett volna a költőre is vonatkoztatni — kuriózum is.

(Folytatjuk)

Nyika, a gyerekköltő

Régen nem látott, fiatalkori jóbaráttal hozott össze a sors, s beszélgetés közben irodalmi kuriózumok is szóba kerültek. Például, hogy egy olasz fiatalember bevallotta: Olaszországban a legismertebb magyar író Körmendi Ferenc (1900-1972), aki viszont magyar nyelvterületen a legismeretlenebbek közé tartozik. Pedig hát magyarul írt, s nem volt olyan kirívó politikai ámokfutása sem, ami miatt a feledés kriptáját tartósan rá kellene zárni.

És akkor szóba került az 1974-ben született Nyika Turbina jaltai költőnő, aki 2002-ben vetett véget az életének - elhagyatva, alkoholizmusba süllyedve, aki pedig olyan ígéretesen (???) indult 9 éves korában. Ekkor jelent meg ugyanis első verskötete, méghozzá olyan költőnagyság előszavával, mint Jevgenyij Jevtusenko. Ami még szintén hagyján, de ezt a kötetet nemsokára 12 nyelvre lefordították! És Nyikát csodagyerekként kezdték mutogatni, szerepeltetni különféle pódiumokon. Az alig kamaszodó kislágy ártatlan fizimiskával olvasta fel mélyértelmű, fejlett intellektusú sorait, megérzéseit. 1985-ben már elnyerte a velencei Arany Oroszlán költői díjat, amit addig csak Anna Ahmatova kapott meg az oroszok közül. 

Aztán hamar bekövetkezett a hanyatlás. Anyja újra házasodik, testvére születik. Svájcba megy tanulni. Ott egy idős svájci orvoshoz megy feleségül, majd visszatér Oroszországba, ahol felveszik az egyetemre. Visszatér a munkakedve, sokoldalú érdeklődése a film és a rock zene világát is feltárja előtte. Lázasan ír, ahol csak éri: sokszor, ha nincs nála írószer, előveszi a rúzsát, azzal firkálja le sorait, bármire. Próbálják leszoktatni az ivásról, végül is nem sikerül. Első öngyilkossági kísérlete (mélybe ugrás) kudarccal jár, fizikailag súlyosan megsérül, a második - sajnálatosan - sikerül. Barátai, utcai járókelők szeme láttára zuhan a mélybe az emeleti ablakból, ahol üldögélni szokott. 

A legenda ezzel okafogyottá vált, már csak a múltbeli, lezárt történésekből táplálkozott. És eltelt máig tizenvalahány év, Nyikáról pedig szinte már senki sem  beszél. Igaz, egy honlap őrzi életének és munkásságának minden jelentős lenyomatát, magyarul pedig összeszedhető néhány vers az internetes fórumokról, amit alább itt megpróbáltam elhelyezni. (Szöveghűségükért nem vállalok felelősséget.)

Nyika Turbina: 

Kék csillag

V.I. Nyikolajevnának

Már egy pillantás elég volt
ahhoz, hogy érezzük:
A szavaknál több az áhitat.
Egy könnycsepp sósabb,
Mint a sötét fájdalom,
De édes is, akár
A gyermeki
álom.

Az ég félkörívében
Kinyílt most egy kék csillag.
Tartsd alá a tenyered,
Ne hulljon apró szúnyogként
a tűzbe! Legyen
halhatatlan
A hajnali
Fényben

Verseket fordítottak

(egy  10 éves kislány gondolatai)

Verseket fordítottak idegen nyelvekre,
Így érez a nemlátó, az úttesten átkelve...
Úgy tűnik nekik haladva, tapogatva,
Megmenekültek a nagy forgatagba'.
Más nyelveken írva, ama sorok vakok...
Vezető kötelező. Akkor jó úton vagytok.

A hasonmás

Lehet, hogy
már holnap én
egy más világba
a hasonmásommal megyek
találkozásra.
Tükörképem ő,
kimondatlan szavaim,
rajta a kín
s a bajaim.
Felszárítatlan könnyek az arcomon-
ő néz ott könnyesen,
S ha szeme néz betegen,
Az az én szemem.
El innen, el vele
Széttöröm tükrömet,
De már a tükörkép
Énbennem itt rezeg.

**

Ha veled beszélgetek,
más-más nyelven beszélünk,
lám egyek a betűk, de
mintha szavunk elütne,
S habár veled lehetek,
más-más szigeten élünk
mi egy szobában ülve.

Elhittem szemednek,
Hogy szavak se kellenek,
Mindjárt elhittem szemednek,
hogy van könny, ami pereg
és sósabb, mint a fekete gyász
s az álomnál édesebb.
Fölgyújtja egy kék
csillag az egész eget:
Lepkét sose tarts
a fénybe kezeddel,
örökéletű lesz,
mire ébred
a reggel.

**

Ti - vakvezetők,
Én - vak öreg.
Ti - ki kéri a jegyet
s én - a potyautas.
Kérdéseimre
nincs felelet,
barátaim pora
a földbe taposva lent,
Ti - az emberi hang
s én a vers - az elfeledett.

(Kohut Katalin és Erdődi Gábor fordításai)

Petőfi napjai a magyar irodalomban / 27.

(Endrődi Sándor nyomán)

1848

Április 1. Metternich. Röpirat, a czímlapon Petőfi Nemzeti dalának egy strófájával.

Április 1. Magyarország újjászületése. Röpirat. Budapest, Geibel K. tulajdona. 30 1. a márcziusi napokról. Közli a Nemzeti dalt is.

Április 1. Jelenkor. Márczius 31-ikéről irja: „Délelőtti 11 órakor tömérdek nép jelent meg a múzeum előtti téren hol a proclamatio pontjai állapittatának meg, s a nép békés viseletre intetett; e népgyülés délután 5 órakor folytattatván, látogatóinak száma olly nagy csomóra szaporodott, hogy a tágas tér be nem fogadhatá, hanem az országút szélességét ellepte. Petőfi S. felolvasá a következő proclamatiot." — Itt aztán közli a Nyári, Vörösmarty, Táncsics, Irinyi, Vasvári, Bajza, Csányi és Irányi által szerkesztett s a pestvárosi rendreügyelő bizottság nevében kiadott proclamatiót.

Április 1. Nemzeti Újság. 671. sz. Birányi czikkében : „Népköltőnk Petőfi, kinek keblében magasztos honszeretet él, szinte többet kivánt, és megmosván kezeit, a felelősséget reánk hárította. Szívesen elvállaljuk. Még a vörös szint is - vérszinét, mellyet a nemzeti szinek helyett sokan feltüztek, melly már aggodalmat gerjesztett a polgárságban — bölcs tanácsadó szavakra önként letépték az illetők. Mennyei érzést fakasztott szivünkben e példátlan egyetértésre jutás! Hála imát mondtunk magunkban az éghez, hogy megmentett a pártviszály szörnyétől."

Április 1. Pesti Divatlap. I. 16. sz. 397. lapon Vahot Imre „Ne szakadozzunk" cz. czikkében ezt irja: „Higyétek meg barátim! Petőfinek nemzeti dala sokkal jobb és több — mint az egész pesti forradalom vala." — Továbbá a 417. lapon: „Ismét nagy népgyülés tartatott múlt hétfőn a nemzeti múzeum udvarában ... a múlt hétfői népgyülésben legelőször is a pestvárosi állandó bizottmány által szerkesztett, igen erélyes proclamatio olvastatott fel az iránt, hogy miután Bécsben a had- és pénzügyi ministerséget a magyar kormány kezéből az adott szó ellenére ki akarják venni, ezt a nemzet ne engedje megtörténni, s ennek érdekében vérét is kész legyen feláldozni. — A proclamatio nagy viszhangra talált. Vasvári, Petőfi és Bulyovszki nyomós, hathatós előadással szóliták fel a népet fegyverkezésre, melly később ingerülten s harczra készülő indulatial oszlott szét." - A boritéklapon pedig Horváth László márcz. közepéről keltezett pápai levelében ezt irja: „Sajtónk szabadon működik, s legelőször is a lánglelkű Petőfi nemzeti dalával remekelt."

Április 1. Pesti Divatlap. I. 16. sz. 418. lapon: „Petőfi legújabb költeménye. A nép kedvelt költője a napokban önállólag kinyomva bocsátá közre „A királyokhoz" czimű költeményét. Ha minden magyar olly radicalis szellemű és lángkeblű volna mint Petőfi, — úgy nemzetünk talán még a francziáknál is tovább menne."

Április 1. Hazánk. 1. 194. sz. 774. lapon Karády Ignácz Pozsonyból írt s márcz. 29-éről keltezett politikai czikkét így végzi: „— Egy még a remény és ez: a nádor férfias eljárása, melly ha most nem sikerül, vége a békének, és akkor talpra magyarok, mert esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk!!"

Április 2. Életképek. I 15. sz. 439. I. A' szabadsághoz. 

Április 2. Munkások Újsága. Szerk. Táncsics. 1. sz. 4. lapon: Táncsics visszatekintvén a márcz. 15-diki eseményekre, ezt írja Petőfiről: „Paraszt testvéreink gyermekei közöl sokan, mikor iskoláikat elvégzik, itt a fővárosban letelepednek, de máshonnét is ide összegyűlnek, s kik közülök némellyek jobb észtehetséggel birnak, a tudományoknak szentelik életüket, könyveket irnak, s a haza feldicsőitésén fáradoznak. Ezek közöl a többi élére állottak: Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál. Petőfi elmondá ismeretes hazafi dalát, mellyre mindenek megesküdtek, miként a dal is már magával hozá."

Április 2. Hazánk. I. 195. sz. 781. lapon Királyi Pál irja Pestről: „Martius 31-dike élénk mozgalmakban folyt. Két népgyülés tartatott. Reggel, melyben a hazához intézendő proclamatio pontjai állapittattak meg és délután öt órakor, midőn e felhívás szerkezete Petőfi Sándor által a népnek zajos tetszése közt felolvastatott s Irányi Dániel ugyanazt hü német fordításban közlé a tömeggel, mely minden nagyítás nélkül húszezer számra mehetett, elborítván muzeumunk tágas terét minden szögleteiben."

Április 4. Nemzeti Újság. 671.   sz.   1084.  lapon:   Bulyovszki Gyula tollából tudósítást közöl az ápr. 1-i középponti választmányi gyűlésről. A gyűlés arról határozott, elfogadják-e a márcz. 30-iki kedvező királyi leiratot, melynek alapján Deák, Eötvös és Kossuth beléptek a kormányba. Nyáry Pál, Irányi Dániel, Irinyi József és Patay József beszéde után „végül Petőfi emelkedett föl a nép közül, — s tompa hangon ezeket monda: Láttam remegést, láttam sápadt arczokat, nem szeretném továbbra is igy látni nemzetemnek fiait, — azért most lekötve kardomat, elnyugtatom, de össze nem töröm! —"

Április 4. Erdélyi Híradó. 343. sz. 215. lapon Károly-fehérvárról márczius 27-ről azt olvastuk, hogy a kolozsvári mozgalom ott is lelkesedést keltvén s a kolozsvári petitio egy népgyülésben elfogadtatván „ekkor olvasta fel egyik fiatal tisztviselőnk Kovács Elek Petőfi népdalát is, mit a nép legnagyobb lelkesedése követett."

Április 6. Jelenkor. 41. szám. 168. lapon : az április elsején tartott középponti választmányi ülésről közölve tudósítást, megjegyzi, hogy: „Petőfi Sándor hüvelybe rejté fegyverét, mert a fontolás győzött a lelkesedésen."

Április 6. Erdélyi Hiradó. 344. sz. 217. lapon Udvarhelyszékről márczius 27-dikéről irja Gálfi Mihály, hogy e nap d. u. Sz.-Udvarhelyen népgyülés tartatván, a székház termében elfogadták a 12 pontot. A „Pesti Hírlapból a nevezetesebb honi események fölolvastattak, s imádott királyunk mind e jókért ezerszeresen megéljeneztetett. Első magyar miniszterelnök gr. B. L. és Kossuth Lajos harsogó éljennel üdvözöltettek. A Petőfi esküjét, midőn olvastatott, önkénytelenül viszhangoztak mindannyiszor. És megesküdtünk ünnepélyes fenszóval fejedelmünk hűségére és hazánk boldogitására mindent elkövetni."

Április 7. Múlt és Jelen. 28. sz. 163. lapon: „A múlt vasárnap április 2-án az idevaló conservatorium a közelebbről külső közép- és magyar utczában elégettek számára hangversenyt adott. Petőfi nemzeti dalja, a magyar marseillaise zenéje  sokaknak  nem  tetszett,   annak   refrainjét kivált elég lelkesítőnek és buzditónak nem tartották: midőn a Károly Ferdinánd cs. kir. ezrede hangászkara által eljátszott csárdás, a „Tolnai lakodalmas" alig lecsillapítható tapsvihart idézett elő."

Április 8. Pesti Divatlap. 17. sz. 453. lapon: „(E hó 6-án ismét népgyülés tartatott) a múzeum udvarában. A bécsi ifjak vőnek itt búcsút a pestiektől. — Ezen kívül egy nemes levél ünnepélyesen széttépetett, s Petőfi egy igen talpraesett satyrát szavalt el, mellyben a bukott királyokat a vendégszerető Magyarországba hivja meg, hol kitárt karokkal várják, sőt még táblabirákká is kineveznék őket." — 456. lapon a „Szerkesztői értesités"-ben: „K. Jánosnak Petőfi Nemzeti dalára írt s hozzánk beküldött zenéjét nem adhatjuk, miután még ezelőtt Kálozdyét fogadván el, ezt már nyomják."

Április 8. Pesti Divatlap. 17. sz. boritéklapján Katona Antal márcz. 21-ikéről (ez alkalmasint sajtóhiba lesz!) keltezett kolozsvári levelében többek közt azt írja: „Folyó hó 24-én — a ref. collegium — előtt mintegy 3000 ember jelenlétében Szőts Márton elszavalta Petőfi nemzeti dalát, s a jelenlévők fölemelt ujjakkal ihletetten mondták el az „esküszünk"-et. Márczius 26-án pedig... osztogatták Petőfi nemzeti dalát diszkiadásban." — Alább Bangó Pető márczius 22-ikéről keltezett aradi levelében a köv. irja: „Petőfi Sándor nemzeti dala f. hó 18-kán a színpadon elszavaltatott. Csak azt sajnáltuk, hogy értelmetlenül szavaltatott el. Az „esküszünk"-re egyébiránt mindannyiszor fenndörgő „esküszünk!" visszhangzótt."

Április 8. Képes Újság. 15. sz. 120. lapon: „Az Életképeket ezentúl Jókai és Petőfi együtt fogják szerkeszteni." A 122. lapon pedig a képtalányban egy zászlórajzon Petőfi Nemzeti dalának első versszaka.

Április 9. Életképek I. 16. sz. 462. 1. Bordal. (Egyik kezemben a fegyverem.)

Április 9. Nemzeti Újság. 675. sz. 1201. lapon: Bulyovszki Gyula írja le az április 5-i népgyülést, melyen a bécsi küldöttséget ünnepelte Pest. Többek — köztük Irányi — beszédei után Rottenbiller, elnöki jogánál fogva, feloszlatta az ülést. „A nép azonban ezen gyűlés bezárásával magát kizáratni nem hagyá, s egyik kedvenczét Petőfit kívánta hallani, ki engedvén a nekie legkedvesebb — a nép óhajának — ekkint szóllott: A mostani szónokoknak ugylátszik hivatása lett titeket mindenkor nyugtatni, csöndesiteni; betegápolónál, mondhatom, ez gyönyörű erény! Én valójában nem tudom, mit mondjak — de annyit mindenesetre mondhatok, hogy ezen örök nyugtató nyomokat követni nem tudom; mert én ugy vagyok teremtve, mint az onka, a melly, ha vész van, kiabál, — mint a förgeteg, melly a hullámokat vihar idején fölkorbácsolja, —... azért hogy mégis hiába ne léptem (légyen) előbetek, elszavalom nektek egy versemet! — Készülj hazám . . .!!
Petőfi minden fölségest magába concentráló dalát — a nép zajos tetszéssel fogadá. Ezután a népgyülés a legnagyobb csend és rendben magától eloszlott."

Április 9. Reform. Szerk. Nádaskay és Zerffi. 2. szám. 15. lapon elmondván, hogy dr. Zitz követ tetteit ércz-táblára fogják Mainzban vésni s a városházában kitenni, igy folytatja: „nem volna helyén kivül ily hasonló kitüntetés Nyári, Jókai, Petőfi és Vasvári népemberek irányában. Az ércztábla örökemlékül a nemzeti múzeumban fogna letétethetni." — A 16. lapon pedig: „Jövő számunk mellett a népszerű költő és szabadságbajnok Petőfi Sándor pompás arczképét adandjuk."

Április 9. Erdélyi Hiradó. 346. sz. 225. lapon Pálffy János írja : „Hol rabszolga nincs, ott zsarnok sincs. Ausztria megszűnt rab lenni, s a zsarnokminister földön futóvá lőn. — Magyarország azt kiáltá, s kiáltása Kárpátoktól Adriáig hangzik:

Esküszünk, esküszünk.

Rabok többé nem leszünk" etc.

A  226-ik  lapon pedig  a 30-án   tartott  megyei  gyűlésről lévén szó, ez olvasható: „A gyűlés végével Petőfi nemzeti dalát éneklé az ifjúság, és zászlóval éneklé a piaczon minden ajk."

Április 10. Birányi Ákos. Pesti Forradalom. (Martius 15-19.) Pest, 1848. Trattner Károlyinál. 63 1. Részletesen ir a márczius 15-iki mozgalmakról s közli Petőfi Nemzeti dalát is.

Április 10. Társalkodó. 15. sz. 114. lapon Sárospatakról irja D.: „Mart. 16-án délután a sűrű esőzés daczára is ünnepi menetet tartott az anya-iskolai felsőbb tanulmányokat hallgató ífjuság körül az utczákon számos nemzeti zászló alatt s a jeles éneklő kar itt-ott kört állva harsogá Petőfi dalát (Nemzeti dal), édes élvezetére a közönségnek." 

Április 13. Reform. 3. sz. 22. lapon „Petőfi" czímmel: Mai számunkhoz e legnépszerűbb költőnk arczképe van mellékelve. Petőfi Sándor a márcziusi eseményekben mint oly férfiú tünteté ki magát, kinek hazája politikai sorsa lángoló hévvel szivén fekszik, s ki annak javát nem csak kobzával, hanem kardjával is kész előmozdítni. — Petőfi ez utóbbi időkben többször lépett föl mint szónok. Velős rövidség s metsző él jelölik beszédeit, melyek megannyi villámok politikánk viharnehéz egéről, s melyek mindig találnak, s a népet leglángolóbb lelkesedésre gyújtják. Petőfi tökéletes demokratikus jellem; erő, nyíltság és szilárdság teszik fővonásait. Rendithetlen becsületesség legfényesb erénye. — Munkái nemzetiségünk bélyegét viselik magukon, azok kedves kincse a nemzetnek, és mindig azok is fognak maradni.

Április 13. Hazánk. I. 199. sz. 796. lapon: „A magyar papsághoz" czímmel, Kondor aláírással egy Petőfi-utánzat a Nemzeti dal mintájára. Első versszaka így szól:

Talpra papság! hi a' haza! 
Rajtad a' sor, most, vagy soha, 
Korcsok lesztek, vagy magyarok ? 
Ez a' kérdés — válasszatok. 
A' nemzet szent nevére 
Kér a' hon — 
Kér a' hon már simuljatok 
Egykoron, stb. stb.

Április 14. Hetilap. 30. sz. 464—65. lapon Tóth Móricz „Fegyverre! Fegyverre!" (Pest, ápr. 11) czikke jeligéjéül ezt tette : „Talpra magyar, hi a haza!"

Április 15. Pesti Divatlap. I. 18. sz. 480. lapon a hölgyek által készített nemzetőrségi zászlóról irván, többek közt megjegyzi, hogy a készítő és ajándékozó hölgyek nevei — köztük Petőfíné neve is — mily sorrendben vannak a zászló fehér szalagjára ezüsttel kivarrva. — A 486-ik lapon pedig Medgyes Lajos, Dézsről, ápr. 5-ikétöl keltezett levelében többek közt ezt olvassuk: „Az unió és szabadság előünnepéül városunkat egészen kivilágítottuk, a színház a népnek megnyittatott s Petőfi forradalmi dala Zelényitől elszavaltatott."

Április 15. Képes Újság. 16. sz. 129. lapon a bécsi küldöttség tiszteletére egybehívott budapesti népgyülésről referálván, ezzel végzi: „Végre Petőfi szavalta el egy legújabban írt igen jeles költeményét, melynek csipős satyrája mosolyra ingerlé a komoly arczokat."

(Folytatjuk)