2012. május 10., csütörtök

Madárkirakat

Ez címnek is annyira jó, hogy néhány percig csak a szavakat keresem, amivel folytathatom.


Megvan!



A Csíkszeredában élő Ferencz Imre szerdán este jó hangulatú könyvbemutatón beszélt legújabb kötetéről, a Madárkirakat-ról (Pallas-Akadémia kiadása). Ahogy elmondta: azóta ír gyerekverset, hogy nagyapa lett. Mindjárt a madarakhoz folyamodott ihletért, s lám, meghallgatásra talált náluk, mert mára összeállt egy 34 fajta madárt versekben bemutató kötet, gyönyörű madárfotókkal (zömüket a Székelyudvarhelyen élő ornitológus, Szabó József készítette).


A könyvet, be kell vallanom, vették ám, mint a cukrot, talán a közelgő gyereknap is vásárlásra tüzelte a jelenlévő felnőtteket, akik 2-3-4-5 példányt is vittek boldogan a hónuk alatt.


Ferencz Imre konfessziójából megjegyeztem azt a mozzanatot, amikor úgy magyarázta érdeklődését a madarak iránt, hogy valószínűleg előző életében maga is madár volt, most meg a szószólójuk kíván lenni… Verseit egyfajta vezeklésnek nevezte amiatt, hogy gyermekkorában, pajtásaival, a felnőttek gerjesztette hangulattól is befolyásolva, számos madárnak – különösen verébnek (bár egyesek szerint az nem madár) – okozott fölötte kínos perceket…


Mint kiderült, a könyvet már olvasók szavazata szerint a kötet “slágere” a meggyvágóról szól. Mi is azt idézzük… Meg még néhányat - a megfelelő illusztrációval együtt. 



FERENCZ IMRE


A vércse


Toronyiránt 
a magasban 
„füttyöget" 
a vörös vércse.


Szárnya verdes, 
mégsem halad, 
egy helyben áll 
fent a légben.


Szép mutatvány! 
Sok más madár 
szeretné ezt 
eltanulni, –


de ezt csak a 
hosszúfarkú, 
szürke szárnyú 
vércse tudja 
elművelni!


Hátán nincsen 
ejtőernyő, 
mégis lezuhan 
a mélybe –


de mielőtt 
földet érne, 
lefékez a 
levegőben.


Onnan lenyúl, 
s fél lábával 
egeret fog 
elegánsan.


Majd felnéz, 
nyerít egyet, 
s a magasba 
lendül-landol...


A meggyvágó


Kiírták a 
pályázatot: 
Ki nyitja ki 
a meggymagot? 


Jön a vöcsök, 
jön a kócsag: 
Megy vagy nem megy 
ez a meggymag? 


Próbálkozik 
száz madár: 
szerencséve 
egy sem jár. 


Érkezik egy 
színes buksi: 
„Szét fogom én 
roppantani, 


kinyitom én, 
felpattintom? 
Csontos héjat 
szétmorzsolom!" 


Ki lehet e 
vitéz csávó? 
Ki lenne más, 
a meggyvágó! 


Egyéb neve: 
vasorrú pinty. 
E madárnak 
más titka nincs, 


csak a csőre. 
Látod, most is 
meggymaggal van 
csőretöltve...


A szarka


Elegáns, mint 
egy karmester – 
frakkja sötét, 
inge fehér.


Fészke remek 
tövisboglya, 
belül sárral 
kitapasztva.


Okos, ravasz. 
Számtanista. 
Minden léptét 
megfontolja.


Jelszava a 
cserkészeké: 
„Legyél résen 
Szarka Feri!"


Disznótorra 
odavásik – 
kóstolót lop, 
nem hibádzik.


Ellopja a 
kapukulcsot, 
el a tükröt, 
el a gyújtót.


A fészkében 
– mit telehordott – 
turkálót nyit, 
szarka-boltot!


Cserreg, hogyha 
jön valaki, 
ha arra ballag 
vén Ballagi...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése