Jonathan
Whicher tragédiája / II.
Constance |
...Röviddel
Constance Kent születése után a Road Hill House-ban felfogadták
pesztonkának Marry Pratfot. Mr. Kentre mély benyomást tett a lány
vonzó megjelenése, és nem tartott soká, hogy a ház ura éjszakáit
gyakrabban töltse Miss Pratt szobájában, mint a felesége mellett,
aki Constance születése óta betegeskedett. Nemsokára rá Mrs.
Kent meghalt. Egy év múlva a gyászoló özvegy házasságot kötött
Marry Prattel.
A
tizennyolc éves Edward szemrehányásokkal illette atyját, mire
kiutasították a házból, és a fiú az Egyesült Államokba ment.
Amikor Constance hétéves lett, házitanítót fogadtak mellé. A
mostani Mrs. Kent keményen kézben tartotta a házat. Ha Constance
tollbamondáskor csak egy szót is hibásan írt le, mostohaanyja
megbüntette. A verésen kívül Mrs. Kent akár az étkezésmegvonást
is megfelelő eszköznek tartotta arra, hogy a gyermek helyesírását
javítsa. Ugyanilyen bánásmódban volt része Williamnek, a lány
alig idősebb fivérének is.
A
két gyermek tudomást szerzett Edward bátyjuk létezéséről, aki
még mindig az Egyesült Államokban élt, és egy nap eltűntek a
Road Hill House-ból. Mindössze tíz mérföldet tettek meg, amikor
Bath-ban a konstáblerek elfogták őket, Szertefoszlott az álmuk,
hogy eljussanak Amerikába. Constance-nak ezután egy bentlakó
iskolába kellett tanulnia Beckingtonban, és több mint másfél
évig nem volt szabad hazajönnie. William Kentet egy nevelőotthonban
helyezték el. Később Constance engedélyt kapott, hogy a vakációt
Roadban tölthesse. A kislány látta, hogy milyen féltő
gondoskodással veszik körül odahaza időközben született
féltestvéreit, és látta azt is, hogy a szülők kivált a kis
Savile-t halmozták el szeretetük jeleivel, inkább, mint a
valamivel idősebb Francist. Constance számára a vakáció napjai
örömtelenül teltek. Jelenlétét olyan elkerülhetetlen rossznak
tekintették, amit ha tetszik, ha nem, el kellett fogadniuk.
Abban
az évben az iskolai szünet három héttel a gyilkosság előtt
kezdődött, és az első, amit Constance megérkezésekor megtudott,
az volt, hogy Amerikában meghalt a bátyja, Edward, akit ugyan
személyesen nem ismert, de aki iránt mindig is rajongó vonzalmat
érzeti. Constance napokig rótta egymagában, gondolataiba merülten
a Road körüli sétautakat. Azután a szomszédok megfigyelték,
hogy a lány szinte megszakítás nélkül féltestvérével,
Savile-lel volt együtt; játszott vele, ugrándoztak, futkároztak,
és szemmel láthatóan ugyanolyan szívélyességgel bánt vele,
mint amihez agyerek a szüleitől volt szokva.
Whicher
felügyelő ezután Crowley tiszteletessel, Trowbridge
polgármesterével tárgyalt. A nyomozó kérdésére, hogy a Road
Hill House-ban körülnézhessen, a hivatalnok merev elutasítással
válaszolt, órákig tartó hercehurca után végül beleegyezését
adta. A Londonból való rendőrtiszt Fowley főfelügyelő
társaságában megtekinthette a helyszínt.
A
Road Hill House-ban Fowley nagyon elcsodálkozott a felügyelő
viselkedésén.
– Hogyan
lehet ily módon kideríteni egy gyilkosságot? – kérdezte, amikor
látta, hogy Whicher minden lépcsőfokot behatóan tanulmányoz.
– Ha
a nyom helyes – felelte Whicher –, egyre újabb és újabb
felismerésekhez vezet. Ha hibás, egy-kettőre semmivé válik. Ez a
lépcső azonban valóban új felismeréseknek tár kaput.
A
nyomozó folytatta vizsgálatait. Megállapította, hogy az ember
eljuthat a földszintre anélkül, hogy a lépcső nyikorogna. Ehhez
csak a lépcső jobb oldalát kellett igénybe venni. Ezután Whicher
Constance Kent szobáját kereste fel.
– Semmiről
sem tudok – felelte a lány a nyomozó kérdésére. –
Csütörtökön kilenckor aludni mentem és semmit sem hallottam.
– Egyedül
alszik ebben a szobában? – kérdezte Whicher.
– Igen.
– Akkor
éjszaka is egyedül volt, amikor a testvére meghalt?
– Minden
éjszaka egyedül vagyok.
– Szabad
megtekintenem a fehérneműjét?
A
ház ura, Samuel Kent mindig a leggondosabban ügyelt a rendre.
Minden szekrényben jegyzéknek kellett lennie a benne őrzött
tárgyakról. Whicher kézbe vette Constance szekrényéből a
fehérneműjegyzéket.
– Hol
van a három hálóinge?
— Már
csak kettő van. Egy ingem a legutóbbi mosásnál elveszett. A
tizenhat éves Constance a kikérdezés alatt határozott egyéniség
benyomását keltette. Sőt, korához képest nagyon is öntudatosnak
tűnt. A felügyelő Fowley társaságában visszatért
Trowbridge-be. Már sötét volt, amikor a városba érkeztek.
„Dolly"
Williamson arra használta fel a napot, hogy a beckingtoni iskolában
tudakozódjék. Az igazgató arról számolt be neki, hogy Constance
Kent értelmes, de ugyanakkor kissé dacos és ingerlékeny növendék.
Egy ízben az egyik tanára megintette, amit nagyon sérelmesnek
érzett, és sértett büszkesége egyhamar gyűlöletbe, sőt
bosszúvágyba csapott át. Aznap a pincében kinyitott egy
gázcsapot, azért, hogy – miként később mondta – „az egész
miskulanciát a levegőbe röpítse". Szerencsére a nyitott
csapot időben felfedezték. A Constance elleni további lépésekről
csak az apja társadalmi állására való tekintettel álltak el.
Williamson
megtudta, hogy Constance két osztálytársa Beckingtonban tölti a
vakációt. Noha Helen Moody és Louisa Haverhill nem állt közeli
barátságban Constance-szal, de a szünidő után a lány mindig
elpanaszolta nekik bánatát. Boldog volt, valahányszor a roadi
napok véget értek. Szüleiről, kivált mostohaanyjáról Constance
nemcsak elítélően, hanem egyenesen gyűlölködve nyilatkozott. És
minden baj forrását testvérében, Savile-ban látta, aki szülei
osztatlan gondoskodását élvezte. „Ez a fattyú – mondta
Constance – valahányszor leül az étkezőasztalhoz, a szülei
előmelegítik a széket. A legtöbb étkezés idejét is ő
határozza meg. Ha Savile éhes, mostohaanyámnak éppen az a
megfelelő időpont rá, hogy az egész családot asztalhoz szólítsa.
Nekem azonban előírják, hogy este hány órakor menjek aludni. És
ha levelet kapok, az első, aki elolvassa, a mostohaanyám. Ha nem
tetszik neki valami benne, egyszerűen a tűzbe veti." Amikor
Williamson beszámolt nyomozásáról, Whicher egy percig hallgatott.
– Holnap
reggel – szólalt meg azután – indítványozni fogom a
letartóztatási parancsot. Letartóztatom Constance Kentet, aki
előre megfontolt szándékkal megölte mostohatestvérét, Savile-t.
Samuel
Kent kormányfelügyelő leányának, Constance Kentnek a
letartóztatása nagy szenzáció volt. Egy tizenhat éves lány,
mint gyilkos! Ilyen még nem volt.
A póruljárt detektiv |
1860.
július 21-én a Times így írt: .Amikor Whicher felügyelő
Constance Kentet kivezette a házból, hogy beültesse a kocsijába,
a várakozók tömegében nagy izgalom támadt. Whichernek nagy
fáradságába telt, hogy foglyával eljusson a kocsiig. Constance
Kentet a roadi Temperance Hallba vitték, ahol a községi
elöljáróság titkos ülést tartott az őrizetbe vételről.
Whicher felügyelő ismertette bizonyítékait. Whicher Miss
Constance meghatározatlan idejű, börtönben letöltendő őrizetbe
vételét követelte, további bizonyítékok beszerzése érdekében,
és vallomásra bírása végett. A községi elöljáróság
mindazonáltal csak hét nap haladékot adott neki a végleges
bizonyítékok beszerzésére. Minthogy Jonathan Whicheren kívül
alighanem senki sem hiszi, hogy a rettenetes roadi gyilkosságot egy
alig tizenhat esztendős, törékeny lányka követte el, és
minthogy senki sem lát tettére indítékot, Constance Kent számára
csak enyhített fogdái fogva tartást rendeltek el. Maga a leányka
rémülettől dermedt arckifejezéssel hangoztatta ártatlanságát.
A lakosság nyugtalansága tegnap este nagyon heves formákat öltött.
Kövekkel dobálták meg Whicher felügyelő lakószobájának
ablakait."
Jonathan
Whicher tehát hét nap haladékot kapott a bizonyítékok
megszerzésére. Rá kellett ébrednie, hogy egyedül logikai
okfejtéssel nem lehet rábizonyítani valakire egy bűntényt. így
a felügyelő Williamsonnal együtt hozzáfogott a hálóing
kereséséhez. Két gereblyével méterről méterre átfésülték a
közeli tó eliszaposodott partjait. De fáradozásuk hiábavalónak
bizonyult. A hálóing nem került elő, és a napok múlásával
nőtt a bizalmatlanság a londoni rendőrnyomozók iránt.
„Dolly"
Williamson erről később az emlékezéseiben így írt: „Nemcsak
a nép volt ellenünk. Ellenünk volt a magisztrátus is, mert egy
olyan réteghez tartozó valakit vádoltunk, amelyhez maguk a
magisztrátusi urak is tartoztak. És ellenünk volt a helyi
rendőrség is, mert ha vád alá helyezi Constance Kentet, ezzel
saját magát is vád alá helyezte volna a bűnügyi problémák
megoldására való képtelensége miatt."
(Folytatjuk)
Forrás:
Christian Hermann: A Scotland Yard titkaiból. Zrinyi Katonai Kiadó,
Budapest, 1989. Ford. Elek István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése