A „Tolnai” (6)

1905

Egy tetovált arczkép.

A regénynek régen vége van, Chimay hercegné másnak lett a kedvese és Rigó Jancsi szép napjai tovatűntek. Most az elmúlt szerelem visszfényéből él, visszatért a régi mesterségéhez, a hegedűhöz s a maga szempontjából bolondság lenne, ha föl nem használná az előnyére, hogy az emberek kíváncsiak reá, aki mégis csak egy világbotránynak volt a hőse, bármily akaratlanul is jutott hozzá és bármilyen kevés szellemi erő kellett hozzá. Hiába, nem érdektelen megnézni ezt az embert s azoknak is igazuk van, akik finyásak s Rigó Jancsit, a herczegnőt, a «szerelmöket» s az egész ügyet lenézik és kinevetik, s azoknak is, akik nem igen okoskodnak, hanem az efélékben az ösztönükre hallgatnak, az ösztönükre, amely azt súgja nekik, hiába, egy herczegnő, még ha meg is bolondul, nem kicsiség. De nem erről van sző. Hanem arról, hogy tehát a regénynek vége van és lesz idő, amikor ez a szakitás még sokkal régebbi, teljesen régi keletű lesz. És hogy Rigó Jancsi soha, soha, amíg csak él, nem fog megfeledkezhetni a kedveséről. Nem belső okokból, vagy, nem pusztán ezekért, hanem másért. Egyszer Egyptomban jártak s akkor Rigó Jancsi betetováltatta a balkarjába a herczegnö képét. Erről van szó. És évek, hosszú esztendők fognak majd elmúlni, Rigó Jancsi megőszül, megöregszik, talán meg is komolyodik, de azt az asszonyt, azt az időt, amit vele töltött, soha el nem felejtheti. Mert a karja s a karján az asszony képe emlékeztetni fogja rá. Nagyszerű ereje van ennek a tetovált képnek. A tetoválás ostobaság, egy régi, műveletlen, barbár kornak a babonája, de az ereje félelmetes. Ez megörökíti az emlékeket. Ha a kedvese adta volna oda neki, vagy egy hajfürtöt, szalagot, — ezeket a kedves, ostobácska, érzelmes emlékeket, amelyekkel a szerelmesek egymásnak kedveskedni szoktak, — s azután az emlék elveszti az illatát, kellemetlenné válik s az ember meg akarna tőle szabadulni, semmisem könnyebb ennél: a leveleket eltépi az ember, a képet fölégeti, a hajfürtöt és a szalagokat, a selyemkendőket és csipkéket kidobja. De a tetovált képet sem letépni, sem elégetni, sem kidobni nem lehet, lehetetlenség ettől szabadulni, ha csak nem valamely hátborzongató, középkorba illő módon, hogy az ember — levágatja a karját. — Mint kép is érdekes ez a tetovált kar, amelyet a »Magyar Hirlap« révén mutatunk be. Maga a herczegnő képe a legfinomabb tetovált képek egyike, és a kar is sok mindenfélét elárul és megvilágít. Mintha kissé öreges volna már ez a kar, fáradt és ránczos, — és talán ez okozta, hogy a regénynek — vége lett.


Verne Gyula

Meghalt az ifjúság legkedvesebb meseszövője Jules Verne, a ki negyvenhét évig mulattatta Európának minden nyelvű fiatalságát, a ritka szellemi élvezethez okulást is nyújtva tanulságos regényeivel.
Mint minden kezdő irója a múlt század franczia irodalmának, ő is a színpadról akarta a közönséget meghódítani; de bizony ott nem babér, hanem kudarcz termett részére, ugy, hogy legjobb barátja, ifjabb Dumas Sándor első darabja után azt mondta neki, hogy hagyjon fel az írással s menjen füszer-kereskedőnek.
Ez lehangolta Verne-t, de azért nem csüggedt, hanem más téren próbálta meg fantáziáját értékesíteni: a regényírás terén. Megirta Öt hét a léghajón című regényét s ezzel hamarosan olyan sikert aratott, hogy hírneve is, jövője is meg volt alapítva. Ezt követte egy sereg más regény: Utazás a föld körül, A rejtelmes sziget, Begum 500 milliója stb., hatvanhat vaskos kötetben, amik együttvéve maguk egy egész könyvtárt képeznek.
Jules Verne nagy tudós, nagy alkotó tehetség volt. A tudományok minden ágában jártas volt.


Az orosz forradalom

A czár, ugy látszik, hogy kezdi magát környezetének befolyása alul emanczipálni. Erre vall legalább legújabb szabadelvű kiáltványa is, a mely jelentékenyen hozzájárult a helyzet megjavításához. Igaz ugyan, hogy a sztrájk még mindig nem szűnt meg, de az általános hangulat jóval békésebb. Ha a jelek nem csalnak, a nép és a kormány közt fegyverszünet jött létre. Kilátásba van helyezve egy olyan bizottságnak kinevezése, melynek az lesz a feladata, hogy javaslatot dolgozzon ki az életbe léptetendő alkotmányról. Ennek a bizottságnak elnöke egy kiváló törvénytudós, Buligin lesz, tagjai pedig a zemsztvók és a kerületi kormányzóságok tagjai.
Ha az orosz állapotokról egészen jól értesült franczia lapoknak hitelt lehet adni, ugy csaknem bizonyosra vehető, hogy két hónap leforgása alatt lángbaborulhat Qrogsország a lengyel határtól egész Vladivosztokig. A talaj már teljesen el van készitve.. Hogy milyen rettenetes fölfordulás keletkezik ezután, az elképzelhető, s vajjon ki tudja, a szabadságra való ez a törekvés nem terjed-e majd el a nyugati országokba is'?


Beketov és neje.

A budapesti czirkusz uj rezsimje, aránylag rövid szereplése mellett is napról-napra fokozottabb népszerűségre tesz szert. És tegyük mindjárt hozzá, erre a népszerűségre alaposabban szolgált rá, mint nem egy szinházdirektorunk. Az egész czirkusz eleven példája mindannak, amit jóizléssel, szakavatottsággal és áldozatkészséggel el lehet érni. A műsor válogatott, elsőrendű, melyet a közönség meg nem unhat. De máskülönben is csodákat mivel ez az aránylag fiatal direktor. Egymaga utazik szüntelen cirkuszaihoz (Olaszország—Svédország—Budapest) s mindenhol javit, tanácsol, hoz uj dolgokat, mellyel aztán oly könnyen hódítja meg a közönséget. Ez a valóban brilliáns vállalkozásu és fáradtságot nem ismerő direktor méltán megérdemli nemcsak azt, hogy őt betűk dicséretével mutassuk be olvasóinknak.
Méltó párja az igazgatónak a szép, bájos neje. Ez a művésznő, aki a legvakmerőbb lovas mutatványokat, idomitásokat stb. produkálja, egyik legkitűnőbb száma a czirkusznak. Férjének valóban nemcsak szerető neje, hanem hasznos és ritka üzlettársa is. 
Mint értesülünk, Beketow igazgató a czirkuszt ujabb nyolcz évre kibérelte az állatkert igazgatóságától. Leendő tervét a jövő évben ha megvalósítja, igen sokan és hálásan fognak neki gratulálni. Tervbe vette az egész czirkusz kibővítését, átalakítását, a némajátékok s a balettek előadását. — Azonkívül már most szerződtette a legkedveltebb Villand fivéreket, művésznőket s más hires tehetségeket.

A budapesti birkózó-verseny résztvevői: 1. SturmAlbert (Berlin), 2. Specht Adolf (Bécs); 3. Koch Jakab (Európa bajnoka), 4. Melskies Gusztáv (Poroszország), 5. Romanov Vladimír (Oroszország), 6. Weckhuber János (Svájcz), 7. Anglio Anasztázió (Martinique bajnoka), 8. Pedersen Jess (világbajnok, Dánia), 9. Vasziljev Iván (Cserkesz), 10. Van Dehm József (Hollandia), 11. Bahn Pál (Bréma), 12. Dickmaan Ferdinánd (Westfália), 13. Weigand János (Budapest), 14. Jankovszki Pál (Lengyelország), 15. Omer de Bouilton (Belgium), 16; Steurs Alfonz (Antwerpen), 17. Rusz György (Arad).