Vigyázz rám!

Egy dal, amit újra és újra hallgatni kell...


Dés László : Vigyázz rám!
Énekli: Koncz Zsuzsa

Elaludni készül a nyár,
Ködök lusta fellege száll,
Hűvösebb az éjszaka már.
Vigyázz rám!

Ugye, holnap útra kelünk,
Zsebre vágjuk majd a kezünk,
Kicsit túl vidámak leszünk?
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel,
S hogy mi legyen, majd dönteni kell,
Vigyázz rám!

Szemed most is annyira szép,
Szerelemmel nézel-e még?
Nevetésed éppen elég,
Vigyázz rám!

Összekötve ott van a zsák,
Benne mind a nyári ruhák,
Nem emlékszik senki se ránk,
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.
Aztán majd, ha dönteni kell,
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.
Aztán majd, ha dönteni kell,
Vigyázz rám!
Vigyázz rám!

És aki végleg elment...

Máté Péter hangja nem csak legendásan szép - ma már a technika jóvoltából visszaidézhető, hallgatható és értékelhető. Éder-Máté versengés helyett javasoljuk a kettős élvezetet... (bakter)

Elmegyek...

Éder Enikő üstökösként tűnt fel a médiában. Pedig nem bokorugró szoknyában fölfedezett üdvöske: megdolgozott a sikerért. Aradi "mindenes" színésznő létére is volt bátorsága (és tehetsége!) benevezni egy olyan megavresenyre, mint amilyen A Társulat. És döntős lett, Sarolt szerepét kiérdemelte hosszú-hosszú versenyszakaszokon tündökölve.

Most meg, november 19-én kitüntetik a simonyifalvi Regionális Simonyi Társaság közéleti Simonyi-díjával "az igazi Sarolt húségéért és népszolgálatáért". Enikő minden bizonnyal megérdemel egy díjat. A székelyföldi Kézdivásárhelyen született művésznő 10 éves korában szüleivel Aradra költözött. Azóta is hányódik, ide-oda szólítja a hivatástudat, fél életét vonaton s úton tölti.

Egy interjújában vallja:

- Több lakásban, több városban élek, egy ideje Budapesten is, Temesváron is, állandó vándorlásban, van munkahelyi, társi, szülői ház, mindegyikben élek, egyikben sem igazán. Nincs saját szobám, jó ideje már, jó ideig még.. De mindennek jelentősége van. Megtanultam máshol keresni az otthont. Belül. Ez a fontos. „Teremtek tájat magamnak”-ahogy Hervay Gizella írta...

A Társulat versenyének egyik fordulójában énekelte Máté Péter közkedvelt, szép dalát: Elmegyek... Mintha csak reá szabták volna a szöveget is, a melódiát is. Bár azt mondják: Máté Pétert csak nem tudja lekörözni. Vajon baj ez? Hát nem az a jó nekünk, hogy az egyik szebben énekel, a másik még annál is szebben?

Enikő azt mondja, tavaszonként négylevelű lóheréket keres a fűben, s mert egy idő után már rááll az ember szeme, talál is. Érdekes, én életemben egyszer találtam egyet, de arról is kiderült, hogy csak háromlevelű, s beszakadt az egyik levele, attól lett négy... Úgy elment a kedvem a további kereséstől, ahogy a dalban Enikő (és Péter) álltak tovább életük új stációi felé. (Bakter)