JA arcképe 1929-ből
Kövér az ég, az üdv a gondja,
pislog, dagad a püspök dombja,
fütyülnék s számra pára jő -
hát megfontoltan, mint a dudva,
gőzölgök szépen, komolykodva,
révedek én is, révedő.
(JA: Esik)
Vágó Márta, JA első komoly szerelme
Mártának hangja jut eszembe mostan,
oly bársonyos volt s ez nem az övé.
Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam.
Szemem mered a zongora fölé.
(JA: Távol, zongora mellett)
Simon Jolán arcképe
Ha volna kollektiv iparosfa,
téli cipőjét megteremné,
ha volna igazszivű kecske,
az ő dicséretét mekegné.
(JA: Simon Jolán)
ennek az Attilának ezen a fölső képen még a szeme se áll jól...:-)))
VálaszTörlés