2011. január 27., csütörtök

Vidéki pikantériák (4) Ha nyílik a szégyenvirág

A cickafarkfüvet egyes helyeken szégyenvirágként emlegeti
a népetimológia. A fehér ernyővirág közepén található
néhány fekete pontról mondják: manapság
ennyi csak a lányok szégyene...

Csíkszentdomokoson a nők havi vérzését hívják "szégyenvirágnak" - tudjuk meg dr. Balázs Lajos eddig ismertetett monográfiájából (Amikor az ember nincs es ezen a világon. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009), s tulajdonképpen a falusi nemi élet egyik komoly kérdése, amely körül sok minden megfordul: nevelési szigor, titkolózások, elrontott életek...

Az első paradoxon: mindenki fontosnak tartja, a szülők jó része mégis titkolózik. Ha egy gyermek észreveszi az anyján a nyomokat, jön a válasz: "Elkörcölte a combját s kész..."

De a leánykák azért mégis mindig többet tudnak állapotukról, mint az anyák hiszik. Hogy honnan? Egy 77 éves asszony úgy véli:

"„A másiktól. Úgy kiképezik, tanár úr, egyik a mást, mikor esszekerülnek. S az iskolába es, ugye amikor má kezdik nekik mutatni a múzeomokba üvegburákba a fogamzásokot s a mindenfélit, hogy a gyermekek avval jöttek haza, hogy mit mutattak meg nekik az iskolába. Hát mü má beszéltük es a férjemmel egymás között, hogy mü héjába titkolózunk, s hogy titkoljuk s szégyenkezünk előttök s minden, met az iskolába úgy kinyiccsák a szemeiket a gyermekeknek, hogy minnyá a tojás többet tud, mint a tyúk. De ők egymást es úgy felvilágosiccsák, a lejánkák es mindenre, hogy... Itt elől a bode-gánál látom, hogy hogy esszé vannak a legények a leánkákval vegyülve, ott esszé vannak ölelkezve, egyik így csókolózik, a másik úgy csókolózik, egymás előtt nem szégyellik magokat. Hát, szóval, ők annyira má saját magok ki vannak bontakozva, hogy nem kell őköt a szülők világosítsák. Semmire."





Sajnos, állapítják meg a könyvben feldolgozott vélemények, ez azzal jár, hogy nagyon sok domokosi lányka tragédiaként, lelki traumával éli meg az élet e természetes hozadékát.

„Én 14 éves leányka voltam - mondta egy 68 éves asszony -, amikor megtanítottak szőni. Szövés közbe eccer meg-éreztem, hogy velem valami baj van. Kimentem s én megnéztem, hogy nem pisiltem, s méges mi van? S hát piros van. Sírtam. Aztán kellett a pincébe vágjam a répát a lovaknak, s mit csináljak, s mi lesz. Bugyink se volt akkor, csak az ingünk. Estem kétségbe, de senkinek se mondtam.
S aztán elmúlt, s esment elmúlt, s esment. De senkinek ki nem szóltam. Senki nem kérdezte tőlem, s így én se kérdeztem a leányomot. Most is még úgy bennünk él a szégyen. Ez a buta szégyen, hogy őszintén nem merjük megkérdezni az ilyesmit."

Hanem az anyák igyekeztek szavak nélkül is megtudni, mikor is nyílik ki lányaiknál a szégyenvirág. Nem kevesen vannak, akik szigorúan ellenőrzik: megjött-e a havi vendég. A mai lányok azonban mind jobban kikérik maguknak. Nagy az önállóság, gyakori a félrevezetés is, aminek viszont ára van:

„Itt alól ángyó megjárta. Nem ellenőrizte a leányát, s az nagy furfanggal neki állt minden hónapba, a tetrabugyikot felrakta a kályha mellé száradni: vízbe mártotta, s felrakta, mintha mosott vóna. S közbe má hathónapos vót. S hiába mondta a másik án-gyi, »Teri, há nem látod, a leányod hogy áll?!« »Menj el, ne beszélj!« - úgy esszevesztek, hogy majdnem hajba kaptak.


De az asszony a kézit megfogta a leányának, felhozta az orvosnőhöz, s »vizsgája meg doktornő«. S azt mondja a doktornő, »olyan 6-7 hónapos«. Ugye, úgy megszorította a leányka valami haskötővel, hogy nem látszott rajta semmi. S olyan es a gyermek: szerencsétlen lett, A nyála folyik, a szemei olyan csúnyán állnak. Most az anyja öli meg a leányát: »Látod-e, mit csináltál magadból?!«
Na ezért is kell ellenőrizni, met ugye elvezetnek egy édesanyát.


Na ne féljen, tanár úr, met én megnéztem, hogy mit mosott! Ha kinn, ha benn. Hogy a vederbe mit tőtött belé. Annyit haragudt az uram ezért, hogy »mindenbe az orrodot belé kell üssed«. Jó, jó! Hadd el, me megtudod nefé, ha nem ütöm belé. Hál'Istennek, ezét nem es kell szégyelljem magamot, csak azét, hogy ez a kecskebéka elszökött.


Hej, mennyi mindenen menyen egy édesanya keresztül!" - mesélte Balázs tanár úrnak egy 66 éves néni.

1 megjegyzés:

  1. mán én errül a bontakozásrul lemaradtam... drága jó anyám...!!! ki is halt a család rendesen...
    oszt csak a vérrű szégyölltek beszílni, a ... szást aztat nem szégyöllték?

    VálaszTörlés