A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dokumentumfilm. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dokumentumfilm. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 17., vasárnap

Nézzünk filmet: Nanuk, az eszkimó


Mintegy száz éve készült filmet láthatunk, több mint egy órás hűséges híradás a kanadai eszkimók életébe. Robert Flaherty, a ritka őszinteségű tekercs készítője bevezetőben elmondja a mű keletkezésének kalandos történetét. Alább a filmen látható angol nyelvű feliratok magyar változatát adjuk, a filmből vett jelenetekkel illusztrálva. E mellett (közben, előtte, utána stb.) végig lehet nézni a jútubon megtalálható filmalkotást.



1. Robert Flaherty előszava:

E film felfedezőutak egész sorának eredménye, melyeket északon folytattam Sir William Mackenzie jóvoltából 191016 között eszkimók tártsaságában. Bepillanthattam életükbe s megtanulhattam mélyen tisztelni őket.

1913-ban hatalmas felszereléssel északra utaztam. Baffin szigetén teleltünk ki, és ha a felfedezőút munkálatai közben időm engedte, filmet forgattam az eszkimókról. Filmes tapasztalat híján középszerűre sikeredett. De újabb felfedezőútra vállalkoztam. Biztosítékként az előzőnél több negatívot vittem magammal. Kélt út között is forgattam. Sok viszontagság után, amely többek között egy motoros hajó elvesztését és a cirkálóhajónk zátonyra futását jelentette, figyedlemreméltó filmet csináltunk.

A Belcher szigeteken történő telelést követően visszatértünk a civilizációba a jegyzeteimmel, térképekkel és a filmekkel együtt. Torontóban alig fejeztem be a vágást, amikor a negatív elégett. Mivel a munkapéldány ép maradt, ezt párszor bemutatták.  Sokáig tartott, míg felfogtam: ez a film se sikerült. Úgy gondoltam, ha találnék egy eszkimót, aki alkalmas az életük bemutatására, az eredmény megérné a fáradozást. Újra odautaztam, de most csak forgatni. Nem csak kamerákat vittem, hanem filmvetítőt is, hogy a főszereplő és családja is megérthesse, mit csinálok. Ahogy lehetett, megmutattam nekik az első felvételeket. Nanukék odavoltak a gyönyörtől.

1920-ra úgy gondoltam, elég jelenetet vettem fel a filmhez és hazafelé készülődtem. Szegény öreg Nanuk szerette volna, ha még egy évet maradunk. Soha nem értette meg, mire az a nagy felhajtás azért,  hogy benne legyen a "nagy dobozban".

Alig két évvel később üzenetet kaptam, hogy Nanuk kockázatos útra indult az ország belsejébe, szarvast vadászni, de éhenhalt. De a mi nagy dobozunk, a "Nanuk, az eszkimó" c. film a világ számos helyére eljutott, és azóta többen tisztelik őt, a kedves, bátor, egyszerű eszkimót, mint ahány kő van Nanuk otthona körül.

2. Élet és szeretet az igazi sarkvidéken

3. Titokzatos, kopár földek. Lakatlan, sziklás és szélfútta. Határtalan terek a világ tetején.

4. A terméketlen föld és a zord időjárás miatt nincs más nép, mely képes lenne a túlélésre, teljesen kiszolgáltatva egyedüli táplálékának, az állatvilágnak, mint a világ legderűsebb embercsoportja, a hős, szeretnivaló, vidám eszkimó. Ez a film Nanuk (a Medve) életéről szól, továbbá családjáról és csapatáról, akiknek kedvessége, türelme tette lehetővé elkészültét.

5. Nanukék vadászterülete akkora, mint egy kis királyság. Angliával közel azonos nagyságú, mégis 300 léleknél is kevesebb lakja.

6. Az Ungava félsziget Nanuk, a nagy vadász révén vált ismertté, aki az eszkimók (itivimuitok) vezetője.

7. Nyla. A mosolygós.

8. Nanuk előkészül a nyári utazásra lefelé a folyón a fehér ember kereskedelmi kirendeltségéhez, és a lazac- és rozmárhalászathoz.

9. Nanuk...

10. Allee...

11. Nyla...

12. Cunayou

13. és Comock...

14. A sivatag belsejében, ha sikertelen a szarvasvadászat, élelem híján kihal az ország. Még a moha is, amely a szarvas tápláléka és az eszkimók tüzelője, csak foltokban nő.

15. Így gyújt Nanuk tüzet a mohával.

16. A kajak bordázata rugalmas, és az utazás előtt fókabőrrel kell befedni.

17. Hosszú vándorút a folyóhoz

18. A hajó úsztatott fábólkészült keretét fóka- és rozmárbőrrel borítják be.

19. A kirendeltségen napon szárítják a hajókhoz használt fókabőröket.

20. Megérkezés a fehér ember "nagy kunyhójához". A kereskedelmi kirendeltség.

21. Nanuk az év során rókán, fókán és rozmáron kívül hét jegesmedvét is elejtett. Utóbbiakat szemtől-szemben vívott küzdelmekben,
mindössze szigonnyal ölte meg.

22.  A sarki róka és a jegesmedve irhákat Nanuk késekre, gyöngyökre és színes cukorkákra cseréli a kereskedő méregdrága boltjában.

23. Nanuk büszkén mutatja a fiatal husky kölyköket, a legfinomabb kutyahúst kerek e világon.

24., Nyla pedig a Szivárvány nevű négy hónapos huskyjával büszkélkedik.

25.  Nanuk, a nagy vadász kérésére a kereskedő megpróbálja elmagyarázni a gramofon működését. Hogy tudja a fehér ember az ő hangját felvenni.

26. Nanuk néhány gyereke a kereskedőnél lakmározik. Kétszersültet és zsírt!

27. De Allegoo túl mohó volt, így a kereskedő ricinusolajat hozat!

28.  Egy vándorló jégmező kisodródik a tengerből és eltorlaszol egy 160 km-es partszakaszt. Nanukék már majdnem éhen pusztulnak, nem tudnak kiszabadulni. De Nanuk vezetésével - nem hiába nagy vadász -, megmenekülnek.

29. Csak az ügyességén múlik, át tud-e kelni a veszélyes, úszó jégtáblákon.

30. Jó halászhely után kutat. Csali nincs. Helyette csontdarab himbálózik a fókabőr zsinóron.

31. Nanuk boldogsága határtalan a gyarapodó élelem láttán. Azt a nagyot a fogával öli meg. Szerencsés napja van.

32.  Nanuk kiviszi a partra egyik halászó testvérét.

33. A tenger mind nagyobb része jégmentes, és a lazacok elmentek.

34. Négy napja semmi élelem. Egy társa hírt hoz egy rozmárról a sziget távoli részéről. Úrrá lesz rajtuk az izgalom. Hitük szerint a rozmár szerencsét jelent.

35. Hogy el ne szalasszák, egy csoport a parton alszik. Izgatott várakozás kezdődik. Egy őrszem állandóan figyel, hogy a vérengző rozmárt még a vízben észrevegyék, mert a szárazföldön esélytelenek.

36. A rozmár súlya két tonna, a bőre szinte áthatolhatatlan páncél. Támadáskor megvillantja agyarát, és "uk-uk" csatakiáltást hallat. Nem véletlenül nevezik az "észak tigrisének".

37. Miközben a dühödt falka prüszköl, a megszigonyozott rozmárt társa megpróbálja kiszabadítani, s agyarával kirántani a szigonyt.

38. Az elejtett zsákmány kihúzása a hullámokból.

39. Nem tudják kivárni, míg a zsákmányt a táborhoz viszik, kínzó éhségükön képtelenek uralkodni.

40. Tél...

41. Hosszú éjszakák, jajongó szél, rövid,  zord nappalok. Gomolygó hó tengeren és síkságon. Az égen csalfán vöröslő napkorong. A hőmérő higanyszála napról napra annak legalján van.

41. Nanuk, a fókavadász, szökkenve közlekedik az óriási hepehupás jégmezőn.

42. A tomboló téli szélvihar a vándorló jégtáblákat a szilárd jégmezők partjához taszítja. Az ütközés hatására a jég meghajlik, és félelmetes, magas hóakadályok képződnek.

43. Ilyen kaotikus útviszonyok között gyakran napi 3 kilométert se tudnak megtenni.

44.  Nanuk egy sarki rókát lát közeledni az egyik csapdához. Jelez a családnak, kerülőúton jöjjenek.

45.  A rövid nap a végéhez közeledik, és Nanuk táborhelyet keres.

46. A szél által összetömörített mély hó kiváló alap az iglu építéséhez. A hó az eszkimó szálláshelye.

47. Hogy jobban tudjon vágni, Nanuk megnyalogatja rozmárcsont kését, melyet azonnal bevon a jég. Míg apa dolgozik… Hogy távol tartsák az átható hideget, Nyla és Cunayou hóval minden rést betapaszt az iglu falán.

48. A gyerekek unják az igluépítést. Egy óra alatt teljesen kész. Már csak egy dolog kell... Hogy a fény áthatoljon az ablakon. Nyla megpucolja belülről a vadonatúj jégablakot.

49. Míg Nanuk újra el nem ejt valamit, ez a kis fóka az összes élelmük.

50. Néhány medveszőr és szarvasbőr ruha, egy kőedény és lámpa képezi a háztartás ingóságait.

51. A munka és a játék ideje.

52. Nagy vadász lesz, akár az apja.

53. Hideg ez a sport egy kisfiúnak csupasz kézzel. Hogy felmelegítse, Nanuk  hozzádörzsöli a kezét az arcához.

54. Az eszkimótűzhely. Fókazsír a tüzelőanyag. Moha a gyújtós. Kőedény a hóolvasztásra.

55. Az igluban a hőmérsékletet fagypont alatt kell tartani, hogy a kupola és a falak meg ne olvadjanak.

56. Reggel… Nyla, hogy megpuhítsa, megrágja Nanuk csizmáját. Fontos, különben egy éjszaka alatt merev és használhatatlan lesz.

57. Orrdörzsölés. Az eszkimópuszi.

58. Táborbontáskor Nanukék élelemhez próbálnak jutni, hogy felkészüljenek a fókavadászatra.

59. Nanuknak éjjelre az iglu tetejére kell tennie a szánt, különben a kutyák megennék a fókabőr szíjakat, amikkel azt összekötözték.

60.  A sarki hó olyan száraz, mint a homok. Ezért a szánt a könnyű siklás érdekében jégmentesíteni kell.

61. Ezt a pici iglut Nanuk a kutyakölyköknek építette, hogy ne hűljenek ki éjjel, és megvédje őket a nagy testvérek éhségétől.

62. A kölyök Cunayou kapucnijában utazik.

63. Nanuk falkavezérének kihívója akadt.

64.A befagyott tenger hatalmas jégmezőin.

65. Ahogy Nanuk a hatalmas fókára vadászik. Mivel a fóka emlősállat, sűrűn kell levegőt vennie. Ezért, amint a jég először megjelenik az öbölben, minden állat legalább egy léket szabadon tart, hogy 20 percenként fel tudjon jönni levegőért.

66. A kutyákban a hús és a vér szaga ősi vérszomjat ébreszt fel.

67. A fókahús mind közül a legáhítottabb. Ennek a legnagyobb a hő- és tápértéke.

68.  Tévedés, hogy az eszkimók bálnazsírt esznek. Azt csak zsiradékként használják.

69. A fókauszony a lakomából. Allegoo kötélhúzást játszik a társaival.

70. Nagyon hideg van!

71. Sötétedik, és a családnak hosszú még az út a menedékig. De a kutyák veszélyes késedelmet okoznak. Mire a társaságot szétválasztják, fenyegető vihar közeleg észak felől. Majdnem elpusztulnak a jeges szélrohamoktól.

72. A sajátjukat lehetetlen elérni, ezért a kis család egy elhagyott igluban lel menedékre.

73. A szél átható süvítése, a csikorgó, sistergő hóförgeteg, Nanuk falkavezérének gyászos  vonítása együtt jelenti a sarkvidék jellegzetes borongós hangulatát.


2012. január 17., kedd

Gulágföldön kóborolni


Él egy megszállott ember Magyarországon, aki mint filmes rendező, arra adta a fejét, hogy bekóborolja és minden tekintetben fölleltározza a gulágok birodalmát. Az 1967-ben született Szalkai Zoltán szenvedélye nem egyszerű szeszély: gulág-kóborlásai során készített dokumentumfilmjei, tanulmányai értékes ismeretekkel gazdagítják a totalitárius rendszerek átvilágítását, belső leleplezését.

Ő maga írja honlapján:

"A Gulágot, vagy a Holokausztot felfogni, értelmezni nem lehet az apró részletek ismerete nélkül. Ezért fontos a Gulág helyszíneinek megismerése is.

Mivel azt tapasztalom, hogy napjainkban újabb és újabb köntösben bukkannak fel ezek a totalitásra törekvő eszmék (fundamentalizmusok, idegengyűlölet, újfasizmus…- Orwell „találóbb szó hiányában” ezekre a „nacionalizmusok” kifejezést használta, és pozitív és negatív nacionalizmusokra osztotta őket. A „nacionalizmusok” között említette például a kommunizmust, antiszemitizmust és a pacifizmust is! Ő írta: „Van a pacifista értelmiségnek egy olyan kisebbségben lévő része, amelyet be nem vallottan bár, de valójában az vezet, hogy gyűlöli a nyugati demokráciát és rajong a totalizmusért.”), ezért manapság legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy saját eszközeimmel mindent megtegyek az emberek „felrázásáért”. Mivel már két évtizede kutatom és filmezem a volt Szovjetunió területét, Oroszországot, Szibériát, ezért fel tudtam keresni a szovjet diktatúra eldugott gulágtáborainak nyomait."

Hat részből álló filmsorozata, amellett, hogy rendkívül értékes forrásanyag, kiváló teljesítménynek bizonyult különböző filmfesztiválokon, különös tekintettel az expedíciós műfajra. Érdemes végignézni jellemző részleteket jó pár alkotásából, melyek elérhetőek a jútubon is.


Gyaloglás gulágföldön - Kazahsztán.
Gyaloglás gulágföldön - Kolima
Gyalog a Gulag földön - Észak-Ural - első rész ( elnyerte a Mediawave Fesztiválon a zsűri „Egyéni teljesítmény” díját 2002-ben, a BANF Vagabond Filmfesztivál „Legjobb expedíciósfilm” díját pedig 2003-ban)
Gyalog a Gulag földön - Észak-Ural - második rész (Az egész sorozat a Slow Film Festivalon 2007-ben a fesztivál Különdíját nyerte el.)


A művész belső indítékait jobban megérthetjük abból az interjúból, melyet 2003-ban a Népszabadságnak adott, s amelyből most egy bő részletet idézünk:

Falusy Zsigmond: 
Kamcsatka, szerelmem

Szalkai Zoltán egy novelláskötet alapján jutott el filmezni a gulágra


Forgatott indonéz halászokról, alaszkai aranyásókról és meggazdagodott eszkimókról, legtöbbször mégis Szibériában dolgozott Szalkai Zoltán természetfilmes. A negyvenkét éves férfi tavalyelőtt végiggyalogolt a gulágon, néhány napig a még működő börtönök egyikében lakott, bár látogatását nem a legjobban időzítette: éppen néhány gyilkost kerestek a környéken.

- Tényleg Kamcsatkára akart költözni?
- Áll ott egy lehasznált erdészház, úgy száz-százötven kilométerre az úttól.
- Csekélység.
- Azért nem olyan vészes. Eleinte van traktorút, aztán ott az ösvény, ha pedig nem akar gyalogolni, használhat motoros szánt vagy lovat. Tudja, mindig az volt az álmom, hogy a házam ablakából legalább egy tűzhányót lássak.
- Javasolnám Badacsonyt.
- A Balatont alig ismerem. Majdnem minden évben eltöltöttem viszont néhány hónapot Kamcsatkán, tudok az összes útról, vadcsapásról, felsorolom még az orvvadászok nevét is.
- Akkor csak azt mondja meg, miért? Miért éppen ez a vidék?
 -Nem tudom. Talán olvastam valamit gyerekkoromban, talán láttam egy filmet. A lényeg, hogy amióta az eszemet tudom, mindig Szibériába akartam utazni. Először 1989-ben jutottam ki a Szovjetunióba, akkor a Bajkál-tóhoz, Közép-Ázsiába, Buharába, Szamarkandba, Taskentbe mentem egy társasággal. Barguzinba például két nappal a Morvay-expedíció után értünk.
- És: megtalálták Petőfit?
- Nem, de azt hitték, hogy mi is az expedícióhoz tartozunk. Kaptunk szállást, megvendégeltek, a rendőrfőnök berendelte az összes létező újságírót, hogy kalauzoljanak bennünket a környéken.
- Akkor már filmezett?
- Inkább csak elhatároztam, hogy filmezni fogok. Nem tudok tétlenül ülni, mindig tennem kell valamit. Sokszor érzem, a kamerával szolgálom azt, hogy ott lehetek, ahol vagyok. A szenvedés semmi. Az, hogy az ember fázik vagy sárban gázol, magánügy. De valamit át kell adni ebből az egészből, és ez a fizetség.
- Hol tanult filmezni?
- Sehol. Geológiát tanultam, segédmunkás voltam a kellékeseknél, később a természetfilmes Juhász Árpád asszisztense lettem. Amikor turistaként Vietnamba készültem, tőle kértem kamerát. Az indulás előtti éjszakán elmentem egy operatőr ismerőshöz, ő megmutatta, hol kell bekapcsolni, lerajzlta a szerkezetet, a gombokat megszámozta a vázlaton, és csak annyit mondott búcsúzóul: ne lóbáld.
- És milyen volt Vietnam?
 -Kalandos. Hatszor tartóztattak le, néha a katonaság, néha a rendőrség, néha az elhárítás.
- Mit követett el?
- Semmit. Nézelődtem, és ezt nehezen tolerálták. A kínai határ közelében egyszer csónakba szálltam, mert a folyó túloldalán aranybányászok élnek. Egy óra múlva egy férfi ért utol. Lihegett, könyörgött, többet ilyet ne tegyek, mert kirúgják, ha elveszít szem elől.
- Akkor ezek most rossz élmények?
- Egyáltalán nem. Az efféle történetek velejárói a szakmának. Indonéziában például a sátramat kutatták át a rendőrök, de nem zavart. Idővel mindenhez hozzászokik az ember.
- És mit csinált Indonéziában?
- Azokról a halászokról forgattam, akik második világháborús lőszerekkel halásznak. Ezek az emberek kalapáccsal szétszerelik a lövedékeket, a lőport, kólásüvegekbe töltik, és felrobbantják a víz alatt.
- Sajátságos.
- Végül a Robbantók hétköznapjai címmel készült el a film róluk. Egyébként furcsa, de tulajdonképpen ennek az utazásnak az eredménye, hogy eljutottam a gulágra.
- Hogyhogy?
- Még Indonézia felé a hajón olvastam Varlam Salamov egy novelláskötetét a lágerekről. Rögtön eszembe jutott, hogy tulajdonképpen semmit nem tudunk erről a vidékről. Nem a munkatáborokról, hanem a természetről, ami körülvette a foglyokat, amit nap mint nap láttak, és amiről biztos gondoltak valamit.
- Talán, hogy az életben nem tudják átvágni magukat rajta, még ha megszöknének, akkor se.
- Lehet, de nem biztos. Eredetileg egy négyrészes filmet terveztem Gyaloglások gulágföldön címmel, egyet a fakitermelő, egyet az aranybányász, egyet az észak-kazahsztáni uránbányász, egyet pedig a Szoloveckij-szigeteki táborokról. Úgy gondoltam, minden helyszínhez keresek magyar lágerlakót is. Az első részt készítettem el.
- Kivel?
- Egy Rózsás János nevű férfival... Sokszor meghurcolták az életben, úgyhogy szerintem, ha ebben az országban valaki, hát akkor ő kommunistázhat. Mesélte, a rendszerváltozáskor sokáig valóságos elvonási tünetei voltak attól, hogy nem hallotta a telefonban azt a kattanást, ami a lehallgatást jelezte.
- Hogy talált rá?
- Olvastam a gulágról szóló könyvét, és megragadott, hogy a borzalmak ellenére észreveszi a tájat, a vidék szépségét, és főleg, hogy az emberek jók. Elutaztam hozzá, beszélgettünk. Kiderült, hogy az a hely, ahol ő raboskodott, még mindig szerepel a börtönök listáján.
- Azaz ma is működik?
- Így van. Perm felé a vonatban aztán az is kiderült: az egész terület zárt zóna, csak rabok lakják. Amikor a határon álló sorompóhoz értem, láttam néhány fekete ruhás alakot, akik fegyencek voltak.
- Hogyan jutott be?
- Simán. Egyszerűen begyalogoltam.
- Nem félt?
- Dehogynem. Ráadásul éppen akkor kerestek néhány gyilkost. Putyin beiktatásakor egy csomó rabot szabadon engedtek ugyanis, sokáig itt lézengtek, és egyikük megölt egy öregasszonyt.
- És?
- Leültem egy árok szélére. A feleségemre gondoltam, a gyerekeimre, meg arra, hogy úristen, mibe másztam már megint.
- De megúszta.
- Persze. Megtaláltam a régi lágerek nyomait, és eljutottam egy működő börtönbe is. A parancsnok vodkával kínált, zavarban volt, nem tudott igazán mit kezdeni velem. Azt mondtam neki, hogy turista vagyok, a közeli hegycsúcsra akarok menni, ahová a helyiek is gyakran járnak gyógyhatású gyökerekért.
- Elhitte?
 -Kénytelen volt. Még szállást is adott a börtönőrök szárnyában.
- Egyébként hol szokott aludni?
- Legtöbbször a sátramban, ami nagyon hideg tud lenni. Egyszer Alaszkában, egy Anaktuvuk nevű településen eszkimókról forgattam. Az ottaniak nagyon bizalmatlanok voltak, ezért három hónapig kint, a határban laktam. Mínusz harminc fok volt éjszakánként.
- Miért ment oda?
- Mert elképesztő ennek a közösségnek a története. Az eszkimók a hetvenes évekig földkunyhókban laktak, ám akkor óriási pénzeket kezdtek kapni a földjükön talált olajért. Most képzelje, kétszázan élnek itt, az iskolához röplabdacsarnok és úszómedence tartozik, mindegyik családban van terepjáró és motoros szán, s mindez szinte egyik napról a másikra hullott az ölükbe. Végül egy ötvenperces filmet készítettem az életükről, Vadászat holdjáróval címmel..."


2011. október 24., hétfő

versmob 0411


Siklósi Nándortól az alábbi levelet hozta a mai posta:

Pénz- és versköltő Barátaim !

Ha még  nem ismeritek ezen összeállítást, érdemes pár (kb. 45 )  percet rászánni - egy tanuló is ennyit szenved egy irodalomórán...


A film végignézéséhez ide kattanj:

Általam ismert – és általam ismeretlen – költők, fiatalabbak (mármint nálam – ők vannak többségben) és érettebbek, szépek és rútak, klasszikusok és leendők, veretes poéták és laza  rapperek
mondanak okos és kevésbé okos dolgokat - szerényen vagy nagyképűen, összefogottan vagy összevissza a költészetről, a versről, az ihletről, az alkotásról - és hasonlókról.


Persze, végig érződik, hogy fiatalok készítették – és főként  fiataloknak szánták; - de öregebbeknek is érdekes...


Vannak fekete lyukak (Tóth Krisztina pl. nem látható) más más technikai hebehurgyaságok – de nézhető. (Kis személyeskedés: 11:00-nél a számomra legkedvesebb költő, Gergely Ágnes is megszólal - fél percig beszél első verse születéséről; majd 39:30-nál is fölvillan.) Megütött Juhász Ferenc igazsága: az amatőr mindig magabiztos – a tehetséges mindig szorongó. 


Akkor lehet, hogy én tehetséges amatőr vagyok?


Üdv mindenkinek!

***
A versmob projekt 2011-ben, a magyar költészet napjára készült, ekkor mutatták be a versmob 0411 című független dokumentumfilmet, Sarlós Dávid és Gyaraki Dávid munkáját. Az egyetemista csapat január óta járta az országot, 44 kortárs magyar költőt faggattak a vers, az írás és az olvasás helyéről és szerepéről ma, 2011-ben.

A válaszoló költők névsora:

Bajtai András, Beck Zoltán, Bereményi Géza, Bertók László, Busa Pista, Can Togay, Csobánka Zsuzsa, Csukás István, Dunajcsik Mátyás, Falcsik Mari, Gergely Ágnes, Juhász Ferenc, K. Kabai Lóránt, Kántor Péter, Kányádi Sándor, Karafiáth Orsolya, Kemény István, Kemény Lili, Kollár Árpád, Kovács András Ferenc, Krusovszky Dénes, Kukorelly Endre, Lanczkor Gábor, Lator László, Lovasi András, Marsall László, Nemes Z. Márió, Oravecz Imre, Orcsik Roland, Pál Dániel Levente, Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián, Simon Márton, Süveg Márk, Szabó T. Anna,  Szálinger Balázs, Takács Zsuzsa, Térey János, Tóth Krisztina, Varró Dániel, Villányi László, Vörös István, Zalán Tibor, Závada Péter.

Operatőrök:
Kiss Gravi András
Táborosi András
Nagy Zágon
Juhász Péter