Nincsen más ebben a dalban...

Cseh Tamás * Fotó Koncz Zsuzsa

A magyar költészet (mai) napjának reggelén hirtelen két ember jutott eszembe: József Attila és Cseh Tamás. Ez utóbbinak "kis, semmi" dalát vettem elő a jútúbról, mert a dúdolás elszáll, de a felvétel talán megmarad egy ideig. Hát még, hogy ezt az emblematikus dalt - mint kiderült - egy finn énekes is nagy előszeretettel mutatta be. Álljon itt mindkét változat a Cseh Tamásé és a Riku Keskinené. No, meg a dal szövege, amit azért mégiscsak dúdolni az igazi... (bakter)

Nincsen más ebben a dalban
Nincsen más, csak egy utca.
Ahol valaha laktam,
és még egy délelőtt.

A délelőtt, mikor gondoltam
az ablakon kihajítom
Évát, aki a hallban
csomagolt piszkos ruhát.

És kiabált és kiabáltam,
és zörgött kint végig az utcán
a villamos, már nem is tudnám
hogyan is volt azután.

Az ablakon, csak ennyi biztos,
az ablakon kikönyököltem,
és magamban így könyörögtem.
Adj uram másik lakást.

Hát nincsen más ebben a dalban,
csak egy hőhullám harmadik napja,
és Éva és még egy utca,
és egy délelőtt...

Hát nincsen más ebben a dalban,
nincsen más, csak egy utca.
Ahol valaha laktam,
és még egy délelőtt...

versmob 0411

Siklósi Nándortól az alábbi levelet hozta a mai posta:

Pénz- és versköltő Barátaim !

Ha még  nem ismeritek ezen összeállítást, érdemes pár (kb. 45 )  percet rászánni - egy tanuló is ennyit szenved egy irodalomórán...

A film végignézéséhez ide kattanj:

 http://www.versmob.hu/

Általam ismert – és általam ismeretlen – költők, fiatalabbak (mármint nálam – ők vannak többségben) és érettebbek, szépek és rútak, klasszikusok és leendők, veretes poéták és laza  rapperek
mondanak okos és kevésbé okos dolgokat - szerényen vagy nagyképűen, összefogottan vagy összevissza a költészetről, a versről, az ihletről, az alkotásról - és hasonlókról.


Persze, végig érződik, hogy fiatalok készítették – és főként  fiataloknak szánták; - de öregebbeknek is érdekes...


Vannak fekete lyukak (Tóth Krisztina pl. nem látható) más más technikai hebehurgyaságok – de nézhető. (Kis személyeskedés: 11:00-nél a számomra legkedvesebb költő, Gergely Ágnes is megszólal - fél percig beszél első verse születéséről; majd 39:30-nál is fölvillan.) Megütött Juhász Ferenc igazsága: az amatőr mindig magabiztos – a tehetséges mindig szorongó. 


Akkor lehet, hogy én tehetséges amatőr vagyok?


Üdv mindenkinek!

***
A versmob projekt 2011-ben, a magyar költészet napjára készült, ekkor mutatták be a versmob 0411 című független dokumentumfilmet, Sarlós Dávid és Gyaraki Dávid munkáját. Az egyetemista csapat január óta járta az országot, 44 kortárs magyar költőt faggattak a vers, az írás és az olvasás helyéről és szerepéről ma, 2011-ben.

A válaszoló költők névsora:

Bajtai András, Beck Zoltán, Bereményi Géza, Bertók László, Busa Pista, Can Togay, Csobánka Zsuzsa, Csukás István, Dunajcsik Mátyás, Falcsik Mari, Gergely Ágnes, Juhász Ferenc, K. Kabai Lóránt, Kántor Péter, Kányádi Sándor, Karafiáth Orsolya, Kemény István, Kemény Lili, Kollár Árpád, Kovács András Ferenc, Krusovszky Dénes, Kukorelly Endre, Lanczkor Gábor, Lator László, Lovasi András, Marsall László, Nemes Z. Márió, Oravecz Imre, Orcsik Roland, Pál Dániel Levente, Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián, Simon Márton, Süveg Márk, Szabó T. Anna,  Szálinger Balázs, Takács Zsuzsa, Térey János, Tóth Krisztina, Varró Dániel, Villányi László, Vörös István, Zalán Tibor, Závada Péter.

Operatőrök:
Kiss Gravi András
Táborosi András
Nagy Zágon
Juhász Péter

Viszockij visszatér a vers ünnepére

Fotós barátunk kifogásolta, hogy Viszockij pár napja közzétett cigánydalának magyarított szövege hm... hogy is mondjam... kissé nyers, no... Tetszik érteni...

Így van, a szög a fején volt találva, dalokat ugyanis nehezebb fordítani, mint verseket. A megkötéseket a zenei szabályok is befolyásolják. Ezért olyan suták néha a dalszövegek. nem egyszer eredetiben is...

Hanem most, április 11-e küszöbén, könyveimet rendezgetve találtam egy Viszockij összeállítást: Marina Vlady rövid lírai vallomásával férjéről, illetve három dalszöveget az énekes-színésztől, Csukás István fordításában. Ezek már közelítenek a szuggesztív vershez.

Szóljon hát a férj és a feleség - a költészet hatalmáról... (Bakter Bálint)

*

Először mindig a tehetség van; ez a tehetség el is tűnhet, vagy megmaradhat mint egy fiatal teremtmény vágyálma: Vologyának szerencséje volt - a színház világában önmagára talált, és ez megadta azt a lökést, mely nélkül a tehetsége talán csak álom maradt volna. De aztán eljön a felnőttség ideje, és akkor munka kell, csak munka - a napok, az évek, az idő múlik, az ember meg vesződséggel dolgozik önmagán. Energia, erőfeszítések, kíváncsiság, szerelem - mindez akár egy égő, izzó, hatalmas katlan, de csak így tudja felgyújtani mások lelkét. . . Ehhez általában egy hosszú élet is kevés. Vologyának rövid léte ebben a században elég volt, hogy lelkek millióit gyújtsa fel - nagyon sokat dolgozott, és mindent átadott másoknak. A halál - akár a pont. Utána - következik a csend. De Vologya tovább énekel...

MARINA VLADY

*

VLAGYIMIR VISZOCKIJ

Fehér csend

Fordul az év és fordul száz és fordul ezer, 

Tél fagyától, hó-arcától minden délre száll.. . 

E madarak mért húznak a zord Északra fel. 

Mikor várja őket lent a forróövi táj?

Dicsőséget nem ismernek, hirt s jutalmat sem... 

S lám, a gyönge szárnyak alatt kásás már a jég — 

Csöpp szivük bár zakatol még félelmetesen, 

Élnek, győztek, célba értek s ez nekik elég!

Mért nem éldegéltünk s mért nem aludtunk nagyot? 

Mi űzött a vészes útra hullámokon át? 

Mert nem láttuk még idáig azt a csillagot, 

Ritka fény az — olcsó pénzen nem adja magát!

Csend. Az égen a sirályok fent villámlanak... 

Etetjük őket semmivel üres tenyérből. 

De nekünk a szóért, mi a torkunkon akadt 

hang lesz a jutalmunk, ami mégis előtör!

Álmunk fehér, ó mily régen és csakis fehér — 

A hó minden árnyalata végleg elveszett. 

Megvakultunk, már a sötét a szivünkig ér, 

Meggyógyulunk, hogyha látunk olvadt földeket!

Torkunk görcsben néma szót szül, csöndet formál szánk, 

Hirünk tűnik mint az árnyék, nincs omlékonyabb. 

Dijunk, amiért megéltük ezt az éjszakát, 

Fennen ragyog: sérthetetlen Örök Sarki Nap!

Ó Észak! Te tiszta szándék! Remény! Végtelen! 

Hó itt nem latyak, élet nem bárgyú, locsogó. 

Holló nem vág szemünk felé, mert itt nem terem, 

Mert itt nem jár bűzös csőrrel semmilyen holló!

És ki nem hitt dög-igékben, büz-jóslatokban 

S nem dőlt hóba megpihenni csukott lélekkel, 

S kiben a sziv a magánnyal már együtt dobban,

 Jutalma ez: más szivekkel találkozni kell.

(Csukás Zoltán fordítása)