 |
| Fotó Varga Béla |
A szűzesség problémakörét - csikszentdomokosi viszonylatban - sok oldalról világitja meg Dr. Balázs Lajos: Amikor az ember nincs es ezen a világon (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009) c. néprajzi monográfiája. A szerző kérdéseire a névtelenül nyilatkozó alanyok elmondják, hogy ahogy közeledünk a mához, az érintetlenség intéyménye egyre többet veszit korábbi értékétől s lassan az egyházi szigor is tanácstalan marad vele szemben.
„Az egyház tehetetlen - véli egy 67 éves asszony. - Mikor mi oktatásra jártunk, akkor a pap azt is megkérdezte külön, met két-három pár vótunk, férfiakot s a leányokot »tiszta életet éltél-e?« mi ezt tudtuk, hogy mire kell érteni, »méltó vagy-e az oltár előtt megesküdni? Isten színe előtt?« S erre felelni kellett. Ha tudtak a szülők valamit, hogy megtörtént a fehérnéppel valami, akkor megesküdt koszorú nélkül, de ha a pap megtudta, még azt es, hogy egy éjen aludjon ott a legény a leányos háznál - egy éjen! -, az oltár elejébe nem volt szabad kiálljon. De most tudják, hogy terhes, s eleget prédikálja a pap, hogy nem méltóak, de ha kezdenék, hogy nem esketlek meg csak a sekrestyébe, akkor visszavágnak, »Nem baj, menyünk Magyarországra, ott esszeesketnek.« Na, így felelnek...
Az én menyem es terhes lett, persze, a fiam akkor merte megmondani, mikor má muszáj vót, de akkor se ő, hanem édesapámot kérte meg, hogy mondja meg. Akkor azt mondtam neki, hogy ha így van s tudod, hogy te vagy a hibás, te vagy az apa, akkor meg kell esküdni. Járjátok el az útját, esküdjetek meg, s úgy hozod ide. De lopva nem. Meg es értették. Hát csak fehér ruhát vett az én menyem es, met akkor má mindenki azt vett, de nem szöktette el. De a nagyobbik testvérem, az elszökött, s azt nem eskette meg a pap, csak a sekrestyébe. Úgy kitört a fiatalember, hogy a mai napig se mond jót a papokra, csak rosszat".
Egy másik idős asszony hasonló tapasztalatokról számol be:
„Most a fiatalok, együtt élnek valamennyit Magyarországon, s akkor hazajőnek, s el kell a szülők miatt járják az útját az esketésnek, s a pap nem akarja, »Eh! Nem számit, menyünk vissza, s ott megesketnek«. S ezért, hogy egy kicsit esszefogják, ezeket a kikötéseket el kell fogadják. Tudják, nagyon jól tudják. Megesketi, s három-négy hónap múlva keresztel. Eleget mondja a prédikációba, met csak ott beszélhet, s próbálja a jó útra téríteni, s eleget kérik a szülőköt is. De bennünk, a szülőkben is hiba van, met ezek nevelési problémák. Akár hogy van elmenve a divat, de méges egy kicsi szégyenérzet...
A legények, persze, nem felelnek meg a tiszta életnek. Például az én térjem bevallotta, hogy amiótától engemet ismer, azótától nem foglalkozott senkivel, de azelőtt vótak tévedései. Ilyen szavakkal. S vót egy idős esperes, s az nekem szószerint megmondta a következő oktatáson. Hogy nagyra értékeli benne azt, hogy bevallotta azt..., mer ezt úgy is tuggyuk. Hogy minden férfi ezt megpróbálja, de értékelem benne azt, hogy bevallotta, hogy addig hogy vót, de ezután nem. A férfiak vallomása hamis vallomás, hogy tisztességesen élt. De most má nem es kérdezik meg. A leányokat sem. Nem merik megkérdezni s megsérteni. Hanem nem mennek arrafelé. így es annyi elvallásos van. Akik csak azért, hogy itt szokás, azért csinálják, vagy a szülők követelik".
Egy harmadik, 69 éves domokosi asszony erősen borúlátó, így szapulja a mai nemi erkölcsöket:
"...Most má nem törődnek avval, hogy szűz-e.
