2012. március 10., szombat

Riport a halálsorról - alias siralomházból (1)


"Jó dolga" volt Bende Ibolyának, a nyolcvanas évek törvényszéki riporterének, hiszen a véletlen - vagy tán a szakmája? - olyan üggyel ajándékozta meg, amivel ma nem sok magyar riporter dicsekedhet: riportkönyvet írhatott egyenesen a halálsorról (siralomházból). Egy halálra ítélt csehszlovák fiatalember ámokfutó történetét göngyölíthette fel úgy, hogy személyes közelségbe került az elítélttel, s az megnyílt neki; általa pedig nekünk...


1986-ot írtunk...


A HVG később, már  jóval a rendszerváltozás után így emlékezett az esetre: "Az utolsó, Magyarországon jogerősen halálra ítélt bűnöző, a szlovák nemzetiségű Ladislav Ambruz - aki még a nyolcvanas években budapesti lakásokba csöngetett be, rabolt, erőszakot követett el, végül egy fiatal nőt meg is gyilkolt - kétszeresen szerencsés volt. Kegyelemből életfogytiglani szabadságvesztésre változtatták ítéletét, majd hazájába szállították át, hogy ott tölthesse le büntetését."


Bende Ibolya jó érzékkel meglátta az esetben a rendkívüli konfliktust, mely a bűnöst belülről feszítette. Azon melegében megírta vékony könyvecskéjét (Halálra várva. Dokumentumregény), amely még az ítélet évében megjelent. Visszhagjára jellemző, hogy 1992-ben az egri Gárdonyi Géza Színház stúdiószínháza Játék életre-halálra címmel színre vitte a szokatlan históriát.


Az ehhez hasonló, méreteikben az Ambruzét jóval túlszárnyaló bűnügyek azóta megszaporodtak Magyarországon, de azóta se igen jutott a sajtó közelebb egy-egy eset megítéléséhez, a legtöbbet ugyanis szerzőik készek voltak feláldozni a gyors bulvárosítás oltárán.


A Halálra várva még a klasszikus magyar újságírás terméke; már-már irodalom. A továbbiakban a könyv néhány fejezetével megidézzük Ladislav Ambruz ámokfutását. (Bakter Bálint)




Tények


1986. április 2-ről 3-ra virradó éjszaka Ladislav Ambruz, a csehszlovák hadsereg őrmestere fegyveresen és illegálisan Somoskőújfalu térségében átkúszik a csehszlovák-magyar államhatáron a Magyar Népköztársaság területére. Begyalogol a faluba, az egyik házba bekopog, szállási kér és kap. Amikor felébred, megköszöni a vendéglátást és továbbmegy. Útját Salgótarján felé veszi — térképen igazodik el. Gyalogosan és vonaton teszi meg az utat.
Amikor megérkezik Salgótarjánba, egy ideig a város utcáin járkál, aztán elhatározza magát és becsenget egy lakótelepi épület lakásába. Pisztolyával arra kényszerít egy fiatal lányt, hogy pénzt adjon neki. A forintért otthagy ötszáz koronát. Továbbmegy egy másik házba, másik lakásba. Becsenget, pénzt kér, ott is előveszi a pisztolyt, a tőrt.
A károsultak feljelentést tesznek, személyleírást adnak. Rövid idő múlva megindul a keresés. A fiatalember ekkor már vonaton ül, Budapest felé robog. Eredeti terve, hogy Jugoszlávián át Görögországba menjen és onnan Ausztráliába jusson. Elképzelése szerint odavitetné búcsúzás nélkül elhagyott feleségét és hároméves fiát.
Ambruz nem véletlenül szökött meg hazájából, attól félt, hogy rövidesen letartóztatják. Lopásokat és rablásokat követett el, miközben nappal katonai szolgálatot teljesített. Valaki bizalmasan figyelmeztette, felfigyeltek rá, költekezésére, a laktanyán kívüli életmódjára. Nyomoznak utána.
Ambruz megijed, pánikba esik, szinte egyik pillanatról a másikra dönt: megszökik, disszidál. Terve hevenyészett, koronáját nem tudja, vagy inkább fél átváltani, ruhája sáros, piszkos. Megérkezik a Keleti pályaudvarra és úgy dönt, hogy másnapig marad Magyarországon, kipiheni magát. Nem tájékozódik, nem érdeklődik, megkeresi az első szállodát — a Hungária Szállóba tér be, ez van a legközelebb a Keletihez — és kivesz egy szobát. A szoba ára — közlik — kétezer forint. Nem törődik vele, holott nincs sok forintja. Nagyobb összegű korona van nála és aranyékszer. Reménykedik, hogy valamit majd sikerül eladni, beváltani. Alig ismerős Budapesten, életében összesen három napot töltött Magyarországon, víkenden volt egy barátnőjével. Akkor nagyon jól érezte magát.
A szálloda portáján átadja a nála lévő, de érvénytelen útlevelét. Az alkalmazottak nem nézik meg, van-e az útlevélben pecsét.
Ladislav Ambruz huszonkét éves fiatalembernek pillanatnyilag elmúlik minden gondja-baja. Először ruhát vásárol magának, dzsekit, nadrágot, inget, aztán felmegy a szobájába. Lezuhanyozik, átöltözik. Magához veszi a táskáját, amelyben a pénz és az ékszer van. Lemegy a bárba, iszik. Cinzano obitter a kedvenc itala.
Félhomály, zene, csinos nők. Megismerkedik az egyik lánnyal. Megegyeznek, hogy elmegy hozzá éjszakára Sejti, hogy a lány prostituált. Soha nem volt még velük dolga, de most semmi sem lényeges. A lánynál tölti az éjszakát, hajnalban négyezer forintot ad neki és ékszert. Körülbelül hétezer forintjába kerül az éjszaka, rájön, hogy nem tudja kifizetni a szállodát.
Koronát hivatalosan beváltani nem akar, ékszert eladni nem mer. Elhatározza, hogy alkalmazza eddig bevált módszerét, elmegy ismeretlen házakba, becsenget lakásokba. és megkérdezi: hagyhat-e üzenetet a szomszédnak, aki nem tartózkodik otthon.
Környezetismeret nélkül járkál, lakótelepeket keres. Érzése szerint az kevésbé feltűnő.
Eljut a Baross utcába, az ott lévő új épületekhez. Bemegy egy kapun, amely véletieaül nyitva van. (Általában kaputelefonra működik a zár.) Felmegy az emeletre, becsenget egy lakásba. Eléggé eldugott helyen van ez a lakás.
Fiatal lány nyit ajtót, valószínű egyedül van. Ekkor még nem látja, hogy sántít.
Ambruz mosolyog, megnyerő, szimpatikus. Az egyik szomszédot keresi — mondja —, nincsenek otthon, szeretne üzenetet hagyni a részükre.
Beengedik, papirt, ceruzát kap. Leül a konyhában, firkál valamit, aztán megkérdi, telefon van-e. Van — hangzik a válasz — a szobában.
Bemennek. Ambruz leül, noteszt vesz elő, teszi mintha címet keresne. Aztán váratlanul letérdel a lány lába elé, előveszí pisztolyát és közli: pénzre van szüksége.
A lány — mint későbbi vallomásában elmondta — nagyon megijed, de uralkodik magán, közli, hogy a lakásban nincs pénz és szeretné ha a fiú eltenné a fegyvert,
Ambruz eltíeszi a pisztolyt és előveszi a tőrkést. Ráparancsol a lányra, hogy ne mozduljon. Kutatni kezd, fiókokat nyit ki és csuk be, aztán átmegy a másik szobába, maga előtt terelve a lányt,
A kutatás során 800 forintot és 840 román leit talál. Tovább keres. A lány egyre idegesebb, érzi, hogy másként nem szabadul, csak ha megmutatja, hol van a megtakarított pénzük. Ötezer forint ez az összeg, a fiú aranyat, ékszert is követel.
Elveszi a lány fülbevalóját, köves gyűrűjét és elvisz egy körömollőt. Elvágja a telefonzsínórt, majd a lakást kívülről bezárva elmegy, a kulcsot a földszinti levélszekrénybe dobja.
Másnap, április 8-án folytatja a portyát. Ezúttal a kilencedik kerületet keresi fel. Lakótelepi épület, ötödik emelet. Fiatal lány nyit ajtót.
Ambruz mosolyog, szimpatikus, megnyerő. A szomszédokat keresi — mondja - nem tudja pontosan, rnelyik lakás, és itt mond egy nevet, melyet a lakók névsorában látott.
A lány megmutatja, A fiú elmegy, pár pillanat múlva visszatér. Sajnos nincsenek otthon az ismerősei, papírt, ceruzát kérne, hogy üzenetet hagyjon nekik.
Beengedik a konyhába. S onnan. — hogy telefonálni tudjon — a szobába.
Ambruz előveszi a pisztolyt és a tőrt, pénzt követel. A lány azt mondja, nincs pénz. A fiú kutatni kezd, hosszas keresgélés után kétezer forintot talál. Ennél nagyobb összegre —- úgy tűnik — nincs remény.
Ezúttal nem megy el ,,csak úgy". Levágja a fürdőszobában lévő szárítókötelet, összekötözi a lány kezét. A száját is be akarja tömni egy zsebkendővel, a lány könyörög, ne tegye. Egy kendővel köti be végül a lány száját, a kendő rövid, zsineggel erősíti meg a kötést. Ezután megerőszakolja a magatehetetlen teremtést.
Ezután Ambruz a köteléket megoldja, tablettát vesz elő, altatót. A lány kéri, hogy saját gyógyszerét vehesse be, Andaxint. Lenyeli a tablettákat, lefekszik.
Ambruz vár néhány percet, aztán elvágja a telefonzsinórt, az ajtót kívülről bezárja, a kulcsot a levélszekrénybe dobja.
Április 9-én Ladislav Ambruz újabb sétára indul. Először gyalog megy, aztán metróra ül és eljut az Örs vezér térre. Rengeteg új, modern épület, találomra választja ki az egyiket, felmegy a negyedik emeletre, kicsit ácsorog. Az egyik lakásból egy férfi távozik, fiatal nő csukja be utána az ajtót.
Ambruz pár perc múlva becsenget ebbe a lakásba. A lány beengedi. Elmondja a szövegét, — Ceruza, papír, üzenet. Először a konyhába mennek. Asztal, szék, Ambruz írni kezd — szlovákul. Egy borítékot is kér. A lány bemegy a szobába, Ambruz követi és előveszi a pisztolyt. Pénzt követel.
A lány azt mondja, ez a lakás nem az övé, fogalma sincs van-e pénz és mennyi.
Ambruz kutatni kezd, nyugati valutát talál. Ami ezután történik, az a nyomozás és az eljárás során Ambruz egyetlen tagadása.
Nem, nem erőszakolta meg a lányt, a fiatal nő önszántából közösült vele. A pisztoly mindvégig ott van a keze ügyében, menekülésre a lánynak semmi lehetősége.
Később leülnek az asztalhoz, beszélgetnek. A fiú altatót vesz elő. bevesz két szemet, a lány négyet, Ambruz ideges. türelmetlen, a lány nem alszik el. A fiú odamegy a heverőhöz, leül, majd a pisztoly markolati részével fejbe üti a lányt, azzal a céllal, hogy elhallgattassa.
A lány vérezni kezd, Ambruz vallomása szerint kisegíti a fürdőszobába, lemossák a vért. Az elalélt áldozat teljesen magához tér, kiabálni kezd, feljelentéssel fenyegetőzik.
Ez az a pillanat, amikor már nincs visszaút. Ambruz pánikba esik, elhatározza, hogy megöli a lányt. Először bal könyökhajlatával nyakánál fogva fojtogatja egészen addig, amíg a nő arca elkékül. Az eszméletlen testet kihúzza a kisszobába, a szőnyegre fekteti, majd egymás után négyszer beleszúr tőrével a lány nyakába. A haldokló, erősen vérző áldozatot bevonszolja a hálószobába, az ágyra fekteti, majd egy nyakkendővel megfojtja, az élettelen testet betakarja.
Ezután Ambruz a saját véres ruháját kicseréli a lakásban talált inggel, nadrággal. Pánikszerűen csomagolni kezd.
Táskába rak magnetofont, kazettákat, arany nyakláncot, dzsekikabátot, elemlámpát, órát, térképet, iránytűt, könyvet, naptárat, hanglemezt, piperecikkeket, rádiós magneto-
font fülhallgatóval. Minden ajtót becsuk a lakásban, majd eltávozik úgy, hogy a lakás kulcsát az ajtó zárjába beletöri. A gyilkosság után néhány órával Ambruz a Rózsadombon próbálna szerencsét — eredménytelenül. Hosszú gyaloglásai közben megtudja, hogy keresik. Megszökik a nyomozók elől, Szegedre megy, s onnan taxival Miskolc felé akarja venni útját. A taxisofőr segítségével elfogják és letartóztatják.


Következik:


Életem huszonkét éve
(Írta es elküldte számomra a börtönből Ladislav Ambruz — magyar nyelven)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése