2016. december 25., vasárnap

Nősüléshez sorakozó! (12)

Házsártos feleség
Tower Vilmos, aki a házasulandók iránti jóindulattól vezettetve osztotta meg könyvében (Kit vegyek el feleségül?) tapasztalatát a nyájas és érdeklődő olvasóval, úgy döntött, hogy nem áll meg a házasságnál. A nászutazásról való lebeszélés kísérletén túl olyan szabályokat gyűjtött össze könyve zárófejezeteiben, amelyeket tanácsos naponta, hetente vagy éppen havonta felfrissíteni. Nem ismertetjük valamennyit, de az érdekesebbeket mindenképpen.

"Otthonod és családod legyen az örök béke, türelem, erő, vigasz, kölcsönös megértés és támogatás temploma! Legyen a keresztek türelmes viselésének szent helye."

" A házaséletben úgy élj, hogy feleséged mindig felnézhessen rád. Úgy állhass előtte, mint az oltár. A boldog házasságnak egyik tartó oszlopa és biztosítéka a tisztelet."

"Légy feleségeddel jó, fínomlelkű, szeretettel teljes, de légy és maradj mindig az úr! Vagyis néha, ha szükség van rá, tudjál szigorú, kérlelhetetlenül következetes, hangos, erélyes is lenni. Sőt évenkint egyszer-kétszer tudjál öklöddel az asztalra is csapni. Sajnos, de igaz, hogy néha az ú. n. nagyon jó férjek mellett az asszonyok elromlanak, felülkerekednek, uralomravágyók lesznek, követelődzőkké, igényesekké, sőt zsarnokivá, szinte szadistákká válnak."

"Jellemtelen, semmirekellő férj az, aki a házon kívül mindenkivel kedves, udvarias, szeretetreméltó, készséges, ellenben otthon közömbös, száraz, udvariatlan, goromba, szeszélyes, durva, érzéketlen, figyelmetlen, zsörtölődő vagy éppen önző zsarnok."

"A nő nem kívánhatja, hogy a házasférfí évek múlva is maradjon meg a nyaló-faló, hízelgő, turbékoló vőlegénynek. De viszont az ellenkezője, a közömbösség, a bántó, hideg közöny se váljék úrrá a férjen."

És egy igen jellemző, helytálló megállapítás:

"Milyen szomorúan érdekes és jellemző tény: ha vasúton, vendéglőben, parkban egymás mellett ülő férfit és nőt látsz, rögtön megmondhatod, hogy házastársak-e vagy nem. Ha rendkívül kedvesek, figyelmesek, udvariasak egymással, szinte biztos, hogy nem házastársak. Ha közönyösek egymással szemben, az udvariasságot figyelmen kívül hagyják és látszik, hogy egymás mellett unatkoznak, nem nehéz kitalálni, hogy házastársak."

" A férj törekedjék alkalmazkodni feleségének ízléséhez, érzésvilágához, nézeteihez, szokásaihoz és jogos, komoly kívánságaihoz. Ne akarja az abszolút uralkodót játszani."

" Időnkint ismerjük el és dicsérjük feleségünk jó tulajdonságait, pl. házias voltát, hűségét, szerető gondoskodását, figyelmét, takarékosságát, igyekezetét, szorgalmát, kezefőztjét, itt-ott a szépségét, ruháját, ízlését is! A dicséret a béke és öröm olaja!"

"Mielőtt feleségedet korholnád, kérdezd magadtól, vájjon rosszakaratból követte-e el hibáját vagy emberi gyarlóságból, tévedésből, elnézésből, ügyetlenségből, feledékenységből. Sohase legyenek színészi ambícióid, vagyis ne rendezzél jeleneteket, legkevésbbé gyermekeid vagy háztartási alkalmazottaid előtt."

"A feleséget ne engedd henyélni. A jó, tisztességes, házias asszonynak mindig akad dogozni, rendezni, tisztítani, foltozni, javítani valója!  A nő elfoglaltságának hiánya egyik főoka a házasélet boldogsága megrendülésének."

" Vértezzük fel magunkat jóelőre arra az esetre, ha a feleség megbetegszik, megcsúnyul, ha az idő letörli a rózsákat arcáról és elfakítja búzaszín haját. A legmagasabb fokú jellemtelenség, alávaló, piszkos és súlyos bűn, ha a férj, amint a feleségének szépsége hervadni kezd, szerelmét, szeretetét, gyengédségét és figyelmességét is megvonja tőle. Még alábbvaló, jellemtelenebb szörnyűség, ha ilyenkor más, fiatalabb vagy szebb nő felé kacsingat és feleségétől elhidegülve vagy éppen elfordulva, más nővel kezd viszonyt."

A szerző a továbbiakban néhány apró tanácsot is igér, hamarosan megismerkedünk velük.

(Folytatjuk)

2016. december 20., kedd

Nősüléshez sorakozó! (11)

Tower Vilmos, aki a házasulandók iránti jóindulattól vezettetve osztotta meg könyvében (Kit vegyek el feleségül?) tapasztalatát a nyájas és érdeklődő olvasóval, úgy döntött, hogy nem áll meg a házasságnál. Hiszen ha már sikerrel összeboronált két szívet, akkor gondos tanácsai kísérjék el őket az esküvőn túlig is, az első megpróbáltatásokig. Amilyenekkel például a mézeshetek szolgálnak...

Első tanácsa mindjárt abban áll, hogy lebeszélné a fiatalokat a nászútról. Amennyiben akarnak, hát menjenek, de okosabb, ha otthon maradnak. Hogy miért?

"A házastársak éppen új életük kezdetén fogjanak hozzá fészküknek megépítéséhez és berendezéséhez. Már a kezdet kezdetén tanulják és szokják meg tisztelni, szeretni és értékelni otthonukat és ennek minden berendezési darabját.
Az sem tanácsos, hogy a házasfelek az otthontól távol, heteken át folyton egymás nyakán üljenek, minden okosabb dolog, teendő, gond és felelősség nélkül. Akárhány házaspár éppen már a nászút üres időtöltése közben unt egymásra egész életére."

Tower Vilmos erre is érhtető magyarázattal szolgál: "Az idegenben töltött mézeshetek bőséges alkalmat és ingert adnak a kölcsönös kedveskedések, becézgetések, bókok és udvariasságok túlzására. Pedig e téren a túlzás lélektani ok miatt nem éppen, kívánatos. Azért nem, mert ha ezek a kedveskedések, bókok és csókok idővel természetszerűen elmaradnak, ezt mindkét fél, de különösen az asszony, könnyen és gyakran a másik fél elhidegülésével, szerelmének megfogyatkozásával magyarázza. Következnek azután a szemrehányások, a féltékenységek, bosszankodások, gyanúsítások, helytelen elképzelések és csakhamar megkezdődik a házastársak között a valódi elhidegülés, sőt egymástól való elidegenülés."

A szerző kész felsorolni a nászutazás mindenféle kellemetlenségeit azért, hogy meggyőzze az oktondi fiatalokat - ne vállalkozzanak az illúzióromboló kalandra. Hiszen az utazás - ritka eseteket leszámítva - sose kényelmes, mindenféle egészségügyi gondokat okozhat, és különben is: "Egy híres orvostanár két körülménynek tulajdonítja azt a sajnálatos tényt, hogy az anyák első gyermekei oly gyakran idő előtt halnak el, betegesek vagy csenevészek. Az egyik (inkább az alsó néposztályokban) a lakodalomban mértéktelenül fogyasztott alkohol; a másik ok (éppen a jobbmódúaknál) a nászutazás és a vele egybekötött sok testi s lelki kedvezőtlen körülmény."

De a mézeshetek utazási fejezetén túl van más aggodalomra okot adó körülmény: gyakori a leendő férj nászéjszakán tanúsitott tapintatlansága, erőszakossága.

" Két megtörtént esetet közlünk okulásul és elrettentésül. Az egyik eset:
Két fiatal lélek kötött szent frigyet az oltárnál. Az esküvő után elutaztak egy nagyobb városba, ahol a szállodában szobát rendeltek. Alighogy beléptek a szobába, a férfi rászól az új hitvesére, de betűről-betűre e két szóval: „Vetkőzzél le!“ A nő nagyot néz e szokatlan és rögtönzött felszólításra. És szelíden mondja: ,,Van ennek más formája is.“ A férfi vadul megmarad követelése mellett. A nő pedig méltán sértve érzi magát e rögtöni, formátlan, gyengédtelen, szinte állati követeléstől és vonakodik. Erre a férje, mint egy megvadult bika, kijelenti, hogy ha azonnal nem teljesíti kívánságát, más nőről gondoskodik ... El is indul... A feleség reggel hazatáviratozik, hogy jöjjenek érte... A válóper pedig megindult az egyházi és világi bíróság előtt egyaránt.
A másik eset:
A fiatalok a lakodalmi vacsora után elbúcsúznak öveiktől és a vasútállomásra hajtanak, hogy idegen országokban töltsék az előre megálmodott édes mézesheteket. Fölszállnak a vonatra, mégpedig az előre megrendelt hálókocsiba. Lefeküsznek. Az új asszony már el kezd aludni, amikor a férje megjelenik nála és követeli férji jogát. A nő megretten e szent ténykedésnek ilyen helyen és körülmények között való követelésétől és józanságra inti, kérleli férjét. Ez megmarad követelése mellett, a nő továbbra is tiltakozik. Megkezdődik az első heves szóváltás. Másnap a nő kijelenti, hogy ily körülmények között nem vállalhatja a házaséletet, Következett a válási per ..."

És ezek még mondhatni, szerencsés esetek ...

(Folytatjuk)

2016. december 16., péntek

Nősüléshez sorakozó! (10)

A házasság szekere
Szerző  (Tower Vilmos: Kit vegyek el feleségül?) lelkes biztatása a nősülésre gyakorlati útmutató kivánt lenni a maga idejében. Azt nem tudni, hány házasság köttetett ezen tanácsok nyomán, amelyek minden jószándékuk ellenére ellentmondásosak és helyenként igazságtalanok a női nemmel szemben... A kézirat erénye, hogy benne minden váratlan helyzetre akad orvosság, igy arra is tanácsot kapunk, mihez kezdjünk, ha a házasssági jelölttől kosarat kapunk?

"Mégpedig nemcsak ideiglenesen, látszólagosan, valahogyan úgy, hogy érzelme megváltozását még remélni lehessen, hanem a leghatározottabban. Úgy, hogy minden reményünk és további fáradozásunk kilátástalannak látszik. Mi ilyenkor a teendőnk?!" Ez a fajta kulcskérdés, mint tudjuk, a Lenin ajkán is felhangzott, mikor a bolsevik párt forradalmi helyzetét elemezgette. Jó tudni, hogy egy-egy döntő ostrom előtt nem árt mindig feltenni magunknak. Tehát: a legkézenfekvőbb tanács, hogy hajtson fejet a sors (Isten akarata) előtt - ahogy az civilizált férfiemberhez illik. (Ez van - ezt kell szeretni...) A koldulás, a könyörgés, a mindenáron való meggyőzés eszköze nem férfihoz illő. 

"Szerelem dolgában akárhány nő megbocsátja a férfi részéről a lopást vagy rablást, de minden nő megveti azt, aki koldul" - igy a könyv. Hogy miért? Olvasd tovább: "Az akarata és hajlama ellenére férjezett nő a házasságban hideggé, fagyossá (frigiddé) válik. A nemi élet terén nemcsak nem érez férjével, hanem érzése könnyen áthangolódhatik undorrá, iszonyattá, ellenszevvé, sőt esetleg gyűlöletté. És beáll az a lehetetlennek hangzó lélektani eset, hogy a férj éppen közeledésével és kedveskedésével távolítja el magától hitvesét és a saját örömeivel ejt sebet annak lelkében és kedélyében. A nő szerepe csak fizikai marad, de soha lelki; csak a testét szolgáltatja ki, de lelke annál jobban bezárul... Arról a nőről tehát, akinek hozzádvaló vonzalmának teljes hiányáról meggyőződtél és akí ezt saját határozott szavával is megerősíti: mondj le végérvényesen. Ne szaladj olyan kocsi után, amely nem akar felvenni!"

Ez a "szekeres" mondás különösen okosnak (sőt: bölcsnek!) hangzik (bár közhely a javából), ezért ne szégyeljünk integetni az eltávolodni látszó szekér után. A világ szerencsére teli vanmindenféle nőnemű lénnyel, nyugodtan válogathat belőlük az ember, s a Fennvaló segitségével - na meg Tower Vilmos jótanácsait követve - hamarosan rábukkanhat egy újabb kinálkozó jelöltre, akivel - reméljük - szerencsésebben történnek a dolgok. És ha frigyre kerül(het) a sor, az esküvő utáni hetekre is van Tower Vilmosnak néhány tuti tippje. 
(Példának okáért a nászútról sem feledkezik meg - és ezzel máris felcsigázta az érdeklődésünket, igaz?)

Minderről a későbbiekben...

2016. december 10., szombat

Nősüléshez sorakozó! (9)

Szerző  (Tower Vilmos: Kit vegyek el feleségül?) lelkes biztatása a nősülésre gyakorlati útmutató kívánt lenni a maga idejében. Azt nem tudni, hány házasság köttetett ezen tanácsok nyomán, amelyek minden jószándékuk ellenére ellentmondásosak és helyenként igazságtalanok a női nemmel szemben... Előnyére válik, hogy a házasságra sarkalló tényezők között immár számon tartja a hölgyek szellemi színvonalát is, mint aminek hatása van a választásban - és a döntésben.

"A szellemi előnyök mindenesetre nagy értékek. De a feleségben csak akkor, ha a nőnek e szellemi fölényével párhuzamosak a kellő jellemtulajdonságok és főkép ha a nőnek szellemi fölénye nem múlja felül a kelleténél nagyobb
mértékben a férj szellemi színvonalát." (Ezt hívják manapság himsovinizmusnak - ez már a mi megjegyzésünk... De lássuk csak tovább:)

A szerző érveit amellett, hogy a nő szellemi szintje ne legyen magasabb a jövendőbelijétől, illetve ez utóbbi szellemi képességei ne maradjanak túlságosan lul a nőének) mindenesetre érdemes legalább meghallgatni: " Különben hamar kiütközhetik a feleségben a fölényesség érzete és éreztetése, az uralomvágy rejtett ösztöne, a parancsolás kívánsága és megfordulhat a férfi-nő viszonya: A nadrágot a nő viseli, a kormánypálcát ő kezeli, a férfi pedig a szolgáló vagy inas szerepét kénytelen vállalni. Tudni kell, hogy akadnak nők, akik bizonyos körülmények között zsarnokibbak tudnak lenni a házaséletben, mint a férfiak és ez a hajlam hamar kifejlődhetik a feleségben, ha férjével szemben valamely ponton nagyon is fölényben tudja és érzi magát."

Hogy ez mennyiben állja a helyét, arra gyakorló házasok tudnának válaszolni, ha magukba néznek és nagyon őszinték itéletükben. Mert férj-feleség ellenségeskedéssel is járó természetes hatalmi harcában legtöbbször mindketten adnak és kapnak sebeket, olyannyira, hogy végül már azt se tudja az ember, kinek a pártjára álljon.

Érdekes megfigyelés következik, gondolkozzunk el rajta:

"A háború tanúsága szerint a férfiak milliói napok alatt, minden zúgolódás nélkül képesek voltak hozzászokni a lövészárkok kezdetleges, piszkos odúihoz, míg akárhány nő képes inkább az öngyilkossághoz fordulni vagy idegbajba
menekülni, mintsem hosszabb időre lemondani a megszokott vagy erősen remélt jobb életről, kényelemről, pazarabb öltözködésről, hivalkodásról, nagyzolásról, úrhatnámságról és arról a lehetőségről, hogy barátnőin túltehessen vagy legalább velük versenyezhessen.
Lélektanilag roppant érdekes, hogy a legműveletlenebb nő is napok alatt hozzászokik a nagy vagyonhoz, jóléthez és fényűzéshez. Mindegyik természetesnek és magától értetődőnek tartja, hogy őt gazdag, előkelő, tudós férfi vegye nőül. Ellenben egyetemet végzett nő már vonakodik feleségül menni oly férfihoz, akiről úgy véli, hogy nálánál alacsonyabb rendű állásban van."

A szerző nem hallgatja el: azt sem tartja jónak, ha a nő szellemi színvonala túlságosan elmarad a férjéjétől. A fejezet természetes kompromisszummal zárul, amit szó szerint idézünk: "A legeszményíbb állapot az, ha a házastársak szellemi színvonala nagyjában hasonlít egymáshoz és kiegészíti egymást, de mégis úgy, hogy a kiemelkedőbb részt a férfi képviselje."

A következő folytatásban három alapvető jótanácsot ismertetünk a tuti siker érdekében.

(Folytatjuk)