Dusán-antológia

Ezen az oldalon rendre felsorakoztatjuk Sztevanovity Dusán jellegzetes dalszövegeinek és verseinek legjavát Bakter Bálint szubjektív válogatásában. A lehetőségekhez mérten néha egy-egy dallal is fűszerezzük a lírai szövegeket.

Az anyagot rendszeresen, 2-3 napontként frissítjük. A friss anyag mindig legfelül helyezkedik majd el, a régebbi anyagok fokozatosan lejjebb kerülnek.


EZ VAN

Én nem csináltam semmit, semmit nem fedeztem fel,
én csak tettem, amit mondtak, én csak tettem, amit kell
és nem bántottam senkit, úgy, mint annyi jó gyerek
- talán ezért van, hogy egyfolytában csak ráfizetek.
Ez van.

Hogyha szerelmesek lettünk és már csinálnánk nagyon,
majdnem megőrülünk s közben sehol nincs rá alkalom;
tudom: harcoljunk meg érte s lesz rá idő, mód és hely
- épp csak elfelejtjük addigra, hogy mi a francnak kell.
Ez van.

Te csak megmondod, hogy hogy' lesz jó és aztán nekem fáj,
ezért kérlek, többé ne segíts, ha nem nagyon muszáj,
mert én összecsuklom mindig, ha a hónom alá nyúlsz
és már fáraszt, hogy az én káromból te csak hasznot húzz.
Ez van.

Én már eszmeileg jó ideje nem táplálkozom
s egyre soványabban nézek szét a szakadt polcokon;
bár még akad néhány konzervbeszéd, konzervigazság,
de a címkéken a szavatosság réges-rég lejárt.
Ez van.

Hogyha történt veled ilyen, vagy már láttál hasonlót,
kérlek, ne mondj inkább semmit,
ha már úgysem mondasz jót
és ha nem szóltál egy szót se, akkor most már ne is ints,
inkább dugd a kezed zsebre, ahol régen semmi sincs.
Ez van.

Ők csak megásták a gödröt, aztán ültették a fát
és a gyökere volt fölül és a földben lenn az ág.
Én már nem is szóltam nekik,
hogyan lenne jobb, vagy szebb;
tudod, ők értenek hozzá, csupa jó nagy, jó nagy segg.
Ez van.

Zeneszerző: Sztevanovity Dusán 
Előadó: Kern András 
Album: Ez van, 1989


AZ ÉLET SZÉP

Csak egy táska kell, csak egy kicsi, ne félj,
amit elviszek innen, belefér.
Az a néhány rongy, meg a fogkefém,
ezen nem veszünk össze te meg én.
Látod, cigit is hagytam s itt a kulcscsomód.
Nagyon köszönök mindent! Jó volt...
Biztos keresni fognak... Csupa jó barát!
Talán pénzem is jön majd... Vedd át!

Elmegyek most, de te ne felejtsd el,
hogy az élet szép!
Annak a jó, aki elhiszi még; soha ne felejtsd el,
hogy az élet szép.

Ha majd indul a busz és a füst betakar,
talán sírni is fogsz. Ez baj.
Pedig rekedt a hangom és a hajam is rőt,
pedig nem vagyok gazdag. Sőt.
Ma még utánam nézhetsz, ott a függönyön át..
Hamar elnyel a város. Ne is bánd!
Mikor csörög a vekker, csak egy kicsit nehéz,
de én veszem a táskám... És kész.

Elmegyek most,
de te ne felejtsd el, hogy az élet szép!
Néha az jobb, ha a férfi lelép,
de te ne felejtsd el, hogy az élet szép!
Elmegyek most, nekem ennyi elég,
de te ne felejtsd el, hogy az élet szép!


Zeneszerző: Sztevanovity Dusán 
Előadó: Kern András 
Album: Ez van, 1989


ÉN NEM MEGYEK MOZIBA TÖBBÉ

Én nem megyek moziba többé! Az egésznek véget vetek
és nem fogok másokért sírni, hogy én rajtam röhögjenek.
Én nem megyek moziba többé, csak tétlenül elzsibbadok,
a személyem semmit se számít,
már nélkülem megírták, játszották, forgatták
s hiába bámulok, én itt csak hunyó vagyok.

Édes élet,
miért vagy lassú méreg?
Kényes lányok,
mért vagytok ócska álmok?
Fényes ajkak,
miért a szívembe marnak?
Rémes árnyak!
Mindenki felejtsen el!

Én nem megyek moziba többé,
mert egyforma mindegyik hős;
míg alul van, csak benne bízom,
de meghülyül úgyis, ha győz!
Én nem megyek moziba többé,
mert én soha nem nyerhetek;
a lányok a sztárokat falják, csak azoknak vetkőznek,
fekszenek, lihegnek, vihognak, nyihognak,
cicáznak, nszálnak, nevetnek, szeretnek,
én meg csak szenvedek!

Én nem megyek moziba többé! Trükkökkel szédítenek
s akármit megtesznek értem, hogy belőlem megéljenek.
Én nem megyek moziba többé! A semmi a végállomás.
A lelkemet rongyosra gyűrték az olcsó kis kalandok,
félrevert harangok, mártír és diktátor, bíró és pankrátor,
elhagyott szeretők, felszántott temetők,
Mercik és tragacsok, ringyók és ripacsok, porszagú magányok, apró kis halálok.

Én nem megyek moziba többé, bár nélküle nem élhetek!
A jegyszedők nem fognak sírni, ha a helyemre más vesz
jegyet...

Zeneszerző: Presser Gábor 
Előadó: Kern András 
Album: Ez van, 1989


ENYÉM A PÁLYA

Ami eltérő, szabálytalan,
az a Rendnek csak útban van.
Ami régi és alaktalan,
az csak árt, amíg köztünk van.
Ez a gondolat annyira tiszta és szép!
Kár, hogy egyesek nem értik még:
ami nem szabályos, sajnos, az ragályos;
a káoszból legyen elég!
- Enyém a pálya!

Sajnos túl sok az ábrándozás,
sok a mese, a látomás,
lila ködök és másvilág,
gyanús álmok és utópiák...
Csupa szélhámos varázslat,
nem kell a világnak,
mindez csak romlásba dönt!
Majd én vágok rendet
és teremtek csendet
és van, aki támogat fönt!
- Enyém a pálya!

Egyforma házak és lapos tetők...
És nem tűrjük el a sok különcködőt...
Ki túl sokat ugrál, majd gondom lesz rá,
hogy guggoljon szépen a mérce alá!
- Mert enyém a pálya!

Zeneszerző: Presser Gábor 
Musical: A padlás, 1989




HADD LEGYEN

Volt már csend,
ólommal írott rend.
S utána volt már fény
s könnyeztél, úgy, mint én.
Emlékszem, volt már nyár,
fagyott szívvel őszt vártál.
Vétkeim meggyónnám,
ha bűnöm láthatnám.
Ott voltam bár s nevemre száll,
ha torz lett a dal, ha torz volt a táj.
Csak kérni van hatalmam már:
hadd legyen sírban csend,
reménynek hely, ott fent
s addig, a part mentén
hadd legyünk, ő és én;
hadd legyen jó kenyérhez szó,
szerelmet választó,
hadd legyen vég az istenektől
s béke az embertől.

Volt már szebb
s tegnapom mind több lett
s nem tudom, hogy múlt el
csak néha néztem fel.
Mennyiszer volt már nap
s az alkalmak elmúltak
s te nem tettél mást, mint én;
a semmit úgy, mint én.
Ott voltunk bár s nevünkre száll,
ha torz lett a dal, ha torz lett a táj.

Csak magunkhoz könyörgök már;
hadd legyen holnap még,
hadd legyen rossz, vagy szép,
hadd legyen gyermek, sok,
hadd legyen ő majd jobb,
hadd legyen vers, se szép, se jó,
vájt fülűt bosszantó,
hadd legyen föld, hadd legyen ég,
gyermeteg bölcsesség,
hadd legyen fütty, hadd legyen taps,
zene, mit tőlem kapsz,
hadd legyen gond, hadd legyen baj,
városban füst és zaj,
hadd legyen úgy, ahogy még van,
hadd legyen majd jobban;
hadd legyen még a csoda, hogy vagy.
- Szerelmem, el ne hagyj!

Zeneszerző: Presser Gábor
Előadó: Zorán
Album: Tizenegy dal, 1982



A SÍNEKEN

Isteni jól gurul a világ
s a kerekek a fülembe csattogják:
milyen jó nekem.
A kilók, a tonnák, a megatonnák,
csak ontják benne az energiát a síneken.
A nagy kérdés a helyzetem,
hogy fut velem,
vagy jön felém
a síneken?

A jól párnázott pullmanokon
a jobbak ülnek, mert így akarom...
- Ugye jól hiszem?
Sőt, még azt is lefogadom;
aki ott ül, nekem nem rokonom,
nem is volt ilyen.
A nagy kérdés a helyzetem,
hogy fut velem,
vagy jön felém
a síneken?

Mind ott vagyunk,
mind itt vagyunk,
a síneken.
A nagy kérdés a helyzetem,
de azt hiszem,
hogy sínen vagyunk
a síneken...

Mondjátok, van-e itt fék?
Vagy ez hülyeség, nem kell már?
Nem kell?
Számít-e valamit még, ha a síneken ember áll?
Mondd meg: ha nagyon elég, én hogy szálljak ki majd?
Miért?
Mondd meg, hogy tudod-e még, mire hajt?

Engem sohase kérdeznek,
akik hideg fejjel befűtenek
a síneken.
A kilók, a tonnák, a megatonnák,
ha sínre tesznek, nincs tovább
a síneken.
S ha valahol hiányzik egy kerék,
biztos magam is ott állnék
a síneken.

Zeneszerző: Karácsony János
Előadó: LGT
Album: LGTX, 1982




BOKSZ

Egy, kettő, három, négy, öt,
hat, hét, nyolc, kilenc... boksz!
Nyisd ki szemed és csukd be a szád,
mert állcsúcson vág a homokzsák.
Az érveidre is kesztyűt húzz,
itt kinyújtanak, ha mellényúlsz.
És jobb, ha ütsz, mintha rosszat szólsz;
kemény légy, mint a Rolling Stones!
Kicsi fej jobb ide, mint a nagy;
a fej csak a célpont, az ököl az agy.
- Mert ilyen a boksz.

És titkold el, mikor neked is fáj
és főleg ne sokat filozofálj;
ha sohasem jön be a bal csapott,
sohasem vesz meg egy jobb csapat.
És ha kiállsz, a kínokat állnod kell;
oda az álmod, ha lefekszel.
Csak akkor nem baj, ha elalszol,
ha már a gong helyett harang szól.
- Mert ilyen a boksz.

Nem mondták el neked
s nem tudja gyermeked, mit jelent;
aki könnyel a földre szült,
csókokkal bár, ringbe is küld...

Rá se ránts, ha a tömeg zúg;
a fontos ember az, aki súg
és könnyen nyersz, ha megbecsül,
aki az asztal mögött ül.

Mindegy a ringbe kivel szállsz,
ha ő kapja, amit másnak szánsz
s ha végül a fejedet nem ütik szét,
pontozónak is mehetsz még.
- Mert ilyen a boksz.

„Szeretet vezesse életedet!"
- Ugye szép?!
- De szép!
- Ugye szeretnél győzni itt
s szeretnéd azt, hogy szeressenek?
Oly szép a szeretet, hát úgy szeress, mint én;
csak érzéssel tömd ki a kesztyűidet!
Gyerünk! Boksz!

Mindent tudok, hisz hallottad.
Rajta, barátom, védd magad!
Kemény dolog, ami vár itt rád
- én ebből alapítok iskolát.
Nana, nana, nana! Mit csinálsz?
Ha félsz, okosabb, ha odébb állsz!
Nyisd ki a szemed és csukd be a szád!
Nézd, repül, repül a homokzsák!
- Ilyen a boksz.
Egy, kettő, három, négy, öt,
hat, hét, nyolc, kilenc, tíz.

Zeneszerző: Presser Gábor
Előadó: LGT
Album: Loksi, 1980




A DAL A MIÉNK

Lehet másé az érdem,
lehet másé a pénz
s ami a koszorút fonja,
lehet másé a kéz;
lehet a dicsőség is másé,
és ami ontja a fényt,
de ha visszhangzik bennünk:
a dal a miénk.

Lehet másé a vétkem
és másé a múlt;
lehet másé a csillag
s a fény, ami gyúlt;
lehet másé a mennybolt
s amin fekszünk, a rét,
de ha visszhangzik bennünk:
a dal a miénk.

Ha mondanám, de nem tudom jól,
akkor helyettem szól egy szólam
a régi napok dalaiból.

Lehet másé a harc is,
lehet másé a rend;
lehet másé a dallam,
lehet másé a csend;
lehet a gondolat is másé,
másé a kezdet és a vég,
de ha visszhangzik bennünk:
a dal a miénk.

Zeneszerző: Karácsony János
Előadó: LGT
Album: Loksi, 1980



VASÁRNAP DÉLUTÁN

Vasárnap délután a város meghal egy kicsit
és valahogy sápadtabbak a kirakatok.
Vasárnap délután egy igazi fagylalt jólesik
és újra érzek egy régi illatot.

Vasárnap délután, a csendes, hosszú ebéd után,
a mama rám adta mindig a szép ruhát,
az ajtóban még megfésült és nem hallgatott rám,
ha kértem, hadd járjak így egész héten át.

Vasárnap délután a lányok arca kicsit szebb
s a nagyfiú ígéri: tízre hazajön.
A tánciskola parkettjén a cipők fényesek
s néhány párnak a figura összejön.

Vasárnap délután volt, mikor megismertelek.
A bátyád apámmal nálunk sakkozott,
kamaszok voltunk és sok hülyeséget beszéltem neked
és kipróbáltuk; a szerelem jó dolog.

Vasárnap délután talán a harag is csendesebb
s az elvált apa láthatja kisfiát;
a vidéki rokonok látogatják az újszülötteket
és Farkasréten is elfogy a sok virág.

Vasárnap délután volt, mikor viszontláttalak
és újra megtörtént, ahogy egy régi napon;
te sem lettél felnőttebb és én sem komolyabb
és előre tudtuk: szeretni jó nagyon.

Vasárnap délután az időm csendesen megy el
és néha úgy érzem, máris érkezel.
Vasárnap délután az este mindig túl közel,
mikor tudom, hogy többé nem jössz el.

Vasárnap délután a város meghal egy kicsit
és valahogy sápadtabbak a kirakatok.
Vasárnap délután már régen semmi se történik,
csak néha érzek egy régi illatot.

Zeneszerző: Presser Gábor
Előadó: Zorán
Album: Zorán III., 1979



POKOLBA MÁR A SZÉP SZAVAKKAL

Hiába hitték annyian
s hirdették boldogan; mit hoz a holnap.
Hiába szép, ha messze van,
messzebb egy életnél.
Hiába él, ki csak remél,
hiába szól, ki mást ígér.

Hiába hangzott fényesen,
hiába szólt a „győzelem",
ha nem nyert senki sem;
hiába foglalták aranyba, kőbe,
hiába fogadjuk égre és földre,
hiába eskü és hiába szentbeszéd.

Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!

Hiába ígérsz lelkesen,
másképp történt minden,
ami megtörtént velem...
Jelen és múlt az életem,
így nem csal meg sosem;
szó csak a szóra válaszol,
nem hiszem már, ha szépen szól.

Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!

Arcom kezembe temetem.
Láttam én is kerteket
az üres termekben.
De hiába mondom el dallal és csenddel,
hiába hallgatom csillogó szemmel,
hiába, hiába ordítom hangosan:

Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!

Zeneszerző: Presser Gábor
Előadó: LGT
Album: Locomotiv GT, 1979



ÜZENET


Jó utódom, ha azzal játszol,
hogy múltat kutatva mélybe ásol;
egy rég lejátszott korongot találsz.
Szólaltasd meg és hallgasd végig,
egy nótát hallasz, egy nagyon régit,
a helyről, melynek romjai közt állsz.
Gyönyörű hely volt, vagy csak én láttam így?
Gyönyörű hely volt.

A dobozházakból ne ítéld meg,
már nem hirdettük a szürkeséget,
de azt hittük, hogy drágább, ami szép.
És lépten-nyomon, az a megvakult láda,
mi tévének hívtuk - a kor csodája! -,
mely múltba látott s jövőről mesélt.
Igen, ez így volt, vagy csak én láttam így?
Igen, ez így volt.

Te majd érted, biztosan érted,
amit én még csak érzek, mert benne élek,
majd érted, biztosan érted,
mert láthatod, amit én még csak érzek
s csak akkor vond meg a mérleget,
ha megtaláltad a lényeget,
mert ez a dal mégiscsak elfogult üzenet...

A tilalomtáblák azért voltak,
hogy megfékezzék a száguldókat
s a teknősbéka többszáz évig élt.
Legyőztünk ezernyi régi gátlást,
annyi mindent legyőztük — de főleg egymást...
És tiszteltük az ősök énekét.
Igen ez így volt, vagy csak én hittem így?
Igen, ez így volt.

A megváltó álmokból annyi maradt,
mint computer-agyban egy ujjlenyomat,
mert elhittük a józanság hitét.
Beszéltünk magányról, küldetésről,
jeleket szűrtünk ki csillagfényből,
hogy elfedjük a közvetlen veszélyt.
Igen, ez így volt, vagy csak én láttam így?
Igen, ez így volt.

Ha primitív tárgyba akad a kezed:
egy doboz és rajta hat húr rezeg,
bánj vele gyengéden, barátom,
mert megtaláltad a gitárom.

Zeneszerző: Presser Gábor
Előadó: Zorán
Album: Zorán II., 1978


A SZERELEMNEK MÚLNIA KELL

Hogy értsd, egy pohár víz mit ér,
ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.
Hogy lásd, egy napod mennyit ér,
néha látnod kell, az élet hogyan fogy el.
A lángot akkor őrződ még,
ha félsz, hogy ellobban, elég
s elveszted fényét, melegét.

Jó, mikor hisszük még:
lehet olyan a világ, amilyet szeretnénk.
Hidd el, a hajnal attól szép,
hogy minden éjben ott lapul az örök sötétség.

Egy érzés mindent eltakart
s elhittük, mindörökké tart
s a Törvény nálunk dől le majd...

De jaj; a szerelemnek múlnia kell
s ha múlik, akkor fájnia kell,
hogy erezd, mennyit ér, míg tart, míg él.
A szerelemnek múlnia kell,
akkor is, ha égig emel
és szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér.

Várj! A kezed ne húzd el!
Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz...
Ha sírsz, a szemed ne takard el!
Miért titkolnánk, hogy egy kicsit nehéz?

Zeneszerző: Presser Gábor
Előadó: Zorán
Album: Az élet dolgai, 1991


ÜRES BÖLCSŐT RINGAT...

Hétfő volt, mikor született,
én kivártam volna, de nem lehetett.
Tudod, a számla nagy, a munka se vár
s jött a hír, hogy a fiam már jár;
aztán láttam, ahogy nevet és fut elém,
hogy ő pont olyan lesz, mint én,
majd ugyanolyan lesz, mint én.

Üres bölcsőt ringat a hold fénye
s mindig ez a mese vége:
- Apa, mikor jössz?
- Fiam, mennem kell;
az élet csupa kötelesség,
de sokat leszünk együtt még.

- Neked hoztam, nézd, egy kis ajándék...
- Apa, pont ilyen lasztira vágyom rég,
gyere, taníts meg rá, hogyan dobjam el!
- Fiam, játszunk majd, de most mennem kell.
Viszi lehajtott fejjel, egy könnycsepp se jön elő:
- Úgy dobom majd, mint ő, - mondja
- olyan leszek pont, mint ő.

Üres bölcsőt ringat a hold fénye
s mindig ez a mese vége:
- Apa, mikor jössz?
- Fiam, mennem kell;
az élet csupa kötelesség,
de sokat leszünk együtt még.

Komoly gimibe jár, soha nem tanul,
mégis népszerű kölyök, nekem ez sem új.
- Apa büszke rád, de most beszélnünk kell!
Csak mosolyog, aztán így felel:
- Tudod, énnekem most, apa, csak a kocsikulcs kell még
és ha megengeded, elmennék.

Üres bölcsőt ringat a hold fénye
s mindig ez a mese vége:
- Apa, mikor jössz?
- Fiam, mennem kell;
az élet csupa kötelesség,
de sokat leszünk együtt még.

Tudom, jó sora van, messzi városban él,
hosszú út, mire ideér.
A minap fel is hívtam, mikor láthatnám,
ha néha felénk nézne, bizony nem bánnám!
- Apa, túl sok a dolgom s a fiam is vár,
ugye jól vagy, jó, hogy hívtál,
nagyon jó, hogy felhívtál.
Még valamit mondanék, de letette már
s csak rohan, pont, mint én.
A fiam! Pont, mint én...

Üres bölcsőt ringat a hold fénye
s mindig ez a mese vége:
- Fiam, mikor jössz?
- Apa, mennem kell;
az élet csupa kötelesség,
de sokat leszünk együtt még...

Zeneszerző: Harry Chapin
Előadó: Zorán
Album: A körben, 2004




VOLT EGY TÁNC

Hófehér hajó úszott a folyón,
összesimult a fiú s a lány,
színes lampion fénylett az égen,
mint egy brosstű a mélykék ruhán
és a fedélzet zenével megtelt;
szólt a ringató, lassú románc...
Volt egy tánc, volt egy tánc
- ilyen szépet csak filmekben látsz.

És a vonatok indultak sorra
és a fiú az ablakban állt
és egy vagonban nevettek rajta
a harcedzett, vén katonák.
„Hogyha férfi vagy, rejtsd el a könnyed,
mi lesz veled, ha a csatában jársz? "
Volt egy tánc, volt egy tánc
- talán egyszer még lesz folytatás.

Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc,
és a lángon, halálon, füstön át
úszik egy fehér hajó.

És a vonatok megjöttek sorra,
néhány békeév nekünk is járt,
aztán jött az a rettegett autó
és a ház előtt halkan megállt
és a mama, az ablaknál állva,
újra évekig apámra várt...
Volt egy tánc, volt egy tánc
- talán egyszer még lesz folytatás.

És a brosstűből szénre már nem telt
és a harmadik tél is lejárt
és egy hajnalon csengettek hármat
és az apám az ajtóban állt
s azt se bántuk, hogy nem volt már semmink;
mindent elnyelt a Nagy Zálogház.

Volt egy tánc, volt egy tánc
- talán mégiscsak lesz folytatás.

Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc é
s a börtönön, magányon, reményen át
úszik egy fehér hajó.

De már szóltak a hírek s az ágyúk
- mondd, az életünk miért lenne más?-
és mi mindent két bőröndbe gyűrtünk,
de már nem ment az elindulás...

Már csak csendesen nézik a tévét,
ahol ragyog egy másik világ
és ők nem kérik senkin se számon
az elrabolt évek sorát.
Pedig semmiért vesztek el álmok,
mint a zálogban hagyott ruhák.

Volt egy tánc, volt egy tánc
- néha elhitték lesz folytatás.

Zeneszerző: Leonard Cohen
Előadó: Zorán
Album: Az élet dolgai, 1991



APÁM HITTE

Apám hitte az otthon melegét,
apám hitte az ünnep örömét,
apám hitte az apja örökét
- s úgy hiszem, ez így volt szép.

Apám hitte az első éjszakát,
apám hitte a gyűrű aranyát,
apám hitte a szavak igazát
- s úgy hiszem, ez így volt szép.

Apám hitte a hőstetteket,
apám hitte a bölcsességeket,
apám hitte a szép verseket
- s úgy hiszem, ez így volt szép.

Apám elhitte a hírmondók szavát,
apám elhitte Chaplin bánatát,
apám elhitte a folyók irányát
- s úgy hiszem, ez így van jól.

Én is hiszek egy-két szép dologban:
hiszek a dalban;
és én hiszek a város zajában
és én hiszek benned s magamban
és én hiszek a táguló világban
és én hiszek a lézersugárban
és én hiszek a fegyver halálában
és én hiszek a folyóban s a hídban
és én hiszek, hiszek, hiszek apámban.


Zeneszerző: Presser Gábor, Zorán
Előadó: Zorán
Album: Zorán I., 1977





MÁRIA VOLT

Mária volt, csak egy szép női név;
ez másnak csak ennyit jelenthet.
Mária volt s nekem több ennyinél,
mert számomra ő volt a kezdet.

A szó: szerelem,
furcsa világot rejt
s én sejtettem csupán
e világ milyen lehet,
ő eloszlatta minden kételyemet;
Mária volt az, ki oda elvezetett.

Mária volt, hosszú selymes haján
a nap szőkén játszott a széllel.
Mária volt, arca emlék csupán,
mely dacol a múló idővel.

Nem tudhatom, a jövő mit hoz elém,
tán sok boldog évet, tán magányt, szürkeséget;
bármi is lesz, mindig megőrzőm én
az emlékek között a nevét s haja színét.

Zeneszerző: Zorán
Előadó: Metró együttes
Album: Metró, 1969




GYÉMÁNT ÉS ARANY

Annyi minden van, mit úgy szeretnél
s néha bánt, ha tudod, távol a cél,
vagy tán épp a cél előtt
tűnik úgy, hogy fogytán az erőd,
de te mégis tovább mész.
Lehet égbenyúló csúcs, ami hív
- néha oly magasra vágyik a szív -,
sűrű útvesztőbe érsz,
de a csúcsra gondolsz
s csapdáitól többé már nem félsz.
Mert te is fényre vágysz,
mint minden, ami él,
de mikor célhoz érsz
és boldog lehetnél,
máris új tervre gondolsz,
máris új útra indulsz
- és az életben épp ez a szép.

Oly sok ember merész álmokat sző,
de a siker árát sokallja ő
és csak arra vár, hogy majd arra jár
a Fortuna, de kár ebben bízni,
mert a gyémánt és arany fénye szép,
de tiéd ez a fény akkor lehet csak,
ha érte a mélybe lemész, érte mész.
Hát indulj és hozd fel onnan,
fénye kárpótol majd minden nehéz percért!
Nem csak gyémánt és arany lehet szép,
téged tán egész más után hajszol most a vágy.
Indulj hát!

Hidd el, nem lesz nehéz az út,
mit végigjársz, ha gondolsz rá,
hogy jön, mit úgy vársz!
Érdemes volt, akkor meglátod,
hogy érdemes volt,
tudom, rájössz; érdemes volt harcolnod így.

Zeneszerző: Schöck Ottó
Előadó: Metró együttes
Film: Ezek a fiatalok, 1967