2012. augusztus 25., szombat

Minden lében ő a kanál


Laska Lajos leállíthatatlan életéről

A nyilvánosság számára 12 éve, hogy Zsidó Ferenc életre hívta Laska Lajosnak nevezett irodalmi figuráját, s azóta sem mi, sem a szerző nem tud megszabadulni tőle. Még akkor sem, ha a nemrég megjelent rövidpróza kötetének (Zsidó Ferenc: Laska Lajos. Rövidprózák. Pro-Print, 2012) utolsó darabja azzal ér véget, hogy a főszereplő (szándékosan kerülöm a "főhős" kifejezést) egy kórházi ágyon kipurcan. Ami jó a történet befejezéséhez, mert engedelmesen becsukjuk az ügyes, zsebbe való könyvet, de él benn ünk a sajgó gyanú, hogy Laska Lajostól nem olyan könnyű megszabadulni.

Elsősorban azért nem, mert úgy Laska ő, ahogyan minden laskafajta nagyjából azonos receptre készül. Formára, színre, összetételre különböznek ugyan, de abban megegyeznek, hogy egytől egyig fövő vízbe kerülnek – ez a sorsuk.

Zsidó Ferenc még egyetemi hallgató korában, 2000. október 21-én jelentkezett első Laska-írásaival a Romániai Magyar Szó Szabad szombat c. mellékletében, s ennek hasábjain adott később hírt magáról, mikor is rendre új és új közegbe, helyzetbe és probléma-gubancba került. A kezdeti Laskák csenevészek voltak és esetlegesek, időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szerző átgondolja és felépítse azt a pályamodellt, amit most a könyvében végigfuttat az ő minden lében kanál Lajosával. Mi rögtön az első sorok elolvasása után tudjuk, hogy egy szigorúan vett irodalmi alakkal állunk szemben, akinek nincsen különösebben koherens jelleme, sem erkölcse, sem markáns fizimiskája. Mindenből van benne egy kicsi és ugyanakkor tapasztalni benne a nagy hiányokat is. Sokszor megelégszik a két dimenzióval - ezért is illik rá a "laskaság", ám legalább annyiszor nem fér meg a bőrében, megdagad és akaratlanul is keresztbe tesz a saját létlogikájának és -filozófiájának. Úgy vágja ki magát a nehéz helyzetekből, hogy tüstént, egy másik pörgős helyzetbe kerülve ismét azon töprengjen, hogy vajon képes lesz-e megcsinálni a duplaszaltót, ha ez éppen a szabadulás ára?

Van egy belső fegyelem, ugyanakkor egy pazarló mesélőkedv is a szerző stílusában. Szövegei azt sugallják, hogy sokat tudna mesélni Laska Lajosáról, mégis oly keveset szól, hogy lapról lapra, történetről történetre, paradoxonról paradoxonra üldözhetjük a fickót, mígnem a végére érünk, s akkor látjuk csak igazán, mennyire kibabrált velünk: megszökött a túlvilágra, mert elfelejtett egyeztetni a halállal, hogy ő nem meghalni ment a kórházba, hanem hogy jól érezze magát a mások részvéthulláma közepette...

Zsidó Ferenc egyelőre jól járt ezzel a befejezéssel, úgymond "megúszta" Laska Lajos kalandjainak további adminisztrálását, de erős a gyanúnk, hogy a nagy ravasz egyszer csak újra előbukkan és feladja neki a leckét. Akkora lehetőségek rejlenek ugyanis még benne, mint az olaszok mindennapi, megunhatatlan tésztájában ("paste").

Néhány adagot kölcsönvettünk, mutatóba. 
Cseke Gábor




ZSIDÓ FERENC

A legmegbízhatóbb óra

A tömbházban fiatal házaspár volt Laska felső szomszédja. Reggelente, hat húszkor ajtócsattogtatás, visszafojtott „igyekezz már!"-féle szusszanások jelezték kapkodó létüket. Délután, fél négy körül a szenvedélyes ebéd programja következett bősz edénycsörgéssel (Laska, ha megszakadt, akkor se tudta olyan meggyőzően csörgetni edényeit, mint ők). Ebéd után szieszta. Olykor csiklandósdi, zenére. Este, nyolc körül a kalóriadús vacsora volt programon, kísérőjelenségként egész estét betöltő böffenések. Utána nehéz, hallható csönd, tízig. Fél tizenegykor ismét megelevenedtek: tusolás turbékoló kacarászások közepette, fogmosás, hangos gargalizálással. A szerelem ideje következett. Szusszanásnyi csönd, aztán ágynyikorgás, erősödő sóhajok, tizenöt percig (tovább soha - Laska többször lemérte). Két percnyi csönd után slattyogás, ki a fürdőbe, csorr, aztán víz zúdulása a csövön. Aztán még egy slatty, még egy csorr, még egy vízzúdulás.

És ugyanez, napról napra. Laska kívülről fújta életük minden mozzanatát, percnyi pontossággal tudta, mikor mi következik. Aztán egy alkalommal fogta az óráját, s kivágta, mint fölösleges kacatot.

A paradicsomban

Egy éjszaka Laska azt álmodta, hogy kártyázott az Úrral, nyert, s jutalmul beengedték a paradicsomba.
Lucifer nyomban lecsapott rá, segíteni hívta: fűrészelni. Közben dohogott, szidta a fákat. Azért, amiért az övék. Munka közben Laska pucérra vetkőzött, mert nagyon melege lett, de nemsokára magára kellett öltenie valamit, mert Lucifer leplezetlenül bámulta. Rothadt gyümölcs szaga terjengett. Laskát nyomasztotta a vidék. Miután a munkát elvégezték, csak téblábolt fel-alá. Unatkozott. Ingerülten közeledett a paradicsom kapujához, melyen keresztül belöketett. Szerette volna megkérni az Urat, bocsátana el. A bejáratnál, egy befele fordított táblán, az Úr kézírásával ez állt: „Paradicsom. A kilépés ára a belépés."

Laska Lajos elolvasta a feliratot, aztán még egyszer, majd elhatározta, hogy végérvényesen felhagy a kártyázással.

Szerelemnyelv

Az én szerelemnyelvem a gyengéd simogatás, magyarázta Laska Lajos párjának. Ezt valami könyvben olvasta, s nem is volt egészen biztos benne, de olyan jól hangzott. Azzal tudod a leginkább kifejezni, hogy szeretsz - folytatta egyre nagyobb beleéléssel -, ha simogatsz, ha megcirógatod a hajam, ha meggyúrod a hátam. Aztán, mivel a párja tekintetéből nem olvasott ki túl sok lelkesedést, s mivel neki is indulni kellett munkába, így fejezte be: tudom, úgy fel van gyorsulva az életünk, hogy erre nem nagyon van idő, de az is segít, ha olykor azt mondod, miau!

Koncerten

A plakátot meglátva Laska rögtön elhatározta, hogy elmegy, meghallgatja élőben régi, kedvenc zenekarát. Egy fiók mélyéről előkaparta az adekvát kellékeket, bőrdzseki, csuklóvédő, feliratos póló, és kioldalgott a helyszínre. Szabadtéri koncertet harangoztak be, a tér azonban nem volt szabad: szögesdróttal volt körbekerítve, ráadásul több százan álldogáltak rajta. A hangulat emelkedő tendenciát mutatott, bár a zenekarnak még nyoma sem volt. Az emberek iszogattak. Feles, literes üvegekből. Laska is megmarkolt egyet, meggyőződés nélkül.
Aztán megjött a banda, és játszott. Sokat. Az emberek éljenezték, ittak az egészségére. Sokat. Az üres üvegeket szétdobálták a szabadnak mondott téren. Szebbnél szebb dalok csendültek fel. Az emberek egyvégben ráadást követeltek, az üvegek mind sűrűbben koccantak.
Laska egyszer csak hátranézett, az arcokról le a földre. Csupa üveget látott, bármerre forgatta fejét. A fél literesek sűrűjéből egy-két mafla, dundi literes nyújtogatta nyakát.
Hát, még azért is megtanulok üvegen járni, határozta el magát Laska, s elmegyek innen!
Meg is indult, üvegről üvegre libbenve, a maga felesét a hóna alatt szorongatva. Ha valahol nem lesz üveg, oda majd leteszem, hogy folytathassam utamat, gondolta elszántan.

Az új kolléga

A kis, zárt közösség, melyben Laska Lajos is tevékenykedett, új taggal bővült.
Laskáék úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Továbbra is eljártak dolgozni, leültek a székekre, persze, amelyikre ő ült, arra nem, néha tán még beszédbe is elegyedtek vele, nem túl érdeklődőén, személyes témákat még véletlenül sem érintve, vagyis úgy, ahogy azelőtt is szokták egymás között.
Laska Lajos biztatgatta egy ideig magát, hogy né, ember, oda kéne menni, s összebarátkozni vele, vagy legalábbis tisztességesen megismerkedni, de aztán valahogy lebeszélte magát a dologról. Talán azért, mert rájött, akkor ugyanezt a régi kollégáival is meg kéne tennie, az pedig kész lehetetlenség.

Nem alvás

Laskának egyszer eszébe jutott, megnézhetné, hogy milyen, amikor nem alszik. Alvás helyett. Fel is készült, kényelembe helyezte magát, keze ügyében szendvicsek, üdítő. Szemben pedig egy tükör. Abba meredt bele, s nézte, ahogy nem alszik. Tetszett neki a jelenség. Nézte egy teljes napig, aztán még egy napig. Egyre elmélyültebben. Észre sem vette az idő múlását. Örömét lelte nem alvó önmagában.
Aztán a negyedik napon egyik másodpercről a másikra mély álomba merült. Alma azonban nyugtalan volt, s amikor hosszú idő múlva ismét felébredt, rettentően dühös volt magára, amiért elaludta a lényeget, nem alvó önmagát.

Közigazgatási reform

Egy napon Laska Lajos átiratot kapott egy pénzügyi szervtől, melyben értesítették, hogy rövidesen pénze fog érkezni. Laska, az okmányt olvasva dühbe gurult: ezek a hülyék értesítéseket küldenek, ahelyett, hogy a pénzt küldenek! Kisvártatva azonban megnyugodott, s belegondolt, hogy nem is olyan rossz a módszer. Megkapom az értesítést, van alkalmam felkészülni lelkileg... Az eljárást minden területen alkalmazni kellene!, merült fel Laskában a gondolat. Mennyire átláthatóvá, tehát nyugodttá tenné az életünket, ha átiratot küldenénk a boltba, mielőtt vásárolni mennénk, vagy ha átiratot kapnánk a telefontársaságtól, hogy számlánk fog érkezni, a rendőrségtől, hogy rövidesen x összegű bírság kifizetésére kényszerülünk, mert tilosban parkoltunk stb.
Egyre jobban beleélte magát az ötlet kidolgozásába, úgy vélte, az egész közigazgatási rendszert megreformálhatja így. Aztán nekifogott, hogy fogalmazzon egy beadványt a minisztériumhoz, melyben tájékoztatta az illetékeseket, rövidesen küldené újító javaslatait. Azóta pedig csak ül, s várja a választ, melyben jeleznék, hogy küldheti. Ha az megérkezett, akkor aztán...

Zsidó Ferenc


(Forrás: Zsidó Ferenc: Laska Lajos. Rövidprózák. Pro-Print, 2012)

2012. augusztus 18., szombat

Loptam egy verset

Ritkán olvasni ma ütős, jó verset - érdekeset, elgondolkoztatót már jóval többet. S ha közben akad egy-egy, azt bizony föl kell mutatni, azt meg kell jelölni, nehogy mások jelöljék meg az elfeledhetőség pókhálójával.

Ezt a verset ma reggel találtam, Elekes Ferenc egyik Feriforma nevezetű blogján. Hamar a taklicskát, s máris itt vagyok vele:



Elekes Ferenc:

Költő az akasztófa alatt

Gyönge a vers,
mondjuk, mint a harmat.

Erős a hatalom
akkor is ha hallgat.

Amikor megszólal,
dicsér és dicsőít,
háznak nevezi ólad,

mondhatsz akármit,
kirúgja a széket
alólad.

2012. augusztus 6., hétfő

Zorán KÖRTÁNC-a / KÓLÓ-ja

2006-ban jelent meg Zorán Közös szavakból c. nagylemeze, s bár koncertjeivel nem állt le, öt évig kellett várni, amíg új anyaggal robbant be életünkbe. A 2011 végén bemutatott Körtánc-Kóló nagylemez váratlanul - és örömünkre! - azt a Zoránt mutatja végre, akit mostanig nem ismertünk eléggé, aki végre visszatalált eredeti gyökereihez - szerb szellemiségéhez. Ez annyira megnyugtató, amilyen megnyugtatóak a nagylemezen található dalok:


1. Ballada a mamákról
2. Még mindig
3. Mondtam neked
4. Ember a vízben
5. Törjön a csend
6. Esküvő
7. Mikor növünk fel?
8. Szabadságdal
9. Kóló
10. Távolság

Az egyértelműen lelkes, pozitív fogadtatások garmadájából idéznénk egyetlenegyet, amely nagyjából mindent megmagyaráz, a helyére rak:

"A dalok szövegeit ezúttal is Dusánnak köszönhetjük. Szinte hihetetlen, milyen erőteljes érzések szabadulnak fel az okos, lírai képekben gazdag, költői szépségű sorok hallatán, miközben gondolataink is szárnyalni kezdenek. Olyan az egész, mint egy, a lelkünk legmélyebb zugait megcélzó gyakorlat, melynek során érett, tapasztalt edzők adnak kézről-kézre, mi pedig hagyjuk, hogy átjárjon bennünket a hév, az életöröm és az életbölcsesség, melyek által az utolsó hang után szinte újjászületve tekintünk a világra. (...) ebben óriási szerepe van a zenének is, mely általában Presser Gábor zsenialitását dicséri, ám ezúttal egy-egy dal erejéig beugrott maga Zorán, és Jávori Ferenc Fegya, a Budapest Klezmer Band vezetője is. Tudomásom szerint közös munkásságuk során Presser először nyúlt ihletért Zorán szerb gyökereihez. A délszláv zenei és ritmikai világot idéző dalok olyan erőteljesek, hogy szinte ostrom alá veszik a hallójáratainkat, ráadásul Zorán ezen az albumon úgy énekel, mint még soha – hangjában olyan karcosság bukkan fel, amitől a hideg futkosott a hátamon, miközben szinte megnyitja a lelkét előttünk. Hihetetlen, milyen erőteljes, szinte delejes hatással van ez a párosítás." (Galgóczi Móni)

A lemeznyitó dal még csak rokonszenv-keltő, ízelítő, bár csodaszép:

video


A Kóló pedig - azt hiszem, maga a zoráni tökély. Íme szöveg és előadás, egyben:


Zorán-Dusán: Körtánc / Kóló

Amott jöttem én a földre
Itt maradtam mindörökre
Megszerettem, amit kaptam
Szívem ide láncol
Néha el is fenekeltek
Megöleltek, felemeltek
Barátomnak azt fogadtam
Aki velem táncol

Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet
Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett
Akármilyen nyelven értenek a szentek
Valahogy a végén majdcsak eltemetnek

Itt teremnek a szép lányok
Mindegyiknek megbocsátok
Hadd üljön a más ölébe
Ha a kedve tartja

Fiamat a legszebb adta
A lányomnak is szép az anyja
És ha mégis más az apja
Hát a lelke rajta

Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet
Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett
Akármilyen nyelven értenek a szentek
Valahogy a végén majdcsak eltemetnek

Nem tartozom senkinek se
Vagy ha mégis, elfelejtse
Megkapja a túlvilágon
Őrzi azt az ördög

Legyen vendég asztalomnál
Legyen nála jó nagy kanál
Édesanyám tanította
Amit beletöltök

Amikor a banda ezt a kólót játssza
Mosolyog az isten, közénk áll egy táncra
Akármilyen nyelven beszélnek a szentek
Lehet, hogy a végén ők is beneveznek

Amikor a banda ezt a kólót játssza
Mosolyog a jóisten, közénk áll egy táncra


video