2014. július 27., vasárnap

Petőfi napjai a magyar irodalomban / 38 - befejezés


(Endrődi Sándor nyomán)

1849.

Február 19. Márczius Tizenötödike. 5. sz. 19. 1. Négy nap dörgött az ágyú . . .

Február 20. Márczius Tizenötödike. 6. sz. 23. lapon: Nyakravaló.

Február 23. Közlöny. 36. sz. 128. lapon: Európa csendes ... Csillag alatt a szerk., Gyurmán Adolf, a köv. megjegyzéssel kisérte: „Kedves szolgálatot vélünk tenni olvasóinknak, midőn legnépszerűbb költőnk elme-műveit — mellyeket már rég sajnosan nélkülöz a magyar közönség — időnként lapjainkban közöljük. Ezzel is egy hézagot vélünk pótolni időszaki sajtónkban, mellynek, fájdalom mig a haza végzeteinek koczkája fegyver élire van állítva, a pillanat kényszerűsége ritkán engedi meg, hogy az emberi szellem magasb igényeit is kielégítse. 'S ezért úgy hisszük, kétszerte kedvesb leend olvasóink előtt lapjainkban Petőfivel, a költővel, találkozhatni. Szerk."
Ez a vers később külön röplapon is megjelent Debreczenben.

Február 24. Figyelmező. 30. sz. 117. lapon „Ne könyveket, plakátokat, külföldi lapokat és emissarius kalandorokat és democratákat hallgassunk, hanem nézzünk a tapasztalásra" cz. czikkében: „Már nem szégyen gyalázat-e az, hogy Magyarország, e méltóságos, fényes nemzet, melly Napóleon idejében is megmaradott, melly 800 esztendő óta védelmezte Európát a barbarismus ellen, — mondom ezen nagy nemzet, mellyet 800 év nem tudott elrontani, mellyet egy Heiszter és Karaffa nem tudott megsemmisíteni, most elindult vesztébe egy Petőfi, Pálfi, Madarász, Kossuth és egy szellemi ép ugy, mint anyagi goromba szalontai mangoliczának, Táncsicsnak szavaira!?" Majd alább: „De önöknél első despota en chef Kossuth, azután a honvédelmi bizottmány despoták par excellence, azután jön a despoták légiója, als: Madarász, Pálfi, Barsi, Szatmári, Petőfi, Bezerédi, Újházi, Beöthi, Vasvári, Nyári, Pulszki és a comiszok légiója." Még alább: „Pokolba, pokolba! minden martius 15-diki históriával! mit a magyar nép eleinte jónak hitt egy Táncsics, Pálfi, Nyári és Petőfi szavára, az már most tapasztalásból tudja, hogy csupa méreg és epe."

Február 25. Figyelmező. 31. sz. 122. lapon „Forradalmi mutatványok" cz. czikkben: „Az Írásbeli izgatok közé, mint tudva van, tartoztak főkép: Zerffi, Petőfi, Török. Alig hihet az ember tiszta szemeinek, ha ezen egyének nyilatkozatát olvassa a lapokban. E trifolium talán többet ártott az országnak, mintsem százezer ember, avagy honvédkatona árthat vala. Az első egy csalfa zsidó, az irtózatos pesti volt clubb egyik érdemes tagja, átkokkal halmozva szökött el a fővárosból. A másik igyekezett értéktelen versei által a legveszélyesebb útra vezetni a máskép jámbor magyar népet." — „Ezek összesen előbb-később hurokra kerülnek s ez oknál fogva fölösleges volna most többet felhozni róluk. Petőfi névszerint, czikornyás szavakkal magasztalta egekig Martinovics mártirságát, ki 1795-ben a budai general-téren (vérmező) kivégeztetett pallos által s kinek ő czimboráival együtt emléket kívánt emeltetni. Vigyázzon, nehogy talán épen azon emlék díszítse a jeles költő sírját is."

Február 27. Honvéd. 53. sz. 211. lapon Petőfi „Négy nap dörgött az ágyú .. .." czímű költeménye, a Márczius Tizenötödike után közölve.

Márczius 1. Honvéd. 55. sz. 220. lapon: Európa csendes ... (a Közlöny után.)

Márczius 15. Közlöny. 53. sz. 188. lapon: Bizony mondom, hogy győz most a magyar. A szerkesztő ezzel a megjegyzéssel kisérte: „Kellemesb ajándékkal alig lephetjük meg olvasóinkat mart. 15-nek évnapján, mint Petőfi Sándor lelkes költeményével."

Márczius 15. Kolozsvári szinlap: „Kettős kivilágítással. Nemzeti örömünnep. Nemzeti szinház Kolozsvárt. — Bérletszünet. — Csütörtökön, Martius 15-én 1849. Szákfi József és Gyulai Ferencz igazgatásuk alatti színtársulat által adatik A Szabadság, Egyenlőség, Testvériség napja Martius 15-én 1848. Emlékünnepére. Adatik.
Első szakasz. 
1. Nyitány egész zenekarral.
2 Belizár hős op. 2-ik felv. — Előadva Qusztinyi Júlia és Philippovics által.
3. Ábránd magyar népdalokra. Hegedűn zongora-kisérettel. — Előadva Mátéfi Károly által.
Második szakasz.
1.  Nyitány zenekarral.
2.  Kölcsey Hymnusza „Isten  áld meg  a magyart"   — egész karszemélyzet által.
3.  „Kárpátoktól le az aldunáig" —  Költemény Petőfitől — szavalja Gyulai.
4.  Magyar népdal — Gusztinyi Júlia által énekelve.
5.  „Négy nap dörgött az  ágyú" — költemény Petőfitől — Zenére tette Laczkó, énekli Philippovics.
6.  „Búsul a lengyel" —   dal — Gusztinyi Júlia   s  az egész karszemélyzet által.
Harmadik szakasz.
1.  Nyitány zenekarral.
2.  A nagy nap emléke. — Allegóriái képezet — tünetekkel, — s ez  alkalomra  újonnan  készített  díszletekkel, Festette és rendezi Balogh József, színházi festő.
Az egészet befejezi Rákóczy induló egész karszemélyzet és zenekiséret által. — Bementi díj: — Középpáholy 5 frt. alsó, felső 4 frt 10 kr., zártszék 1 frt 15 kr., földszint 50 kr., karzat 20 kr. váltóban. Kezdete fél 7 órakor."

Márczius 18. Alföldi Hírlap. 23. sz. 88. lapon egy febr. 21-ikéről keltezett tordai levélnek ez a mottója:
„Temetésre szól az ének, 
Temetésre kit kisérnek ?
Petőfi."

Márczius 29. Nép barátja. 11. sz. 161. lapon: Péter bátya.

Április 9. Petőfi okmánya érdemjeléről. Eredeti nyomtatványa.  Egy példánya a Nemzeti Múzeumban.
„Az erdélyi hadsereg fővezérsége. Százados Petőfi Sándor urnak.
Van szerencsém önnek tudtára adni, hogy ezennel feldiszesittetik Ön azon érdemeiért, mellyeket a csatatéren a hazának tett, a katonai érdemjel harmadik osztályával, mellynek viselésére addig is, mig az erről szóló oklevél a hadügyministeriumtól megérkeznék, felhatalmazom Önt azon jognál fogva, mellyet erre nézve a nemzetgyűlés küldötteitől nyertem. 
Szászsebesen, ápril 9-én 1849.
Bem."

Április 11. Az erdélyi hadsereg. Röplap. Nyomatott Szászsebesen, 1849.

Április 11. Közlöny. 76. sz. 278. lapon egy udvarhelyszéki márcz. 25-kéről kelt levél befejezése így szól:
„Végül említem meg azt: hogy martius 18-án estve Udvarhelyt kivilágítás volt, Bem József vezér, és altábornagy tiszteletére. Másnap pedig nagy lakoma adatott a' seminarium étteremében, mellyben a' kormánybiztos úron kezdve minden székünkben lakó tisztes polgártársunk részt vett, Rajmond esperest kivéve. (Ezen Rajmond Heydtenek leggazabb delatora volt, mint mondják, még a' dioecesise-beli papjai is elcsapták.) Poharakat ürítettünk védangyalainkért: u. m.: Bem József, mint ünnepünk tárgyáért — Kossuth, honvédelmi elnök, és Csányi erdélyi kormánybiztosért 's több másokért. — Azon kivül, Petőfinek legújabb költeményeit, nevezetesen: a' „Csata dalát", „Élet vagy halál" és „Itt a' nyilam, hová lőjjem", ugy szintén Szász Károly „Sirjak-e vagy mérgelődjem" költeményét, kölcsönös vetélkedéssel és lelkesedéssel szavalták el: Szőcs Mihály, Feleky Miklós és Nagy Lajos barátink.

Április   17.  Csatadal.   Petőfi   S.    Külön   röplapon.
Nyomatott Karánsebesen, 1849. Ebből a versből több kiadás jelent meg. Egyik kiadványnak két példánya megvan a Nemz. Muz. Petőfi iratai közt, más kiadások példányai lappanganak.

Április 21. Kolozsvári szinlap: „April 14-ke 1849, « nemzet függetlensége s szabadsága, nagy napja innepére. Nemzeti színház. Bérlet-szünet. Kolozsvárt, Szombaton, Április 21-én 1849. Szákfi és Gyulai Ferencz igazgatásuk alatti színtársulat által adatik: A két fejű sas halála. Allegóriái képezet 1 szakaszban. Díszleteit festette Balogh József. - Rendező Gyulai. Ezt megelőzi: Énekes szavallati és zenészeti Egyveleg 2 szakaszban.
1.  Ernáni cz.  op.-ból  Elvira  áriája,  énekli  Gusztinyi Júlia.
2.  Ernáni cz. op. 2-ik felvonása egy része. — Philip-povics, Pósa, Gusztinyi J.
3.  Alkalmi költemények Petőfitől, szavalja Feleki.
4.  „Windisgratz ur azt gondolta."  Népdal, verseit és zenéjét  készítette  Laczkó László,  énekli   Gusztinyi Júlia.
Második szakasz: A 11 -ik honv. zászlóalj zenekara fogja a t. cz. közönséget válogatott zenedarabokkal mulattatni."

Április 23. Honvéd. 99. sz. 392. lapon: — Bem altábornagy ur föl lévén a képviselőház által hatalmazva, hogy a vezérlete alatti seregből a kitüntebb egyéneket harmadrendű érdemjellel jutalmazza, a következőket jelölte ki név szerint, megjutalmazandóknak: Czecz tábornok, Bethlen G., Kemény, Bánffi, Teleki S., Tóth, Kis és Gál ezredesek. Forró, Messena, Pereczi, Károlyi, Ihász, Beke, Szabó, Inczédi alezredesek. Pap, Klement, Bethlen O., Dobay, Müller, Kabós, Horváth, Makrai, Juhász, Keller, Jeszenszky, Kálnoki, Kiss I., Trángus, Simonfi, Zarziczky és Geszleszi őrnagyokat. Jékei, Szálbek, Petőfi századosokat. Lukenics, Zeyk D., Nagy J., főhadnagyokat. Egyed, Eszterházy Kálm. hadnagyokat stb.

Április 24.  Márczius Tizenötödike.  4.  sz. a köv. hirt közli: „Pesten a Nemzeti színházban 1849 ápr. 24-én, kedden „Szabadhangok" cz. a. ének és szavalati egyveleget adtak elé 2 felvonásban, ennek I. szakaszában, a 4-dik p. a. „Európa csendes, Petőfitől, szavalja Fáncsi" és a II. szakasz 3-dik pontja „Népdal" Petőfitől, „Talpra magyar" — énekli a fikar."

Április 26. Közlöny. 89. sz. 329. 1. Az erdélyi hadsereg cz. költemény másodszori közlése. Először röplapon jelent meg, ápr. 11-én, Szászsebesen.

Április 26. Közlöny. 89. sz. 329. lapon Petőfi tábori levele csillag alatt ezzel a megjegyzéssel: „E levelet későn vettük."
Szászsebes, ápr. 11. Néhány heti betegeskedésem után visszatértem e' hó elején azon hadsereghez, mellynek hogy tagja vagyok, büszkeségem, mert vezére Bem; és boldogságom, mert Bem nekem barátom, atyám. A sors ugy akarta, hogy részt vegyek e' hadsereg annyi fáradalmaiban, veszélyeiben és szerencsétlenségében, 's hogy diadalmánál ne legyek jelen. Nem zúgott az ágyú, nem csengtek, csörögtek, ropogtak a fegyverek, midőn Szebenbe bementem, csend és béke volt — az ellenség akkor már Oláhországban bujdosott, német és muszka. Szebenben találtam Bemet; mint egyszerű közember mentem hozzá, minden igény és vágy nélkül; ö visszaadta a' kapitányságot 's kinevezett segédének; az elsőt közönyösen, a' másodikat gyönyörrel fogadtam el. Másnap Gyula-Fejérvár alá mentünk, 's azt még az nap mintegy 3 óra hosszat ágyuztuk, 's föladásra szólítottuk föl; a várbeliek egyikre is másikra is huszonnégy fontosokkal feleltek. A' tábornok annyi sereget hagyván, a' vár körül, mennyi elegendő annak teljes bekerítésére, ide jött Szászsebesbe 's azóta itt vagyunk. Holnap vagy holnapután indulunk Magyarországra. — A' napokban voltak itt a' hadügyministernek 's a nemzetgyűlésnek küldöttei, kik meghozák Bemnek az elsőrendű érdemjelt. Az átadás csak szobában, néhány tiszt jelenlétében történt, mert helyben nincs sereg 's különben is a' mi vezérünk nem szokott az efféle sallangos és csattogó czeremoniákhoz.   Volt ennek a kis szobai ünnepnek mind a mellett sok pedanti és tábla-birói oldala, de volt  ollyan momentuma is, melly megható, megrázó, mondhatni nagyszerű volt, midőn az öreg Németh alezredes e' szavakkal adta át tábornokunknak az érdemjelet: „Én nem vagyok szónok, 's ha az volnék, sem tudnék most beszélni; engedje meg ön, hogy megcsókoljam önnek jobb kezét, melly az én hazámért vérzett!" és sirva csókolta meg a tábornok csonka kezét,   's  mi, kik jelen voltunk, mindnyájan sírtunk  —  de ezt nem olvasni kell, ezt hallani és látni kellett volna. — Tegnap  küldötte szét Bem a' kisebb érdemjeleket serege jobbjainak. E sorok írójának szerencséje van ezek közé tartozni. 'S így meg vagyok végre jutalmazva is, pedig túlságosan, nem az által, hogy érdemjelt kaptam, hanem  azon mód által,  mellyel azt nekem  átadta  Bem. Legyen gyöngeség tőlem, vagy akármi, én meg nem állhatom, hogy e jelenetet ki ne irjam. Saját kezével tűzte mellemre az érdemjelt Bem, bal kezével,  mert jobbja még föl van kötve, 's ezt monda: „bal kézzel tűzöm föl, szivem felöli kezemmel!"   s midőn  elvégzé, megölelt, hosszan és melegen ölelt! — az egész világ tudja, hogy én nem vagyok szerény ember, de istenemre mondom, ennyit nem érdemeltem. Olly megilletődéssel, mellytöl ha eszembe jut, most is reszket a lelkem, ezt feleltem: „ Tábornokom, többel tartozom önnel mint atyámnak; atyám  csak  életet adott nekem, ön pediy becsületet."  Petőfi Sándor.

Április 26. Pesti Hírlap. 273. sz. 5. lapon: „Annak örömére, hogy a császáriak kivonultak Pestről, a nemzeti színházban Capriciosa vigj. helyett egy érdekes ének és szavalati egyveleg rendeztetett 2 felvonásban. A színház nem volt ugyan tömve, de az örömittas közönség lelkesedése annál határtalanabb." Eléadták a Rákóczi-indulót, a Hymnust, Hollósi Kornélia énekelte a Télen-nyáron pusztán az én lakásom népdalt, Fáncsi Petőfinek ily czimű egy versét, „Európa csendes"; Komlossi Ida pedig Erdélyi Riadóját szavalta el" stb. U. i. közli az Európa csendes cz. költeményt „1849-ki ápr. 24-ke ünnepén szavaltatott a nemzeti színházban" — jegyzettel.

Április 28. Nép barátja. 15. sz. 229.  lapon:   Vérmező.

Április 28. Honvéd. 104 számban Bem altábornagy urnak a honvédelmi bizottmányhoz irt levele. Lugos, ápr. 23. 1849. — Ez a levél az, mely utóbb Petőfinek annyi kellemetlenséget szerzett. Hagyomány szerint az ő fogalmazványa.

Május 1. Közlöny. 93. sz. 344  lapon: A székelyek.

Május 1. Közlöny. 93. sz. 344. lapon :
Karánsebes, ápr. 17. 1849. Kijöttünk Erdélyből, még pedig jó ómennel, mert első lépésünk is diadal. Vaskapun innen, Vaiszlova határőr falunál várt bennünket az ellenség. Megtámadtuk, megvertük. Veni, vidi vici. Két zászlóalj volt ellenünk, seregünkből csak négy század (a' 78. számú székely zászlóaljból) volt a' tűzben, 's e' négy század a' legalább 2000 emberből álló ellenséget, mintegy két órai harcz után olly kétségbeesett futásnak lódította, hogy Karánsebesig meg sem állt, s onnan is még az nap tovább futott, ugy hogy tegnap reggel, midőn ide értünk, a' városiak fehér zászlókkal fogadtak. Az ellenség elesetteinek számát nem tudjuk bizonyosan, láttunk valami húsz agyonlőttet, 's mintegy ötven vízbe fultat, kik a Tunelen keresztül akarták életöket a' hegyekbe vinni. Mi nekünk — a' mi talán hihetetlen, magam sem hinném, ha jelen nem láttam volna — még csak sebesültünk sincs egyetlen egysem. Két ágyujok is nálunk maradt, az egyiket négy székely szemem láttára vette el példátlan bátorsággal. Tábornokunk ma jutalmazta meg őket érdemjellel és pénzzel, de méltók, hogy neveiket is tudja a haza: Deák Máté, Nagy József, Nagy Imre, Szabó Márton közlegények. Átaljában csak annak lehet fogalma a' székely vitézségről, a' ki maga látja. Ezek valóban csoda gyermekek, mert nagy részök jóformán gyermek még.   Nyugott  bátorsággal,   mondhatni  kimért lépésekkel haladnak a' csatában előre folyvást biztosan, mint a' réten a' kaszások, 's még énekelnek, mikor már ropognak a' fegyvereik. A' lövöldözést hamar megunják, szuronyt szegeznek, 's rohannak, és velők rohan az enyészet; az ellenségnek nem marad más, mint futni vagy meghalni. De a' székely csak egy feltét alatt illy vitéz: ha vezére még vitézebb, mint ő, 's azért szükséges, hogy Bem legyen a vezérök. De a' milly hóditó a' mi tábornokunk rettenetes fegyvere, tán még hódítóbb hasonlithatlanul szelíd bánásmódja a' harcz után. A' környékbeli lakosság, melly eszeveszetten futott el előttünk, jövöget visszafelé, látván, hogy a honmaradtaknak semmi bántása nincs. Ha é szerencsétlen nép még egyszer fellázad ellenünk, méltó, hogy extermináltassék. Jövő levelemet honnan írom ? nem tudom, tán onnan, a' honnét leg-kevésbbé gondolnák. A' mi öreg urunktól sok kitelik.
Petőfi Sándor.

Május 2. Közlöny. 94. sz. 348. lapon: Vajda-Hunyadon (Április 14. 1849) I—II.

Május 8. Honvéd. 112. sz 445. lapon: Nagy Sándor tüzér Verestorony, május 1-ről irja egy mulatságféléből, hogy a magyar „harczban oroszlány, társalgási körben béke galambja, s hogy reá valóban illik a költő szava:
Szabadság, szerelem;
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom az életemet;
Szabadságért föláldozom szerelmemet."

Május 10. Pesti Hírlap. 285. sz. 49. lapon Bem altábornagy urnak a honvédelmi bizottmányhoz irt levele, átvéve a Honvéd-ből. (Lugos, ápr. 23. 1849.)

Május 10. Komáromi Értesítő. 27. sz. Európa csendes ... (A Közlöny után)

Május végén. Élet vagy halál. Külön röplapon. Budavár bevétele után állítólag Petőfi maga nyomatta ki. Egy példánya megvan a Petőfi-házban. Ez valószínűleg székesfehérvári nyomtatás.

Június elején. A Honvéd. Petőfi Sándor. Külön röplapon. Nyom. Pesten Lukács és társánál. Ára 3 kr. váltóban.

Junius 9. Pesti Hirlap. 310. sz. 131. lapon a miskolczi levél irója az ottani állapotokra vonatkoztatva idézi Petőfi sorait: „Mit törődnénk a hazával ? A hazának száz bajával ? Majd elmúlnak a bajok, Én magyar nemes vagyok !"

Junius 12. Pesti Hirlap. 312. sz. 138. lapon Vasvári Pál „írjunk memoireokat" cz. czikkében idézi Petőfi Európa csendes cz. versének két első sorát.

Junius 13. Közlöny. 130. sz. 490. lapon a következő „Nyilatkozat"-ot olvassuk:
A' Kolozsvárt megjelenő Honvéd 104. számában egy általam a' kormányzó elnökhöz irt levél van kinyomatva, mellynek tartalma által gr. Vécsey tábornok, magát megbántottnak véli. — Kinyilatkoztatom ezennel, hogy az abban kimondott vád félreértéseken alapszik, — annál fogva nem történtnek tekintendő.
Főhadiszállás Ó-Orsova, május 16. 1849.
Bem, altábornagy.
E czikk Bem tábornok ama levelére vonatkozik, melyet Vécsey tábornokról az ő beleegyeztével Petőfi a Honvéd cz. lapban közzé tett s melyből Petőfinek ismert ügye keletkezett Klapka tábornokkal. Az ügy eléggé ismert, de e czikkecske kiegészítő adalék hozzá. Megjegyzendő, hogy e nem hivatalos részben megjelent „Nyilatkozat" a Közlöny másnapi számában (1849. jun. 14. 131. sz.) a „Hivatalos rész"-ben újra kiadatott. E „Nyilatkozat" jellemző főleg azért ez ügyre, mert ebben Bem is megerősíti, hogy csakugyan az ő beleegyezésével adta ki Petőfi az ismert levelet; de másrészt, hogy bizonyos compromissummal elsimították az ügyet.

Junius 17. Közlöny. 134. sz. 507. lapon: Nyilatkozat. Pest, június 11. 1849. Ismét lemondtam, és pedig most nemcsak őrnagyi rangomról, hanem a' katonaságról egészen és örökre A' roszakaratuak és az avatatlanok é lépésemet a' legbotrányosabb magyarázatokkal kisérik. Én egyetlen nyilatkozatommal megczáfolhatnám őket a' megsemmisítésig, de czáfolatom olly zavarokat idézhetne elő, mellyeket most elkerülni hazafiui kötelesség. Ezen kötelesség mindig szent volt előttem, most tízszeresen az; tehát hogysem ezt megsértsem, inkább hagyom magamat rágalmazni, kisebbíteni azon ideig, midőn körülményeink változtával elmondhatom lelépésem okait, elmondhatom, hogyan bántak velem, hazafiui áldozataim, irataim és tetteimért. Addig csak arra figyelmeztetem a' nemzetet, hogy rágalmazóim ollyan emberek, kik egyik másik sutban hunyászkodtak, mig én Bem oldalánál, Bem által megkoszorúzva harczoltam az erdélyi csatatereken!
Petőfi Sándor.

Junius 19. Pesti Hirlap. 318. sz. 161. lapon a „Levelek egy erdélyi hölgyhez. II." cz. czikkben ezt olvassuk: „Itt most Pesten olly gyönyörű, olly tarka az élet! olly vidor a sziv, olly elégült minden arcz! A kormány elrendezé magát s a hírlapok hatalmasul kürtölik megjelenésök napját. Nővilág, Futár, Respublica, Esti Lapok, XIV. ápril stb. Mind megannyi uj divatlap vagy uj hirlap. Nem is gondolnád illy katona világban meunyi a literator. Petőfi, Degré, Sükei, Lisznyai, Vajda Jancsi stb. mindnyájan katonák. De azért papir fogyasztók is maradtunk elegen." 

Június 23. Márczius Tizenötödike. 56. sz. 224. lapon: Figyelmeztetés. Bem altábornagy arczképe igen sokféle kiadásban árultatik. Figyelmeztetem e nagy ember azon tisztelőit, kik arczképét birni akarják, hogy minden eddig megjelent képei egyátaljában nem hasonlítanak hozzá, sőt nagyrészt valóságos carricaturái az eredetinek. Egy tökéletesen talált arczképét most rajzolta Barabás Miklós, s nem sokára meg fog jelenni.
Petőfi Sándor.

Június 23. Pesti Hirlap. 322. sz. 177. lapon a vezér-czikk így kezdődik: „Emlékezünk Petőfinek egy deczemberben irt versére, mellyben panaszkodik, hogy Európa csendes . . . Csendes is volt akkor, de mint a vezuv, melly méhében tüzet forral" stb.

Június 24. Respublica. Szerk. Erdélyi János. A 7-ik sz. tárczájában A honvéd. Itt másodszor, ezekkel a bevezető sorokkal: „A márcziusi forradalom óta zökkenést szenvedett az irodalom sokképen. A költészet mutatott még eddig legtöbb életet egyes lapokban, most pedig azt a módot vették fel a költők, hogy egyes verseket nyomatnak s szórnak ki a közönségbe, villanyozní a közönséget. Ilyen az itt következő vers is. - Szemere látván, minő jó hatása volt a huszárról írt czikkének, mely Miskolczon jelent meg, e versből 25 ezer példányt vásárolt meg, a honvédek közt kiosztás végett. E vers meg fogja tenni hatását a legszebb névnek dicsőítésével azoknál, kiket épen illet. Az ő hadi vitézségük már is a nemzet becsülete s a mívelt világ dicsérete."

Június 28. Respublica. 10. sz. 27. lapon: Jött a halál. Ez Petőfinek utolsó verse, mely még életében nyomtatásban megjelent. (L. a Xl-dik melléklet facsimiléjét.)

Június 29. Respublica. 11. sz. 44. lapon: „Figyelmeztetés." Aláírva: Petőfi Sándor. Ugyanaz a szöveg, mely a Márczius Tizenötödike június 23-iki számában jelent meg Bem arczképe tárgyában.

Június 30. Márczius Tizenötödike. 62. sz. 248. lapon: Holnap, július I. 1849. délután 6 órakor Népgyülés a Múzeum udvarán; tárgy: az orosz betörés.
Petőfi Sándor. Egressi G. Arany János. Fáncsy Lajos.

Július 1. Respublica. 13. sz. 52. lapján a hirdető rovatban ez áll: „Megjelent és Pesten Emich Gusztáv, Debre-czenben Telegdi könyvárusoknál kapható: A honvéd, költemény; irta Petőfi Sándor. Ára 3 kr. váltóban." — Ugyane hirdetés a 16., 17. és 18-ik számban is megvan.

Július 12. Komáromi Lapok. E számtól kezdve a lap jeligéje Petőfi e két sora:
Ne csak istenben bízzunk mint bizánk, 
Emberiségünkből álljon fel hazánk.

Július 13. Közlöny. 148. sz. 549. lapon: Petőfi   második lemondása: A. 13019.
Petőfi Sándor, honvédőrnagy, saját kivánatára a' magyar hadseregből kilépvén, minden további szolgálat alól ezennel felmentetik.
Budapest, jun. 28.  1849.
Hadügyminister helyett az álladalmi titkár
Szabó Imre, ezredes.

Július 24. Honvéd. 178. sz. 706. lapon: „— Bizony sok hazugságot nyomatnak ki a hírlapokban. A Szegedi lap egész necrologot tart Bethlen Miklós barátunk fölött, ki szerinte egy havasi csatában „bajnokilag küzdve, hősi halállal múlt ki. Azon kívül egy század honvédség elfogatott s Petőfi terhes sebet kapott." Na már ki tud illyesmiről valamit közöttünk, kik e havasnak ugy szólván aljában lakunk? Bethlen Miklós tegnapelőtt távozott el körünkből Besztercze felé a muszkák elébe, Petőfi hasonlag a napokban utazott át Bem altábornagyhoz menendö. Az ember hite végre elveszti rugékonyságát és nem hisz el sem jót, sem rosszat." (Ugyanez a szembelévő hasábon németül is.)

Augusztus 7. Szabadság. Kolozsvári polit. lap. Szerk. Krizbay Miklós. 6. sz. 23. lapon a köv. sorok olvashatók Árokaljitól: „Árokalja, aug. 5. A nagy hirü Bem altábornagy ur múlt keddi csatájáról eddig alkalmasint van a Szabadságnak kimerítőbb tudósítása, mint minővel én szolgálhatok. Ha pedig nincs, röviden annyit irok meg, hogy öreg altábornagyunk igen megbízott alig két zászlóaljnyi ujonczaiban, kikkel Segesváron kivül támadást intézett a majd 16 ezer főből álló muszkák ellen. Aránytalanul csekély és gyakorlatlan seregünk huzamos ideig elegendő elszántsággal küzdé a csatát, de alkony felé uj erő érkezvén az ellentáborhoz, ez az ütközetnek eldöntő fordulatot adott. Hős vezérünk maga is szinte áldozata lőn túlmerész vállalatának,  mig  koszorús  népköltőnk,  a  tűzlelkű P. S. hir szerint elveszett." — Itt csillag alatt ez a jegyzet áll: „Nagyszerűbb nemzeti  csapás  lenne tisztelt barátunk elvesztése,  sem hogy  a  valóság  esetében  eddig  hivatalos tudósítást nem kaptunk  volna felőle.   Minthogy pedig ily tudósításunk máig nincs, alaptalan mendemondának hisszük és valljuk azon hirt. Szerkesztőség."


Pótlék.

1843.

Október 8. Pesti Hirlap. 289. sz. 690. lapon, a hirdetések közt: „Megjelent és kapható Heckenast Gusztáv és minden könyvkereskedőnél Magyar Életképek második kötetének III. füzete. Szerkeszti Frankenburg. Tartalom: Az utolsó Korondy, Szabó Richárdtól. — Természet szava (ballada), Jámbor Páltól. — A' váltó, Ney Ferencztől. — Az utósó alamizsna (románcz),  Petőfitől. — Ára két ezüst húszas."

Október 22. Pesti Hirlap. 293. sz. 720. lapon a Fővárosi újdonságok közt megemlíti a Magyar Életképek második kötete 3-ik füzetének megjelenését, közli tartalmát, melyben Petőfi is szerepel „Az utósó alamizsna" cz. románczával.

1844.

Június 29. Honderű. I. 26. sz. 850. lapon Kovács Pál június 17-én kelt győri levelében a győri főtanoda szépirodalmi ünnepéről irván, többek közt megemlíti, hogy ez alkalommal Petőfitől a Szeget szeggel-t Radákovics Bódog József nagy comicai erővel szavalta.

1845.

Márczius 6. Jelenkor. 19. sz. 112. lapon az irodalmi újdonságokról beszélvén megemlíti, hogy „A genialis fiatal költő Petőfi S., János Vitéz-e, sőt más művek is foglalkodtatják a nyomdákat."

Augusztus 21. Pesti Divatlap. II. 21. sz. 672. lapon egy temesvári nem rendes levelező többek közt ezt irja : „A mi egyébkint a lakosságot illeti: ez a szelíd éghajlatnál fogva csendes és udvarias. Különösen szereti a „maga" és „barátom" szót. Egy eperjesi levél, mellynek eredeti erében a kedves Petőfit ismertem meg, e lapokban azt mondja, hogy Eperjes egészen amicés város. Temesvárott ... a többség . . . uton-utfélen a „maga" és „barátom" szókat használja. Innen mondhatni, hogy Temesvár egészen „maga-barátomos" város" stb. stb.

Deczember 7. Jelenkor. 98. sz. 589. lapon: „Petőfi dalfüzeteit a napokban követte Kerényi verseinek második kötete."

1846.

Február 17. Honderű. I. 7. sz. 135 lapon közli b. Jósika Miklós elnöki megnyitó beszédét a Kisfaludy-társaság közgyűlése alkalmából. Ebben a megnyitó beszédben Jósika megemlékszik a Kisfaludy-társaságon kivül működő magyar irók jobbjairól is, köztük Petőfiről, kinek verseit „költői ihlettől átáradt" verseknek minősiti.

Május 26. Honderű. 21. sz. 419. lapon Obernyik Károly védekezvén Berinkey M. ama vádja ellen, hogy „Nőtelen férj" cz. színművének meséjét tőle plagizálta, megemlíti, hogy nevezett úr elbírálás végett egy novellát hozott hozzá, mellynek „felolvása kínait Petőfi és Pálffy Albert, kik — szegények! — akkor éppen nálam valának, velem együtt szenvedték át."

1847.

Július 25. Életképek. II. 4. sz. belső borítéklapján Urházy György jul. 5-dikéről kelt kolozsvári levelében jelzi, hogy az Unió zsebkönyv néhány nap múlva kikerül a sajtó alól. A munkatársak közt természetesen Petőfi Sándor nevét is megemlíti.

Augusztus 22. Életképek. II. 8. sz. belső boritéklapján a s.-a.ujhelyi aug. 5-dikéről keltezett levél írója a zempléni tisztujításról referálván, azt a hírt is közli, hogy: „írók közül táblabírákká választattak Ney Ferencz és Petőfi Sándor".

Október 24. A költészetnek rövid elméleti s gyakorlati rendszere és történeti vázlata. Irta Laky Ev. J. Demeter. Szombathely.   1847. 236  1. — Ebben a könyvben,   mely a költői műfajok elméletét akarja körvonalazni, Petőfi a „Rögtönzetek" műfajánál szerepel, a „lakodalmi felköszöntések" alá beosztott Disznótorban cz. versével (101. 1.) s később, az ujabb költők jellemzésénél, még ez olvasható róla: „Petőfy (!) Sándor népdalok szerzésében szerencsés." (226. 1.)

Október 31. Életképek. II. 18. sz. belső boritéklapján az okt. 24-dikéről kelt aradi levél írója az aradi mozgalmak czifrájáról irván, igy folytatja: „Hanem a dolog ezen czifrájával ez egyszer a krónika is olly kegyeletesen bán, mint  Petőfi Sándor a rossz poétákkal, azaz, sans  pardon küldi őt a — legelőre."

1848.

Február 20. Életképek. I. 8. sz. 228. lapon Egressy Gábor „Indítvány a' szellemhonositás ügyében" cz. czikkében egy „Shakespeare honosító társulat" eszméjét pendíti meg és indítványozza, hogy „Shakespeare Arany János, Petőfi és Vörösmarty által honositassék, nemzeti költségen; azaz: minthogy nevezett költőink e honosítási munkával már foglalkoznak is, csupán saját ösztönükből és .... műkedvelésből: szereztessék meg tőlük e' munka közköltségen." — stb.

Február 20. Szavalmányok, tekintettel a költészeti remekekre, jelesb magyar költők után szerkezte Tooth István. Pest, 1848. Heckenaszt Gusztávnál. — Ebben az anthologiában Petőfitől a következő költemények vannak felvéve: — Az utolsó alamizsna — Honfidal — A külföld magyarjaihoz — Imádságom — A magyar nemes — A hazáról — Ha az isten — A csárda romjai — Isten csodája — Megy a juhász szamáron — Az én torkom álló malom — Egy gondolat bánt engemet — A jegygyűrű. — Összesen 13 költemény.

Márczius 12. Életképek. I. 11. sz. 325. lapon Bangó Pető, „Töredékek széptani naplómból" czimű czikkében a dalról értekezvén, többek közt ezt irja: „Hogy az eszmény — s érzeményegység s az ehhez  alkalmazott bel- és kül-
alak nemcsak idegen széptanárok megállapított véleménye szerint alkotják a dal jellemét, de ezen, a szép örök törvényénél fogva szükséges alapvonalak annak költészetünkben is önkénytelen tényezői, ezen állításomat némi részben, az idegenek utánzásával semmi esetre sem vádolható eredeti népdalaink, teljesen pedig Kisfaludy Károly, Kölcsey, Vörösmarty, Czuczor, Garay, Sárosy s különösen Petőfi dalai igazolják. Fiatalabb költőink közt egyedül Petőfi a szerencsés, kinek dalaiban maga a daleszme keresetlen és mégis tiszta, erőteljes nézletekkel, a legszilajabb phantásiá-nak soha czélt nem vesztő logicai józanságával fejlik ki, a főérzemény pedig fokonként áradó oly természetes melegséggel nyilatkozik, mintha kémszemek elől elzárkózott hölgy andalogna zongoráján bájos pongyolában."

Márczius 17. Bartay Endre hangjegye a köv. czím alatt: „Nemzeti dal. Irta Petőfy Sándor. A' szabadság hírnökeinek Bécsbőli megérkezésük ünnepére. Énekre és zongorára alkalmazva szerzé Bartay Endre. Pozsony, Margóid K. kőny."

Márczius 19. Életképek I. 12. sz. 355. lapon Bangó Pető „Töredékek széptani naplómból" cz. czikkében a dalról értekezvén, megemlíti, hogy költői népdalaink azért nem válnak közkeletűekké, mert nagyrészt nincsenek megzenésítve, s hozzá teszi: „egyedül Kisfaludy Károly s legújabban Petőfi Sándor egy-két zenével ellátott dalai zengenek a nép ajkán." Majd alább, a 356. lapon panaszkodik, hogy Petőfi Sándor János Vitéze s Arany Toldija drága voltuk miatt szintén nem hatolhatnak ki a nép közé. A 357. lapon pedig visszatérvén a chanson-féle dal jellemzéséhez, igy folytatja: „A dalköltemény e fajának irodalmunkban kétségkívül legnagyobb mestere Petőfi Sándor. Az érett magas eszmék, merész hasonlatok, bevégzett s mindenütt helyen való képek, mellyekkel e fajú jelesebb költeményei ékeskednek; a humor, melly azokat egy idő óta kristálytisztaságban folyja keresztül, tagadhatatlanul sajátos   szépségei   dalköltészetünknek.   Az   ő   humorára, legyen az tréfás vagy keserű, valóban illik a humornak Weisse által adott amaz érteménye: „der Humor ist, wie die Altén den Diogenes nannten,  ein rasender Sokrates".

Márczius 19. Életképek. I. 12. sz. 382. lapon a márcz. 15-diki kivilágításról irván, megemlíti, hogy „Emich Gusztáv könyvkereskedő ablakában ugyanakkor Petőfi Sándor életnagyságú mellképe volt kitéve transparent festésben, alatta egy sajtó, s a szabadság, béke és egyetéités jelszavai". — Alább pedig a közbátorság fenntartására kirendelt választmány jelesebb tagjairól irván, köztük Petőfi nevét is említi.

Márczius 23. Életképek. I. 13. sz. 398. lapon az országgyűlés által hozott sajtótörvényekről beszélvén, így folytatja: „— Egyébiránt anomáliát látunk abban, hogy miután az országgyűlés kimondta: miszerint jelen állapotában a nemzetnek, az ország ügyei felett határozni magát incompe-tensnek érzi: nekünk mégis törvényeket hoz. Pestmegye választmánya egyhangúlag félre tévé e sajtótörvényeket Petőfi indítványára, s addig is, mig az újonnan, népképviselet utján választott országgyűlés e tárgyban határozand, a helytartó-tanács ideiglenes intézkedéseit fogadta el. Elég szép: hogy a helytartó-tanács szabadelmüebben fogta fel a kérdést, mint tisztelt honatyáink oda fenn."

Április 15. Pesti Divatlap. 18. sz. belső boritéklapján Matók Béla a hódmező-vásárhelyi márcz. mozgalmakról irván, megemlíti, hogy az utczákon riadó zenekarral végigvonuló tömeg a királyt, a szabadságot, a nádort, gróf Battyányt, Kossuthot, Klauzált és Petőfit éltette. — Alább pedig Varga Zsigmond a kecskeméti márcz. mozgalmakról szóló levelében többek közt ezt irja: „Éltettük a királyt, a nádort, s Kossuthot, szabadságunk megváltóit, Petőfit, a jó hazafit, s az örömnapok több fölkent bajnokait. Menetközben zenészeinkkel a mindig szép Rákóczi-indulót, a Hymnust, a leiekbe ható Szózatot s Petőfi buzdító dalát zengedezve, örömtől dagadó kebellel haladánk" stb.

Június 6. Ellenőr. 19. sz. 76. lapon : „Petőfi S. könyvtárának feleslegét árverésre bocsátá. A begyült összeget a haza szükségeire  ajánlotta.   Segítsen  mindenki,  tehetsége szerint!"

Julius 9. Kossuth Hírlapja. 8. sz. 30. lapon a jul. 8-iki képv. ülésről referálván, így végzi: „A többiről röviden ennyit: Petőfi versenytársa Nagy Károly választása iránt a ház vizsgálatot rendelt, mint szinte a czeglédi választás iránt is. Szabadszállásra 3, Czeglédre pedig 2 képviselő fog menni."

*

Ehhez  a  munkához  a  következő  egykorú   hírlapokat  és folyóiratokat használtam:
Alföldi Hirlap
Athenaeum
Budapesti Híradó
Charivari
Debreczen-nagyváradi Értesítő
Ellenőr
Erdélyi Híradó
Életképek
Figyelmező
Forradalom
Hazánk
Hetilap
Hirnök
Honderű
Honi Irodalmi Hirdető
Honvéd
Irodalmi Őr
Kis Követ
Komáromi Lapok
Kossuth Hírlapja
Közlöny
Közügyvéd
Magyar Életképek
Marczius Tizenötödike
Merkúr
Múlt és Jelen
Munkások Újsága
Nemzeti
Nemzeti Újság
Nemzetőr
Nép Barátja
Népelem.
Pesti Divatlap
Pesti Hirlap
Radicallap
Regélő Pesti Divatlap
Reform
Szabadság
Századunk
Szépirodalmi Szemle
Társalkodó
Vasárnapi Újság


2014. július 25., péntek

Petőfi napjai a magyar irodalomban / 37.

(Endrődi Sándor nyomán)

1849.

Szászsebes, Bem tábora - 1849
Január 3. Alföldi Hírlap. 1. sz. 2. lapon Petőfi Csatadala és a képviselőházhoz intézett levele a Pesti Hirlap közlése után.

Január 10. Alföldi Hírlap. 3. sz. 9. lapon Petőfi utolsó politikai czikke, melyet mint a 28-ik zászlóalj századosa irt, áthelyezését várva az erdélyi hadsereghez.
„Debreczen, jan. 9. 1849. Megtörtént. Budapest az ellenség kezében van. Sokat veszítettünk, de koránt sem mindent, s a bal esetnek bal következése csak ugy lesz, ha most elcsüggedünk. Ez lenne ránk nézve legkárosabb, és mi több, legszégyenitőbb. Ekkor csakugyan megérdemlenők, hogy mindent veszítsünk.
A mi engem illet, én e csapástól nem hogy kétségbe esném, sőt örülök rajta, mert tudom, hogy kára mulékony, haszna végetlen lesz. Megrázott bennünket az ellenség, megrostált; a szemét és konkoly kihull, a java meg benn marad. Most minden fél barátunk és titkos ellenségünk átmegy a győzedelmesekhez, s hogy eddig is mi nem vagyunk a győzők, onnan van, mert ezek közöttünk voltak. Mig azt nem tudjuk, ki mind ellenségünk, hogyan diadalmaskodhatnánk?
E szempontból nézzétek ezen eseményt, hazánkfiai, s a helyett, hogy tán káromkodnátok, áldjátok az igazságos istent, ki ránk e jótékony csapást mérte. Igazságos az Isten, rettenetesen igazságos! ő elválasztja előbb a gonoszokat tőlünk, s azután vivatja ki velünk a szent ügy gyözedelmét, hogy abban egyedül a jók vegyenek részt, s közénk ne vegyüljenek amaz elvetemedett gazok a büntetés helyett jutalmat nyerni a szabadságtól, melyet alattomban gyűlöltek.
Mert győzni fogunk, honfitársaim, ez oly bizonyos, mint hogy kétszer kettő négy. És ezt nem az ábrándos, csalékony remény mondja nekem, hanem a csalhatatlan világtörténet. A ki a múltba néz, a jövőbe lát épen ugy, mint látni a viz mélyében a magas eget. A történet azt bizonyítja, hogy minden eszme csak akkor győz, ha világszerüvé lesz, de akkor okvetlenül győz, akkor könnyebb magát a világot megsemmisíteni, mint azon eszmét kiirtani. Így volt hajdan a keresztyénséggel, így van a szabadsággal.
Eddig csak egyes emberek, vagy egyes nemzetek állottak föl a szabadság mellett, s lenyomták őket; a múlt évben egész Európa egyszerre kiáltotta el ama nagy és szent szót, mely az emberiségnek uj megváltója, s Európát nem fogják lenyomhatni.
Sőt inkább már is lenyomták, fogjátok mondani, ime minden országban uralkodik ismét a zsarnokság, s el van ölve a forradalom.
Csalatkoztok, atyámfiai. Azért, hogy a láng lelohad, még nem alszik ki a tűz; azért, hogy a napot felhő borítja el, még nem hamvad ki a nap; egy szélroham, s el van fújva a felhő, fellobban a láng. A múlt évben egy huzamban nagyot szaladtak a nemzetek, s most megállottak, de csak azért, hogy lélekzetet vegyenek, s még nagyobbat szaladhassanak.
Vigyázzatok rá, egy pár hónap múlva, vagy talán előbb, talpon lesz minden élő a művelt világban, s eget-hasitó robajjal fogják ostromolni a poklot, mely nem a föld alatt van, hanem itt a földön uralkodik a zsarnokok képében, s uralkodik annál kegyetlenebbül, minél közelebb van halála. Hisz a légy is akkor csip legmérgesebben, ha vesztét érzi.
Azért félre az aggodalommal, mert az alaptalan, és félre a csüggedéssel, mert az férfiatlan. Bízzunk az istenben és még inkább a magunk erejében, s harczoljunk fáradatlanul. Jó szerencsében a gyáva is neki bátorkodik; az a férfi, az a vitéz, a ki ha veszt is, ugy tartja fejét, mintha ö volna a győző. S nekünk két okunk van vitézeknek lennünk: hogy életünket és szabadságunkat megtartsuk, és hogy ne piruljanak miattunk a más világon őseink, kik hajdan naggyá és tiszteltté keresztelték szívök vérével a magyar nevet!
Csak a tavaszig ne hagyjuk magunkat, akkor segítségünkre lesz Európa, ámbár én jobb szeretném, ha nem lenne, hogy azt mondhassuk: a magunk emberségéből vivtuk ki a szabadságot!
Föl tehát, nemzetem, minden erejével karodnak és lelkednek, melyet eddig nagyobb veszedelmek sem bírtak megtörni. A tízparancsolatból csak egyet tarts meg, annak az egy parancsolatnak is csak egy szavát, azt hogy „ölj!" mert ha te nem ölsz, téged ölnek. Válassz. Mutassuk meg, hogy az ellenséget csak azért hagytuk bejőni hazánkba, hogy innen többé ki ne menjen, itt vesszenek egy lábig, ha még annyian volnának is. Mutassuk meg, hogy igaz a magyar példabeszéd: „a ki másnak vermet ás, maga esik bele."

Január 16. Nép barátja. 1. sz. 3. lapon Buda várán újra német zászló! — Szinnyei szerint: külön röplapon is megjelent Debreczenben, 1849 januárjában.

Február 2. Figyelmező. Szerk. Vida Károly. 11. sz. 44. lapon Tatár Bélának „Mi a democratia?" cz. czikkében: „A kereskedés oda, a jószág becse oda, ipar semmi; csak vér, nyomor, inség és a nemzet nyakán az adósság! Ezek azok a mennyei manna cseppjei, mellyeket ő nagy Kossuthságának, Pálfinak, Petőfinek, Nyárinak, Táncsicsnak, Madarásznak, Újházinak és Beöthinek köszönünk" . . . „Mi szeressük a hazát, de nem Pálfit, Táncsicsot, Madarászt, Barsit, Szatmárit, Kossuthot, Nyárit, Petőfit és több efféle herostratusi hősöket."

Február 5. Honvéd. 34. 134. lapon Kiss Sándor a vízaknai főhadiszállásáról, febr. 3-áról kelt levelében említést tesz a Kemény Farkas alezredes által elfogott ellenséges postacsomagokról, majd így folytatja: „Érdekes még a csomókban talált íratok közt Kossuth, Szemere s többek németül kinyomatott személyes leírásai, melyeket a cs. k. kommandó köröztetés végett volt elküldendő. Petőfy (!) Sándor maga olvasta német személyes leírását; képzelhetni, mily jó kedvet csinált neki."

Február 9. Közlöny. 23. sz. 83. lapon:
"Vízakna, február 3. Bem táborában vagyok. Alkalmasint nekem van az egész táborban legkevesebb dolgom 's még is csak annyira érek rá, hogy a' történeteket (sic!) és történendőket csupán rövid vázlatban futólag közölhetem. A' januárius 21-ki Szeben alatti véres csata után, mellyben nem az ellenség, hanem a' fatum kényszeritett hátrálni, seregünk Szelindekre vonult, 's onnan két ízben verte vissza diadalmasan a' császáriakat. Soha vezér, soha sereg dicsőbb hösiséget nem fejtett ki, mint a' mieink a' két alkalommal. Most csak annyit mondok rólok, később, a' mennyire tollamtól telik, örökíteni fogom őket. Szelindekről január 31-kén ide jöttünk át Vízaknára, a' mennyire én értem azért, hogy Temesvár és Szeben közötti közlekedését a' császáriaknak megszakítsuk, 's ez tökéletesen sikerült. Egy osztály Kemény alezredes vezérlete alatt előnyomult Déva felé, hogy az Aradról jövő Beke őrnaggyal egyesüljön, 's a' Temesvárról Szebenbe érkező ember és löszerbeli segítséget elfogják, a mi ezóta megtörtént. A' lefoglalt szászszebeni (szászsebesi) posta leveleiből, miket Kemény már megküldött tábornokunknak, kitűnik, hogy a' szebeni lakosok és a' császári katonák Szebenben igen gonoszul vannak. A' császáriaknak sem pénzök, sem kenyerök, sem löszerök, 's a' lakosság kétségbeesett félelmek közt.
Útban van hozzánk Háromszékből 8000 és Csikszékből 3000 székely, de ezeket be sem várva, mihelyt Beke őrnagy megérkezik,  azonnal megrohanjuk  Szebent, 's  Bemtől az utósó honvédig reméljük, hisszük, hogy urai leszünk Szebennek, a' mivel annyi van mondva, hogy Erdélyben tönkre lesz téve a' reactio utósó iziglen. Akkor aztán megyünk vezérestül seregestül a' Tisza partjaira, hogy a rónák hazájának is megmutassuk diadalmas zászlóinkat... megyünk bérczi folyamok gyanánt mint hajdan a' Betlenek, Rákócziak, Tököliek, 's hullámaikon visszük a' szabadság bárkáját!
Petőfi Sándor.

Február 14. Alföldi Hírlap. 13. sz. 52. lapon: 
„Vizakna, febr. 3. Érdekes még a csomókban (elfogott szebeni postacsomagok) talált iratok közt Kossuth, Szemere s többek németül kinyomatott személyes leirásai, melyeket a cs. k. kommandó köröztetés végett volt elküldendő. Petőfy (!) Sándor maga olvasta német személyes leírását; képzelhetni, mily jó kedvet csinált neki. (Honv.)" 

Február 17. Közlöny. 31. sz. 112. lapon: 
Debreczen, február 15. 1849. A' magyar hadtörténet nem legszerencsésebb, de legdicsöbb napjai után írom e' sorokat. Az erdélyi táborból érkezem; a' kiállott óriási fáradalmak után jól esnék egy kicsit melegednem és pihennem családi tűzhelyemnél, de kiszakítok drága perczeimböl néhányat, hogy tudassam a' hazával, ha csak röviden is az erdélyi utósó eseményeket, mellyek a' gyávákat talán el fogják csüggeszteni (a' mi különben semmi veszteség), de a' bátrakat még inkább lelkesíteni fogják, mert a' valódi férfira nézve nem lehet lelkesitöbb példa, mint a' balsorsban is meg nem tört, sőt meg nem hajlott emberek működése. — Bem februárius 1-én, mint már előbb megírtam, seregével Vízaknára vonult át, 's ott 4-kéig csendesen voltunk. Február 4-én kijött elénk az ellenség Szebenből, hol erdélyi minden, de minden erejét összepontositotta, Vízakna előtt megtámadott bennünket; a' szó betű szerinti értelmében 10-szer, mond tízszer nagyobb ereje volt mint nekünk. Négy óráig tartó ütközet után, melly egyike volt a' legvéresebbeknek, miket e' korban vívtak a' magyar seregek, kénytelenek voltunk hátrálni. Kölcsönös ágyúzás közt értünk Szerdahelyre, az első állomásra; az ellenség csaknem odáig követett. Szerdahelyt megpihenvén, éjfél után indultunk Szászsebes felé, hova virradatkor értünk, 's hol a' gyulafejérvári garníson, melly értesítve volt visszavonulásunkról ágyúszóval fogadott. Egy órai ágyúzás és csatártüzelés után rohammal vettük be Szászsebest, mellyet a' fejérváriak eszeveszett futással hagytak el; zsákmányunkul egy pár töltényes szekér jutott, mi nekünk igen jól esett. Dél tájban utóiértek bennünket a' szebeniek, csatárainkat egy pár órai harcz után beszorították a' városba, 's ágyúztak ránk késő estig, de sikeretlenül Másnap reggel az éjjen át ismét tetemesen szaporodott ellenség csaknem egészen körülvett; egyszer jelentik Bem tábornoknak, hogy parlamentaire jött: Bem azt felelte, hogv küldjék őt vissza. A' parlamentaire lengyel, mondja a jelentő. „Annyival inkább, felelt Bem, ollyan lengyellel nem beszélek, ki most ausztriai szolgálatban van." Mind a' mellett eléje vezették a' parlamentairet, de a tábornok röviden csak azt mondta neki: ,nem alkuszom', 's ezzel kikisértette öt. Ez alatt mi is vonultunk ki a' városból Szászváros felé. Fél órányira haladtunk, midőn az ellenség észrevette kitakarodásunkat, 's ekkor egész erejével utánunk rugaszkodott, 's így jöttünk szakadatlan ágyúzás között, melly azonban semmi veszteségünkbe nem került, valami egy órányira Szászvárostól, hol egy falut fölgyujtottunk, mi által ketté lett vágva az út közöttünk 's a' császáriak között Este volt, mikor oda értünk. Azt gondoltuk egész békével húzódhatunk be Szászvárosba, de csak hamar megdördültek előttünk az ágyúk; a' szász és oláh népfelkelés fogadott bennünket. Szászvárost is rohammal kellett bevennünk. Virradat előtt jött a' jelentést hogy a' szebeniek utólértek. Visszamentünk eléjök, 's mintegy két óráig harczoltunk velők, nem a' diadalért, melly lehetetlen volt, hanem a' becsületért, mellyet annyi bajnak utána is épségben hoztunk meg az nap délben Dévára, hol a' Magyarországból érkezett segédseregekkel egyesültünk. Ez volt 7-én; 8-án én elhagytam (de csak rövid időre) a' tábort,  's  azóta mi történt? nem tudhatom, csak annyit tudok a' tábornoktól, hogy ő más nap azonnal indult visszafelé, 's hiszem, hogy seregünk most ismét ha Szebenben nincs is, bizonyosan Szeben alatt van, és nem sokára benn lesz. Azon sereg, melly négy napi szinte szakadatlan csatatüzben úgy. viselte magát, azon sereg, mellyet Bem vezérel, lehetetlen, hogy ne győzzön! Szeretném Bemet egész nagyságában felmutatni a' nemzet, a' világ előtt, de ahhoz több és nyugott idő kellene, hogy lelkem minden erejét összeszedhessem, — most csak e' puszta vázlatban leirt tények szóljanak mellette. Bármilly derék hősi volt é sereg, az, hogy egy csomóban és épségben maradt e' viharos napok után, egyedül tábornokának érdeme.*)  Petőfi Sándor. 
*) Bizton állíthatjuk, hogy Bem 10,000 embert haladó csataedzett sereggel nyomult az áruló fészek ellen, 's kevés napok mulva örömhíreknek nézhetünk elébe. Az emlitett támadó seregen kivül 20—25 ezer harczos őrzi Erdély különféle vidékét. Szerk.

Február 18. Közlöny. 32. sz. 114. lapon: 
Hogy minő levéllel tiszteltetett meg a' hadügyministerium, azt ezennel minden commentár nélkül a' nyilvánosságnak átadja.
Tisztelt hadügyminister úr!
Megfontoltam a' dolgot, mellyért tegnap magához hivatott ön, 's annak következtében jelentem, hogy kapitányi egyenruhámat levetettem, miután azt nyakravaló nélkül egyáltaljában nem lehet viselni, 's miután a' nyakravaló-nemhordás végett több leczkéztetést, vagy pláne kényszerítést nincs kedvem tűrni. Én tettem már annyi szolgálatot a' hazának, hogy nekem meg lehetne azt engedni, hogy a' hazát nyakravaló nélkül védhessem; ha önöknek máskép tetszik, ám legyen meg az önök akarata. Egyébiránt: önök letéphették rólam az egyenruhát, de nem téphetik ki kezemből a kardot.... teljesíteni fogom hazafiui kötelességemet, egyszerű polgári öltözetben mint közkatona; csak arra bátorkodom önöket figyelmeztetni, ne iparkodjanak a' honvéd egyenruhából kirázni az ollyan tiszteket, kik minden erejökkel arra törekszenek, hogy e' ruhának elveszített becsületét visszaszerezzék; mert az illyen emberek úgy is nem nagy számmal vannak. Különben tisztelettel maradok Hadügy mimster urnak Debreezenben febr. 17 1849, polgártársa, Petőfi Sándor, s. k.

(Folytatjuk)