2013. szeptember 20., péntek

"Régi jó" börtönvilág - 1905

Az ember ösztönösen nem szeretne rács mögé kerülni, de azért furdalja az oldalát a kíváncsiság: milyen lehet odabenn, a sitten? Nem olcsó érdeklődés ez tőle: ösztönösen érzi, hogy börtönbe kerülni sokszor csak egy pillanaton múlik, azon, hogy rosszkor vagyunk rossz helyen. Nem árt tehát, ha előzetes ismereteket szerzünk...

1905-ben kiadott könyvet találtam a Magyar Elektronikus Könyvtár állományában. Nemrég került fel, és valószínűleg, a belbiztonság kötelékében dolgozók könyvespolcán díszelgett hosszú időn át. A címe:

A
MAGYAR BÖRTÖNÜGY ÉS AZ ORSZÁGOS LETARTÓZTATÁSI INTÉZETEK
KÖZZÉTESZI A MAGYAR KIR. IGAZSÁGÜGYMINISTERIUM

SZERKESZTETTE
DE MEGYERY ISTVÁN
KIR. FŐÜGYÉSZI HELYETTES

BUDAPEST
1905

De lássuk a tartalomjegyzéket is:


Eligazító tábla a márianostrai fegyintézethez - ma
A Börtönügy múltja 1772—1867-ig.
Az 1867— 1880-ig terjedő időszak.
A Magyar Büntetőtörvénykönyv Büntetési Rendszere és a szabadságvesztés-büntetések.
A Börtönügy Állása 1880—1905-ig.
Az Országos letartóztatási intézetek:

* Az illavai kir. országos fegyintézet
* A váczi kir. országos fegyintézet
* A soproni kir. országos fegyintézet
* A nagyenyedi kir. országos fegyintézet
* A lipótvári kir. országos fegyintézet
* A szamosujvári kir. országos fegyintézet
* A márianostrai fegyintézet
* A budapesti kir. országos gyüjtőfogház
* A szegedi kir. kerületi börtön
* A munkácsi volt kir. orsz. fegyintézet
* Közvetítő intézetek és a vonatkozó szabályok
* A kis-hartai kir. közvetitő intézet
* A váczi kir. közvetítő intézet
* A lipótvári közvetítő intézet
* Államfogházak és a vonatkozó szabályok
* A szegedi kir. államfogház
* A váczi kir. államfogház
Statisztika
Tervrajzok

Van itt tehát minden az érdeklődő léleknek, éppen csak a nyakatekert jogász stílus az, ami nehézkwessé teszi az olvasást. Így aztán sok mindent fürgén átlapoztam, s csak ott horgonyoztam le, ahol megtudhattam, milyen szabályok szerint táplálták annak idején a börtönökben sínylődőket. A szemléletes példát a szegedi "m. kir. ker." és az "orsz. fegyintézetekben" dívó előírásokban találtam meg.

Étlap a szegedi m. kir. ker. börtönben és az orsz. fegyintézetekben letartóztatott egészséges rabok, illetőleg fegyenczek részére.

Általános határozatok.


Minden egészséges rab, illetőleg fegyencz részére kiadandó :
1. Naponkint egy szikkadt, legalább két, legtöbb öt napos 840 gramm súlyú barna kenyér,* minden étkezéshez külön —
vagyis három adagban.
2. Egy adag 52 ctliter mennyiségű köménymagos vagy alább felsorolt valamely más rántás leves naponkint egyszer este vagy reggel; s ezenkívül, minthogy hetenkint négyszer (vagyis midőn húsnapok nincsenek) reggeli és esteli étkezés is van, a belátáshoz képest vagy reggel, vagy este tej, szalonna, túró vagy hajában főtt burgonya adandó oly megszorítással,
hogy a szalonna húsnapokon s egyáltalában hetenkint kétszernél többször nem adható.
Húsnap hetenkint háromszor van s ezen napokon kétszer van étkezés és pedig reggel és délben vagy délben és este.

Délben.
3. Egy adag 52 ctliter marhahúsleves vagy  helyette gulyáshús — hetenkint háromszor.
Egy adag 52 ctliter rántásleves az alább felsorolt rántáslevesekből — hetenkint négyszer.
4. Főtt marhahús, csont és inak nélkül 87.5 gramm súlyú adagokban,  a húsleves-napokon  vagy  ugyanily  súlyban a gulyáshúshoz — hetenkint háromszor.
5. Főzelék 52 ctliter adagokban, és pedig:
a)  Savanyú káposzta vagy az évadhoz képest zöld főzelék (savanyú káposzta paradicsommal, édes káposzta, kelkáposzta burgonyával vagy anélkül, tök, tök paradicsommal, karaláb, forrázott saláta) — hetenkint egyszer.
b) Gulyáshús — hetenkint egyszer, de ha a helyi viszonyoknál fogva gulyáshús egyatalán nem szolgáltattatnék ki, az azt
helyettesítő főtt hús mellé az étlap keretében valamely főzelék s ritkább esetben valamely kásaféle étel adandó. Minthogy a gulyáshús burgonyával készíttetik és az előírt főzelékadagok mennyiségének kétszereset, vagyis 100 (száz)
ctlitert tesz ki, gulyáshús-napokon délben, ezen ételnemen kívül, külön leves vagy főzelék egyáltalában nem készíttetik.
A  mennyiben a helyi viszonyok lehetségessé teszik, gulyásnapon a gulyáshúshoz előírt marhahús, ugyancsak csont és inak nélküli 220 gramm juhhússal is helyettesíthető.
c) Burgonya édesen vagy savanyúan vagy paprikás burgonya vagy az évadhoz képest burgonya paradicsommal — hetenkint egyszer.
d) Hüvelyes főzelék (mely a nyári évadban egyszeregyszer zöld babbal is helyettesíthető) — hetenkint kétszer.
e) Tarhonya, száraz-tészta,  hagymás-tészta, burgonyás, szilvaízes, túrós, darázs-tészta, gombócz és puliszka felváltva
a viszonyok és belátáshoz képest — hetenkint kétszer.
6.  Ha közönséges eczet helyett boreczet vagy eczetessentia használtatik, a jelen étlapban kitett illetménynek csak fele számítható fel.
*  Ezen barna kenyér  65 %-ban III. számú rozsliszt — és  35 %-ban 7 -es számú búzalisztből állíttatik elő.

Étlap a szegedi m. kir. ker. börtönben és az orsz. fegyintézetekben letartóztatott beteg rabok, illetve fegyenczek részére.

Altalános határozatok.


1. A beteg rabok, illetve fegyenczek esti vagy reggeli rántáslevese helyett az egészségesek étlapjában VIII. alatt felsorolt mellékételek még az ápolószemélyzetnek sem adhatók.*
2. A betegek étlapjában VTI. alatt felsorolt kedvezmények csak orvosi rendelvény mellett adhatók, és pedig az A), B), C) alattiak az ott megnevezett étmértékűeknek a gyógyulás siettetése és biztosítása czéljából; a harmadadagosoknál mindazonáltal azon megszorítással, hogy azon napokon, midőn a betegek délben főzelék helyett az egészségesek tésztájában részesíttetnek, a harmadadagosok részére külön tészta nem rendelhető; továbbá hogy azon harmadadagosok részére, a kik a déli főzeléken kívül külön rendelvényü tésztában is részesíttetnek: a külön rendelvények között felvett gyümölcs nem adható; a D) alattiak inkább csak járvány vagy ragályos betegségek idején; végre az E) alattiak ugyanily alkalomkor, azonban nem beteg raboknak, illetve fegyenczeknek is rendelhetők.
3. Egészséges rabok, illetve fegyenczek, a betegápolók kivételével, a beteg rabok, illetve fegyenczek részére előírt ételekben, beteg rabok, illetve fegyenczek pedig az ápolókat sem véve ki, az egészségesek részére sütött kenyérben nem részesíthetők.*
4. Azon betegek, kiknek az étlap szerint főzelék vagy tészta rendes illetményképen jár, az egészségesek részére ugyanazon napon készített főzelék vagy tésztában részesítendők, azon napokon pedig, midőn az egészségesek részére oly főzelékek (bab, borsó stb.) vagy más étkek (p. o. gulyáshus) készíttetnek, melyek betegek számára egészségi szempontból nem ajánlhatók, a betegek köleskása, rizs, dara vagy burgonyakásában részesítendők.
*  A betegek részére kiszolgáltatandó kenyér  4 -es számú búzalisztből állíttatik elő.


Rabnő, gyermekével a toloncházban
A fogházi élelmezés  további javítása  az igazságügyminisztérium által tervbe vétetett. Ide vonatkozólag közöljük a pestvidéki kir. törvényszéki fogházorvosnak kísérleteken alapuló értékes tanulmányából a következő adatokat:

'Az életműködések nem egyebek, mint a testben végbemenő, anyagcserével összekötött élenyülési folyamatok, vagyis az életműködés nem egyéb, mint égési folyamat. A test, életműködéseinek nyilvánulása közben, saját magát égeti el, az elégetteket kiküszöböli, helyettök újakat vesz fel. A kiküszöbölt anyagokat ürülékeknek, a felvetteket pedig tápanyagoknak nevezzük. A tápanyagok tehát csak azok lehetnek, melyek az ürülékekben eltávozott anyagok pótlására alkalmasak. A test ürülékének legnagyobb része szénsavból áll, mely a testet alkotó szén elégéséből keletkezik; ennélfogva a test táplálékainak leginkább szenet tartalmazó anyagokból kell állaniok. Széntartalmu táplálék sokféle van: legnevezetesebbek a zsirok és olajok, a keményítő és a czukor anyagok...'

Itt abbahagynám, mert kóstolónak bőven elég ennyi, a többit talán majd közvetlen tapasztalatból szerzi meg az ember, bár gondolom, hogy az olvasottak idilli környezetként mutatják be a "régi jó" börtönvilágot...

2013. szeptember 11., szerda

Petőfi napjai a magyar irodalomban / 23.

(Endrődi Sándor nyomán)

1847

Nagyszalontai Csonka torony
Október 5. Hazánk. II. 118. sz. 470. 1. Uti levelek Kerényi Frigyeshez. X. levél.
Október 5. Honderű. II. 14. sz. 279. 1. Ökörszem:„Ismét legeslegelső (?) költőink' egyikének genialitását (?) kell egész glóriájában olvasóinknak felmutatnunk. A genialitás mód nélkül hasonlít egy sörpinczér' póriasságához, és egy csikós' durva betyárságán fölülemelkedni nem bir. —  E genialitás  (?)   rendkívül   alkalmatos  arra,   hogy  a müveltek (?) között tetszésnek örvendjen, mely elválaszthatlan kísérője valódi érdemnek. — Ez óriási genialitás (?) corpus delictijét „Hazánk"-ban találjuk, s valóban meg nem foghatjuk, micsoda közönség' számára szerkeszti lapját a szerkesztő úr, hogy nem szégyelli egy ily magát genialisnak tartó (!) irász' korcs szüleményeit nyilvánossá tenni. — E szájasságok még csak egy durva privát társaságra sincsenek számítva, mennyivel kevésbbé a nyilvánosság számára, melyet ilyes minden jobb érzetet meggyalázó czikk által nem kellene mystificá'ni. E czikkben oly nyelv és hang uralkodik, hogy — de hadd beszéljen maga a lángeszü (!) P. ur:
„Homo proponit, Deus disponit, a mi szóról szóra ennyit tesz: az ész proponál, a szív disponál, mert a mennyivel erősebb az isten az embernél, annyival erősebb a szív az észnél. Ebből az a tanulság, hogy nem megyek a külföldre, szó sincs róla, hogy menjek. [Kár, hogy nem megy — ott legalább egy kis finomulást kaphatna ; — tán kiköszörültetnének a szögletek. Az ember sohasem tudhatja mire jó az utazás ? !  * Szerk.] Barátom! az rettenetes, hogy uralkodik fölöttem a szív. [A szív uralkodás — szép uralkodás, — majd mindjárt meglátjuk, hogy uralkodik a szív — a nagyszivű P. úron. * Szerk.] Valóságos despota, és eszem alázatos rabszolgája, vagy legfölebb jámbor, jó lelkű apja, ki neki csak tanácsol, de parancsolni nem tud, vagy nem akar. [Ha tudna sem sok köszönet volna benne.* Szerk.] És örülök rajta, hogy így van. Az ilyen ember nagyon boldogtalan lehet, az igaz, de nagyon boldog csupán az ilyen ember lehet. Én is ezért voltam egykor nagyon boldogtalan, s ezért vagyok most nagyon-nagyon boldog. Tehátlan tehát a külföldre nem megyek, hanem nyugat helyet fordulok vissza a napokban keletre . . . keletre! És ez még nem elég, hogy az alföldön utaztam, az is hozzá járult, hogy 10, mond: tíz napi esőzés előzte meg utamat s még azon felül az útban is vert az eső két napig. Most már csak képzelheted, milyen mulatságom volt, vagy dehogy képzelheted,dehogy; ha megszakadsz sem képzeled.[Ezen költői kifejezés — nem tudjuk — a szívből jött-e irónél, vagy az észből? A kifejezés minden esetre kissé merész! !* Szerk.] Sátor volt ugyan szekeremen, hanem azért annyi sár ragadt a kerekekre, hogy a szó legszentebb értelmében minden száz lépésen meg kellett állnunk s levasvillázni a küllőkről a gancsoskodó fekete irós vajat . . .[Ajh ! be költői! ! ! * Szerk.] hogy kenné kenyerére az, akit gondolok s fuladna meg tőle! . . . [Ezen szebbnél szebb fölkiáltásra, ezen megragadó gyöngybeszédre bizonyosan P. urat gyöngyszive kényszerité! kétséget sem szenved . . . Vagy tán kis hamis esze ? * Szerk.]  ne félj, olyat gondoltam, a kiért nem kár: egy rósz poétát. [Halljuk! * Szerk.] Oh barátom, van-e szánalomra és irgalomra méltatlanabb állat, mint a rósz poéta? [Ej a parasztos poéta ! * Szerk.]  Nincs. [Bizony nincs. * Szerk.] Rósz kritikusaimnak [Ezen rósz kritikusok alatt levélíró igen szerényen —mindazokat érti, kik oly merészek P. ur' verseit valamicskével rosszabbaknak tartani, mint Byron, Heine, Béranger, Kisfaludy, Vörösmarty, Tompá-éit stb. összevéve ? ! ? Hogy is lehetnek ezek a rósz kritikusok ily ferde nézetüek - nem ! — ily vakok ? * Szerk.] ugy bocsásson meg az isten, a mint én megbocsátok; de a rósz poétának se én, se az isten meg nem bocsátunk.[„Sem én — sem az Isten." Csak minden gőg nélkül. Előbb jő P. ur, aztán az úr Isten ?  * Szerk.]  A legalávalóbb, a legelvetemedettebb gonosztevő megtérhet idővel, de a rósz poéta örökké rósz poéta marad, [Meg a daróczos, parasztos, pokróczos poéta. * Szerk.] ez javithatlan, ez gyógyithatlan, ez ugy hal meg, a mint született : földön csúszó nyomoruságban, magának kinjára és szégyenére, másoknak unalmára s igy legóriásabb bosszúságára. [Ki hinné, hogy vannak költők,  kik annyira ismerjék magukat. * Szerk.]  És a szegény magyar hazára, melyet török, tatár és sáska annyit pusztított, a balsors még ezen csapást is rámérte,   a   mi irtózatosabb töröknél'  tatárnál és  sáskánál ... küldött nyakára rósz poétákat. 

Stb, stb... (Vége jövőre.)

Október 5. Budapesti Híradó. II. 673. sz. 238. lapon : „— Épen most olvassuk, hogy Petőfy (!) „Versei" háromezer példányban nyomattak, s már majd egészen elkeltek; ennek méltán örvendhetünk, mert e szerint négy forintjával tizenkétezer forintot vesz be az illető kiadó, és így igen természetes, hogy a jeles költő legalább is háromezer forintnyi tiszteletdíjat várhat tőle."

Október 7. Hazánk. II. 119. sz. 474. 1. Bányában. 

Október 10. Pesti Hirlap. 964. sz. 236. lapon az Unió zsebkönyv rövid ismertetése a munkatársak, köztük Petőfi nevének fölemlitésével.

Október 14. Pesti Hirlap. II. 966. sz. 244. lapon: „— A Honderű még él, de csak ollyformán, mint fagyöngy, s más efféle parasyt természetű növények. Legközelebb azon divatot kapta fel, hogy Petőfi levelei közül a mellyik neki megtetszik, utánnyomatja a Hazánkból s hogy tettének ürügyöt adjon, úgy tetteti a gonosz, mintha ő neki azok nem tetszenének. Pedig dehogy nem tetszenek, hiszen épen azért közli e leveleket, hogy olvasóinak is legyen valahára karácsonja."

Október 16.  Hazánk.  II.   123.  sz.  490.  1.   Uti levelek Kerényi Frigyeshez. XIV. levél.

Október 17. Életképek. II. 16. sz. 498. 1.   Te az enyém, én a' tied . . . (Június, 1847.)

Október 19. Hazánk. II. 124. sz. 493.1. A' Csonka torony

Október 19. Honderű. II. 16. sz. 3'4. lapon: „Irodalmi ABC. Severustól. XLV. Petőfi Sándor. Miután   ABC-nk   elé  bocsátott   rövid   előszavunkban kevés   szóval   megmondok, hogy kérlelhetlenek leszünk mindazon irók iránt, kik  talentumokat az aljasság és póriasság' alacson csatlósává sőt rabszolgájává  sülyesztik — P. úr  ellen is  kíméletleneknek  kell lennünk.   Mi nem vagyunk e költő'  lyrai tehetsége iránt vakok, tudjuk nála becsülni   a   termékenységet, képgazdaságot; de ép oly kevéssé vagyunk vakok határtalan elbízottsága, kiállhatlan arrogancziája  s azon büntetésreméltó kórja iránt ez írónak, melylyel durvaságban, a genialitás saját nemét keresi.
A tehetségtelenek koránsem tehetnek oly nagy kárt valamely irodalomban, mint a talentommal birók, ha ez utósók  tehetségüket az  Ízléstelenségnek  dobják  zálogba. Íly hangon nem írók — de még kocsisok sem szoktak cselédszobáikban nyelveskedni; — vagy tán irodalmunkat valamivel alábbvalónak akarjuk tekinteni, mint akármely cselédszobát?! . . . Ezen észrevételeket tehát tenni kötelességünkben állt. Tán a hetvenkedő P. ur valahára megjózanodik — s a vigyázatlan szerkesztő úr, ki P.' hagymázbeszédeit nyilvánosság elé bocsátja — jövőre vigyázatosabb  leend.*  Szerk.

Október 24. Életképek. II. 17. sz. 517. 1. Beszél a' fákkal a! bús őszi szél.... Nem érdektelen, hogy a november 9-iki Honderű (19. sz. 372. 1) Medve Imrétől verset közöl, melynek  czíme s kezdő sora szóról-szóra ugyanez.

Október 24. Életképek. II. 17. sz. 545. lapon : „A Spiegel ráfogja Petőfire, hogy katonává lett ... Az bizony; isten katonájává lett — megházasodott."

Október 24. Pesti Hírlap. II. 972. sz. 269. lapon:
„— E hó végén visszaérkezik a főváros kebelébe Petőfi Sándor, — nem csupán ünnepelt múzsájával többé, miként ment; hanem élte boldogságával, kiválólag lelkes, művelt fiatal hitvesével. Vezérelje őket szerencsésen a gondviselés!"

Október 26. Hazánk II. 127. sz. 508. lapon egy Somogyi levélben ez a csevegés fordul elő :
„— Alázatos szolgája, tekintetes úr!!!
—  Ah! servus amice . . . servus . . . servus. Rogo . . . rogo, foglaljon helyet ... Ah! „Hazánk".
—  Igen is szolgalatjára.
—  Petőfi . . . átkozott  Vas Gereben, biz itt is találkozom vele, már a nevére  is  nevetnem  kell . . . Szépirodalom . . . Kereskedelem. Külföldi  hirek. No ez már derék!  ez nevezetes.  Erre bizony fizetni fogunk  annak a kedves  Kovács Pál urnák . . . fizetünk   bizony." stb. stb.

Október 28. Jelenkor. 86. sz. 512. lapon:
„Petőfi Nógrádmegye táblabirájává neveztetett s nemsokára fővárosunkba jövend."

Október 28. Múlt és Jelen. Szerk. Szilágyi Ferencz.
„— Kolozsvári újságok. Magyarhoni ismeretes és jeles költő Petőfi Sándor hitvesével együtt okt. 21-n városunkba érkezvén, két napig itt mulatott. Ez alkalmat adott egy ujabb progressista ünnepélyre. Múlt szombaton október 23-n estve az országgyűlési nemes ifjúság nagy fáklyás zenével tisztelkedett, a nevezett költőnek, ki a Biasini vendéglőben volt szállva: kövárvidéki t. bíró s volt színész Haray Viktor, mint az ifjúság érzelmeinek tolmácsa üdvözlé a magyarhoni kedves vendéget, egyszersmint dagályos szónoklatában az unió eszméjére is kiterjeszkedett. A megtisztelt költő rövid és egyszerű szavakban fejezte ki a nem várt megtiszteltetés feletti örömét, azon óhajtás kíséretében : hogy vajha minél előbb a két testvérhon viszont egyesülésével, mint ennek is polgára ugy jöhessen megint ide. Ugyanakkor a nevezett vendéglőben innepi lakoma volt, melyen több országgyűlési követek, ifjú tudósok stb. voltak jelen. Természetesen a hazafi pohárköszöntések — marosszéki követ B L. lévén a szónokló — nem hiánzottak, s azoknak tárgyai voltak a megtisztelt költő és neje, jelen volt követek, az unió stb. Más nap a nevezett költő elutazott."

Október 28. Erdélyi Hiradó. Szerk. Méhes Sámuel.
„— Petőfinek Kolozsváron átutaztában a tanuló ifjúság fáklyás zenével tisztelgett, barátai ízletes östebédet rendeztek, melyben néhány orsz. gyűlési tekintélyes tag is részt vett. A csaknem minden osztálybeli, mintegy negyvenre menő vendégkoszorun jó kedv és fesztelen társalgás szine ömlött el. Berzenczei orsz. gyűlési jeles ifjú követ Petőfiért, különösen mint a nép dalnokáért remek áldomást ürített, valamint fiatal szép nejéért is, ki közkívánatra személyesen is megjelenvén, riadó éljennel fogadtatott. Az innepelt áldomásviszonzás helyett „Dalaim" czimű szép költeményét szavalta el. Az áldomások közül kiemelendő még ugyancsak B —é egy országosan tisztelt s e baráti körben is jelenvolt városi agg köveiért, Antal Imre orsz. gyűlési követé, valamint kedélyes ifjú dalnokunk, s ez alkalommal házi gazdánk Urházyé is ismét Petőfiért, végre Nagy Lajosé az unióért. Az egész estebéd alatt az ünnepelt költő népdalaira irt mü-szerzemények és más válogatott magyar zenedarabok élénkítek és mulaták a társaságot. Okt. 24-n vendégünk áldásunk kíséretében Pest felé távozott."

Október 30. Életképek. II. 18. sz. 561. lapon Petőfiné Naplója. 1846. — Jókay Mór lelkes bevezető soraival.

Október 30. Életképek. II. 18. sz. 578. lapon :»— Petőfi Sándort e napokban várjuk széplelkü nejével
egyült körünkbe. Múlt napokban költő barátunk Nógrád vármegye táblabirájává neveztetett ki. A sors áldásai nem járnak egyedül."

November 2. Hazánk. II. 130. sz. 518  1. A' felhők.

Illusztráció A felhők-höz
November 6. Hazánk. II. 132. sz. 528. lapon Szilágyi Sándortól a következő czikket olvassuk:
„Erdélyi levelek. VI. Kolozsvár, oct. 24. Petőfi itt van. . . . Körünkben van . . . vagyis inkább fájdalom csak volt! . . . mert ma reggel elindult barátjához, Arany Jánoshoz ! . . . Igen, ő itt volt, nálunk volt, körünkben volt — két napig! oh e két nap, két évvel ér fel! — Mert látni őt színről szinre, ki lelkünk előtt képzetünk, idealvilágában már ösmerős, mert beszélni véle, hallani őt, kinek szava velőnket rázta meg: emlékünk tábláiba véste magát, — mondjátok meg, nem boldogság, nem kéj, nem öröm-e ? Petőfi itt volt! e 3 szó hangzik most is lelkemben, s tán fél Kolozsvár lelkiben. Azt mondják, az öröm kábit, s tán vélitek, hogy igen sokat mondék ? Nem. Ismerjétek meg őt, mint én megismerem, beszéljetek vele, ki maga az őszinteség, ki szivét ajkain hordozza, s meglátjátok, hogy nem. Csötörtökön estve későn érkezett - meg. Másnap korán, a történteket nem is sejtve, kisétálok. Corda- (talán: Torda) utczában Urházyt egy ismeretlennel látom, keresett valamit. Az őszinte arczot a villogó szemeket látva önkéntelenül megszorítani kezét az ismert ismeretlennek! s nem tévedek — Petőfi volt. — Beszéljetek vele, hogy meglássátok, mikép ez embernek szive lelke helyén van ! . . .
De Petőfi nem egyedül utazik: „Juliskájával feleségével", mint ő nevezi. És e nő méltó, hogy Petőfinének neveztessék, Ha levelem nagy közönség elibe ne menjen, leírnám a testben, lélekben egyaránt szépet, igy szerénységét nem bántandó, felhozom a magyar közmondást: „szép testben szép lélek  lakhatik".
Pénteken Petőfi nejével bejárta Kolozsvárt s Kolozsvárnak környékét, megnézte a házat, mellyben Mátyás 1543-ban született, s mellyet 1843-ban tán azért, mert Magyarhon neki emléket akar emelni, tövéből megújítanak — s megígérte, hogy e házat megénekli. Jól teszi! dicsöitni kell emlékeit a nemzetnek, mellynek emlékein kivül semmije sincs! —
A két napot, mellyet Petőfi közelében tölték, soha sem feledem. Ez ember valóban ollyan, millyennek munkáiból tanullátok ismerni, — mert ő lelkét lehelé beléjök; és e lélek szűz mocsokfalan szabadságáért, hónáért fenrepülő. Szombaton — azaz tegnap — este a fiatalság fáklyászenével iidvözlé Petőfit, melly alkalommal H, V. tolmácslá a fiatalság érzelmeit. Váljon P. irigyei, kik tavai felkárogtak hason alkalommal, nem ellenzik-e most ?
De félre most irigyekkel, mellyek mennyiben les exírémes se touchent, juthatának eszünkbe. Épen ez estve  több  országgyűlési követek,  fiatalság mindnyájan,  hő tisztelői  a  költőnek,  tiszteletére  lakomát adánk,   mellyet Urházy barátunk  rendezett.   És e lakoma, e baráti kör, átlelkesülve  a költő lángszellemétől, valóban ünnepély vala. Legelőbb Berzenczey emelt poharat, s szónoklatával, melly lelkesít s magával ragad, elmondta, hogy a népnek múltja fényes, jelenje sivár, de a népet a játékból mindenik kifeledte. Majd költők álltak elé, kik a multat a fényes csarnokokban   dicsőitek,  de a  néphez ezek sem szóltak. Felhozta,  mi másképen bánt P.,  s a nép őt épen ezért érti, érzi és — dicsőíti.   Kevés idő múlva viszont B. Petőfinére  köszönté  poharát  s  a   társaság,  megjelenését sürgeté.  És  a  nő  megjelent,  szemében  öröm  könyüvel, mintha mondta volna : e férj, ez itt, enyém ! Ezután Urházy, Haray Gy.  és   Lázár K. köszöntének poharat,   s  a  végén Berzenczey, Urházyra,  mint gazdára.Másnap reggel Petőfi Szalontára utazott. Csatáry Ottó is volt egy pár nap városunkban." 

November 7. Budapesti Hiradó. II. 692. sz. 316. lapon : „ — Ismét botrány történt az irodalomban, hatvankét ifjú párviadallal fenyegeti a Honderű szerkesztőjét, ha Petőfi ellen ezentúl is irni fog! Ezen ifjak Petőfit Védő Társadalom czim alatt egyesültek. Azt hisszük, hogy az egész csak tréfa, és nincs köztük ember, kinek komolyan juthatna eszébe illy társulatot alapítni. Költői művek önmagokat védik, s kardra vagy fütykösre egyáltalában nem szorulnak. Az efélének aztán véleményszabadság a neve Magyarországban."

November 7. Vasárnapi Újság. Szerk. Brassai, Kolozsvár.
„Egypár szó némely collegáinkhoz" cz. czikkében így leczkézteti meg a Honderűt: Ugyan mondja meg szerk. collega szerzett-é magának becsületet azzal, hogy Honderűje valamelyik közelebbi számában belé avatkozva az Erdélyi-Vahot ügybe; eme' társunkat hosszú tirádájával szerkesztőségre alkalmatlannak törekszik bélyegezni? Azzal az ön lapja jobb lesz-é, kapósabb lesz-é? vagy inkább alkalmat ád azt mondani: „Cape nasum!" Nem kérdjük, helyes szerkesztői tapintat-é, lapja minden számában, vagy csaknem ivén Petőfi elleni ránkorát tudatni a közönséggel, mely azt nem osztja s ön véleményét nem is helyesli. Nem kérdjük, mondjuk, mert ezzel mi is ama' kimondott elv szélén tapodnánk. De mindnyájunknak jogunk van bántalmat érezni, azon akarnám zsarnoki rosszalással, mellyel ön a' „Hazánk" szerkesztőjét oly nagy hévvel és durván megtámadja, hogy a Petőfi leveleinek lapjában helyt adott. Mennyire tudjuk, az olvasók ebben sem vesznek részt a' Honderű véleményében."

Illusztráció az Utazás az alföldön-höz
November 16. Honderű. II. 20. sz. 400. lapon a következő „Nyilatkozat"-ot olvassuk: „A Honderű legközelebbi számában, ifjú Magyarország, vagyis hatvankettő egy ellen, Borsodból czim alatt egy levél közöltetett, mely a nevezett lap' tisztelt szerkesztőségét, mivel bírálataiban Petőfi' költeményeit nem mindig azon kedvező szemüvegen át nézi, melyen a mágnásokkal is kérkedő hatvankettős ifjuszövetség talán   nézetni óhajtaná,   névtelenség' leple alatt, gyermekies pajzánságokra fajulva, sajátságosán fenyegeti, s Hiedelem elleni kifejezésekkel illeti. — A levél valóban tanulságos, belőle tudjuk meg, mivé lön édes hazánk, ifjú Magyarországgá hatvankét egész gyerkőczével, kiknek bosszuádáz kebelét a megsrételésig elszánt lovagiasság zuditá föl — egy ellen (!) Ám legyen övék a dicsőség, Borsod az egri név hírének és dicsőségének föntartásában ily hősökre nem szorult, azért hisszük, miszerint a borsodi czim ürügyül csak azért vétetett föl, hogy íróit annál nagyobb homály fedje; — mivel azonban azt némelyek itt tőlünk (a miskolczi ref. lyc. bölcsészeti osztályától) eredettnek tartják: kénytelenek vagyunk kinyilvánítani, hogy midőn mi egyrészről sokkal inkább becsüljük Petőfi' érdemeit, mintsem azokat ily gondolat s tartalomszegény szóférczelések által homályositani akarnók, más részről a szabad sajtónak is sokkal nagyobb barátai s óhajtói vagyunk, hogysem bármi jeles ember ellen írott bírálatot eltűrni ne tudnánk. — Nyíltan bevalljuk tehát, hogy bármennyire tiszteljük is Petőfit, ily alacson módot elkövetni soha sem fogtunk volna ellenfeleink háttérbe szorítására. — Szolgáljon igazolásunkra még az is, hogy tanodánk épen úgy szűkölködik mágnásifjakban, mint a nevetséges levél írói érettség és józan megfontolásban. — Mire nézve helytelen gyanusittatásunk' elhárítása tekintetéből a Honderű tisztelt szerkesztőjét jelen nyilatkozatunk' lapjába leendő fölvétele végett tisztelettel megkérik. Miskolc nov. 7, 1847. Többen a ref. lyc. bölcsészeti osztályából."

(Folytatjuk)