Hát először is meg kellett tudnom, hogy honnan ez a név, kinek-minek köszönhetem. A lexikonkönyvek úgy mondják, hogy a németeknek. Ők bakterkodtak már a középkorban. Városon és falun egyaránt.
De ez nem csak olyan egyszerű őrző-védő munka volt, mert kellett tudjanak énekelni, meg mindenféle egyebet. Szepesi Attila például ezt állítja a Magyar Nemzetben (Toronyzene, bakternóta, éjjeli vigyázók éneke c. cikkében, 2002), hogy asszongya:
"Ősi eredetűek az idő múlását jelző toronyzenék, bakter- és hajnalnóták, amelyeket hol hangszeres kísérettel, hol anélkül adtak elő. Egyik-másik vidékünkön a szokás a XX. században is élt. A hajdani toronyzenészek, strázsák, éjjeliőrök és bakterek időt jelző dalai előbb a városokból vesztek ki, csak később a falvakból. Egy szép, XVIII. századból való vers – az Éjjeli Vigyázók Éneke – így kezdődik:
„Hallya minden Háznak Ura!
már nyoltzat ütött az óra,
Isten segítőnk a jóra:
a Nap elment nyugovóra,
a mi éltünk is oly módra
Siet a nyugodalomra,
üdvösség hozó álomra,
minden hallja, Nyoltz az óra…”
Ezután óráról órára újabb strófák következnek, melyek az idő múlását jelzik, illetve a lakosságot figyelmeztetik némely tennivalókra. Kilenckor
„minden vigyázzon házára,
Tselédjére, gyertyájára,
hogy tűz ne legyen kárára.”
Tízkor imára buzdít a dal, mert nem tudható,
„miképp virradsz fel holnapra,
örömre kelsz-e vagy búra?”
Tizenegykor arra int, hogy a szolgálókat is el kell engedni aludni, hogy holnap frissen ébredjenek. Éjfélkor az embernek illik magába szállnia és az új nappal együtt újjászületnie, elhagyni régi bűneit. Háromkor szegény kántáló őr epésen jegyzi meg, mindenki alszik, csak ő rója a várost:
„hogy nem alszom, az én károm,
szemem majd én is bé zárom.”
Végre hajnali négykor következik a korai ébresztő:
„Négy az óra fel kellyetek!
álomból fel serkennyetek!
kakas szóra ébredjetek.
Az Úr Istent dítsérjétek,
szűz Máriát is kérjétek,
őrző angyal és a Szentek
segéttők legyenek néktek,
munkátokhoz úgy kezdjetek,
áldott is lészen éltetek,
négy az óra fel keljetek.”
Moldova György Akit a mozdony füstje megcsapott c. riportregényében egy idős alanyt idéz, aki így emlékszik a bakterség történetére:
"A vasút szervezési furcsaságai közé lehet sorolni, hogy az állomások területén szolgáló bakterek – ezt az elnevezést a vasutasok sem tartják sértőnek, a német Wächter = őr, éjjeliőr szóból származik."
A múlt században még minden faluban volt bakter. Éjjel járta a falu utcáit. Kis verseket mondva óránként kiáltotta az időt. Erdélyben és a Csallóközben a verseket énekelték. A baktert a község fogadta meg, hatalmának jelvénye az alabárd vagy más védekező szerszám, amely általában szintén a község tulajdona volt. Bére évenként minden házból egy kenyér, kevés gabona s pár forint. Bakternek általában nagy családos, de a nehéz munkát már kevéssé bíró 50–70 éves ember ment el. A bakternek elsősorban becsületesnek és ébernek kellett lennie, mert éjszaka az egész falu biztonsága, nyugalma, vagyona felett őrködött. Nagyobb városokban több bakter volt, az utcákat felosztották egymás között. Fatelepek, raktárakkal rendelkező kereskedők, üzemek külön fogadtak maguknak baktert. Ezek már nem jelezték az időt, csak a meghatározott területre, értékekre vigyáztak, bérüket pénzben kapták. A bakterság a nyugati középkori városok szervezett közbiztonságának, éjjeli őrségének mintájára terjedt el a magyar nyelvterületen. Az utolsó bakterek az 1930-as évekig teljesítették szolgálatukat."
Hát ez láthatjuk, ugye, nem kicsi munka lehetett, tiszta szerencse, hogy ma már másra kell tenni a hangsúlyt, méghozzá a figyelésre és az elhárításra. Az embereknek most már annyi időmérőjük van, hogy ostobaság még éjszaka is óránként a fülükbe ordibálni, hogy hány az óra.
Arra azért büszke lehetek - s nem csak én, hanem a többi Bakter is e földgolyóbison, hogy a magyar népdalkincsnek megkülönböztetett értékei a bakternóták. Ortutay Gyula Magyar népdalok c. gyűjteményében (Budapest : Neumann Kht., 2000) például ezt a négy szöveget találtam, egyiket a másik után:
[Hallod-e, te háznak ura? …]
Hallod-e, te háznak ura?
Tízet ütött az óra!
Tűzre, vízre vigyázzatok,
Hogy kárt ne valljatok!
Püspökszenterzsébet (Baranya)
[Tíz órára jár az üdő, …]
Tíz órára jár az üdő,
A nyugvóhely készítendő.
Tizenkettőt üt az óra;
Térjetek mán nyugovóra!
Éjfél után óra három,
Míg a falut körüljárom.
Hajnalodik, öt az óra,
Kakas szólít virradóra.
Kisiratos (Csanád)
[Tízet ütött mán az óra; …]
Tízet ütött mán az óra;
Térjenek hát nyugovóra!
Ügyelek a kujtorgókra.
Tízet ütött mán az óra.
Most tizenkettőt kiáltok.
Ügyelek, ha tüzet látok.
Tolvajtól ne legyen kártok!
Most tizenkettőt kiáltok.
Éjfél után óra három,
Míg én a falut bejárom.
Ha nem alszom, az én károm.
Éjfél után óra három.
Kisiratos (Csanád)
[Tizet ütött már az óra. …]
Tizet ütött már az óra.
Isten segíts minden jóra!
De nincs írva homlokodra,
Mire virradsz fel holnapra.
Tizenegy az óra nálunk,
Éjfélt többet nem kiáltunk;
Azért a városba járunk;
És ha rossz embert találunk,
Vele törvényesen bánunk.
Éjfél után óra három;
A várost többet nem járom.
Szemem álomra lezárom.
Ha nem alszom, az én károm.
Éjfél után óra három.301
Putnok (Gömör)
De a bakterek nem fértek a bőrükben, s helyet kértek a kuplékban is. Az interneten találtam egy 1908-ból származó gramofon felvételt - meg is lehet hallgatni! -, aminek a szerzője bizonyos Göndör Aurél, és Bakter nótájában egész egyszerűen kifigurázza a mi fajtánkat. Persze, nem bántóan teszi, ezért nem érdemes rá haragudni.
Így hangzik a nóta eleje:
Bakter vagyok meginstállom
Szörnyű nagy a tudományom
Én vagyok a falu esze
Falu esze, falu szeme
Tekintélyem igen ritka
Szemem éjjel nappal nyitva
Mindent tudok, mindent látok,
haragusznak rám a lyányok stb.
A többit érdemes meghallgatni itt:
http://gramofon.nava.hu/1331174481/bakter_nota
(Folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése