Az ideivel megvolt a hazai magyar tánczene fesztivál és verseny harmadik rendezvénye... A házigazdák, Székelyudvarhely municípium KISZ-bizottsága s a helybeli ifjúsági klub, a Siculus elégedett az elmúlt három évvel. Mindent megtettek, ami emberileg lehetséges volt, hogy a verseny ez évben is sikerüljön. 18 benevezett együttes, másfélszáz eredeti szerzemény - zene és szöveg - , majd egy heti színvonalas muzsika minden este, rengeteg taps, nyilvános tévéközvetítés... Mi kell egyéb a jó közérzethez? Úgy néz ki, hogy rendezők, szervezők, szakemberek és fiatal zenészek nyugodtan eltehetik magukat - jövőre, a következő rendezvényig. Vajon így van?
1.
Igyunk meg egy üveg sört az Ifjúsági Klub teraszán. Prikánszky Csaba, a pincér szakszerű mozdulattal bontja az üveget.
- Mit jelent önnek a Siculus fesztivál? - kérdemn, mire leül.
- Őszintén mondjam?
Bólintok.
- Talán túőlzás, hogy minden. Alapító tag vagyok, s személy szerint élek-halok azért, hogy évente megtarthassuk. Zenélek is, az új udvarhelyi együttesben, a Canticumban. Itt nyilvánosan, szabadon lehet muzsikálni, az irányzatok nem zárják ki egymást. Nézze csak meg a színvonalat: mindenki felkészülve jön, pedig nem kötelező megjelenni. Különben csak most vagyok pincér, egy páran segítünk a Mártának, mert egyedül nem bírná az iramot. Egy heti tánczene annyi itt, mint egy heti csúcsforgalom. A versenyzőknek mi adunk vacsorát...
2.
És vacsoráznak. Koncert után vagyunk, a klub apró asztalai körül régi és újdonsült barátok ülnek. A szatmári Rytmik együttes szólógitárosa, Bencze József felemeli villáját:
- Sok ismeretséget jelent, új zenekarokat, rádió- és tévészereplést. Amíg nem volt fesztivál, játszottunk összevissza, mindenféle divatdalt. Ha most visszagondolok, szégyellem magam... Ide csak saját szerzeményekkel jöttünk, hogy megmutassuk, nem csak idegeneket tudunk másolni.
Balogh István, az együttes zeneszerzője és szövegírója technikus a szatmári faipari kitermelő vállalatnál:
- Népzenei variációkra törekszünk. Hallotta, ugye? Idegenkedünk minden majmolástól. Remélem, ez a fiataloknak tetszik. A fesztiválban különben a legjobb az őszinte eredetiség.
3.
Az aznapi koncerten fellépő együttesek éjszakai demonstrációja. A versenyzők önfeledten táncolnak, fogy a Frucola, parázslanak a cigaretták. A kürtösi együttes, az Ypsilon vezetője, Lénárd Gábor beszél:
- Igazi baráti légkör van itt. Ha elmegyünk, nagyon szeretnénk majd levelezni a többiekkel. Nekünk egyetlen ritka alkalom, hogy saját szerzeményeinkkel szóhoz jussunk, odahaza nálunk erre nincs lehetőség. Mikor ide jöttünk, azt se tudtuk, milyen a konkurrencia, mit kell tudni, szakmai segítséget senkitől sem kaptunk.
4.
 |
| Erika és Karcsi - akkor |
- Az első fellépést és sikert jelenti nekünk a Siculus.
Egy asztalnál ülnek a nagyváradi Metropol-Group tagjaival, akik egy teljesen más irányzatot képviselnek: a kevésbé melodikus, de annál tartalmasabb politikai beat-et. Ráduly Béla, a közkedvelt dobos és szólista, szerénykedik:
- Sok jó zenészt és kollégát jelent, akikkel öröm egy színpadon muzsikálni. Meglepett a bensőséges rendezés, valamint a színvonalas muzsika is, amely tükrözi az ifjúság mai életét.
Elekes Csaba, az együttes másik oszlopos tagja, csodálkozott:
- Érdekes, milyen nagy fejlődést láthattunk a tavalyi fesztivál óta. Komolyság, odaadás, meg minden... Mióta itt vagyunk, máris új darabon dolgozunk, oratórium lesz, a címe már megvan: Páncélváros...Egyikünk sem főiskolás, de mert a váradi pedagógiának megnyertük tavasszal a diákfesztivál nagydíját, hát nagylelkűen ráütötte benevezési lapunkra a pecsétet. Mikor kértük a diplomát, hogy legalább fotókópiát készíthessünk róla, elutasítottak. A trófea ott lóg a diákvezetőség irodájának falán. Nem baj - a lényeg mégis a munka.
A Concorde egyik nevezetes száma: Kék árnyak közt a hajnal
5.Egyszer a cigaretta is elfogy, s a nagykárolyi Kastélylakók együttesének vezetőjét, Boros Lajos zenetanárt a klub söntésénél kapom el:
- Szeretnék minél több hazai magyar slágert szerezni. Vannak, akik csak a komoly zenére ítélnék a szakembert, de - ha már tömegjelenség a tánczene, miért ne irányítanánk helyesen a fiatalokat?
Sárosi Endre, a marosvásárhelyi Sympathy együttes vezetője szintén fiatal zenetanár. Ki nem állhatja a szivarfüstöt. Ötvenöt perces szerzeménye, a nagy sikert aratott Szivárvány, akár operának is beillik.
- Rengeteg készülődést jelent a Siculus - mondja. - Fél év megfeszített munkája fekszik a fellépésünikben, miunden szabad időnkről le kellett mondanunk, s Vásárhelyről eljönnünk ide, Udvarhelyre, hogy szóhoz jussunk...
6.
A tánczenéhez táncosok is kellenek. Fiatal munkatársunk, Kelemen Ferenc és trupja, vendégként vesz részt az idei fesztiválon. Miután vitát kavart lapunkban, elment Székelyudvarhelyre, hogy ott is bemutassa, mennyivel szebb és ízlésesebb, ha valakinek táncműveltsége van.
- Azt hittük először, hogy a kedves fogadtatás - protokoll. De nem, függetlenül a nemzetiségétől, mindenki jól érzi magát és barátkozik. Ám, ha megnézed, hogyan táncolnak, akkor igazat adsz nekem... Még ők sem tudnak, pedig tánczene-szerzők...
7.
 |
| Nagy P. Zoltán fotója a lapból |
- Mit jelent nektek a Siculus?
- Eredeti könnyűzenét, meg egy lökést, hogy magam is folytassam a zenélést nálunk, a gyárban (Borbély Dezső inas, Terhnoutilaj).
- Igen vonzó valamit az ifjúság körében. Minden este itt voltam, s szeretném, ha minél több lemez jelenne m eg ezekből a számokból. Sokan megvennénk... (Benő Pál, Cérnagyár).
- A KISZ keretében jött létre, sok fiatal látogatja, szeretnénk min den évben, ha megmaradna (Mákos Gábor, inas, Tehnoutilaj).
8.
Márki Zoltán költő, a zsűri tagja papírt nyomott a kezembe:
"Mit jelent a Siculus? Találkozni az ifjúsággal... Természetesen, nem csak zenében, versben és nem csak ezekben az esős udvarhelyi napokban. Egy pillantás lehetőségében, tegeződő kézszorításokban, a mosolyban, mely nem bocsát el. Önmagunk randevúján. E néhány nap műfaját nem én találtam ki, de mondatát gyakorlom. Hinni egy hitben, mely az élettel azonos. Mert örömünk lényegében annyi, hogy az ember szeme megtelik csodálkozással: mennyi tehetség, hány ígéret és mind egymásé! Nem lehet erről másként, csak versben gondolkodni..."
Bokor Ildikó Majtényi Erik-Boros Zoltán dalát énekelte (Kilenc tavat)
9.A kolozsvári Polyton több hazai költőnk versének megzenésítésével jött a fesztiválra. Díjat nem nyertek, de a petrozsényi születésű Horváth Attila szerint:
- Tanulni jöttünk és ismerkedni. Tavaly alakultunk, a versenyre napi nyolc-tíz órát dolgoztunk. Bár erősen lekötött az egyetem, nagyon fúrta az oldalunkat, hogy meg kellene próbálnunk. Ketten műszakiak vagyunk, de a kollégák jó része konzervatóriumos, hát nem fogunk elsüllyedni!
10.
Az esti hangversenyek kezdete előtt végignéztem termen: csupa ragyogó, fiatal arcú hallgatóság között felbukkant egy-egy idősebb arc. Harmadik nap feltettem a kérdést Csomor Zsuzsa néninek is:
- Szeretem, kedves. Hiszen a fiam is énejkel a Siculusban. De nem csak ezért, én már ilyen vagyok, megszoktam ezt a könnyű zenét, otthon is, ha látom az újságban, csak kapcsolom bé a rádiót. Még lemez is van, amit lehet, megveszek!
Sata Mária tnárnő az egyik helyi iskolában:
- Magam is zenetanár vagyok, kell hogy érdekeljen. Édesapám szokott elkísérni. Csak azt nem szeretjük, amikor egy kicsit túl hangos a zene, de akkor befogjuk a fülünket.
11.
Boros Zoltán zeneszerző, a tévé magyar adásának munkatársa a rádiófelvételeknél segédkezik. Egész nap foglalt, este szusszan valamennyit: - Mikor zeneszerzésre adtam a fejem, nem tudtam elválasztani a zenét az anyanyelvtől. Műfajom a könnyűzene. Hosszú ideig elkerülte a szakemberek figyelmét, hogy magyar nyelven is lehetne művelni. Néhány próbálkozás volt csupán a vásárhelyi rádió körül, Borbély Zoltán jóvoltából. Én is itt kezdtem, a Siculuson, s amit addig csak baráti körben, szórakozásból csináltam, az egyszer csak kiugrott. Jó, hogy végre megvan ez a fórum. S van hazai magyar tánczene. A tévé magyar adása sokat tehet a továbbiakban...
12.
Mirk László, a KISZ Hargita megyei bizottságának osztályvezetője, szintén a zsűri tagja:
- Büszke vagyok, hogy mi álltunk elő a kezdeményezéssel. Boldogan nézem a nálam sokkal fiatalabb tánczene-rajongókat, akiknek egyre színvonalasabb munkája nyomán fennáll a lehetőség, hogy teljesen kiszorítsuk a külfökldről importált, nagyrészt az ifjúság számára meg nem értett vagy érthetetlen divatokat. Különben nem vagyok oda a tánczenéért, de mert kell a fiataloknak, nekünk hasznos uirányba kell terelnünk ezt a létező igényt.
13.
 |
| A 72-es fesztivál dalai lemezen |
- Nekem pontosan azt jelenti, amit egy évig csinálok a tánczenében. Egy hét zene, utána sajnos, semmi. Amit mi csinálunk, divatműfaj, tehát gyorsan változik. A 70-es fesztivál után például két évre jelent meg kislemezem, s hangfelvétel is csak egy év után. De ez is csak személyes kapcsolatok árán. Akinek ilyen nincs, mit tehet? Pedig össze lehetett volna válogatni egy lemezre valót. Adott belőlük valamit a rádió, a tévé, de kotta nem jelent meg. Amit itt feldobunk, jó dolgokt, azokat állandóan kellene játszani. Az Új Élet például nyugodtan szánhatna számonként fél oldalt a legjobb számok kottájának és szövegénejk, s akkor ezek eljutnak mindenüvé.
14.
Az ajtónállók derék, jól öltözött fiatalemberek. Mellükön rézből kivert jelvény, RENDEZŐ felírással. Egyikük, Jakab Endre, a Tehnoutilaj vállalat KISZ-titkára:
- Csak a szünetekben vagyok rendező. Míg tart az előadás, én is hallgatom a zenét, ismerkedem vele, szeretném minél jobban megérteni, s gondolom, ha többet halloim-nézem, sikerülni fog. Örvendek, hogy segíthetünk a rendezésben, a nyolc teremőr közül hét tőlünk van.
15.
Zoltán Aladár, a hazai Zeneszerzők Szövetségének titkára, a zsűri idei elnöke:
- Túl kell lépni a spontán szervezésen. Van egy olyan gondolat, hogy amint véget ér a fesztivál, kezdődik a következőre készüölődés. Az első szakaszban jöjjenek be a szövegek, azokat a szakzsűri megrostálná, s akkor következne a zeneszerzés, majd a kották és sztövegek sokszorosítása s a tényleges benevezés. Így elkerülnénk, hogy különben jó zenei szerzemények blőd szövegekkel fussanak. Aztán alkalmat kellene adni arra, hogy a zenekarok ne legyenek csak a szövegeknek alárendelve, tehát bevezetni a zenekari számokat. Igen lényeges, hogy kiadják a legsikerültebb darabokat. A Xerox-féle sokszorosító technika ma már elterjedt nálunk, olcsó és gyors, ki kellene használni. Jó volna a fesztivál alatt szakmai vitákat, előadásojkat rendezni, mert az együtteseknek most már szakmai gazdagodásra van szükségük. A magam részéről titkársági ülésen beszámolok majd a fesztivál sikeréről, s a könnyűzene szakosztály figyelmébe ajánlom az egészet. Jelenléte döntő fontosságú volna, már most el kellett volna érni, s lehetett is volna egy kis utánajárással...
16.
 |
| A Metropol nagylemez is a Siculus hozadéka |
17.
Magamat faggatom a vége felé: vajon csak egy hét tánczene volt? Távolról nézve, s csak hírekre alapozva, az lett. Ám ahogyan és amiért született? Amilyen emberfeletti hazafias munkával összeállt s utat tört, helyet kérve a köztudatban, az már komoly dolog. Olyan kultúrpolitikai tett, amelyet csak hatásában lehet igazán felmérni. Abban, ahogy fiatalok ízlését irányítja jó irányba, ahogy elszakítja az üzleti szellem hatásától jónehány tehetséges zenekar tevékenységét, ahogy messzemenően tiszteletben tartja az egyéni törekvéseket, ahogyan megpezsdíti egy kisváros művelődési életét... Ez talán a legnagyobb nyereség. A verseny csak külsőség, végül is nem jelenthet sokat, ki lép most elsőnek vagy másodiknak a dobogóra. S nem lehet eléggé dicsérni azt, hogy éppen a KISZ állt egy ilyen ügy mellé, annyi más gondja-feladata mellett.
18.
Megkérdezném Tamási Áront is - nem válaszol. Ha élne, a kíváncsiság minden bizonnyal elvinné iskolavárosába, ahol nem egy népdalból vétetett táncdallam szárnyalt már föl a Siculus-fesztiválokon. Ízlelgetné a szokatlan, dübörgő hangokat és ritmusokat, szünetben tréfásan elbeszélgetne fiúkkal-lányokkal, nosztalgikus mosollyal elnézné a klubban éjfélig szórakozó fiatalok táncát, időnként rágyújtana egy-egy szivarra, ahogy most mi tesszük...
De hát nem él már, s így a fesztivál résztvevői maguk mentek el fölkeresni őt a farkaslaki síremlékhez, s előttük figyelmeztetőként magasodott a két évnyi kemény munkával faragott Szervátiusz-szobor, jelezve, hogy a világon bármihez tudás, erőfeszítés és odaadás kell.
Az író kedves hősei most kőbe dermedve néznek velünk farkasszemet: az eljövendő Siculus-fesztiválokon innen és túl, állnunk kell szigorú tekintetüket.
Cseke Gábor
Ifjúmunkás, 1972 / 40. sz. (október 5.)
Nevezetes Metropol-sláger: Szeretem az életet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése