2012. július 17., kedd

Ábécé DÉMOL-ban


Molnár Dénes 1977-es Forrás kötetén

DÉMOL valamikor jól ismert márkanév volt. (És nem csak Erdélyben.)  Egy erdélyi karikaturistáé, akiről később kiderült, hogy annál sokkal több volt.


Molnár Dénes (sz. 1947, Vadasd) mostanában lenne 65 esztendős. Csakhogy az ezredfordulón búcsút mondott e világnak. Születésénedk emlékére július 21-én, szülőfalujában táblaavatót tartanak földijei és mindenki, aki becsülte-szerette őt.


Közéjük számítom magam is. Mindenek előtt problémaérzékenységét szerettem. Azt, hogy művei véleményt fogalmaztak meg, azon túl, hogy sajátos víziók voltak a valóságról. Rokonszenves volt, ahogy kereste a helyét a művészetben. Dolgozott kőnyomatban, rézkarcban, fametszetben. Készített könyvillusztrációkat, ex libriseket. Karikatúrában egész könyvet hozott össze, ami aztán megjelent a Forrás sorozatban. Se előtte, se utána grafikust nem indított a kezdő írók sorozata. Nehezteltek is emiatt DÉMOL-ra a pályatársak. Úgy tűnt, mintha neki kijárt volna az, ami másoknak nem. Szerencsére, ő sose foglalkozott azzal, hogy mások tetszését lesse. Ha valamiről úgy érezte, meg kell tennie, hát megtette.
Cikk az éppen feltűnő Molnár Dénesről az Ifjúmunkásban (1969. november 13.)


Bukarestben végzett művészeti egyetemet, Marosvásárhelyen volt tanár. Emellett képzőművészeti animátorként is kitűnt: több alkalommal szervezett országos humorgrafikai tárlatot. Szerette a sorozatokat. A szekvenciákban megvalósuló, összetett látványt. A részletező mesélést. Filmes látása volt, folyamatokat ábrázolt.


A szépirodalmat sem hagyta műveletlenül. Kísérleteinek se szeri, se száma. Saját maga készítette el s adta ki verses albumát ilyen versekkel:


"Senkivel sem lehet őszintén beszélni
végül már magamnak is hazudok
vagy csak elhallgatom magamban
a mondanivalómat.
Félni önmagadtól
reszketni a saját árnyékodtól
megrettenni a sóhajtástól
lúdbőrözve ijedezni a magánvéleménytől
bólogató, köszönő emberként
gondolatok nélkül élni
mindent élvezni
csámcsogni
álmodban is óvatoskodni
bárgyún tapsolni
meghajolni
önmagad előtt" 


(Senkivel)
Ábéc é DÉMOL-ban (1). Felső sor, balról jobbra: Autócsapda / Álcázás / Büntetett / Cella / Csepp /
Alsó sor: Dallam / Elsősegély / Ének / Fül / Gondoskodás / Gyertya


"Ahogy megszülettünk a halállal játszunk
komolyan szorongó játékot.
Életünk másra mégse hagyjuk
magunk viseljük terheit
A szívdobbanásnak
a csókízű perceknek
A rögízű életnek.
Betelni velük a halálig sem lehet.
Halálom után mit is hagyok
E véletlen korra
Emlékeim képekben, rajzokban
dokumentált félelmeim
Akaratlan győzelmeim
Vert hadam: az igazságot
Tört lelkem: a hűséget 
Romló testem gerincferdülését
Hajtogatva a végrendelet mellékleteként
Szellemem, soraim, gondolataim
Hevernek szanaszét utódaimban 
Túlélve esetlenségem
Véletlen tanítványaimban.
Mert:
Vagyonom az élet
Gazdagságom csak halál lehet."


(Testamentum)
Ábéc é DÉMOL-ban (2). Felső sor, balról jobbra:  Halász / Irodalmár / Jel / Könyv / Lúdtoll
Alsó sor: Madár / Nevelők / Óra / Önalakítás / Panasziroda


"Nem lehet
nem szabad
mindenkit egyformán látni
és arra gondolni
egyforma magasak, kövérek, kékszeműek
vidámak és boldogok
nemi életük kitűnő
isznak, írnak, csókolnak, táncolnak
jó ruhába öltöznek
éjjel
vetkôznek
esténként leoltják a villanyt
- elmerengnek más szőke feleségén
kötéllé fonják lepedőjüket
szétverik az ébresztőórát
válluk mennyezetig ér
és hirtelen összehullnak
mikróba nagyságúak lesznek
narancs, égszínkék meg lilás foltokban ugrálnak
valami szívja vérüket
fehérré fogynak neonfényben
lassan elhull a hajuk
bajuszt növesztenek
másak lesznek
borotválkoznak
kétnaponként gondolkoznak
- nem szabad
nem lehet
mindenkit egyformán látni "


(Szemüveg)
Ábéc é DÉMOL-ban (3). Felső sor, balról jobbra:  Ragadozó / Sebesség / Szegek / Tollszem / Újítás
Alsó sor: Ülés / Villa / X-láb / Zárlat / Zsák


Élete végső nagy műve az Erdélyi műtár című sajátos enciklopédia, melyben iskolájából, a marosvásárhelyi művészeti középiskolából kirajzott kor- és nemzedéktársak teljességre törekvő lustráját próbálja mnegvalósítani. Sajnos, e munka már halála után, 2002-ben jelent meg a dévai Corvin kiadónál. Közben még végigrajzolja Erdély templomait, várait, bejárta az egész Székelyföldet, s halála előtt egy hónappoal 32 alkotását szülőfalujának adományozta, abból nyílt meg aztán a Molnár Dénes képtár a vadasdi általános iskolában.


huMOL szótár című kötetéből, amelyben ábécé szerint csoportosította gúnyrajzait, minden betűre egy-egy jellegzetes karikatúrát "idézek". Így emlékezem ifjú koromra DÉLMOL-ban...


Cseke Gábor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése