Szerző (Tower Vilmos: Kit vegyek el feleségül?) lelkes biztatása a nősülésre gyakorlati útmutató kívánt lenni a maga idejében. Azt nem tudni, hány házasság köttetett ezen tanácsok nyomán, amelyek minden jószándékuk ellenére ellentmondásosak és helyenként igazságtalanok a női nemmel szemben... Előnyére válik, hogy a házasságra sarkalló tényezők között immár számon tartja a hölgyek szellemi színvonalát is, mint aminek hatása van a választásban - és a döntésben.
"A szellemi előnyök mindenesetre nagy értékek. De a feleségben csak akkor, ha a nőnek e szellemi fölényével párhuzamosak a kellő jellemtulajdonságok és főkép ha a nőnek szellemi fölénye nem múlja felül a kelleténél nagyobb
mértékben a férj szellemi színvonalát." (Ezt hívják manapság himsovinizmusnak - ez már a mi megjegyzésünk... De lássuk csak tovább:)
A szerző érveit amellett, hogy a nő szellemi szintje ne legyen magasabb a jövendőbelijétől, illetve ez utóbbi szellemi képességei ne maradjanak túlságosan lul a nőének) mindenesetre érdemes legalább meghallgatni: " Különben hamar kiütközhetik a feleségben a fölényesség érzete és éreztetése, az uralomvágy rejtett ösztöne, a parancsolás kívánsága és megfordulhat a férfi-nő viszonya: A nadrágot a nő viseli, a kormánypálcát ő kezeli, a férfi pedig a szolgáló vagy inas szerepét kénytelen vállalni. Tudni kell, hogy akadnak nők, akik bizonyos körülmények között zsarnokibbak tudnak lenni a házaséletben, mint a férfiak és ez a hajlam hamar kifejlődhetik a feleségben, ha férjével szemben valamely ponton nagyon is fölényben tudja és érzi magát."
Hogy ez mennyiben állja a helyét, arra gyakorló házasok tudnának válaszolni, ha magukba néznek és nagyon őszinték itéletükben. Mert férj-feleség ellenségeskedéssel is járó természetes hatalmi harcában legtöbbször mindketten adnak és kapnak sebeket, olyannyira, hogy végül már azt se tudja az ember, kinek a pártjára álljon.
Érdekes megfigyelés következik, gondolkozzunk el rajta:
"A háború tanúsága szerint a férfiak milliói napok alatt, minden zúgolódás nélkül képesek voltak hozzászokni a lövészárkok kezdetleges, piszkos odúihoz, míg akárhány nő képes inkább az öngyilkossághoz fordulni vagy idegbajba
menekülni, mintsem hosszabb időre lemondani a megszokott vagy erősen remélt jobb életről, kényelemről, pazarabb öltözködésről, hivalkodásról, nagyzolásról, úrhatnámságról és arról a lehetőségről, hogy barátnőin túltehessen vagy legalább velük versenyezhessen.
Lélektanilag roppant érdekes, hogy a legműveletlenebb nő is napok alatt hozzászokik a nagy vagyonhoz, jóléthez és fényűzéshez. Mindegyik természetesnek és magától értetődőnek tartja, hogy őt gazdag, előkelő, tudós férfi vegye nőül. Ellenben egyetemet végzett nő már vonakodik feleségül menni oly férfihoz, akiről úgy véli, hogy nálánál alacsonyabb rendű állásban van."
A szerző nem hallgatja el: azt sem tartja jónak, ha a nő szellemi színvonala túlságosan elmarad a férjéjétől. A fejezet természetes kompromisszummal zárul, amit szó szerint idézünk: "A legeszményíbb állapot az, ha a házastársak szellemi színvonala nagyjában hasonlít egymáshoz és kiegészíti egymást, de mégis úgy, hogy a kiemelkedőbb részt a férfi képviselje."
A következő folytatásban három alapvető jótanácsot ismertetünk a tuti siker érdekében.
(Folytatjuk)
Oldalak
- Főoldal
- Szántó György: Mata Hari
- Supka Géza: Az átkozott asszony
- Dusán-antológia
- A horror klasszikus mestere
- Tóth István: Herbárium és Besztiárium
- A félelem bére
- Parasztbiblia
- Tánczos G. Károly
- A Mestó-tengerszem titka
- Baudolino dalol
- Sorscédulák a nagy háborúból
- Hová tűnt a katonatiszt avagy a nagy háború apró csodái
- Erdélyi képregény - Kós Károly: Varjúnemzetség
- Antoine de Saint-Exupéry: Citadella-breviárium
- Kosztolányi Dezső a pesti utcán (breviárium)
- Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli (breviárium)...
2016. december 10., szombat
Nősüléshez sorakozó! (9)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése