2012. március 13., kedd

A Titanic évszázada

Áprilisban lesz száz esztendeje, hogy a derék óceánjáró nem tért ki a jéghegy elől. És akkor megtörtént a baj... Aki még nem tudja, hogyan és mint történtek a dolgok, az könnyen megtalálja a világhálón, hiszen sokan szeretik felidézni a katasztrófa részleteit.


Az aranytalicska fontosabbnak tartja ébren tartani a témát, a pusztulás káoszának megidézését egy szerény videóval, mely fotódokumentumokat sűrít magába a büszke hajóról, a túlélőkről és az odapusztultakról, a legendákból táplálkozó újságcikkekről és filmekről.


Leglelkesebb leletem pedig az a vers, mely 11 évvel a tragédia után született és ami azt sugallja nekünk, hogy a mélybe süllyedés közben mily közel kerülünk a magasságokhoz. Mélység és magasság egy tőről fakadnak - ha jól értelmezzük Reményik Sándor üzenetét...







REMÉNYIK SÁNDOR
Közelebb hozzád...


Nearer to Thee, my God...


Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül, feltarthatatlanul, 
Mint hullám a süllyedő hajóba.


A mentőcsolnakok már indulóba' 
Voltak, - egy messze part intett nekik, 
Otthontalan, kietlen sziklarév,
Ahol majd roncsolt éltük tengetik 
A távozók...


Mögöttük elmaradt a Titanic.


És süllyedt, süllyedt menthetetlenül. 
A halál ült a jéghegy tetején,
S hallani lehetett, hogy hegedül.


De ím, a vijjogó hegedűszóra 
Ének felel a haldokló hajón,
S míg zuhogva tör be a vad elem, 
Egy kis csapat messzire hallhatón 
Dalol: "Közelebb Hozzád Istenem!"...


De csak a sír, a sír jő közelebb, 
Szünetlenül, feltarthatatlanul, 
Hömpölyögve: hullám hullám után, 
Ahogy agyamba most a kép tolul.


Már övig ér... már mellükig... már állig... 
De amíg éneklő ajkuk szabad:
A sírba szállók énekelnek váltig.


Azután csend...


A mérhetetlen óceán felett 
Lebegő hangfoszlányt se hallani. 
Nincs mozgás, lehelet,
Csak fenn a csillagokban mondja valaki: 
Szörnyű volt, szép volt,
Elvégeztetett.


1923

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése