2012. április 8., vasárnap

Mi a vers?


/Csak be kellett ütnöm a fenti, nem túl fantáziadús címet a Google-keresőbe, s már jöttek is a kész definíciók arról a valamiről, amit mindenki szeret, próbál megmagyarázni, és közben marad a titok, csak a versek sora szaporodik szüntelen... Ráadásul most a magyar vers ünnepe (április 11) is csak olajat önt a tűzre.../


A vers olyan szöveg, amelynek hangzásbeli (kivételként: írásbeli) kötöttsége van, azaz valamilyen ritmusa. A ritmus: szabályos ismétlődés, azonos vagy hasonló jelenségek bizonyos időközönkénti visszatérése. (enciklopedia.fazakas.hu)


A vers a minimalizmus művészete. Ott minden hang, bocsánat: betű számít. Nem mindegy a szóválasztás, a szavak sorrendje sem. Fontos a tördelés, az írásjelek (a novellánál az a legkevesebb! ott a cselekmény a legfőbb formáló és összetartó erő), a kiemelés, a hibás helyesírás… És a CÍÍM. A cím legyen maga a vers, amit aztán a vers „kifejt”. Általában a cím, a jó cím, hozzátesz még valamit a vershez, esetleg olvasási útmutatást ad stb.
Ja, és a rímek! Ha a rímnek jelentéshordozó/jelentésmódosító szerepe van akkor jöhet, egyébként –szerintem- csak giccs és parádé. De a magánvéleményem az, hogy ha valaki nem Romhányi vagy Varró Dani, akkor jobb ha nem rímezget egyáltalán… (Árlin / karcolat.hu)


A vers gyönyör, mámor 
Feloldja mindazt, mi gátol. 
A vers egy gyógyszer, 
Egy gyógyulási módszer. 


A vers sír és nevet, 
Ha kell együtt él veled. 
(Dovigyel Bálint / http://www.poet.hu)


A vers az, amit mondani kell...
Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben - mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot -, ijedtemben visszadobtam:
- Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers?
- A vers az - kapaszkodott tekintetembe bátorításért -, amit mondani kell.
Derültség tarajlott végig a termen. Csak mi ketten álltunk megilletődve. (Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén, MEK)


Abszolút nem érdekel a versnek a ritmusa, sem a sorainak száma, és semmi olyan, ami hangzásával, vagy külső megjelenítésével kapcsolatos. Az fog meg, amikor egy költő akár 130, akár 1300 év távlatából üzeni nekem, hogy ő érti azt, ami bennem zajlik. (Kern András / kulturport.hu)


Vers, költészet, művészet, definíciók...
Mindig abból van a baj, ha a tudomány belekontárkodik a dolgokba. Jelen esetben, amikor megpróbálja definiálni, mi a vers. Illetve, dehogyis próbálja. Meg is teszi! (Molnár Péter / gorbekor.hu)


  Könyvtárakat írtak és írnak össze a vers mibenlétéről. Arról, hogy megszűnik a befogadói közeg, kicsúszik a költő alól az olvasó. És hogy programvers és struktúra, rétegvers(!) és osztálytartalom, hogy képi világ, szimbólumrendszer, meg hogy változó szubjekt tartalom és változó szabályrendszer. Hogy ilyen vers és olyan vers.
   Varázslat? Mi a vers? Ki tudja?...
A verset költő írja. A költő olyan, mint a rózsabokor, hogy lírai legyek, egyszerre mindent megtesz, szúr, illatával (kedvező szélben) elbódít, színeffektjeivel dermeszt, olyan rétegeket láttat a szöveg alatt, amely márgasávok (hogy költői legyek) nem nála, hanem nálam laknak. S'anyi. (Onagy Zoltán / Terasz.hu)


A vers olyan emberi beszéd, ami a dallal, az ősi dallal rokon. Rokon avval a kimondhatatlannal, ami már-már titikos, sámáni mesterség. A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről. (Latinovits Zoltán: Verset mondok - részlet)


A vers valahol ott kezdődik, és folytatódik bennünk, amikor a szöveg magától, vagy ízléstől, vagy lelkierőtől, nyelvi kifejezőkészségtől, tömörítőkészségtől fogva úgy strukturálódik, akkor a szövegből vers lesz. Persze vannak olyan prózai szövegek is, amelyek kimondottan versnek hatnak.A vers valahol ott kezdődik, és folytatódik bennünk, amikor a szöveg magától, vagy ízléstől, vagy lelkierőtől, nyelvi kifejezőkészségtől, tömörítőkészségtől fogva úgy strukturálódik, akkor a szövegből vers lesz. Persze vannak olyan prózai szövegek is, amelyek kimondottan versnek hatnak... Voltak olyan borús pillanataim, amikor kétségtelenül időszerű lett volna – bár nagy gyávaság lett volna – meghirdetni a saját ars poeticát és a Székely János íróasztalától megint elmondani, hogy a költészet meghalt. De hát ez nem igaz. Ez számomra nem igaz, a költők vagy a versírók a létükkel cáfolják ezt a kijelentést. A költészet létezik, ha kevesen is olvasnak verset. (KAF / www.varad.ro)


A versben ritmus és rím, mint keret fogja, tartja össze azokat a szavakat, melyeket a logika nem kapcsol és összetartván őket, egymás közelében elindítja titkos vonatkozásaik delejes áramát. Ez az értelme a versnek, ezért lett és valahogy lényege, kritériuma a logikátlanság. (Balázs Béla / Nyugat, 1909/10-11. sz.)


Sohasem lesz hiteles szavú, jó előadó olyasvalakiből, akit nem a vers eredeti gondolatai érdekelnek. Először azonosulni kell a költővel, majd lélekben is kidolgozni, hangsúlyaiban összecsiszolni a gondolati összefüggéseket. Ha valaki képtelen erre, vajmi kevés értelme van versmondói igyekezetének. A vers ugyanis értéket, erkölcsi tartást adó imádság. Szavalóként ezért kell tisztában lenni az alapértékeivel. Mert nem az a jó szavaló, aki fújja az egész Toldit, hanem aki egy négysorossal is remekelni tud. Aki úgy értelmezi a verssorokat, hogy annak hangsúlyaiban rátalál mind a költő, mind a saját gondolataira. (Vas Ottó /  ujszo.com)


 a vers olyan szöveg, olyan nyelvi műalkotás, melyről igencsak nehéz bármit is száz százalékos érvényességgel mondani, megállapítani, éppen ezért mindig aktuálisnak tűnhet az irodalommal valamilyen formában foglalkozó emberek számára, hogy megkíséreljen a vers lényegét definiálni, megragadni, megérteni. Még ha ez száz százalékban nem is lehetséges, hiszen a vers nem valamiféle természettudományos keretek között, objektív igazságformulákkal leírható, mérhető jelenség, talán minden róla tett állítással, állítás-kísérlettel közelebb juthatunk ahhoz, hogy megértsük, valójában miféle szövegekkel is állunk szemben. S ugyanígy, amikor jó, értékes versekkel találkozunk, talán képesek vagyunk kihallani belőlük a bennük elrejtett üzeneteket, ezáltal pedig minden alkalommal közelebb jutunk ahhoz, amit voltaképpen mindig keresünk: a vers, mint szöveg, mint nyelvi műalkotás lényegéhez. (Kántás Balázs / félonline.hu)


A rajzok lelőhelye a marabu-bloglap


Összefűzte: Bakter Bálint

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése