2012. május 20., vasárnap

Emlékszel a Siculus fesztiválra?

Aki negyven évesnél fiatalabb, annak nem igazán mond valamit ennek a hajdanvolt rendezvénynek a neve. A még emlékezők szerint ugyanis 1973-ban volt az utolsó, méghozzá Székelyudvarhelyen, annak pedig idestova 39 esztendeje. 


Érdemes-e rá emlékezni?


Az itt hallható, a jútubról összetalicskázott dalok (Bokor Ildikó, Garabonciás együttes - Boros Zoltán szerzeményeit játsszák - neves erdélyi költők: Kányádi Sándor, Majtényi Erik, Márki Zoltán - verseire) a Siculus fesztiválon hangzottak el. Érdemes meghallgatni őket, nem is egyszer. És borzonghatunk azon az üzeneten is, amit pl. a Kányádi vers sugall - akár a mai embernek is:


Mert leapad majd a víz.
És fölszárad majd a sár...

video
video
video


Az, aki részt vett rajta, akinek a fiatalságát jelentette, mindenképpen. Találtam is egy ilyen emlékezőt: az udvarhelyi Kaizler László bárzongoristát, aki 2003-ban, nyugdíjasként ekként tűnődött el a történtek felett:



– Különleges eseménynek számított, mert az akkori politikai helyzetben oázisnak lehetett nevezni azt a vállalkozást, ami akkor kezdődött. Azért is, mert az erdélyi magyarság érdeklődése felfokozódott Nagykárolytól Sepsiszentgyörgyig. A másodikon, 1971-ben már egész hatalmas seregszemle volt, '72 volt a csúcs, de akkor már lehetett érezni, hogy nagy nyomás nehezedett a fesztiválra – és nem biztos, hogy a '73-ast megérjük... Csiszár Antal és Pakot József, a város KISZ-titkára szervezték, ők ketten '70-ben erdélyi körútra indultak, felkutatni, hogy kikre lehetne számítani, egyúttal a meghívókat is letették. Ezt azért hangsúlyozom, mert vannak olyan vélemények, hogy x vagy y szervezte, nem: ez a két ember volt, az ő ötletük, és ezt meg is valósították. Lényeges kihangsúlyozni, hogy önellátó volt a fesztivál, anyagi segítséget nem kapott sehonnan – az együttesek jelentkezésekor egy bizonyos összeget kellett befizessenek, ebből lettek a díjak. Itt volt a Román Televízió magyar szerkesztőségének két műszerkocsija, az első fesztivált teljes egészében élőben közvetítették. Azt követően már előválogatás volt a szerzeményekből, ahol leszűrték azokat, amelyeket érdemesnek tartottak nyilvánosság elé bocsátani, és csak ezek kerültek bemutatásra a meghallgatás után. 1973-ban már Gheorghe Sbârcea zenetudós volt a zsűri elnöke, aki anyanyelvi szinten beszélte a magyar nyelvet, és az ő szerzeménye volt a Donáth úton nyílnak már az orgonák...


Csupa-csupa történelem. Van még közönsége a "hol volt, hol nem volt, talán igaz sem volt" történéseknek? Talán mégis...


A minap telefonon keresett egy sorsából kiöregedett, politikai pályán megállapodott egykori énekes, aki lelkes folkegyüttesével ott sündörgött a megkopott, elfeledett kulisszák mögött. Aki arra is emlékezett, hogy amikor a fesztivál befuccsolt, s hogy legyen helyette valami az erdélyi magyar fiatalságnak, az Ifjúmunkás c. hetilap megpróbált életet lehelni a megszűnt fesztiválon feltűnt és sikeres együttesekbe, előadókba, megteremtvén az országon végighordozott Matinék furcsa műfaját. És a helységről helységre változó, mégis szellemileg azonos előadások során jutott szerep és hely a korábban elhallgattatott együtteseknek, zeneszerzőknek és előadóknak.


- Egyszer talán jó lenne megírni - mondja a telefonáló. S egyetértek. Hiszen magam is szem- és fültanúja voltam mindhárom fesztiválnak. És később, a Matinéknak. Ahol ilyen dalokat lehetett hallani, mint fent is. A most kezdődő nyár talán elég lesz arra, hogy az ember utána nézzen a tényeknek, a történéseknek. Mert legendák, mendemondák szép számban keringenek tovább. De csak arra érdemes emlékezni, ami valóban megtörtént. Amit még őriz a leírt, de még rejtező betű...


Az Ifjúmunkás Matinékon 1976-1979 között fellépett költők és
könnyűzenészek lajstroma egy megtalált korabeli műsorfüzetből
az 50. előadás után




Cseke Gábor
KÁNYÁDI SÁNDOR

Noé bárkája felé
a Nagy Imre-festmény hátára

Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.
A szavakat is. Egyetlen szó,
egy tájszó se maradjon kint.
Semmi sem fölösleges.

Zuhoghat akár negyvenezer nap
és negyvenezer éjjel, ha egy
buboréknyi lelkiismeret-
furdalás sem követi a bárkát.

Mert leapad majd a víz.
És fölszárad majd a sár.

És akkor majd a megőrzött,
a meglévő szóból újra-
teremthetjük magát
az első búzaszemet
ha már igével élnünk
tovább nem lehet.

1973

1 megjegyzés: