2014. május 20., kedd

Petőfi napjai a magyar irodalomban / 36.

(Endrődi Sándor nyomán)

1848.

Szeptember 24. Életképek. II. 13. sz. 416. lapon Gedő János marosvásárhelyi levelében irja a többek közt: „Vannak a magyarok közt is Schwarzgelbek ... Vannak továbbá ollyanok, kik még most is szidják Petőfit, hogy mert a királyról verset irni," 

Szeptember végén. Frattner és Károlyi Nemzeti Kalendárioma 1849-ik esztendőre.  35-dik esztendei   folytatás. A  sajtószabadság   második  évében.   A  9-ik  íven:   Petőfi „Lenkei százada" cz. költeménye, a Népbarátja után közölve. 

Október 1. Életképek. II. 14. sz. 430. 1. Hallod-e,   szív, szivem! — A 445. lapon pedig Jókai M. írja: „Petőfi  is elutazott, kötelességét, mint becsületes  hazafi, teljesíteni." 

Október 8. Életképek. II. 15. sz. 468. 1. Dobzse László. 

Október 10. Pesti Hirlap. 183. sz. 949. lapon: „— Erdőd, október 1.   Kővárvidékén keresztül akartam kiküldetésem helyére, a Székelyföldre utazni, s Nagy-Bányáról kénytelen valék visszafordulni. Ott találkoztam Teleki Sándorral, Kővárvidéke főispánjával és Mihályi Gábor kormánybiztossal. Tőlök tudom a következendöket. Az egész krasznamegyei és kővárvidéki oláhság föl van lázadva. A lázadás középpontja Naszód, hol valami Jovics ezredes és Urbán alezredes fegyvereket és pénzt osztogat az oláhok között, kik hozzájok csatlakoznak. Már mintegy tízezeren vannak talpon;  a kövárvidéki megyei pénztárt (mintegy 18,000 pengőt) elrabolták, s egy házat fölgyujtottak. A magyar urak azon helyekről már mind Nagy-Bányán vannak, minthogy életök nem biztos többé. Maga Teleki és a kormánybiztos majd elfogatott; csak csellel sikerült elállaniok, (sic!) s midőn kocsira  ültek s elvágtattak,  két puskát sütöttek rajok az oláhok,  de szerencsére  egyik sem  talált.  Több megyei tisztviselőt vasra verve vittek Naszódra, mi sorsra jutottak ott nem tudni. Szatmármegye már teszi a szükséges lépéseket, a mennyire tőle telik; egy pár álgya és néhány száz nemzetőr  van  útban.  Én  is  velők megyek.   Tegnap szóitottam föl levélben az alispánt, hogy  általános népfelkelést hirdessen a megyében, miután a megindult sereg igen csekély az ellen erejéhez képest. Remélem,  az alispán meg fogja azt tenni,  s  nem   vár ministeri rendeletet  rá. Hát Pesten  mi történik? hol van  már Jellachich? hátrált-e*)
vagy előbb jött? semmit nem tudunk. Irtóztató körülmények, de bátorság, nemzetem, bátorság és ismét bátorság, s a haza mentve lesz!    Petőfi Sándor.

*) Hátrált-e? — de sőt futott   tüskén-bokron   keresztül,  elhagyva maga után seregének egy részét, kik nem győzték a gyors futást. Azonban reméljük, mindameileit :s utoléri vitéz seregünk, s megtanítja embei-ségre e nyomom kalandort. S aztán majd végezünk a Királyhágón tul is Urbán urammal, ki Hora, Kloska dicsősége után látszik törekedni. —
Szerk.

Október 15. Életképek. II. 16. sz. 497. 1. Élet vagy halál (Szeptember 30.) — Később, id. Szinnyei szerint: 1849 májusában, külön röplapon is megjelent. Egy példány van belőle a Petőfi-ház ereklyetárában. Hol nyomták ? nincs jelezve.

Október 15. Életképek. II. 16. sz. 506. lapon Ludasi Mór „Ügyetlenségből lett önkéntes" cz. humoreszkjében a következő sorok fordulnak elő: „Hát mondom, a könyvkötőtől hozám épen haza összes munkáimat, midőn a városháza előtt tömérdek népet Iátok összecsoportozva. Közelebb sietek és ekkor egy fiatal ember épen fenhangon szavalja Petőfinek : Nemzeti dalát — Barátom, uram, midőn minden strófának a végén ezt a 3—4000 embert — már tudod nálunk kis városban az rémitő gyülekezet — mondom midőn ezt a 3—4000 embert három ujját felemelni láttam, és hallottam, mint rivalogja azt az „esküszünk"-et; sirtam, tomboltam örömömben. — Alig vártam, hogy az ifjú elvégezze a verset. Midőn azonban végtére mégis végére ért, és a nép ezt kiáltotta volt, hogy: éljen a szabadság ! Éljen Petőfi Sándor! ekkor egy angyali nőt ekkép hallék szóllani társnőjéhez: oh, mily édeni, milly magasztos érzelmei lehetnek most annak a Petőfinek! Milly dicső sorsa jutott annak az embernek!! Csak gondold, Juczi, első ott állani küszöbén, midőn a nép nagy szivét megnyitja a szabadság befogadására ; a nép élén kezet fogva járni a szabadsággal, — illy boldog költő még nem volt!! Pelőfi ezen diadalnapjainak egy perczeért oda adnám egész életem!----------Lelkemen villámsebességgel futott el azon gondolat: hogy hát én mért nem lehetnék ollyan boldog, ollyan dicső, mint Petőfi." stb. stb.

Október 16. Közlöny. 128. számban Petőfi Sándor nemzetőrségi százados kinevezése a honvéd 28-ik zászlóaljhoz századosul.

Október 22. Életképek. II. 17. sz. 524. 1. A' király és a' hóhér. Később megjelent külön röplapon is pesti nyomtatásban.

Október 26. Márczius Tizenötödike. 192. sz. 771. 1. A királyok ellen. Zárjelben foglalt következő jegyzettel: „(E verset még 1844-ben írtam; nem szükség megmagyaráznom, miért hevert mindeddig íróasztalomban, annak is a fenekén.)"

Október 29. Életképek. II. 18. sz. 556.1. Itt benn vagyok a' férfikor nyarában ...

November 5. Életképek. II. 19. sz. 592. 1. Búcsú.

November 5. Nép barátja. 23. sz. 358. lapon Arany János „Fellázadtunk-e mi magyarok?" cz. czikkében ezt irja: „A mi forradalmunk Pesten, márczius 15-én, nem vérontás volt, hanem egy szép ünnep, a szabadság ünnepe ; ezerek meg ezerek emelték égre kezeiket, s egy szívvel, szájjal mondták Petőfi Sándor után az eskü szavait:
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!"

November 12. Életképek. II. 20. sz. 619. 1. Ausztria. (Június 1848.)

November 19. Pesti Hírlap. 218. sz. 1086. I. 1848.

November 19. Életképek. II. 21. sz. 654. 1. A' vén zászlótartó.

November 26. Életképek. II. 22. sz. 688. 1. Tiszteljétek a' közkatonákat!

November 26. Budapesti Divatlap, Szerk. és kiadja Vahot Imre. II. 21. sz. 325. lapon:
— Több tanitó aláírással egy czikk jelent meg „A főtanodai tanulókhoz és szüleikhez" czímmel, melyben arra buzdítják az ifjakat, hogy mivel azon évben főtanodai oktatás úgy sem lesz, menjenek a harcztérre úgy, a mint „tavaszszal zengték; mostan — többnyire tanpályájuk folytatásának gondolatától tartóztatva — a szabadság-háború neszét és híreit hazulról hallgatják tétlenül" etc. A czikk a Nemzeti dal 4 első sorával kezdődik s az eskű-refrain-nel végződik.

Deczember 3. Életképek. II. 23. sz. 721. 1. Hogy volna kedvem?

Deczember 16. Közlöny. 189. sz. 893. lapon a decz 14-iki képviselőházi ülésről ez olvasható: „Elnök (Pázmándy Dénes): Petőfi Sándortól vettem egy iratot, mellyhez egy csatadal van mellékelve, mind a kettőt fel fogom olvasni, (Felolvassa s a ház részéről tetszés nyilvánult.) Legczélszerűbb lenne ez iratot a honvédelmi bizottmánynak átadni, hogy intézkedjék ezen versezet kinyomatása iránt. (Helyes!)" A szerkesztő zárjelben utána veti: „Ezen dal e lapokban közöltetni fog."

Deczember 16. Pesti Hirlap. 241. sz. 1180. lapon a deczember 14-iki képviselőházi ülésről szóló tudósítás végén: „Petőfi Sándornak egy csatadala olvastatott fel. A ház nagy tetszéssel hallgatta. Ő annak kinyomatát és seregekbeni szétosztását kérvén, e végett az érdekes költemény a honvédelmi bizottmányhoz küldetik át."

Deczember 17. Életképek. II. 25. sz. 784. 1. Millyen lárma...

Deczember 20. Közlöny. 193. sz. 908. lapon: Petőfi levele és csatadala. (Oh. a képviselőház decz. 14-diki ülésében.)
Debreczen, deczember 8-ikán 1848.
Képviselő polgárok! Millyen nagy fontossága lehet egy kis költemény, bizonyltja egy franczia tábornok levele ki azt irta a Conventnek, hogy vagy küldjenek neki tetemes segédsereget, vagy küldjenek egy kiadást a Marseillaise-ből.
—  Ha elég buzdítónak találják önök a következő költeményt, nyomassák ki annyi példányban,  a mennyit szükségesnek fognak látni, s küldjék szét országszerte a magyar táborba. Részemről igen óhajtom, hogy, miután szigorú körülményeim elvonták egy kis időre a hadipályáról személyemet, legalább lélekben   az   alatt   is  részt vegyek  nemzetem   harczaiban. (Következik a Csatadal. Aláírva: Petőfi Sándor.)

video
Vándor: Petőfi Sándor Csatadala

Deczember 20. Nemzeti Újság. 190. sz. 750. lapon Petőfi levele és Csatadala.
Deczember 21. Pesti Hirlap. 245. sz. 1198. lapon Petőfi levele és Csatadala.
Deczember 21. Munkások Újsága. Szerk. Táncsics. 21. számban: Itt a nyilam, mibe lőjjem?
Deczember 24. Életképek. II. 26. sz. 829.1. Petőfi levele és Csatadala. (Olv. a' képviselőház, decz. 14-kei ülésében.)
—  Közli a levelet és a Csatadalt.

Deczember 29. Forradalom. Szerk. és kiad. Hatvani Imre és Magos Ernő. Egyetlen másfélives szám jelent meg belőle. 6-ik lapján „Beteljesült" czímmel a köv. vers olvasható Tóth Kálmántól:

Beteljesült! beteljesült tehát 
A népköltőnek jósoló szava; 
Beteljesült tehát, hogy nincs király, 
A kit szerethet egy szabad haza . . . 
A nép napontai ima helyett, 
Rémteljesen dörögve igy kiált: 
Vérpadra húzni, nem tisztelni kell 
A népölő, szentségtörő királyt!

Hová levének ők, a talpnyalók, 
Kik úgy szerettek ? .. . mind elhagytanak . .. 
Elhagytanak, mint árnyék az utast, 
Ha a hegyek mögé bukik a nap . . . 
De vészfelhő gyanánt kisér a nép, 
Mely mennydörgő szavával így kiált: 
Vérpadra húzni, nem tisztelni kell 
A népölő, szentségtörő királyt!

Most mint testvérölő Kain bujdosol, 
A ki nyugalmat seholsem talál . . . 
Csak menj  — elér a nép haragja, mely 
Átokterhelve felkent fődre száll! 
Mert a leöltek véres szelleme, 
Egekből az élőkre így kiált: 
Vérpadra húzni, nem tisztelni kell 
A népölő, szentségtörő királyt!

Összetörendi a nép koronád
Vérétől elpirult gyémántjait,
S arról saját véreddel mossa le
A leöltek száradt vérfoltjait . . .
Mert minden csepp vér, mely azon vagyon,
Boszut hörögve hozzánk így kiált:
Vérpadra húzni, nem tisztelni kell
A népölő, szentségtörő királyt!

Vérpadra húzni, nem tisztelni kell 
A népölő, szentségtörő királyt! 
A gyámolatlan nép vérén hizott 
Otromba zsarnok vérszopó nadályt! 
Kiért már annyi meghalt — haljon ő !! 
A szent igazság s törvény így kiált: 
Vérpadra húzni, nem tisztelni kell 
A népölő, szentségtörő királyt!!!

Deczember 31. Életképek. II. 27. sz. 833. 1. Fiam születésére (Deczember 15. 1848.) és a 847-ik lapon: Szülőföldemen.

(Folytatjuk)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése