Vígh István: Akt |
A töredezett mozaikdarabokból összeálló torzó minden lényegeset elmond a művész szándékairól: olyannak láttatni a másik nemet, amilyennek a férfiak a lényegig lecsupaszítják.
A kalandos sorsú erdélyi származású képzőművész zegzugos életutat járt be, erről az Új Magyar Szó Színkép melléklete közölt nemrég interjút.
Életrajzi adatai:
Vígh István (1936, Halmi) festő, szobrász
1954-ben végezte a vásárhelyi képzőművészeti líceumot. 1960-ban elvégzi a N. Grigorescu Képzőművészeti Főiskolát, attól kezdve Suceaván rajztanár, népművelő; 1969–70-ben üzemi alkalmazott; 1971–73-ban a bukaresti Műemlékvédelmi Igazgatóságnál freskórestaurátor. 1973–75-ben a sepsiszentgyörgyi magyar színház díszlet- és jelmeztervezője.
1976 és 1996 között az Egyesült Államokban, New Yorkban, 1996 óta Debrecenben él. Részt vett a gyergyószárhegyi, hajdúböszörményi, makói, hortobágyi, munkácsi, gallspach-i és más művésztelepeken. Könyveket illusztrál.
Fontosabb restaurátori munkái: a bibarcfalvi Szent László legenda (Csíkrákosi templom, 1973), pompeji freskórészlet (New York, 1978), Defour tapéta (A kínai császári udvar, Old Westbury, New York, 1986), Első Magyar Református Egyház (előcsarnok, 1990 • üvegablak, 1992). Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt Romániában és külföldön. Köztéri művei Romániában, Franciaországban, Magyarországon, az Egyesült Államokban állnak.
(bakter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése