Vízbe dobom a kalapom...

Cseh Tamás–Bereményi Géza: 
ÉLETEM UTOLSÓ GESZTUSA

Még ma este én a hídon,
bo-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
Vízbe dobom a kalapom,
bo-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
Azazhogy: kalap nélkül megyek majd haza,
bo-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
Legyen ez életem utolsó gesztusa,
bo-bom-bom, bo-bo-bom-bom.

Otthon majd kinyitom a gázt...
S ha átszólnak, hogy mit csinálsz...
Hogy értsenek, tagolva majd így szólok át...
Épp tovább rontom az öngyilkos statisztikát...

S mert napközis épp a gyerek...
Csöpp kis ágyán elheverek...
És ott idézem fel majd apát és anyát...
Kik szintén rontották az öngyilkos statisztikát...

S mert - mint tudjuk - büdös a gáz...
S ételszagtól büdös a ház...
Majd elhagyott szerelmem parfümjét szívom...
És arra gondolok, hogy milyen jó volt a hídon...

Mert: még ma este én a hídon...
Lesz egy remek mozdulatom...
Azazhogy: vízbe dobom a kalapomat...
Mindig imádtam az ilyen gesztusokat...