Tar Sándor
ISTEN SZEME
Valami lehet a levegőben mostanában, vagy csak a hőség teszi, érzi ember, állat, hogy valami nincs rendben. Dorogi lova, a Palkó például úgy issza a sört újabban, hogy felemeli a farkát közben, Mérő Lajos pedig a műfogát vesztette el valahol, de a sört ugyanúgy issza, talán kicsit kevesebbet, vagy csak Esztike, a pultos nem húz neki annyi vonást. Lajost valaki fejbevágta egy fülledt, zavart éjszakán, Esztike tudna mesélni, ha bolond lenne, Misi, a tulaj, szintén, csak éppen nem tud visszaemlékezni semmire, bár sejti, hogy itt nagy összefüggések vannak, mert Eszti azóta a helyébe viszi a sört Lajosnak. Akkor tűnt el az az adonyi alak is, aki hozott patkánnyal rágcsálót irtott, és kedvelte, ha pofozzák. Azóta valami vibrál a levegőben. Például azt beszéli Papp Terka, aki Hesz Jancsi anyósa a nap minden percében, hogy még Dorogi is kibékült a feleségével. Mancika lejött a padlásról végleg, azóta otthon alszik az emberrel. Még a dolgukra se mennek ki, van egy veder az ágy fellett, és abba, reggel meg az utcára öntik, és már olyan a húgyszag előttük, hogy az embernek kimegy az álom a szeméből, Papp Terka szerint ez isten ujja, most már mindenkinek jóra fog jönni az élete, és nem fognak inni, mint az állat, mert közel a mennyeknek országa.
Papp Terkának is pazar dolga támadt, nem mintha kibékült volna a vejével, sőt, de ez most már egyáltalán nem tudja érdekelni, a zsibogóban egy messzelátót vett a múltkor egy orosz embertől, és ez olyan megnyugvás, hogy azt el sem lehet mondani. A kis háza előtt kivágta az orgonabokrot, a padláson pedig hat cserepet üvegre cserélt, a létrát meg becsavarozta neki Vereslaci a falba, mert Hesz Jancsi azzal örül, hogy arrébb teszi, ha ő fent van. Terkának kilencezerháromszáz forint özvegyi nyugdíja van, ebből most kétezret kiadott egy távcsőre, amit azóta sem ért teljesen, mert a kétezer forint is megvan. De ez is biztos isten ujja, mely ott van mindenütt. Meg sem fordult volna máskor a fejében, hogy ő messzelátót vásároljon, de valami megbillent vele ott, a piac bolond forgatagában. Nem is tudta, hogy történt, de szinte beleájult annak a nem is csúnya, idegen férfinak a karjába, aki hátulról átkarolva az asszonyt a szeméhez fogta a műszert, és egyszerűen nem tudott szabadulni tőle, pedig már a lába is remegett. Az meg csak duruzsolt a meleg leheletével a fülébe, szinte körülcirógatta, hej, hej, na, mindegy, fogta a derekát is, akkor már ő tartotta a szerkezetet, és érezte azt a férfias vodka, dohány és sörszagú keverék-lihegést annak a szájából, a többit nem ismerte. A távcső pedig forgatta vele a világot, az a rikács is, ami ott volt, itt a piros, még a pattanást is látta valakinek az orrán, csak úgy kavargott minden, az orosz meg csak szorította hozzá azt a vastag övtáskát hátulról, a keze meg mindenütt, nahát. Arra tért magához, hogy a buszmegállóban van, és liheg, mint aki futott, és még otthon is oly erősen vert a szíve, hogy inni kellett egy kis fehérpálinkát, hogy nyugodjon.
Az ablakot persze meg kellett pucolni, aztán elrendezni a padláson is a kilátást, és most áldotta az eszét, hogy annak idején nem az út mellé, hanem hátrább, az udvar végébe, a dombra építette a kis házát, így most, ha felment a padlásra, ott terült el alatta az egész utca, mint egy nyitott könyv. Édes jó istenem, fohászkodott, köszönöm néked. Most már nem kell annyit menni, és van egy kis életem legalább. Ez isten szeme, jutott eszébe hirtelen, és könnyezett. Hála légyen néked. És nem tudja senki. Ő viszont mindent. Nem is lett volna ebből semmi baj, ha magába tudta volna fojtani a látottakat, mint kezdetben, később azonban csípős megjegyzéseket tett, egyelőre csak magában, azt is inkább a padláson. Rossz alvó volt, így reggel már látta Sarkadi néni háza előtt az iszákosokat ácsorogni, neki aztán ugathatnak most már, az ő veje is ott imádkozott, a drágalátos, hóna alatt egy üveggel. Kiss néni meg kiborítja a szemetet az utcára, de előbb körülnéz, haha, azt hiszi, nem látja senki, a Rózsi fia pedig kiflit lop minden reggel a bolt elől, ezt vajon tudják? Irénke, szólt egyszer Ács néninek, mert már nem bírta tovább, milyen szép magának a bőre, pedig már benne van a korban! Biztosan sok tejet esznek! Ács néni nem tudott se köpni, se nyelni, ő meg csak mosolygott, bizony, az öreg Ács bácsi is kiránt néha egy-két zacskó tejet a ládából, mikor más még alszik. Isten szeme mindent lát, súgta Pintér feleségének máskor, én azt a levest már nem tettem volna az uram elé, egész délelőtt ott dongták a legyek a tornácon! De megszólta Kocsis bácsit is, aki az istálló végébe kuporodott reggelente, az eredményt pedig egy lapáttal kilökte az utcára. Ott a trágyadomb, mért nem oda? És a többieket is, mind. Miről beszélgettek olyan soká, Erzsike, azzal a züllött Dorogival? Idegen tyúk lehet maguknál, Marika, kettő is, mert nem állja a többi! Tán berepült?
Honnan tud ez annyi mindent, kérdezte egyszer valaki a Misi presszóban, talán Mérő Lajos vagy Vereslaci, ez már akkor volt, mikor az ember a saját házában sem merte hangosan elszellenteni magát, és függönyt húzott, ha meg akarta vakarni valamijét. Én mondtam mindig, hogy boszorkány, jegyezte meg Hesz Jancsi, máshol az ilyet meggyújtják, és hadd égjen. Azelőtt este az anyósa pontosan elsorolta neki, hol járt, kivel beszélt, és minek hányszor ment neki. Doroginak is elmondta, hogy helyes az a kis nő, pedig nem idevaló, tanyasi lehet, mert fordítva feküdt maga mellett, bár lehet, hogy úgy is jó. Béresnek pedig valamelyik nap reggeltől estig nyitva volt a slicce. A többieké nem. Vereslaci munkásőr volt valamikor, most azt mondta, hogy ha meglenne az önvédelmi pisztolya, tudná, mi a kötelessége, egyébként pedig nem hisz semmi boszorkányságban, itt valami csalafintaság van. Aztán ittak még valamit, másnap pedig Dorogi megszólította Terkát az utcán, hogy néném, mi van magának a szemével? A szememmel, kérdezte vissza az asszony éllel, nincs azzal semmi! Látok vele, Pistám! Nana, mondta Dorogi, én nem lennék ennyire magabiztos a maga korában! Hogyhogy? Mintha nagyobb lenne, mint máskor, mondta a nagydarab ember, és elhajtott. Terka a boltba sietett, nem is gondolt tovább arra, amit Dorogi mondott, egy kiló kenyeret szokott venni, de most zsír is kell, az betart neki teával sokáig. Ám a boltos Zsiga úgy nézett rá, mikor sorra került, mint egy kísértetre, Teri néni, mondta, olyan furcsa az arca. Vagy csak a szeme? Gizi, szólt a feleségének, te mit látsz? Gizi nem látott semmit, csak annyit mondott, hogy lehet, és hogy száznegyven forint. De Terka nem fizetett, mivel nem is vitt el semmit, csak kifordult az ajtón egy szó nélkül.
Hazáig nem volt hosszú az út, mégis sikerült találkozni Mérő Lajossal, aki ránevetett és azt mondta, de jól nez ki Teri néni, szép nagy szeme van! Nagyanyám pont ebbe halt bele! Hová siet? Mondott még valamit, de inkább csak röhögött. Nevette ő is, de nem úgy, és otthon az volt az első, hogy elővette a tükröt és a konyakot is, mert ez már több a soknál. Nem látott semmit. Hát akkor? Nem feszül, kérdezte tőle Béres szomszéd délután négykor a kerítésen át, ő éppen a padlásra indult, nem, kiáltott rá mérgesen, hát magának? Aztán eszébe jutott, hogy a zsírt és a kenyeret a boltban felejtette, pedig jobb lett volna, ha hagyja a fenébe az egészet. Mert ott volt az egész kompánia, ittak, röhögtek, és mikor belépett, gyorsan abbahagyták. Itt maradt az áru, mondta Zsiga, a boltos szomorúan, aztán odaszólt a többieknek, láttátok már? Azok csak hallgattak. Aztán Dorogi végre előadta, hogy ez kimondott lóbetegség, szemüveggel meg lehet tartani, de akkor rámegy az agyra. Itt csak a szesz segít. Dorogi érettségizett, és náluk, a gyárban, aki nagyítóval dolgozott, mind így járt, nem szokott maga is kukkerolni? Attól is lehet! Vereslacinak egy kutyája volt így, de hátba vágták egy lapáttal, és elmúlt. Mérő Lajosnak a nagyanyja. Amannak valaki más. Csak Papp Terka nem jutott szóhoz, de még akkor is hallhatta, mikor már kívül volt az ajtón. Hazafelé Pintér köszönt rá, aztán beszólt az udvarra, anyjuk, gyere gyorsan, ilyet még nem láttál!
És amilyen idétlen, semmit nem tudott kitalálni, hogy valami rendes vége legyen a napnak, hanem csak leesett a létráról, még szerencse, hogy voltak a közelben, Mérő Lajos mindjárt átesett rajta, Béres pedig nyomta a mellét, hogy szuszogjon, orvosért siettek, hátha meghal, az meg elzavart onnan mindenkit. Látok mindent, motyogta neki, mindent. Részeg volt. Aztán elmondta a távcsövet is. Az orvos úgy nézett rá, mint egy növényre, tapogatta a lábát, es azt mondta, néném, pihentesse. És ne mászkáljon a létrán, ha nem muszáj. A szemére is mondott valami cifrát, amitől az asszony elszégyellte magát. Micsoda állat vagyok, sopánkodott, hogy a kútba löktem! Becsaptak ezek a mocskok. A vejem azt mondta, mikor ez a vékony kis házam épült, hogy csak csináljam, jó lesz majd vécének, ha meghalok. Gyűlöl ez mind, mondta derűsen, tetszik ezt érteni? Az nem értette, mert már elment. Aztán ideért az este is, mint a szemfedő, ilyenkor a legrosszabb. Ha Terka most az ágy alá nyúl, talál még az üvegben. Nem is történik itt soha, semmi.
*
Esterházy Péter vélekedése Tar Sándorról:
"Akik nem tudnak beszélni, azok helyett annak kell beszélni, aki tud."
Az író életéről és életművéről sok mindent megtudni a Tar Sándor honlapjáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése