Tolvajlámpa

Jó barátunk Oláh Pista. Székelyudvarhelyen él, de marosvásárhelyi. Évtizedeket élt le Csíkszeredában. Ó, és milyen jó költő! Pedig őt is meglegyintette az aranykorszak perverz fegyelme. Most éppen válogatott verseit állítjuk össze. Csak úgy sápadunk az irigységtől. 1983-ban remek kötettel búcsúzott az aranykorszaktól. Kopottka, szerényke, akárha Hamupipőkét látnánk. De ami benne van!


Egy verset csenjünk el talicskánkkal; legalább... Ja, és egy fotót is, amit ugyancsak a költő követett el. (bakter)

Oláh István
A FÉMEK EMLÉKEZETE

Nincs óra hogy ne emlékeznének a fémek
Én repülő voltam Én lovagi vért
Én csak szege a történelemnek
Szövőgép vagy tolvajlámpa Nehezék



Én telefondrót Egymást kiáltozzák
labirintusomban a szerelmesek
Két földrész hadai Élők holtak
Mert kedvesek Mert nem kedvesek

Ember s szőlő fölött a hűlt érc
kétezeréves kataklizma
Tízezer lábra húszezer lábra
emlékezik a spanyolcsizma

Lángra emlékszik a vaskorona
aztán a kínba forduló fejre
előtte semmi utána semmi
egyetlen pillanat történelme

Ábrándos fémei az utópiáknak
szépek könnyűek akár egy jelenés
 ám mindenik mint Prokrusztész ágya
a kevésnek sok a soknak meg kevés

Frigyre lép a közhely és a rozsda
az idő vasfoga elrepül
Rózsaszín ínyű öreges
idő ne fűtőzzék itt belül

Bronz Koravas Ez egy csillár
mondd kedvesem ki feledte égve
vándor fénye mint vándorol
házról házra Sötétségbe

Amit megvilágít Arany huszadik század
minden egyéb urániumból sóból
óvárosok lesznek porrá
s ólomvárosok lesznek a porból