2011. október 23., vasárnap

Kányádi Sándor börtönben

Kányádi Sándor a múlt század 90-es éveiben
Fotó: Székely Sándor
Nem is akárhol, hanem mindjárt Balassagyarmaton. Ott is a börtönkápolnában. Igaz, nem fogvatartottként, hanem vendégségben. Azért hívták meg, hogy a bentlakóknak beszéljen arról, ami életét mostanig kitöltötte: a költészet csodájáról.

Mert Kányádi Sándor ma már nem ír verset. Úgy gondolhatja, írt eleget, írjon még más is! (Ne félj, mert írnak, abban hiba nincsen...) Szerinte nem csak abban áll a költői erény, hogy magas életkorunk dacára is verset írunk, hanem abban is, ha idejében abbahagyjuk. Ezt a megjegyzést az idős Illyés Gyula előtt mondotta volt, amiért kapott is egy baráti, de neheztelő hátbavágást... (Merthogy a Mester akkor már 80 éves elmúlt...)

De mit csinált Kányádi a börtönben? Az eseményről részletező riportot írtak az Új Könyvpiac c. szemlében, annak is a friss számában, azt el lehet olvasni s megtudhatjuk belőle, hogy a rendhagyó irodalomórát mindvégig érdeklődéssel ülte végig a találkozóra érdemesített 50 válogatott börtönlakó. (Hogy miért féltették a többitől a költőt - vagy a költőtől a többit -, rejtély marad.)

Kányádi verset is tanított nekik: egy Horváth Imre balladát. De előtte megfenyegette a hallgatóságot: - Ha nem tanulják meg három mondásból, többet nem jövök magukhoz!

A nevezetes ballada pedig így szólt:

" Hogy szülőanyja a fekete föld
erre gondolt a liliom, s letört."

A vendég, hogy biztosra menjen, búcsúzás előtt még elismételtette a rabokkal a nevezetes kétsorost, s az eredmény nem maradt el. A balassagyarmatiak visszavárják azt az embert, aki így fogalmazta meg előttük a költő  mibenlétét:

 – Azt hiszik, hogy egy költővel találkoznak. Hát, ki kell hogy ábrándítsam a tisztelt egybegyűlteket. Ez egy olyan foglalkozás, hogy csak az illető halála után derül ki teljes bizonyossággal, az volt-e, akinek hitték őt egész életében, még akkor is, ha összegyűltek látására, hallására. Ha majd maguk közül valakinek az unokája, dédunokája érdemesnek tart valamit kézbe venni vagy meghallgatni abból, amit írtam, akkor az elmondhatja, hogy az én ősöm annak idején Balassagyarmaton az ítéletvégrehajtó intézetben egy igazi költővel találkozott. Addig higgyék, hogy az vagyok, aminek időnként magam is hiszem magam, de kételkedjenek is... 


Zárásként a Szent Dávid zenekar Valaki jár a fák hegyén c. Kányádi-vers megzenésített változatát adta elő. Azt a feldolgozást nem tudom elővarázsolni, de itt van a már bejáratott, Kaláka-féle verzió, az is nagyon szép, a HS7 előadásában.


(B.B.)

video

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése