Bármennyire zseniális bűnténymegoldó a világ egyik legnagyobb példányszámú szerzője, s bármilyen legendásan remek hírű nyomozókba (Hercule Poirot, Janet Marple) lehelt életet, egyetlen - igaz, életében bekövetkezett - történetnek sose adta meg a kulcsát, így azt ma is örök homály fedi.
Ez pedig tizenegy napos titokzatos eltűnésének a története.
Sem élőszóban, se emlékirataiban nem adta magyarázatát indítékainak. A világnak meg kellett elégednie azzal a hivatalos tényálással, hogy az írónő elveszítette az emlékezőtehetségét és ilyen állapotában hajtotta végre azt az ámokfutást, ami az egész szigetország közvéleményét felkavarta, ébren tartotta. Az 1926 telén bekövetkezett eseményről részletesen beszámoltak a korabeli lapok, rengeteg feltételezés és spekuláció látott napvilágot, s úgy tűnik, a kíváncsiság máig nem lankad: még napjainkban is akadt egy Jared Cade nevezetű szerző, aki Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap című munkájában (magyarul 2010-ben jelentették meg) még mindig képes volt új elemeket szőni történetbe. A könyv fordítója, Sipos Katalin szerint "Agatha Christie nem számított arra a nagy felhajtásra, ami kerekedett az ügyből... Ő az a típus volt, aki nem szerette a nyilvánosságot. Ötven évet élt még, amely alatt semmi módon nem kereste a médiával való kapcsolatot, interjút is ritkán adott. Épp ezért nem illik a képbe az a magyarázat, amely szerint így akart volna palávert csapni, hogy könyveinek példányszáma megugorjék."
A történet annyira érdekes és izgalmas, mintha csak egy Agatha Christie regényből szakítottak volna ki néhány lapot. A történetet magát Osvát Erzsébet: Agatha Christie, a krimi királynője (Hunga-Print, 1994) c. könyve alapján ismertetjük.
