Vidéki pikantériák (4) Ha nyílik a szégyenvirág

A cickafarkfüvet egyes helyeken szégyenvirágként emlegeti
a népetimológia. A fehér ernyővirág közepén található
néhány fekete pontról mondják: manapság
ennyi csak a lányok szégyene...

Csíkszentdomokoson a nők havi vérzését hívják "szégyenvirágnak" - tudjuk meg dr. Balázs Lajos eddig ismertetett monográfiájából (Amikor az ember nincs es ezen a világon. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009), s tulajdonképpen a falusi nemi élet egyik komoly kérdése, amely körül sok minden megfordul: nevelési szigor, titkolózások, elrontott életek...

Az első paradoxon: mindenki fontosnak tartja, a szülők jó része mégis titkolózik. Ha egy gyermek észreveszi az anyján a nyomokat, jön a válasz: "Elkörcölte a combját s kész..."

De a leánykák azért mégis mindig többet tudnak állapotukról, mint az anyák hiszik. Hogy honnan? Egy 77 éves asszony úgy véli:

"„A másiktól. Úgy kiképezik, tanár úr, egyik a mást, mikor esszekerülnek. S az iskolába es, ugye amikor má kezdik nekik mutatni a múzeomokba üvegburákba a fogamzásokot s a mindenfélit, hogy a gyermekek avval jöttek haza, hogy mit mutattak meg nekik az iskolába. Hát mü má beszéltük es a férjemmel egymás között, hogy mü héjába titkolózunk, s hogy titkoljuk s szégyenkezünk előttök s minden, met az iskolába úgy kinyiccsák a szemeiket a gyermekeknek, hogy minnyá a tojás többet tud, mint a tyúk. De ők egymást es úgy felvilágosiccsák, a lejánkák es mindenre, hogy... Itt elől a bode-gánál látom, hogy hogy esszé vannak a legények a leánkákval vegyülve, ott esszé vannak ölelkezve, egyik így csókolózik, a másik úgy csókolózik, egymás előtt nem szégyellik magokat. Hát, szóval, ők annyira má saját magok ki vannak bontakozva, hogy nem kell őköt a szülők világosítsák. Semmire."

Vidéki pikantériák (2): Míg ezt csinálják, csendben vannak

Viagra korszak * Kucsera Jenő fotója

Balázs Lajos említett könyvében (Amikor az ember nincs es ezen a világon) részletesen foglalkozik a csíkszentdomokosi gyermekek ismerkedésével a nemiséggel, amely a fellazuló falusi  visszafogottság közepette furcsa, torz következményekhez is vezet. Két ilyen esetet idézünk a könyvből, hatvan éven felüli asszonyok elmondása alapján:

Az egyik unokatestvéremnek az unokái kicsikék vótak. Ilyen 2-3 évesek.


Elmentek a kertbe s oda leterítettek valami plédet, s ott az árnyékba heverésztek, s a nagymamájának a kicsi gyermek kérkedte el, hogy „olyant keféltünk a kertbe". Senki se tanyította. A mámája azt mondja, hogy „mit csináltatok?" „Keféltünk", azt mondja a kölyök. „Mit, szőnyeget-e?" - kérdezi a mámája. Azt mondja a gyermek „Nem! Annamária lefeküdt a plédre, s lehúzta a bugyiját", s így kezdte a gyermek magyarázni, hogy hogy keféltek. S akkoracskák vótak ne. Arra valók ugye nem vótak, de má benne vót-e? Benne. Ennek van úgy 8-10 éve....

*

„Itt van egy szomszéd. Fiatalok. Mondja a gyermeknek, eredj, K-át izéld meg. Úgy, csúful mondja ki. Ott azok borulnak egymásra, a két gyermek. S jaj, mondom az apjának, te L, te I. Hát e szégyen! Megszégyenítnek ezek a gyermekek. »A nem, aszongya, most így van.« S mondják csúnyán, amit csinálnak. Jaj, hogy es mondjam..., baszkolódnak, azt mondják. S mondja a gyermek K-nak, s az úgy, abba a helybe, fogja meg a leánykát, s csavarja le a fődre. A gyermek még óvodába jár.


Ebbe a korba ilyent beszélni! Hát! S a szülő biztassa erre. A gyermek csinálja, s ők kacagják. Lenyomta a leánykát szabályszerűen, s én mondtam, te L,, mit csinálsz? S azt válaszolta, »baszkolózunk«. Jaj, jaj, Istenem! Tudta a nevit es, amit csinálnak, s megmondja. Rendesen a kicsi fütyüje így áll (mutatja a mutató ujjával felfele), s akkor az anyja veszi s csapdossa meg.


De nem szólhatunk semmit, öregekül. De legalább ne csinálnák csórén, de úgy csinálják. Benn a házba! S meg van engedve nekik.


Mondom az anyjának, te A., az istenért, ne szégyenítsétek magatokot. S azt mondja, »ha élmények hazulról es, ezt csinálják, s amíg ezt csinálják, csendbe vannak«"