A következő címkéjű bejegyzések mutatása: folklór. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: folklór. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. március 26., szombat

Mi fán terem a Parasztbiblia?

Fotós barátom igazi kuriózumot mutatott felvételeiből: egy székelyföldi férfit, óriás bajusszal. Akkora volt a férfidísze, hogy bizony, bajuszversenyeken is díjazták s csodálták trófeáját. Hanem - állította a barátom - nem csak abban jeleskedik ám az illető, hogy van mit megpödörnie, hanem ismeri a növények, a madarak nevét, valódi természettudós, bár csak egyszerű falusi ember, ráadásul még a Parasztbibliát is tudja...

Ennel a szónál aztán le is ragadtam, mert bevallom, életemben mostanig nem hallottam a létezéséről. Azt se tudtam, mi fán terem. Hogyan? Egy szentírás, küldön a parasztság részére? Micsoda dolog ez, hogy eddigi életemben mindez rejtve maradt előttem?

Addig-addig érdeklődtem, kíváncsiskodtam, hogy rendre a nyomára bukkantam, s annyira lenyűgözött, hogy most kedves olvasmányommá vált. Mindjárt le is szögezem, hogy a Biblia és a Parasztbiblia nem azonos egymással. Igaz, az utóbbi is a Nagy Könyvből táplálkozik, abból indul ki, de inkább mítoszok, mondák, történetek, mesék, példázatok stb. gyűjteménye, amit a különböző népek folklórjából - különös tekintettel a Kárpát-medencére és a magyar nyelvterületre - gyűjtöttek össze. Azóta több kiadást ért meg, ráadásul Franciaországban is nagy ámulattal fölfedezték és gyorsan le is fordították franciára.

Alább dokumentumfilm tárja elénk a Parasztbiblia történetét, mibenlétét a két legilletékesebb: Lammel Annamária és Nagy Ilona, a szerző-szerkesztők elmondásában: 

Dokumentumfilm a Parasztbibliáról (1)

Dokumentumfilm a Parasztbibliáról (2)

Dokumentumfilm a Parasztbibliáról (3)


Az Aranytalicska egyik különoldalán (Parasztbiblia) bő válogatást találnak a gyűjteményből, amelyet időről időre bővítünk. (Bakter Bálint)

2011. február 16., szerda

Garibaldi-nóták

Egy nép akkor fogad igazán a szivébe valakit, ha nótájába fűzi. Hogy a magyar népnek mi volt Garibaldi, legszebben mutatják e nóták, melyek: így összegyűjtve itt jelennek meg először. (Forrás: különlenyomat az Erdélyi Lapokból, 1910 * A felsősófalvi tűzkárosultak javára kiadja az Erdélyi Irodalmi Társaság)


Garibaldi csárdás kis kalapja,
nemzetiszín pántlika van rajta,
nemzetiszín pántlika van rajta,
Kossuth Lajos neve ragyog rajta.

*

Letörött a bécsi torony gombja,
Ihatnék a Garibaldi lova.
Magyar kis lány, meríts neki vizet,
Garibaldi a csatába siet.

*

Ezernyolcszázhatvankettedikbe
Fölment Garibaldi egy nagy hegyre,
Onnan nézte szép magyarországot.
Hogy harcolnak a magyar huszárok.

*

Kerek ez a zsemle,
Nem fér a zsebembe,
Ketté kéne vágni,
Éljen Garibáldi!
Éljen Garibáldi!

Garibaldi és vörös sipkásai
*

Szennyes az én ingem,
Szennyes a gatyám is.
Majd hoz Kossuth tisztát,
Türr Pista meg puskát.
Éljen Garibáldi !

*
Kossuth, Klapka meg Türr
Mind be fognak törni
Sereg is jön velük
Húsz-harmincezernyi.
Éljen Garibáldi!

Petit journal: Garibaldi a magentai ütközetben
*

De sok itt a holló,
De kevés a kard s ló.
Majd elhozzák, csak mi
Legyünk készek halni.
Éljen Garibáldi!

*

Ezernyolcszázhatvanba
Garibáldi Nápolyba,
Onnan jön Velencébe,
Magyarnak segítségre.

*

Nagy a sasnak a körme,
Majd levágunk belőle,
A tollát is kitépjük,
A kalpagunkra tűzzük.

*
Elmentem a debreceni vásárra,
Lovat vettem Garibáldi számára,
Nemzetiszín pántlika a kantárja,
Én leszek a Garibáldi huszárja.

Az 1910-es kiadvány címlapja