A következő címkéjű bejegyzések mutatása: horror. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: horror. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. március 12., szombat

Van úgy, hogy ketten vagyunk...

Szeret ön borzongani? Nem kell messzire mennie: horgonyozzon le nálunk, az Aranytalicskánál, ahol feltálaljuk az irodalom által bemutatott eddigi legismertebb és legklasszikusabb lelki anomáliát, amikor egy tudós felfedezi, hogyan változtathatja meg szándékosan saját énjét kettős személyiséggé. Borzalmas találmányának végül is áldozata lesz, de előtte még jónéhány ártatlan ember élete is rámegy erre az eltévelyedésre.


Alább a történet - amelyből remek könyv és számos izgalmas filmváltozat készült - lélektani vonatkozású problémáit ismertetjük a Netambulancia c. honlap alapján, külön oldalunkon pedig (A horror klasszikus mestere) közöljük a kisregény teljes szövegét, a hajdani Rakéta regényújság alapján. Aki viszont kíváncsi a mű klasszikus filmfeldolgozására (nyolcvan valahány perc)  is, az itt megtekintheti a jútubon(Bakter Bálint)



Minden emberben több egyéniség rejtőzik és sokszor csak a „véletlenen", vagy a „körülményeken múlik", hogy melyik jön ki belőle. Ebből az alaptézisből indul ki minden idők egyik legsikeresebb „horror-története", a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete. Robert Louis Stevenson skót író, A kincses sziget szerzője 1887-ben publikálta először a kettős személyiségű, önmagán kísérletező orvosról szóló kisregényét. Az egyik a barátságos, mindenki által becsült orvos, a másik a laboratóriumában általa készített ital hatására megszületű torz testű és lelkű gyilkos. Egy ideig még könnyen megy az átváltozás, de a Gonosz mind jobban eluralkodik dr. Jekyll-en, mígnem végleg elveszti uralmát Mr. Hyde és önmaga felett is.

A rémsztorikra vevő színház és mozi nagyon hamar lecsapott Stevenson művére. Már 1908-ban elkészítették első filmváltozatát, később pedig olyan nagyszerű színészek bújtak a figura és rémséges másának bőrébe, mint Frederic March, Spencer Tracy, Jean-Louis Barrault, Jack Palance, Anthony Perkins, David Hemmings és Michael Caine. Érdekes módon a rendezők e szerepre szívesen választottak olyanokat is, akiket előzőleg nem skatulyáztak be „elmebeteg" vagy „gonosz" szerepekbe, mint Palance-ot, vagy főleg Perkinst, aki előzőleg már Hitchcock Psychójában is kettős személyiségű figurát játszott, hiszen „saját anyjaként" gyilkolt. Anthony Burgess és Stanley Kubrick Mechanikus narancsa viszont egyfajta fordított Jekyll-Hyde kísérlet: a „Ludovico"-módszerrel éppen a gonoszt írtják ki időlegesen a főhősből és teszik minden erőszak ellen védekezni képtelen ronccsá. Készült a témában még egy szenzációs paródia is, Jerry Lewisszal a főszerepben: a dr. Jerry and Mr. Love főhőse, egy csúnya, gátlásos, kétbalkezes tudós, aki képes magát szívtipró bájgúnár énekes sztárrá változtatni - természetesen addig, amíg a csodaszer hat...