 |
| Felállás a táncmulatságon. Imets László rajza |
A tánc Csíkszentdomokoson is a társasélet kellős közepét jelentette a fiataloknak, s jelenti részben ma is, erősen átalakult formában - derül ki dr. Balázs Lajos néprajzi monográfiájából Csíkszentdomokos nemiségéről (Amikor az ember nincs es ezen a világon, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009). A külön fejezetben tárgyalt táncos szokások egyik ismert eleme, hogy az anyák nagy előszeretettel vannak jelen a táncmulatságokon, s erősen inspektálják csemetéiket, miközben azok a terem közepén forgolódnak vagy éppen petrezselymet árulnak (mert hát ilyen is van...).
"Az anyák nem azlrt mennek bálba - magyarázza egy 69 éves domokosi asszony -, hogy a leánya jól viselkedjen, hanem azért, hogy lássa, lám, milyen legénnyel táncol, hogy ki akar szeretője lenni. Hogy véleményt mondhassanak. Mert ismerték a családokat, s hanem, hogy tudjanak érdeklődni... Vót úgy, hogy vecsernyéről jöttek bé s akkor mentek bé a terembe, s álltak fel a padokra, hogy lássanak: lám, a leányomat ki táncoltassa, lám a fiam kit táncoltat..."
Hogyan is volt a táncmulatság rendje? Ugyanez az asszony az eligazítónk:
"Az anyák körbe a padokra álltak fel... A leányok úgy megálltunk körbe, mikor lehúzták. Ki-ki a maga társaságával. S a legények a kör közepibe, a terem közepibe vagy a színpad előtt, a zenészek előtt... Akkor a terem közepibe táncoltunk.
A legények bentről néztek ki a leányok körébe, hogy kivel akar táncolni. (Olyan volt, mint egy kiállítás.)A zenészek ahogy megszólaltak, a legények má vigyázkodtak, s úgy mentek neki, akit kinéytek, hogy fel akarja kérni, s kérte fel...
Jött a legény, szabad lesz? s meghajolt. Olyan es vót, aki csak odanézett s az ujjával intett maga felé. De általában, ha nem volt olyan nagyképű valaki, az odament."
Egy másik asszony arra emlékezett, hogy a lányok nem szerették az anyai szimatolgatász. "Voltak ilyen-olyan megjegyzések: Jönnek a vénbanyák! Olyan es vót, hogy a tánc előtt a legények a színpad előtt kezdték énekelni, hogy "A vénasszonyok mind kiültek a padra..." S akkor álltak fel s mentek el. Aztán viccelődtek, hogy Ez nem tánc, met nincsen néző."
Hanem a lányoknak egyáltalán nem volt irigylésre méltó sorsuk: a táncban nagyon kellett figyelniük, mert ha egy legény hívta őket s ők eltátották a szájukat, egy-kettő elhúzatták nekik a fuszulykást, s attól aztán isten ments! Ugyanígy akkor is, ha a lány visszautasította a felkérőt.
De mi az a fuszulykás?
"A legény a leányt kiszemelte s ment: Szabad lesz? S aszongya a leány: Nem! Miért? Azért! Na nem baj, mondta a legény. Várt, várt egy kicsit, egy nótát lehúztak, s akkor azt mondta a cigánynak, hogy húzzon nekem egy fuszulykást. S akkor a cigány kezdte, hogy Te-te-te-te-te-te-te / Te-te-te-te-te-te-te. S akkor a legény megfogta a leányt, s elvitte az ajtóhoz, jól megrugta, hogy az udvaron elbukázott. Aztán úgy elment az a leján, hogy avval, azon az este nem táncolt többet senki" - mesélte egy 75 éves asszony.
Kemény felsőbbrendűség volt ez a férfinem részéről, de nem volt mit tenni ellene, az édesanyák egyenesen arra tanították a lányaikat, hogy a legényekkel nem szabad ellenkezni. A fiúk aztán vissza is éltek ezzel: "A fuszulykással fenyegetőztek es: »Vigyájz, met fuszulykást huzatok neked!« Ha kell, ha nem, a cigány se húzott egykönyen, me félt a leánynak a szüleitől" - mesélték a domokosi asszonyok.
