Petőfi napjai a magyar irodalomban / 24.

(Endrődi Sándor nyomán)

1847

November 18. Pesti Divatlap. II. 47. sz. 1503. lapon : „Petőfi egy nagyobb költeményen dolgozik, valamint Arany János is, mindkettő népies modorban."

November 18. Jelenkor. 92. sz. 549. lapon:
„Fiatal íróink szörnyű munkásságban vannak; majd mindenik valami ujat és nagyszerűt irand. Petőfi nagy népkölteményen dolgozik; — Arany János „Toldi buját" adja ki versekben, — Vahot Imre pedig „Országgyűlési almanach"-jának folytatása végett időz Pozsonyban, a követek és főrendi szónokok jellemzésére szükséges adatokat gyűjtögetvén. Ez érdekes politikai, hisztóriai és szépirodalmi munka legjelesebb iróink közremunkálásával uj év után rövid időn olvasható leend. Jókay beszélygyüjteménye is elhagyta már a sajtót, mellyből igen sok élvet meríthet a szépirodalom kedvelője."

November 19. Budapesti Híradó 344  lapján :
„Petőfit valamint Kolozsvárott, ugy Pesten is, barátai fáklyászenével tisztelték meg. Mondja aztán még valaki, hogy a magyar költőnek nincs fényes élete."

November 20. Hazánk. II. 138. sz. 549. lapon Petőfiné' naplója olvasásakor I—II. cz. vers Hegedűstől.
November 21. Életképek. II. 21. sz. 655. 1. Lennék én folyóvíz ....
November 25. Hazánk. II. 140. sz. 553. 1. Úti levelek Kerényi Frigyeshez. XVIII. levél.
November 27. Hazánk. II. 141. sz. 567. 1   A' gólya.
November 28. Életképek. II. 22. sz. 693. 1. Mutatvány „A' táblabiró" czimű víg höskölteményből. Előljáróbeszéd — és 1-ső §.
November 28. Életképek. II. 22. sz. 701. lapon:
„Petőfi beteg volt, de már jobban van." A 703. lapon pedig: „Lapunk iránya, hangulata, munkatársai maradnak az eddigiek. Ez utóbbiak közé számitandjuk még a jövő évben Petőfinét, Arany Jánost, Tompát és Czakót. . . Jövő félévben kiadandó arczképeink (a rendes divatképeken kívül) leendnek: Petőfiné és Egressy Gábor."

November 30. Hazánk. II. 142. sz. 567. 1. Uti levelek Kerényi Frigyeshez. XIX. XX. levél.
Deczember 5. Életképek. II. 23. sz. 723. 1. Kérdezd: szeretlek-e ? (Május 1847.) A 725. lapon pedig: Ábránd. Petőfinétől.

Deczember 9. Pesti Divatlap. II. 50. sz. 1595. lapon: „(Múlt hó elején) az volt hirdetve lapunkban, hogy Petőfit Pesten fáklyás-zenével tisztelték meg, — s Alboni a Linda operában lépett fel. — És ez egyik sem történt meg, noha mindkettőnek meg lehetett és kellett volna történnie."

Deczember 16. Hazánk II. 149. sz. 593. 1. Fölösleges aggodalom.
Deczember 19. Életképek. II. 25. sz. 784. lapon „Erdélyi hangok Petőfihez" czimmel Mentovich Ferencztől a köv. költemény jelent meg:

Alig pihenél meg, már is visszatértél . . . 
Itt hagytál bennünket, kedves, kedves vendég, 
Mik lehettek — mondjad — mik a csattogó sast: 
Fencsapongó lelked, tőlünk elrettenték.

Tán a gyáva gőgnek és hiuskodásnak 
Ál ragyogását nem nézheted szemeddel; 
Vagy a szegénységnek, kunyhók nyomorának 
Szenvedéstől égő könye kergetett el ? ...

Mind ez meglehet, mert csak egy van minálunk, 
Mit te megszerethetsz: a dicső természet; 
Ez is leöltötte ünneplő ruháját, 
Ez is most magára gyászoló mezet vett.

Mért nem jöttél hozzánk, a midőn tavasz van, 
A midőn ormán a felnyúló tetőknek 
Hajnalsugarásól áldozattűz lángol, 
S szent oltárokként a bérczek füstölögnek.

Ott fent, hallgatván a legszebb orgonának, 
A mennydörgéseknek nagyszerű zenéjét, 
Hogy alant a völgyben olly kicsiny a lélek, 
S olly nagy a szegénység — talán elfelednéd.

Mért nem jöttél hozzánk, a midőn tavasz van, 
Midőn még a szirt is bokrétát, virágot 
Tűz fel sisakjára . . . hogy mégis legalább 
Szépnek láttad volna e szegény országot.

S ezt a bérczeken túl elbeszélted volna.  — 
Lám, a te lantodnak varázserejére 
Feledvén az erdős bérczet, hol születtünk, 
Elvágyunk a távol puszták közepére.

Lelkünkben a róna gémes kútját látjuk: 
Most a pusztult csárda romja áll elöltünk; 
Majd a délibábnak szép játéka; majd a 
Vándordarvak serge vonul el fölöttünk.

S már én úgy tartom, hogy ha te befoglalnád 
Helyeink szépségét lantod énekébe, 
S csábító szavaddal majdan elbeszélnéd . . . 
Hozzánk is elvágynék a pusztáknak népe.

S ekkép meggyujtván a vágyat sziveinkben, 
Végre megérthetnők talán nem sokára: 
Hogy a rég óhajtott egyeség napjának 
Felsüssön egünkön szép hajnalsugára.

Avagy mit beszélek! . .    Oh te szépnek láttad 
Fenn az erdős bérczet és alant a völgyet; 
Hisz' a boldogságnak karján jöttél eddig, 
Egy angyal követvén útaidban — hölgyed.

A boldog szerelem rózsaszín üvegén 
Néztél te keresztül köztünk vándorolván ; 
Ugy-e: rózsát láttál bokrainknak ágin, 
És mosolygó hajnalt hegyeinknek ormán?

Ugy-e: nem hallottál panaszos beszédet, 
Nem hallád, mint sir, mint üvölt az őszi szél. 
Mert egész lelkeddel égi angyalodnak 
Szellemdús beszédén, ajkain függöttél. —

Mondd el hát, mit láttál; mondd, hogy a hol olly szép 
S dicső a természet: az istennek háza, 
Nem leend a szellem mindörökre fogva, 
Jön idő még, mellyben lánczait lerázza.

Oh regéld, regéld el megható szavaddal 
S felséges dal lesz az elmondott regéből, 
Mellynek zengzetére a volt egyeségnek 
Romba dőlt egyháza — meglásd — újra épül.

Hogyha régen, régen a dalnok szavára 
Egy város kelt ki a mély tenger árjából: 
Egyetlen épület miért ne épülhetne 
Fől a te dalodra, melly ragad s varázsol

Deczember 19. Életképek. II. 25. sz. 800. 1. Czakó temetésén. Ez a vers czím nélkül a Mi hir Budán ? cz. rovatnak Czakó temetéséről szóló leírásába van beleszőve, ezzel a megjegyzéssel: „Petőfi irt egy gyászdalt a megholt szánatos sorsára, és e dal ugy rá illik."

Deczember 19. Életképek. II. 25. sz. 800 lapon:
„— Petőfinének lapunkban bemutatott ábrándját az Ungar is közli múlt csütörtöki és pénteki számaiban, igen ügyesen fordítva németre D.-tól." A 802. lapon pedig a Mondanivalónk közt: „Mindazon versek, melyek ez ideig Petőfinéhez írattak, nem ütik meg a kivánt mértéket."

Deczember 21. Honderű. II. 25. sz. 498—99. lapon az Ökörszem ez. rovatban :
„A táj — mond a geniális P. Koltóról irt levelében a Hazánk 137. sz. — olyan kép, mintha az én képzeletem után alkotta volna a természet. (Bezzeg sajt! a természet egy másoló kontár, P. az eredeti!")
„Egy kis kalandunk is volt az útban ... Nagy-Bányán tul Misztófalában (így!) eltört egy kerekünk. (Ejnye na mi érdekes egy kaland!) Feleségem csak mosolyogta a bajt, de én dühösen dühödtem, s félrementem, hogy" stb.
„Egyedül vagyunk, azért ölelkezünk... az a komisz tempó nincs meg bennünk, hogy mások előtt nyaljuk faljuk egymást, mint rendesen szokták a fiatal házasok. Jaj be rut, jaj be czudar, piaczra vinni a boldogságot!" Ugyan ugy-e? P. úr tán nem viszi piaczra boldogságát ? Oh nem. Ő csak hírlapok által doboltatja ki azt a két magyar hazában. P. úrban tehát nincs meg az a komisz tempó! Auch gut.
„Annyi bizonyos, hogy Koltóról eljöttem, vagyis tulajdonképpen eljöttünk, hála Istennek, de jól megértsük egymást : nem azért hála Istennek, hogy Koltóról eljöttünk, hanem azért, hogy eljöttünk, tünk; röviden szólva, hogy már nem magam utazom, hanem másodmagammal, t. i. az én kedves kis feleségecskémmel." Mi naiv, minő piquant enyelgés ! mi nemes stil!
„Engedj meg barátom, most nem irok többet .... feleségem fölkelt helyéről s hozzám közeledik. Kétség kivül fontos végzendői lesznek velem, tehát nem irhatok. Isten veled !" (minő gyöngéd allusiók!)
„Két napot töltöttem Kolozsvárt, de fölér félesztendővel olyan gyönyörű két nap volt." (mi érdekes leírása Kolozsvárnak ! ganz Alexandre Dumas!)
„Nem irja ki — mond ő ugyanazon levélben — barátjának (a fiatal g. Teleki Sándornak) nevét, minthogy az nagy úr (!) ő pedig — mond a geniális levelező — „nem Horváth Lázi, hála a mennyei atyának." — Detto mit Obers — mond a kis ökörszem.
„Ha ásítani találsz — mond más levelében P. úr, Hazánk leggeniálisabb levelezője (lásd Hazánk 141. sz.) ne ásits valami túlságos nagyszerűt, mert le talál esni az állkapczád, és ez igen kellemetlen dolog. Tapasztalásból tudom, azon korból, mikor még az úgynevezett classikai becsű magyar műveket is olvastam, melyektől isten ójjon minden jó lelket."
Kell-é ehhez commentár ?
„A versírás is végre oly el nem hagyható szokássá válik, mint a lólopás vagy fejvakarás vagy a részegeskedés. Sokszor mondtam magamnak, ugyan mit firkálsz, te szamár, hát nem jobb volna, ha addig a feleségedet ölelnéd ? föl is tettem magamban, hogy csak azt a gondolatot rántom le" stb, et sic porro in intinitum cum gratia.
„Valaha — mond alább a néhai embergyülölő — roppant világ és embergyülölő volt ő, annyira, hogy a föld egy óriási szemétdombnak tetszett előtte, melyen az emberek mint undorító féregmilliárdok nyüzsögnek, s hogy e nyavalyából kigyógyult, nagy részben Dumas' druszájának köszönheti stb. Hát Milton, Goethe, Chateaubriand, Lamartine? miért nem ismerkedik meg ezekkel ? Tán előbb kigyógyitották volna önt  nagyszerű  világfájdalmaiból.   Szegény classikusok! Megjött számotokra Attila Isten' ostora! „Adieu Dumas druszája! Adieu genie!"

Deczember 21. Hazánk. II. 151. sz. 602. lapon Tóbiásy „Tölpel Kleofás" cz. rajzában a köv. részletet olvassuk: „Egy czikket írtam az Életképek és Divatlapról feltétlenül rosszalva irányaikat, Frankenburgtól a humort, Petőfitől a genialitást, Jókaytól a képzelet-gazdagságot tagadva meg, ennek költészetét betegesnek, nyavalgónak, üres puffadozónak, nagyszavu erőlködésnek, Petőfi eredeti gondolatait, sok oldalú musáját trágárságnak, régi gondolatok ügyes átdolgozásának keresztelve stb. stb. Tárt karokkal fogadtatám (t. i. a Szépirod. Szemle szerkesztőségében). Azóta mint a három divatlap bírálója a Szépirodalmi Szemle állandó munkatársa vagyok."

Deczember 23. Jelenkor. 102. sz. 610. lapon:
„Petőfi verseit újra nyomják 1500 példányban. Kiadó ur alkalmasint nem rösteli a dolgot."
Deczember 25. Hazánk. II. 153. sz. 609. 1. Utazás az alföldön.
Deczember 26. Életképek. II. 26. sz. 819. 1. Homér és Ossián.

Tudod midőn először ültünk...

(Folytatjuk)

"Régi jó" börtönvilág - 1905

Az ember ösztönösen nem szeretne rács mögé kerülni, de azért furdalja az oldalát a kíváncsiság: milyen lehet odabenn, a sitten? Nem olcsó érdeklődés ez tőle: ösztönösen érzi, hogy börtönbe kerülni sokszor csak egy pillanaton múlik, azon, hogy rosszkor vagyunk rossz helyen. Nem árt tehát, ha előzetes ismereteket szerzünk...

1905-ben kiadott könyvet találtam a Magyar Elektronikus Könyvtár állományában. Nemrég került fel, és valószínűleg, a belbiztonság kötelékében dolgozók könyvespolcán díszelgett hosszú időn át. A címe:

A
MAGYAR BÖRTÖNÜGY ÉS AZ ORSZÁGOS LETARTÓZTATÁSI INTÉZETEK
KÖZZÉTESZI A MAGYAR KIR. IGAZSÁGÜGYMINISTERIUM

SZERKESZTETTE
DE MEGYERY ISTVÁN
KIR. FŐÜGYÉSZI HELYETTES

BUDAPEST
1905

De lássuk a tartalomjegyzéket is:

Eligazító tábla a márianostrai fegyintézethez - ma

A Börtönügy múltja 1772—1867-ig.
Az 1867— 1880-ig terjedő időszak.
A Magyar Büntetőtörvénykönyv Büntetési Rendszere és a szabadságvesztés-büntetések.
A Börtönügy Állása 1880—1905-ig.
Az Országos letartóztatási intézetek:

* Az illavai kir. országos fegyintézet
* A váczi kir. országos fegyintézet
* A soproni kir. országos fegyintézet
* A nagyenyedi kir. országos fegyintézet
* A lipótvári kir. országos fegyintézet
* A szamosujvári kir. országos fegyintézet
* A márianostrai fegyintézet
* A budapesti kir. országos gyüjtőfogház
* A szegedi kir. kerületi börtön
* A munkácsi volt kir. orsz. fegyintézet
* Közvetítő intézetek és a vonatkozó szabályok
* A kis-hartai kir. közvetitő intézet
* A váczi kir. közvetítő intézet
* A lipótvári közvetítő intézet
* Államfogházak és a vonatkozó szabályok
* A szegedi kir. államfogház
* A váczi kir. államfogház
Statisztika
Tervrajzok

Van itt tehát minden az érdeklődő léleknek, éppen csak a nyakatekert jogász stílus az, ami nehézkwessé teszi az olvasást. Így aztán sok mindent fürgén átlapoztam, s csak ott horgonyoztam le, ahol megtudhattam, milyen szabályok szerint táplálták annak idején a börtönökben sínylődőket. A szemléletes példát a szegedi "m. kir. ker." és az "orsz. fegyintézetekben" dívó előírásokban találtam meg.

Étlap a szegedi m. kir. ker. börtönben és az orsz. fegyintézetekben letartóztatott egészséges rabok, illetőleg fegyenczek részére.

Általános határozatok.

Minden egészséges rab, illetőleg fegyencz részére kiadandó :
1. Naponkint egy szikkadt, legalább két, legtöbb öt napos 840 gramm súlyú barna kenyér,* minden étkezéshez külön —
vagyis három adagban.
2. Egy adag 52 ctliter mennyiségű köménymagos vagy alább felsorolt valamely más rántás leves naponkint egyszer este vagy reggel; s ezenkívül, minthogy hetenkint négyszer (vagyis midőn húsnapok nincsenek) reggeli és esteli étkezés is van, a belátáshoz képest vagy reggel, vagy este tej, szalonna, túró vagy hajában főtt burgonya adandó oly megszorítással,
hogy a szalonna húsnapokon s egyáltalában hetenkint kétszernél többször nem adható.
Húsnap hetenkint háromszor van s ezen napokon kétszer van étkezés és pedig reggel és délben vagy délben és este.

Délben.
3. Egy adag 52 ctliter marhahúsleves vagy  helyette gulyáshús — hetenkint háromszor.
Egy adag 52 ctliter rántásleves az alább felsorolt rántáslevesekből — hetenkint négyszer.
4. Főtt marhahús, csont és inak nélkül 87.5 gramm súlyú adagokban,  a húsleves-napokon  vagy  ugyanily  súlyban a gulyáshúshoz — hetenkint háromszor.
5. Főzelék 52 ctliter adagokban, és pedig:
a)  Savanyú káposzta vagy az évadhoz képest zöld főzelék (savanyú káposzta paradicsommal, édes káposzta, kelkáposzta burgonyával vagy anélkül, tök, tök paradicsommal, karaláb, forrázott saláta) — hetenkint egyszer.
b) Gulyáshús — hetenkint egyszer, de ha a helyi viszonyoknál fogva gulyáshús egyatalán nem szolgáltattatnék ki, az azt
helyettesítő főtt hús mellé az étlap keretében valamely főzelék s ritkább esetben valamely kásaféle étel adandó. Minthogy a gulyáshús burgonyával készíttetik és az előírt főzelékadagok mennyiségének kétszereset, vagyis 100 (száz)
ctlitert tesz ki, gulyáshús-napokon délben, ezen ételnemen kívül, külön leves vagy főzelék egyáltalában nem készíttetik.
A  mennyiben a helyi viszonyok lehetségessé teszik, gulyásnapon a gulyáshúshoz előírt marhahús, ugyancsak csont és inak nélküli 220 gramm juhhússal is helyettesíthető.
c) Burgonya édesen vagy savanyúan vagy paprikás burgonya vagy az évadhoz képest burgonya paradicsommal — hetenkint egyszer.
d) Hüvelyes főzelék (mely a nyári évadban egyszeregyszer zöld babbal is helyettesíthető) — hetenkint kétszer.
e) Tarhonya, száraz-tészta,  hagymás-tészta, burgonyás, szilvaízes, túrós, darázs-tészta, gombócz és puliszka felváltva
a viszonyok és belátáshoz képest — hetenkint kétszer.
6.  Ha közönséges eczet helyett boreczet vagy eczetessentia használtatik, a jelen étlapban kitett illetménynek csak fele számítható fel.
*  Ezen barna kenyér  65 %-ban III. számú rozsliszt — és  35 %-ban 7 -es számú búzalisztből állíttatik elő.

Étlap a szegedi m. kir. ker. börtönben és az orsz. fegyintézetekben letartóztatott beteg rabok, illetve fegyenczek részére.

Altalános határozatok.

1. A beteg rabok, illetve fegyenczek esti vagy reggeli rántáslevese helyett az egészségesek étlapjában VIII. alatt felsorolt mellékételek még az ápolószemélyzetnek sem adhatók.*
2. A betegek étlapjában VTI. alatt felsorolt kedvezmények csak orvosi rendelvény mellett adhatók, és pedig az A), B), C) alattiak az ott megnevezett étmértékűeknek a gyógyulás siettetése és biztosítása czéljából; a harmadadagosoknál mindazonáltal azon megszorítással, hogy azon napokon, midőn a betegek délben főzelék helyett az egészségesek tésztájában részesíttetnek, a harmadadagosok részére külön tészta nem rendelhető; továbbá hogy azon harmadadagosok részére, a kik a déli főzeléken kívül külön rendelvényü tésztában is részesíttetnek: a külön rendelvények között felvett gyümölcs nem adható; a D) alattiak inkább csak járvány vagy ragályos betegségek idején; végre az E) alattiak ugyanily alkalomkor, azonban nem beteg raboknak, illetve fegyenczeknek is rendelhetők.
3. Egészséges rabok, illetve fegyenczek, a betegápolók kivételével, a beteg rabok, illetve fegyenczek részére előírt ételekben, beteg rabok, illetve fegyenczek pedig az ápolókat sem véve ki, az egészségesek részére sütött kenyérben nem részesíthetők.*
4. Azon betegek, kiknek az étlap szerint főzelék vagy tészta rendes illetményképen jár, az egészségesek részére ugyanazon napon készített főzelék vagy tésztában részesítendők, azon napokon pedig, midőn az egészségesek részére oly főzelékek (bab, borsó stb.) vagy más étkek (p. o. gulyáshus) készíttetnek, melyek betegek számára egészségi szempontból nem ajánlhatók, a betegek köleskása, rizs, dara vagy burgonyakásában részesítendők.
*  A betegek részére kiszolgáltatandó kenyér  4 -es számú búzalisztből állíttatik elő.

Rabnő, gyermekével a toloncházban

A fogházi élelmezés  további javítása  az igazságügyminisztérium által tervbe vétetett. Ide vonatkozólag közöljük a pestvidéki kir. törvényszéki fogházorvosnak kísérleteken alapuló értékes tanulmányából a következő adatokat:

'Az életműködések nem egyebek, mint a testben végbemenő, anyagcserével összekötött élenyülési folyamatok, vagyis az életműködés nem egyéb, mint égési folyamat. A test, életműködéseinek nyilvánulása közben, saját magát égeti el, az elégetteket kiküszöböli, helyettök újakat vesz fel. A kiküszöbölt anyagokat ürülékeknek, a felvetteket pedig tápanyagoknak nevezzük. A tápanyagok tehát csak azok lehetnek, melyek az ürülékekben eltávozott anyagok pótlására alkalmasak. A test ürülékének legnagyobb része szénsavból áll, mely a testet alkotó szén elégéséből keletkezik; ennélfogva a test táplálékainak leginkább szenet tartalmazó anyagokból kell állaniok. Széntartalmu táplálék sokféle van: legnevezetesebbek a zsirok és olajok, a keményítő és a czukor anyagok...'

Itt abbahagynám, mert kóstolónak bőven elég ennyi, a többit talán majd közvetlen tapasztalatból szerzi meg az ember, bár gondolom, hogy az olvasottak idilli környezetként mutatják be a "régi jó" börtönvilágot...

Petőfi napjai a magyar irodalomban / 23.

(Endrődi Sándor nyomán)

1847

Nagyszalontai Csonka torony

Október 5. Hazánk. II. 118. sz. 470. 1. Uti levelek Kerényi Frigyeshez. X. levél.
Október 5. Honderű. II. 14. sz. 279. 1. Ökörszem:„Ismét legeslegelső (?) költőink' egyikének genialitását (?) kell egész glóriájában olvasóinknak felmutatnunk. A genialitás mód nélkül hasonlít egy sörpinczér' póriasságához, és egy csikós' durva betyárságán fölülemelkedni nem bir. —  E genialitás  (?)   rendkívül   alkalmatos  arra,   hogy  a müveltek (?) között tetszésnek örvendjen, mely elválaszthatlan kísérője valódi érdemnek. — Ez óriási genialitás (?) corpus delictijét „Hazánk"-ban találjuk, s valóban meg nem foghatjuk, micsoda közönség' számára szerkeszti lapját a szerkesztő úr, hogy nem szégyelli egy ily magát genialisnak tartó (!) irász' korcs szüleményeit nyilvánossá tenni. — E szájasságok még csak egy durva privát társaságra sincsenek számítva, mennyivel kevésbbé a nyilvánosság számára, melyet ilyes minden jobb érzetet meggyalázó czikk által nem kellene mystificá'ni. E czikkben oly nyelv és hang uralkodik, hogy — de hadd beszéljen maga a lángeszü (!) P. ur:
„Homo proponit, Deus disponit, a mi szóról szóra ennyit tesz: az ész proponál, a szív disponál, mert a mennyivel erősebb az isten az embernél, annyival erősebb a szív az észnél. Ebből az a tanulság, hogy nem megyek a külföldre, szó sincs róla, hogy menjek. [Kár, hogy nem megy — ott legalább egy kis finomulást kaphatna ; — tán kiköszörültetnének a szögletek. Az ember sohasem tudhatja mire jó az utazás ? !  * Szerk.] Barátom! az rettenetes, hogy uralkodik fölöttem a szív. [A szív uralkodás — szép uralkodás, — majd mindjárt meglátjuk, hogy uralkodik a szív — a nagyszivű P. úron. * Szerk.] Valóságos despota, és eszem alázatos rabszolgája, vagy legfölebb jámbor, jó lelkű apja, ki neki csak tanácsol, de parancsolni nem tud, vagy nem akar. [Ha tudna sem sok köszönet volna benne.* Szerk.] És örülök rajta, hogy így van. Az ilyen ember nagyon boldogtalan lehet, az igaz, de nagyon boldog csupán az ilyen ember lehet. Én is ezért voltam egykor nagyon boldogtalan, s ezért vagyok most nagyon-nagyon boldog. Tehátlan tehát a külföldre nem megyek, hanem nyugat helyet fordulok vissza a napokban keletre . . . keletre! És ez még nem elég, hogy az alföldön utaztam, az is hozzá járult, hogy 10, mond: tíz napi esőzés előzte meg utamat s még azon felül az útban is vert az eső két napig. Most már csak képzelheted, milyen mulatságom volt, vagy dehogy képzelheted,dehogy; ha megszakadsz sem képzeled.[Ezen költői kifejezés — nem tudjuk — a szívből jött-e irónél, vagy az észből? A kifejezés minden esetre kissé merész! !* Szerk.] Sátor volt ugyan szekeremen, hanem azért annyi sár ragadt a kerekekre, hogy a szó legszentebb értelmében minden száz lépésen meg kellett állnunk s levasvillázni a küllőkről a gancsoskodó fekete irós vajat . . .[Ajh ! be költői! ! ! * Szerk.] hogy kenné kenyerére az, akit gondolok s fuladna meg tőle! . . . [Ezen szebbnél szebb fölkiáltásra, ezen megragadó gyöngybeszédre bizonyosan P. urat gyöngyszive kényszerité! kétséget sem szenved . . . Vagy tán kis hamis esze ? * Szerk.]  ne félj, olyat gondoltam, a kiért nem kár: egy rósz poétát. [Halljuk! * Szerk.] Oh barátom, van-e szánalomra és irgalomra méltatlanabb állat, mint a rósz poéta? [Ej a parasztos poéta ! * Szerk.]  Nincs. [Bizony nincs. * Szerk.] Rósz kritikusaimnak [Ezen rósz kritikusok alatt levélíró igen szerényen —mindazokat érti, kik oly merészek P. ur' verseit valamicskével rosszabbaknak tartani, mint Byron, Heine, Béranger, Kisfaludy, Vörösmarty, Tompá-éit stb. összevéve ? ! ? Hogy is lehetnek ezek a rósz kritikusok ily ferde nézetüek - nem ! — ily vakok ? * Szerk.] ugy bocsásson meg az isten, a mint én megbocsátok; de a rósz poétának se én, se az isten meg nem bocsátunk.[„Sem én — sem az Isten." Csak minden gőg nélkül. Előbb jő P. ur, aztán az úr Isten ?  * Szerk.]  A legalávalóbb, a legelvetemedettebb gonosztevő megtérhet idővel, de a rósz poéta örökké rósz poéta marad, [Meg a daróczos, parasztos, pokróczos poéta. * Szerk.] ez javithatlan, ez gyógyithatlan, ez ugy hal meg, a mint született : földön csúszó nyomoruságban, magának kinjára és szégyenére, másoknak unalmára s igy legóriásabb bosszúságára. [Ki hinné, hogy vannak költők,  kik annyira ismerjék magukat. * Szerk.]  És a szegény magyar hazára, melyet török, tatár és sáska annyit pusztított, a balsors még ezen csapást is rámérte,   a   mi irtózatosabb töröknél'  tatárnál és  sáskánál ... küldött nyakára rósz poétákat. 

Stb, stb... (Vége jövőre.)

Október 5. Budapesti Híradó. II. 673. sz. 238. lapon : „— Épen most olvassuk, hogy Petőfy (!) „Versei" háromezer példányban nyomattak, s már majd egészen elkeltek; ennek méltán örvendhetünk, mert e szerint négy forintjával tizenkétezer forintot vesz be az illető kiadó, és így igen természetes, hogy a jeles költő legalább is háromezer forintnyi tiszteletdíjat várhat tőle."

Október 7. Hazánk. II. 119. sz. 474. 1. Bányában. 

Október 10. Pesti Hirlap. 964. sz. 236. lapon az Unió zsebkönyv rövid ismertetése a munkatársak, köztük Petőfi nevének fölemlitésével.

Október 14. Pesti Hirlap. II. 966. sz. 244. lapon: „— A Honderű még él, de csak ollyformán, mint fagyöngy, s más efféle parasyt természetű növények. Legközelebb azon divatot kapta fel, hogy Petőfi levelei közül a mellyik neki megtetszik, utánnyomatja a Hazánkból s hogy tettének ürügyöt adjon, úgy tetteti a gonosz, mintha ő neki azok nem tetszenének. Pedig dehogy nem tetszenek, hiszen épen azért közli e leveleket, hogy olvasóinak is legyen valahára karácsonja."

Október 16.  Hazánk.  II.   123.  sz.  490.  1.   Uti levelek Kerényi Frigyeshez. XIV. levél.

Október 17. Életképek. II. 16. sz. 498. 1.   Te az enyém, én a' tied . . . (Június, 1847.)

Október 19. Hazánk. II. 124. sz. 493.1. A' Csonka torony. 

Október 19. Honderű. II. 16. sz. 3'4. lapon: „Irodalmi ABC. Severustól. XLV. Petőfi Sándor. Miután   ABC-nk   elé  bocsátott   rövid   előszavunkban kevés   szóval   megmondok, hogy kérlelhetlenek leszünk mindazon irók iránt, kik  talentumokat az aljasság és póriasság' alacson csatlósává sőt rabszolgájává  sülyesztik — P. úr  ellen is  kíméletleneknek  kell lennünk.   Mi nem vagyunk e költő'  lyrai tehetsége iránt vakok, tudjuk nála becsülni   a   termékenységet, képgazdaságot; de ép oly kevéssé vagyunk vakok határtalan elbízottsága, kiállhatlan arrogancziája  s azon büntetésreméltó kórja iránt ez írónak, melylyel durvaságban, a genialitás saját nemét keresi.
A tehetségtelenek koránsem tehetnek oly nagy kárt valamely irodalomban, mint a talentommal birók, ha ez utósók  tehetségüket az  Ízléstelenségnek  dobják  zálogba. Íly hangon nem írók — de még kocsisok sem szoktak cselédszobáikban nyelveskedni; — vagy tán irodalmunkat valamivel alábbvalónak akarjuk tekinteni, mint akármely cselédszobát?! . . . Ezen észrevételeket tehát tenni kötelességünkben állt. Tán a hetvenkedő P. ur valahára megjózanodik — s a vigyázatlan szerkesztő úr, ki P.' hagymázbeszédeit nyilvánosság elé bocsátja — jövőre vigyázatosabb  leend.*  Szerk.

Október 24. Életképek. II. 17. sz. 517. 1. Beszél a' fákkal a! bús őszi szél.... Nem érdektelen, hogy a november 9-iki Honderű (19. sz. 372. 1) Medve Imrétől verset közöl, melynek  czíme s kezdő sora szóról-szóra ugyanez.

Október 24. Életképek. II. 17. sz. 545. lapon : „A Spiegel ráfogja Petőfire, hogy katonává lett ... Az bizony; isten katonájává lett — megházasodott."

Október 24. Pesti Hírlap. II. 972. sz. 269. lapon:
„— E hó végén visszaérkezik a főváros kebelébe Petőfi Sándor, — nem csupán ünnepelt múzsájával többé, miként ment; hanem élte boldogságával, kiválólag lelkes, művelt fiatal hitvesével. Vezérelje őket szerencsésen a gondviselés!"

Október 26. Hazánk II. 127. sz. 508. lapon egy Somogyi levélben ez a csevegés fordul elő :
„— Alázatos szolgája, tekintetes úr!!!
—  Ah! servus amice . . . servus . . . servus. Rogo . . . rogo, foglaljon helyet ... Ah! „Hazánk".
—  Igen is szolgalatjára.
—  Petőfi . . . átkozott  Vas Gereben, biz itt is találkozom vele, már a nevére  is  nevetnem  kell . . . Szépirodalom . . . Kereskedelem. Külföldi  hirek. No ez már derék!  ez nevezetes.  Erre bizony fizetni fogunk  annak a kedves  Kovács Pál urnák . . . fizetünk   bizony." stb. stb.

Október 28. Jelenkor. 86. sz. 512. lapon:
„Petőfi Nógrádmegye táblabirájává neveztetett s nemsokára fővárosunkba jövend."

Október 28. Múlt és Jelen. Szerk. Szilágyi Ferencz.
„— Kolozsvári újságok. Magyarhoni ismeretes és jeles költő Petőfi Sándor hitvesével együtt okt. 21-n városunkba érkezvén, két napig itt mulatott. Ez alkalmat adott egy ujabb progressista ünnepélyre. Múlt szombaton október 23-n estve az országgyűlési nemes ifjúság nagy fáklyás zenével tisztelkedett, a nevezett költőnek, ki a Biasini vendéglőben volt szállva: kövárvidéki t. bíró s volt színész Haray Viktor, mint az ifjúság érzelmeinek tolmácsa üdvözlé a magyarhoni kedves vendéget, egyszersmint dagályos szónoklatában az unió eszméjére is kiterjeszkedett. A megtisztelt költő rövid és egyszerű szavakban fejezte ki a nem várt megtiszteltetés feletti örömét, azon óhajtás kíséretében : hogy vajha minél előbb a két testvérhon viszont egyesülésével, mint ennek is polgára ugy jöhessen megint ide. Ugyanakkor a nevezett vendéglőben innepi lakoma volt, melyen több országgyűlési követek, ifjú tudósok stb. voltak jelen. Természetesen a hazafi pohárköszöntések — marosszéki követ B L. lévén a szónokló — nem hiánzottak, s azoknak tárgyai voltak a megtisztelt költő és neje, jelen volt követek, az unió stb. Más nap a nevezett költő elutazott."

Október 28. Erdélyi Hiradó. Szerk. Méhes Sámuel.
„— Petőfinek Kolozsváron átutaztában a tanuló ifjúság fáklyás zenével tisztelgett, barátai ízletes östebédet rendeztek, melyben néhány orsz. gyűlési tekintélyes tag is részt vett. A csaknem minden osztálybeli, mintegy negyvenre menő vendégkoszorun jó kedv és fesztelen társalgás szine ömlött el. Berzenczei orsz. gyűlési jeles ifjú követ Petőfiért, különösen mint a nép dalnokáért remek áldomást ürített, valamint fiatal szép nejéért is, ki közkívánatra személyesen is megjelenvén, riadó éljennel fogadtatott. Az innepelt áldomásviszonzás helyett „Dalaim" czimű szép költeményét szavalta el. Az áldomások közül kiemelendő még ugyancsak B —é egy országosan tisztelt s e baráti körben is jelenvolt városi agg köveiért, Antal Imre orsz. gyűlési követé, valamint kedélyes ifjú dalnokunk, s ez alkalommal házi gazdánk Urházyé is ismét Petőfiért, végre Nagy Lajosé az unióért. Az egész estebéd alatt az ünnepelt költő népdalaira irt mü-szerzemények és más válogatott magyar zenedarabok élénkítek és mulaták a társaságot. Okt. 24-n vendégünk áldásunk kíséretében Pest felé távozott."

Október 30. Életképek. II. 18. sz. 561. lapon Petőfiné Naplója. 1846. — Jókay Mór lelkes bevezető soraival.

Október 30. Életképek. II. 18. sz. 578. lapon :»— Petőfi Sándort e napokban várjuk széplelkü nejével
egyült körünkbe. Múlt napokban költő barátunk Nógrád vármegye táblabirájává neveztetett ki. A sors áldásai nem járnak egyedül."

November 2. Hazánk. II. 130. sz. 518  1. A' felhők.

Illusztráció A felhők-höz

November 6. Hazánk. II. 132. sz. 528. lapon Szilágyi Sándortól a következő czikket olvassuk:
„Erdélyi levelek. VI. Kolozsvár, oct. 24. Petőfi itt van. . . . Körünkben van . . . vagyis inkább fájdalom csak volt! . . . mert ma reggel elindult barátjához, Arany Jánoshoz ! . . . Igen, ő itt volt, nálunk volt, körünkben volt — két napig! oh e két nap, két évvel ér fel! — Mert látni őt színről szinre, ki lelkünk előtt képzetünk, idealvilágában már ösmerős, mert beszélni véle, hallani őt, kinek szava velőnket rázta meg: emlékünk tábláiba véste magát, — mondjátok meg, nem boldogság, nem kéj, nem öröm-e ? Petőfi itt volt! e 3 szó hangzik most is lelkemben, s tán fél Kolozsvár lelkiben. Azt mondják, az öröm kábit, s tán vélitek, hogy igen sokat mondék ? Nem. Ismerjétek meg őt, mint én megismerem, beszéljetek vele, ki maga az őszinteség, ki szivét ajkain hordozza, s meglátjátok, hogy nem. Csötörtökön estve későn érkezett - meg. Másnap korán, a történteket nem is sejtve, kisétálok. Corda- (talán: Torda) utczában Urházyt egy ismeretlennel látom, keresett valamit. Az őszinte arczot a villogó szemeket látva önkéntelenül megszorítani kezét az ismert ismeretlennek! s nem tévedek — Petőfi volt. — Beszéljetek vele, hogy meglássátok, mikép ez embernek szive lelke helyén van ! . . .
De Petőfi nem egyedül utazik: „Juliskájával feleségével", mint ő nevezi. És e nő méltó, hogy Petőfinének neveztessék, Ha levelem nagy közönség elibe ne menjen, leírnám a testben, lélekben egyaránt szépet, igy szerénységét nem bántandó, felhozom a magyar közmondást: „szép testben szép lélek  lakhatik".
Pénteken Petőfi nejével bejárta Kolozsvárt s Kolozsvárnak környékét, megnézte a házat, mellyben Mátyás 1543-ban született, s mellyet 1843-ban tán azért, mert Magyarhon neki emléket akar emelni, tövéből megújítanak — s megígérte, hogy e házat megénekli. Jól teszi! dicsöitni kell emlékeit a nemzetnek, mellynek emlékein kivül semmije sincs! —
A két napot, mellyet Petőfi közelében tölték, soha sem feledem. Ez ember valóban ollyan, millyennek munkáiból tanullátok ismerni, — mert ő lelkét lehelé beléjök; és e lélek szűz mocsokfalan szabadságáért, hónáért fenrepülő. Szombaton — azaz tegnap — este a fiatalság fáklyászenével iidvözlé Petőfit, melly alkalommal H, V. tolmácslá a fiatalság érzelmeit. Váljon P. irigyei, kik tavai felkárogtak hason alkalommal, nem ellenzik-e most ?
De félre most irigyekkel, mellyek mennyiben les exírémes se touchent, juthatának eszünkbe. Épen ez estve  több  országgyűlési követek,  fiatalság mindnyájan,  hő tisztelői  a  költőnek,  tiszteletére  lakomát adánk,   mellyet Urházy barátunk  rendezett.   És e lakoma, e baráti kör, átlelkesülve  a költő lángszellemétől, valóban ünnepély vala. Legelőbb Berzenczey emelt poharat, s szónoklatával, melly lelkesít s magával ragad, elmondta, hogy a népnek múltja fényes, jelenje sivár, de a népet a játékból mindenik kifeledte. Majd költők álltak elé, kik a multat a fényes csarnokokban   dicsőitek,  de a  néphez ezek sem szóltak. Felhozta,  mi másképen bánt P.,  s a nép őt épen ezért érti, érzi és — dicsőíti.   Kevés idő múlva viszont B. Petőfinére  köszönté  poharát  s  a   társaság,  megjelenését sürgeté.  És  a  nő  megjelent,  szemében  öröm  könyüvel, mintha mondta volna : e férj, ez itt, enyém ! Ezután Urházy, Haray Gy.  és   Lázár K. köszöntének poharat,   s  a  végén Berzenczey, Urházyra,  mint gazdára.Másnap reggel Petőfi Szalontára utazott. Csatáry Ottó is volt egy pár nap városunkban." 

November 7. Budapesti Hiradó. II. 692. sz. 316. lapon : „ — Ismét botrány történt az irodalomban, hatvankét ifjú párviadallal fenyegeti a Honderű szerkesztőjét, ha Petőfi ellen ezentúl is irni fog! Ezen ifjak Petőfit Védő Társadalom czim alatt egyesültek. Azt hisszük, hogy az egész csak tréfa, és nincs köztük ember, kinek komolyan juthatna eszébe illy társulatot alapítni. Költői művek önmagokat védik, s kardra vagy fütykösre egyáltalában nem szorulnak. Az efélének aztán véleményszabadság a neve Magyarországban."

November 7. Vasárnapi Újság. Szerk. Brassai, Kolozsvár.
„Egypár szó némely collegáinkhoz" cz. czikkében így leczkézteti meg a Honderűt: Ugyan mondja meg szerk. collega szerzett-é magának becsületet azzal, hogy Honderűje valamelyik közelebbi számában belé avatkozva az Erdélyi-Vahot ügybe; eme' társunkat hosszú tirádájával szerkesztőségre alkalmatlannak törekszik bélyegezni? Azzal az ön lapja jobb lesz-é, kapósabb lesz-é? vagy inkább alkalmat ád azt mondani: „Cape nasum!" Nem kérdjük, helyes szerkesztői tapintat-é, lapja minden számában, vagy csaknem ivén Petőfi elleni ránkorát tudatni a közönséggel, mely azt nem osztja s ön véleményét nem is helyesli. Nem kérdjük, mondjuk, mert ezzel mi is ama' kimondott elv szélén tapodnánk. De mindnyájunknak jogunk van bántalmat érezni, azon akarnám zsarnoki rosszalással, mellyel ön a' „Hazánk" szerkesztőjét oly nagy hévvel és durván megtámadja, hogy a Petőfi leveleinek lapjában helyt adott. Mennyire tudjuk, az olvasók ebben sem vesznek részt a' Honderű véleményében."

Illusztráció az Utazás az alföldön-höz

November 16. Honderű. II. 20. sz. 400. lapon a következő „Nyilatkozat"-ot olvassuk: „A Honderű legközelebbi számában, ifjú Magyarország, vagyis hatvankettő egy ellen, Borsodból czim alatt egy levél közöltetett, mely a nevezett lap' tisztelt szerkesztőségét, mivel bírálataiban Petőfi' költeményeit nem mindig azon kedvező szemüvegen át nézi, melyen a mágnásokkal is kérkedő hatvankettős ifjuszövetség talán   nézetni óhajtaná,   névtelenség' leple alatt, gyermekies pajzánságokra fajulva, sajátságosán fenyegeti, s Hiedelem elleni kifejezésekkel illeti. — A levél valóban tanulságos, belőle tudjuk meg, mivé lön édes hazánk, ifjú Magyarországgá hatvankét egész gyerkőczével, kiknek bosszuádáz kebelét a megsrételésig elszánt lovagiasság zuditá föl — egy ellen (!) Ám legyen övék a dicsőség, Borsod az egri név hírének és dicsőségének föntartásában ily hősökre nem szorult, azért hisszük, miszerint a borsodi czim ürügyül csak azért vétetett föl, hogy íróit annál nagyobb homály fedje; — mivel azonban azt némelyek itt tőlünk (a miskolczi ref. lyc. bölcsészeti osztályától) eredettnek tartják: kénytelenek vagyunk kinyilvánítani, hogy midőn mi egyrészről sokkal inkább becsüljük Petőfi' érdemeit, mintsem azokat ily gondolat s tartalomszegény szóférczelések által homályositani akarnók, más részről a szabad sajtónak is sokkal nagyobb barátai s óhajtói vagyunk, hogysem bármi jeles ember ellen írott bírálatot eltűrni ne tudnánk. — Nyíltan bevalljuk tehát, hogy bármennyire tiszteljük is Petőfit, ily alacson módot elkövetni soha sem fogtunk volna ellenfeleink háttérbe szorítására. — Szolgáljon igazolásunkra még az is, hogy tanodánk épen úgy szűkölködik mágnásifjakban, mint a nevetséges levél írói érettség és józan megfontolásban. — Mire nézve helytelen gyanusittatásunk' elhárítása tekintetéből a Honderű tisztelt szerkesztőjét jelen nyilatkozatunk' lapjába leendő fölvétele végett tisztelettel megkérik. Miskolc nov. 7, 1847. Többen a ref. lyc. bölcsészeti osztályából."

(Folytatjuk)

Petőfi napjai a magyar irodalomban / 22.

(Endrődi Sándor nyomán)

1847

Augusztus 12. Hazánk. II. 95. sz. 380. lapján olvassuk, hogy Pápán, a Griff fogadó termében a főiskolai képzőtárs, hetedik évi dalünnepén (aug. 5.) Petőfitől több költeményt szavaltak. így R. I.  a Szerelem Gyöngyeiből, s ugyan ő az Isten csodájá-t, továbbá Vályi Lajos a Szomjas ember tűnődésé-t. „Befejezé pedig az ünnepélyt Petőfi Erdélyben czimű költeménye, előadva bensőséggel és ügyesen Horváth János által."

Augusztus 15. Életképek. II. 7. sz. 209. I. A' szél.

Augusztus 15. Erdélyi Híradó. 274. sz. 519. lapon. Kolozsvári napló cz. rovatban :
„Az Úrházy szerkesztette „Unió" czimű zsebkönyv kikerült sajtó alól.. . E' vállalatban szerkesztő egy magas irányt tűzött ki magának: a költészet varázserejével  hatni a két hon egyesülése nagy eszméjének érlelésére ... Czélja nagyszerűségétől lelkesítve már magában a' mű kiállitásában is egyesítést kisértett meg a' szerkesztő: a' két haza kedveltebb költői szellemi kincseinek egy füzetbe egyesítését. 'S hogy mily sikerrel, elég lesz említenünk, miképp a testvérhonból, több jeles iró közt Döbrentey, Petőfi, Jókay, Riskó,   Pap   Endre .ismert   neveivel   találkozunk.
Rovatunk szűk köre nem engedi a' magasztalásra valóban nem szorult könyv részletesb ismertetését. Olvassa el bárki a' szerkesztő tollából folyt 's programmot képező „Kele népe", Petőfi „Isten csodája" s „Erdélyben" czimű költeményeit és meg   fog  győződni,   miképp   e'   könyvbe
lerakott érzelmi gyöngyök rendeltsége nemcsak pillanatnyi hatás, nemcsak néhány perczig tartó kéjben ringatása a' kebelnek, hanem elhintett nagybecsű magvak azok, melyek termékeny földbe hullva, gyököt verve, gondos ápolás után egykor honunk felvirágzásának lesznek fontos tényezői."

Augusztus 21. Hazánk. II. 99. sz. 396. lapon szerk. mondóka : „Tisztelt olvasóinkat pedig figyelmeztetjük, Petőfi Sándor gyönyörű versein kivül legújabban hozzánk érkezett sajátságos eredeti leveleire, mellyeknek sorát legközelebb megkezdendjük, s mellyek igen sok nemű szellemi élvvel fogják az   átalános  magyar olvasó  közönséget meglepni."

Augusztus 22. Szépirodalmi Szemle. II. 8. sz. 127. lapon az Életk. XVI-XXVI. számairól szólván, igy ir:
„— Petőfi „Fakó leány és pej legény" története, bárminő jó alapul szolgált is lélektani fejlesztésnek, nem kapta meg szerzőiül a novellaelőadási hangot; a naivnak látszatni akaró forma párbeszédek alkotásában, az átmenetek könnyű kezelése történet fordultakor, hagyják ugyan észrevenni a jó igyekezetet; de mind a mellett, ha jól fejeznők ki magunkat, Petőfi előadása még mindig hosszú (nem hosszadalmas), kerekded helyett."
„A költői részben, — szól alább a II. 128. lapon,— egyhangúság uralkodik; dalra dal, de ballada, románcz s más egyéb hasonlag művészi, vagy tán művészibb nemei a lyrai költészetnek mind ritkábbak. Itt Petőfi ad legtöbbet, de „Ha férfi vagy, légy férfi" dalán kivül a többi olyan, minőt már ő tőle venni restelünk. „A szent sir" külső formában uj, csattanós végű élczével, mig a „Türelemről" czimű költemény kemény megkáromlása a türelemnek, mely egész máskép állna drámai vagy novellái helyzethez kötve jellemzésül, mint lyrában, hol nem értjük, miért mondatik mindez, a mi mondatik."

Augusztus 22. Pesti Hirlap. 936. sz. 124. lapon: „Erdélyből a lapok a rég várt Unió czimű zsebkönyv megjelentéről tudósítanak. A kiállítás szép, minőt Erdély még eddig nem mutatott fel. A szöveg írásában Petőfi és Jókay is résztvettek. Ára a különféle papír és kötésnél fogva 3—5 pftig változik."

Augusztus 24. Hazánk. II. 100. sz. 398. 1. Kit feledni vágytam.....(Április 1847.)
Augusztus 29. Életképek. II. 9. sz. 274. 1. Búcsú-pohár.
Augusztus   29.   Erdélyi   Hiradó.   278.   sz.   563.   lapon
Országgyűlés cz. rovatban, melyben az ujonczállitás tárgyaltatik, Udvarhelyszék követe mondja beszédében:
„...Kéri   szóló  a  tr-et,  fontolják  meg,  hogy nincs valami nevetségesebb, mint mikor a' nemzet oly valamivel dicsekszik, minek megfelelni nem képes; ha a' magyar nemes ember annyira tud dicsekedni, hogy mily jeles katona, eljött az ideje, nem szóval, hanem tettel bizonyítani, ha meg akarjuk hazudtolni más nemzeteknek a' magyarral szemben álló nem kedvező véleményét, 's ha meg akarjuk czáfolni a' hazai íróknak is már a' köznép nyelvén forgó ama véleményét, cselekedjenek e' tárgyban a' kk. és tr., hogy ne teljesüljenek a' költő szavai:

Őseimnek véres kardja 
Fogason függ, rozsda marja, 
Rozsda marja, nem ragyog, 
Én magyar nemes vagyok!"  

Szeptember 2. Hazánk. II. 104. sz. 414. 1. Tavaszi dal. (Tedd le. bojtár, a subádat. . . kezdetű vers.) 

Szeptember 2. Pesti Divatlap. II. 36. sz. 1154. lapon:
„ (Petőfi Sándor) elmés leveleket közöl a Hazánkban. Többi közt a Szemle által méltatlanul kisebbített Kerényinek szép igazságot szolgáltat első levelében. Költőről csak költő mondhat igaz Ítéletet."

Szeptember 5. Szépirodalmi Szemle. II. 10. sz. 151. lapon Döbrentei Gábor Huszárdalok cz. verses kötete bírálatában többek közt a következő kifakadást olvassuk: „Valóban ily vergődés és pöffeszkedés a Kazinczyak és Berzsenyiek, Kisfaludyak és Vörösmartyak után, midőn Petőfi megmutatta, mennyire ment lyrai nyelvünk, gazdagságban,   tarkaságban,   könnyüségben ;  e korban D. nyelve nevetséges volna, ha kevésbbé volna vétkes, és boszantó, és szánalomra méltó!"

Szeptember 12. Életképek. II   11. sz. 337.1. Katona-élet.

Szeptember 12. Szépirodalmi Szemle II. 11. sz. 173. lapon:
„— „Hazánk" 101. számában Petőfi levelet ír Kerényi Frigyeshez s „legősvilágibb ostobaságnak, malitiának, szemtelenségnek" mondja, hogy mi Kerényi költőiségét categorice eltagadtuk. És ha eltagadtuk is, mit csináltunk egyebet, mint eltagadtuk? Sőt most is tagadjuk, mert Kerényit bizon de bizon nem hisszük egyébnek ügyes verselőnél. Mi örülnénk rajta, ha K. jobb költő volna, már csak azon tekintetből, hogy Petőfinek ne kellene oly beszédre fakadni, miből még a jámbor olvasó azt veheti ki, hogy e gyönyörű mód neki szavajárása. Mi e gyönyörű módot ismerjük még az agteleki mester baradlai kalandja óta, de ha oly szépen tiszteli meg P. a mi eljárásunkat, csak legyen aztán szives a maga ítéleteinek is nevet adni, mert ez a dolog rende. Mi azt hisszük: ítéletet mondani szabad, mig észtehetség van szóban, de malitiát emlegetni Kerényiért, ellenünkben Petőfinek, már ez olyan, hogyha más mondaná is, nem Petőfi, könnyen meg tudnók bocsátani, mert hiszen mi baráti vagyunk a szabad szónak s ezt tőle nem veszszük rósz nevén, mert mindenki ugy szél, a mint tud. De hát miért enged meg Petőfi annyit magának, hogy nem másról hanem magáról, nem egyszer hanem többször, nem magán körben hanem világ előtt nemcsak merész, hanem vakmerő ítéleteket mond, mind a mellett hire sincs a szemtelenség-nek s nekünk meg annyi, sem, hogy Kerényiről szabadon, ős..intén kimondjuk a magunkét? Mi ezt megtesszük, tegye Petőfi is, amit akar, tűrje, ne tűrje, nekünk mindegy, mert haragjától senki se fél, tartván a példabeszéddel : majd   megbékül   ő a maga kenyerén."

Szeptember   14.   Honderű.   II.   11.   sz.   220.   lapon az Ökörszem cz. rovatban.
„* Uti levelek — geniális uti levelek eladandók! —  első kézből! Vegyétek hát - vegyétek hát! de — ne olvassátok. Szerzőjük igéri, hogy azonkívül, hogy Hazánkban megjelenik, még extra is ki akarja őket adni. Kötelességünk tehát e geniális óriás műre nemcsak figyelmeztetni a nagy világot, hanem annak szebb helyeit mutatványul közleni is. — A jót nem lehet eléggé terjeszteni, és a roszat sem; elsőt, hogy követendő, utóbbit, hogy rettentő például szolgáljon másoknak.
*   Ez uti levelekben   olvassuk mindjárt eleinte: „Csak az  ne  várjon tőlem  levelet,  kinek  ezt megígértem, mert bizonyos lehet benne,  hogy oly hiába fogja várni, mint a czinkotai  bakter  az angol  koronát." Kár, hogy szerző ez ujdonuj   nemű   lovagiassága   azokra   is   ki   nem   terjed, kiknek levelét meg  nem  igérte.  Szívesen  elengednők  az oly   fántáziaugrándozást,   mint   a   czinkotai   bakterről   az angol koronára, sapperlot! minő magasztos, magasztosabb Curtiusénál! Czinkotai bakter és angol korona! Papucs és lángész ! Zsámiska és ananászfagylalt!
*  Ugyanott e helyet találjuk: Iparkodni fogok legalább, hogy  anélkül is  unalmas  falusi   magányodat leveleimmel még  unalmasabbá  ne   tegyem."   —   Ezen iparkodás igen czéltalan iparkodás leend, mert irónak minden iparkodása mellett  sem fog  sikerülni   czélját,  mely   után  iparkodik, elérni. . . Némely   ember   az unalmat  árnyékul   magával hordja, ha nap nem süt is.
*  Ugyanott azt kérdik a jó baráttól: „Olvastad, mit ir felőled  a Szépirodalmi  Szemle ?  ha eddig nem olvastad, ezután se bántsd; nem  érdemes rá,  hogy véredet rontsd vele." (Megfordítva  Gevatter Handschuhmacher!  a kritika vértisztitó szer, s legfőlebb hiu, elbizott rosz poéták gyomrát rontja meg, kik nem birják az igazság csipős nedvét megemészteni !)  „Vagy   olvasd el  bátran, nem  hiszem, hogy olyan ostobaság (?) egy pillanatra is fölháboritana."   Ezek aztán azok a mi nagy poétástereink, ezek az ő szellemdús ántikritikáik!! — Ilyesminek leírásáért bizony nem tudom minek íróvá lenni, ezt akárki meg tudja tenni .... ép oly jól, még tán jobban ! — Ezek továbbá azon írók, kiket olmosbottal várnak „Nagy-Károly" czimű verseikért, s kik ezen örülnek, mert szándékuk volt, „hogy oldalba verjék őket, a mint érdemlik . . .", de sőt még azt is megvallják, hogy jobb szerették volna őket főbe verni, Ó ti szegény örökké verekedő, de Istenverte poéták!
*A Honderűről ez áll ugyanott: „Ez a Honderű... de vigye el az ördög a Honderűt, mi közöm hozzá?" így szeretem önt la ! csak szellemdúsan, semmi póriasság; csak okos czáfolat, nem szenvedélyes kifakadások. — Ön napról-napra bebizonyítja, hogy mi hazudtunk, midőn önben lángészt, eszme gyöngédséget sőt még talentumot is lenni állitánk. Ön úgy tesz, mint a vén asszonyok, hol együgyű értelműk' rövid fonalából kifogynak, oda az ördögöt küldik. — Szégyelje magát ön P. ur — még oly fiatal, s szellemi dolgokban ilyen vén banya ? !"
* Mint minden nagy költőnek, úgy e mi költőnknek is van egy inasa, kit ő igen jellemzőleg rajzol: „Ignácz barátom, illetőleg szolgám . .. soha sem csal, ha nincs alkalma csalni, és mindig józan, ha pénze nincs" (vagy ha verseket nem csinál!). „Egyébiránt hivatalában pontos, és így hasznos polgára a hazának." — Itt igen csípősek lehetnénk, ha akarnánk, s minthogy Ignáczot életirója per barátom tractálja, a latin „similis simili"-féle ismeretes közmondást alkalmazhatnók, de azt hisszük, Ignácz úr e levelekben maga sem sok gaudeálni valót talál.
* Ugyanott dolgozótársunk Z.....bécsi suszterpub-(???)nak neveztetik. Ezen suszterpubwitz bizonyosan nem fogja dolgozótársunk' gyomrát megrontani. — E finomságról ismerek rád, ó lángész! ó P—!—"

Szeptember 16. Hazánk. II. 110. sz. 439. lapján Szilágyi Sándor Kolozsvárról szept. 6- káról keltezett levelében az Unió zsebkönyv tartalmáról írván kisebb jelentőségű versekről részletesen emlékezik meg s Petőfi ott megjelent gyönyörű költeményeit (Szept. 27-én, 1846. — Erdélyben — Rongyos vitézek) csak czimleg sorolja fel.

Szeptember 16. Pesti Divatlap. II. 38. sz. 1091. lapon Szász Károly Arany Jánoshoz cz. költeményének 12-ik versszakában ezt irja:

„Te vagy és Petőfi s az a tiszteletes, 
(Kitaláltad ugy-é, hogy Tompáról szólok?) 
Kik leültek ollykor a nép tűzhelyére 
S előtte a múltból egy regét daloltok!"

Szeptember 21. Honderű. II. 12. sz. 239. lapon a Kolozsvári Levelek elsejében egy magát „Ön"-nek nevező levelező az Unió megjelenéséről a következőt irja: „A szerkesztő higgadt müizléséröl csak jót várhattunk, és a költemények rovata meg is felelt várakozásunknak. Azonban kár volt meg nem kérni a szerkesztőnek az E(rdélyi) H(iradó) napiászát, szíveskedjék kissé ügyesebben megdicsérni, és nem a legroszabb verset közleni mutatványul." Ez annyiban vonatkozik Petőfire, amennyiben az Erdélyi Hiradó az Unió versei közül mutatványul Petőfi „Isten csudája" cz. költeményét nyomtatta le.

Szeptember 21. Pesti Hirlap. 953. sz. 193. lapon Balla nevű levelező a „Fejérvári levelek V." ez. czikkét így kezdi: „Azt mondja Heine: ha ecsetem az Aetna lángjába márthatnám, felszállnék az égbe, s az ég kapujára irnám kedvesem nevét, — Petőfy (!) midőn kedveséről akar nagyszerűt mondani, igy ir: leírnám őt, de a nap közepébe kellene mártani tollamat, hogy egész fényében és forróságában leírhassam lelkét. Hallgassatok engem, és én reám figyel-mezzetek, midőn Fejérvárról akarok illy nagyszerűt mondani: a legforróbb  canicularis nap  sugarát ha letörhetném, felgyújtanám vele a félvilágot, és a kiégett félvilág üszkeivel az ég legderültebb táblájára e nevet irnám — Fejérvár." stb. stb.

Szeptember 26. Szépirodalmi Szemle. II 13. számban a Tompa M. verseinek első kötetéről szóló bírálatban a következő megjegyzések fordulnak elő: „ő annyira jeles a regékben, mint Garay a balladákban, mint Petőfi a népdalokban, mint Vachott S. a gyöngéd mélységben, mint Vörösmarty igen sokban." Később: „Minthogy pedig az érzések symbolicája a természet, Tompának egész tanulmányul kellett választani ezt; azért ha versenyre kel Kerényi és Petőfivel oly nemű tárgyban, minő az Erdei lak 87. 1. már előre is oda dolgozik a valószinüség, hogy versenyben Tompa lesz a győző ; s biráló utólagosan is így hiszen." Népdalairól szólva megjegyzi, hogy Tompa gyakran „népi kész mondatokat vesz föl dalaiba, mi azonban semmit nem árt, mennyiben ilyet a németéknél Goethe és Uhland, nálunk Döbrentei, Erdélyi, Kisfaludy K. és Petőfi hasonlóul mertek."

(Folytatjuk)

Életkapu, avagy Andrassew Iván 111 haikuja

 (35 a 111-ből – CsG válogatása)

Egy hónapja figyelem Andrassew Iván barátom távoli naplóját. A régi bejegyzések sehogy sem akarnak frissülni. Iván mostanig mindig annyira hiperaktiv volt, hogy hallgatása több mint gyanús: veszedelmes. Június 22-én pedig, két nappal Iván napja előtt kiderül: kórházba van, agy-, tüdő- és vesetumorral. Sokk ez nekünk, akik ragaszkodunk hozzá, s becsüljük, de még nagyobb sokk neki, aki a nem az ő léptékére berendezett világból küld látleleteket - nem saját magáról, inkább a Szenvedés Házáról. Megértem őt, amint méregeti eddigi életének széltét-hosszát, "rendbe tenni, amit még lehet és érdemes". Magam meg, aki mindenek előtt az iró embert, a finom megfigyelőt kedvelem benne, 111 haikujába temetkezem. Valamikor, 2009-ben, amikor mutatványának nekivágott, gúnyverssel köszöntöttem:

haikukat ir egy barátom,
egyet, kettőt, százat, s belátom,
jól áll neki, mint a kimenő-
re készülő cseléden a
kimonó 

(2009. augusztus 3.)

A 111 haiku elkészült. Leánya, Wanda illusztrálta őket. Most ott sorakoznak, egymás hegyén-hátán egy sárgaalapú blogba zárva , de szerepel Terebessék nagyszerű honlapján, a Magyar haiku költők összegyűjtött verseiben is. Valami ősi vajákos gesztusnak engedelmeskedve,  a fejembe vettem, hogy miként a szőlőt szemelgetjük, együltömben átolvasom őket, s amig ezzel foglalkozom, amig élnek bennem a sorai, nem érheti baj a barátomat. Netán ácsolhatok az élményből egy életkaput, amelyen  szabad az átjárás minden irányban. Szemelgetés közben 35 olyan haikut találtam a 111-ből, amiket külön csokorba kötve, egy életkapura teritve, meg is lobogtatnék ország-világ előtt: beléjük fér minden, ami élet, szorongás, félelem, pusztulás, kérdezz-felelek... Kinőtték az általam rájuk aggatott kimonót...

Meglát

A fény lecsap rád.

Meglát az is, akit száz

éjen át féltél.

Zsákmányállat

Túl sok itt a fény.

Kicsi vagy és ehető.

Messze az erdő.

Utolsó

Egy fügefa alatt

kicsi, vörös róka áll.

Puskámat nézi.

Sehol

Az a csillag ott

már régen nincs seholse.

Te meg vagy, ugye?

Az öreg

Bejártam ezer

erdőt, rétet is, százat.

Hol a két lábam?

Az ördög

Az ördög reggel

elaludt. Méhek, lepkék

lepték be kertem.

Sziget

Egy rossz sziget ez.

Itt hagytál, de kijutok.

Meglátod, egyszer.

Gyerek

Anyja megverte,

de  mint egy méhben, éppen

úgy kuporog el.

Üres kalitka

Csak az elfogott 

semmit tartja rabnak ott

egy bolond ember.

El, innen

A hegyek felől

nagy, vörös léghajó jön.

Lehet, hogy értem!

Ravasz terv

Csak, hogy szebb legyen 

a kert, száz csiga házát

színesre festem.

Gyerekerdő

Egy titkos ösvény

mélyén sincs soha semmi,

csak egy pici vágy.

Őszi reggel

A köd: szürke fény.

Hét szürke varjú illik

a szürke kertbe.

Kerti tűz

Az avarillat

csupa nyár még. De holnap

mind elégetem.

Ha kérdezi

A gyereknek mondd

azt: ősszel halni talán

még nem érdemes.

Hova?

Ott a kapun túl

ugyanaz van ám, mint itt.

Mégis átmegyek.

És most?

Egyszer egy láma

megáldott, mert ott voltam.

Most hova álljak?

Utolsó őszi remény

Égerfák alatt

vénasszony ül, nagy padon.

Él még, remélem.

Firkák

Hűs kis szellőkkel

egy fűz árnya a falra

firkál álmokat.

Özön

Annyi fény árad

a fákon túl, hogy gyáva

vagyok kilépni.

Első hó

Mi megfagyunk, de

Isten talált magának 

télikabátot.

Fagyhalott 

Test fekszik kuka

tövében: boldog lehet,

mert nem ember már.

A rejtőzködő

Hopp, itt besüppedt.

Alighanem szerelem

bujkál a hóban.

Kicsi magány

Szánkót kapott egy

kisfiú. Sír az utcán.

Nincs, aki húzza.

Cipők a parton

Nem ám a Halál,

hanem emberek öltek

jókedvvel, önként.

Kibomló

Egy rügy fölfakad.

Most minden hó átcsúszik

másik országba.

Vissza!

Egy virág feje

kibújik csakazértis.

A szél tapossa.

Viharos

A szél dühösen

kergeti magát. Talán

csak ez a dolga.

Hajnal

Árnyékom elfut.

Lemarad az, akitől

mindig menekül.

És úgy

Eső függönyét

egy ujjal félrehúzni.

És úgy lenne nyár.

Csak vissza

Egy tükörből ki,

aztán egy másikon be.

Csak visszatalálj.

Keresztúr

Fia lóg a fán.

Néha Isten erre jár.

Sír, mint egy gyerek.

Baljós napok

Ma elmehetsz még.

Mintha csak úgy mászkálós

kedvedben lennél.

Lassú forgás

Most már ráérünk,

mint az erdők, az esők,

a kövek, a Nap.

Ennyi

Üres szívünket

megtöltöttük semmivel.

Ez volt az élet.

Andrassew Wanda illusztrációiból