(Képzelt riport a XXII. századból)
Ahogy az „Allah Akbar Tribune” (New York, 2169. január 5.) írja, a „Politikai korrektség határok nélkül” Nemzetközi Liga megtartotta soros mindennapos konferenciáját az Antarktisz partvidéki és óceáni jégvilága őslakosai védelmének témájában.
Röviden a kérdéskör története:
Hatvankilenc évvel ezelőtt, a XXII. század kezdetén az EKSZ (Egyesült Kalifátusok Szervezete) határozatot hozott a Földön még élő összes zsidó számára létrehozandó önálló nemzeti állam területének kijelöléséről. Hogy elkerüljék a várható konfliktusokat a szomszéd államok lakosaival, az EKSZ hosszú, ám végül gyümölcsöző kutatást folytatott le. Ennek eredményeképpen megtalálták az a „senkiföldjét”, ahol nincs és sosem volt semmilyen lakosság, mely valamilyen ősiségi jogon ugyancsak magáénak követelhetné a szóban forgó területet, amely nevezetesen az antarktiszi kontinens közelében, az örök jég birodalmában, az óceán összefüggő jégrétegén és hótorlaszain került kijelölésre.
Meg kell hagynunk: államuk – melyet a hagyományőrző zsidók az ősi „Izrael” névvel illettek - 69 éves fennállása alatt jelentős sikereket ért el a gazdaság, a termelés, a tudomány, az oktatás és a kultúra terén; létrehozta a jeges kontinens legerősebb hadseregét. Legnagyobb sikereiket azonban a mezőgazdaságban érték el az izraeliek: országukban a jégnek és a hónak már se híre se hamva, a téli sportok kedvelőinek Svájcba kell repülniük, ha hódolni akarnak kedvtelésüknek. Az egykori jégmezőkre telepített mesterséges talajon megterem a világon ismert összes zöldségféle és minden egyéb étkezésre alkalmas növény. A hatalmas banánültetvények, a dúslevelű szőlőgazdaságok és az örökzöld olajfa-ligetek gazdag sokszínűsége, az ott termett gyümölcsök nagysága és ízletessége láttán hitetlenkedve ámuldoznak az odalátogatók.
A szupergyors nyílegyenes autósztrádákat datolyapálmafák övezik, mindenfelé citrusok erdei nőnek, még a házak tetején is. Minden falat, kerítést, erkélyt rózsák futnak be, a virágok még a felhőkarcolókat is betakarják. A mesterséges mediterrán klíma kiötlői és megalkotói olyan tökélyre vitték a légkondícionálás technológiáját, hogy a lakosok egész évben rövidnadrágban járnak, és még akkor sem váltanak öltözetet, ha nagyobb ünnepeiken grillsütőikkel magára a Déli Sarkra is ellátogatnak. Azaz, röviden: a zsidók, mint máskor és máshol is, most itt is mindenkinél jobban berendezkedtek. És mint mindig, itt is az elfoglalt területek őslakosainak rovására.
Hogy kik is az igazi őslakosok? Kié volt ez az ősi föld - hogy így fejezzük ki magunkat - a zsidójárás előtt? A „Politikai korrektség határok nélkül” Nemzetközi Liga szakemberei felhívták a figyelmet arra, hogy ebben a „rózsa- és narancsillatú zsidó mennyországban” milyen sanyarú körülmények között tengetik életüket az Antarktisz pingvinjei.
Kedves Olvasó !
Képzeld csak magad egy boldogtalan pingvin helyébe! Az alig hatvankilenc évvel ezelőtt még szabad pingvinek szabadon ugrottak fejest a jégtorlaszokról a jeges vízbe, hogy halat fogjanak; szabadon költötték tojásaikat a végtelen hómezőkön, hogy biztosítsák nemzetségük fennmaradását.
Most kénytelenek lúdtalpas lábacskáikon az autópályák felforrósodott aszfaltját koptatni - datolyapálmák árnyékában, melyek szegény árva pingvineknek se hideget, se meleget nem jelentenek. A zsidók, akik erőszakosan kikiáltották magukat az ország egyedüli urainak, úgy bánnak az őslakos pingvinekkel, mint másodrangú, alantas lényekkel. Még az izraeli hadseregbe sem veszik be őket. Az iskolák és egyetemek, melyekben a pingvinek tanulnak; a kórházak, melyekben gyógyítják őket; a szociális segélyek, melyeket rendre folyósítanak nekik; de még az állami hivatalokban általuk betöltött állások és a parlamentben (knesszetben) elfoglalt képviselői helyek is csupán megtévesztő ködfüggönyül szolgálnak, amely az egyenjogúság látszata hamis illúziójának fenntartására szolgál, valójában azonban nem más, mint a szerencsétlen madarak kegyetlen kigúnyolása. Végtére is a zsidók országában vagyunk. A boldogtalan kurtaszárnyúak, még ha akadémiai tudományos fokozatokkal rendelkeznek is, arra kényszerülnek, hogy a zsidók pudvás fogait húzogassák ki, elgennyesedett vakbelüket operálják ki, orvossággal szolgálják ki őket a gyógyszertárakban vagy ügyvédként védjék a zsidókat a bíróságokon.
Az egyszerű, tanulatlan pingvinek kénytelenek autóbuszt vagy taxit vezetni, néha kétségbeesetten kiárusítani a nagy piacokon a zsidóknak gyümölcseiket és zöldségeiket, és ha még ez sem jut nekik osztályrészül, akkor ráfanyalodnak saját szupermarketek nyitására, vagy áruház- esetleg étterem-láncokat létesítésére, hogy megmeneküljenek az éhhaláltól.
Olvasó!
Ha esetleg van kanárid, csízed, netán vöröslábú füstös cankód – eszedbe jutna a szegény szerencsétlen tollas állatot egy terepjáró dzsip kormányához ültetni? A zsidók – az ország gazdái – arra kényszerítik az egykori büszke pingvineket, hogy nehéz verítékkel megkeresett pénzecskéjüket méregdrága autókra költsék, azokkal a városok utcáin száguldozzanak, közben ráadásul teljes hangerőre állított dobhártya-repesztő rap-zenét hallgassanak.
Szerencsétlen madárkák! Még arra is kötelezni akarják őket, hogy betartsanak szigorú közlekedési szabályokat, nehogy véletlenül elgázoljanak egy zsidót! Hol az emberi kegyetlenség határa, ha így csúfolódhatnak élő lényekkel? A zsidó nők pedig direkt meztelenül hagyják hosszú combjukat, hamvas vállukat, sőt még köldöküket is, hogy szegény pingvinek eszüket veszítve rohanjanak rájuk, kétségbeesetten nyögdécselve, csöpögő nyálukat nyelve, kurta szárnyacskájukat billegetve. Röviden és velősen: a pingvinek kínjai Izraelben megszámlálhatatlanok. Minden lehető módon kínozzák, éppen hogy csak meg nem eszik őket - ezt is csak azért, mert a zsidó vallás előírásai szerint az úszóhártyás lábú madarak nem kóserok.
Mindezek ismeretében szemükre hányhatjuk-e az izraeli pingvineknek, hogy nem szeretik a zsidókat, hogy nem lojálisok az országhoz, melynek kényszerű állampolgárai..?
- Mi a hatalmas Antarktisz polgárai vagyunk! – mondják büszkén a jobb sorsra érdemes pingvinek. – Csak útlevelünk és a szociális segélyünk izraeli.
A zsidók hiába próbálkoznak azzal, hogy csábító humanitárius segítségnyújtás ígéretével megszelídítsék őket. Soktonnás hűtőkamionok végeláthatatlan konvojokban szállítják naponta a halat a pingvineknek - de a rabtartók ezen könyöradományai csupán fokozzák a fölháborodást az elnyomottak soraiban:
- Az lenne osztályrészünk, nekünk, a jeges tengerek szabad madarainak, hogy frigóban rohasztott zsidó gefiltefist zabáljunk? – kérdik a szabadságszerető pingvinek a világ haladó közvéleményétől.
És küzdelmük végre megtermette gyümölcsét: elérték, amire annyira vágytak nemzedékeken át. Az EKSZ külön határozatában azt javasolta a zsidóknak, hogy „húzzanak el a sunyi Izraeljükbe”, azaz vándoroljanak vissza az egykori Palesztina területére.
- De hát ott arabok élnek! – próbálkozott ellenvetéssel az izraeli miniszterelnök, Chaim Ivanoff, ám szavai az EKSZ-közgyűlésen részvevő küldöttek röhögésébe fulladtak:
- Miféle arabok? Már régóta minden arab Európában és Amerikában él! Majd bolondok lennének állandóan szenvedni a zsidó hamszin–fergetegektől!
És akkor az átkozott cionisták kitervelték soron következő emberiségellenes rémtettüket: otthagyták a pingvineknek az egész Antarktiszt, cserébe a békéért. Sorsukra hagyták szegény szabad madarakat, a pálmákkal, a szőlőskertekkel, a rózsákkal befuttatott felhőkarcolókkal – ők meg összekapkodták a maguk zsidó cuccait és visszaalijáztak a Földközi-tenger keleti partjára, ahol már régóta semmi sem termett, csak homok meg kő, csak kő meg homok. Az utolsó fát is lelegelték a kecskék.
A zsidók, természetesen, ott is berendezkedtek, jobban, mint bárki.
De mi lett szegény pingvinekkel, amikor a zsidók elhúztak és kikapcsolták a légkondit is..? A délceg járású kurtaszárnyú tollasok, akiket a humanitárius segélyek valamint a szociális ellátási minisztérium perverz módon elkényeztetett, ottmaradtak a zajló jégtáblákon, jég- és hótorlaszok között, a hetvenfokos fagyban egyszál magukban az Antarktisz kegyetlen éghajlatával szemben, mindennemű védőháló nélkül.
Képzeljék csak el a magas intelligenciával rendelkező pingvineket, európai egyetemi diplomával a csonka szárnyuk alatt, fogak – és nem csőrök – protetikájára szakosodva, izraeli útlevéllel, de már szociális támogatás nélkül, a csupasz jégen csupasz fenékkel (még jó, hogy maradt pár izraelita rövidnadrágjuk)…
A zsidók újabb embertelen lépése megdöbbentette a világ haladó közvéleményét és heves tiltakozásokat váltott ki világszerte. Párizs, Brüsszel és Milwaukee népes bazárjaiban a felháborodott emberjogi aktivisták kitördelték az ujjait és késsel szabdalták szét az orcáját annak, aki megpróbálta védelmébe venni a fékevesztett elvetemült cionistákat.
Ahogy tudósítónknak mondta a „Politikai korrektség határok nélkül” Nemzetközi Liga elnöke, dr. John Suleyman Drisstoon: „Az izraeli hadigépezet kegyetlenkedésén már senki sem csodálkozik.”
A madarakért azonban mégis kár…
--------
David Rabinovitch LiveJournal c. weblapon (San Francisco, California, USA) megjelent szatíráját az orosz nyelvű változat alapján magyarította: Siklósi Nándor
----------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése