A mai köztudat úgy könyveli el, hogy ez Máté Péter (1947. február 4. – 1984. szeptember 9.) dala. A remek, korán elhunyt előadóművész valóban legújabbkori sikerre vitte ezt a nótát, amit amúgy Fényes Szabolcs szerzett, A vén diófa c. operett valamennyi dalával együtt, Szilágyi László librettójára.
Az említett füzet ismeretlen krónikása a dal teljes szövegét lejegyezte, de ma már csak a refrén az, amit az előadók szóra érdemesítenek. A bevezető strófa mintha már a refrénnél is avittabb hangulatot árasztana. Avagy - ki tudja?
Váljunk el vídáman, barátom, elszállt a virágos, szerelmes nyár
A múltat siratni már, higgye el, kár,
Magának könnyebb, mert nem ejt egy könnyet és nem gyötri szívét a vágy...
De nekem többé nem terem boldogság.
Refr. Fehér akácok, veletek üzenek,
Simogassátok a szegény szívemet,
Boruljatok reám úgy, mint egy régi alkonyon,
Mikor a forró csókja itt égett az ajkamon...
Fehér akácok, a szívem jaj de fáj,
Fehér akácok, hova tűnt az a nyár?
Oly árván álldogállok egy muskátlis ház előtt,
Fehér akácok, imádom őt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése