Az egyik híres/hírhedt berepülőpilótánk maga Szilágyi Domokos (Szisz), aki több kötetének címében is jelezte, hogy legszívesebben elszállna erről az erősen gravitált bolygóról. Hogy majd egyszer, tisztultan, visszatérjen.
Első kötete: Álom a repülőtéren.
S ilyen verssel benne:
Szilágyi Domokos
ÁLOM A REPÜLŐTÉREN
(részlet)
Ó, repülés!
most milyen földiek, milyen közeliek, milyen ismerősek
a várakozó, ezüst hasú gépcsodák,
szelídek és türelmesek és győzelmesek -
mikor alájuk bukik a világ,
csíkká zsugorodik a beton-kifutó, jómagam bogárnyivá, e pohár
sör harmatcsöppé,
eggyé válunk mi itt, mindannyian, mint ahogy egyek is vagyunk,
öröktől fogva s mindörökké -
én és te és ez a fűcsomó és a trolibusz és a korlátnál álldogáló
kíváncsiak,
ismerős szemmel mosolygunk egymásra, magára ismer bennünk az anyag
s a vágy, a vágyunk, mely a szárnyaló gépek nyomán röpül lankadatlan,
hogy mindent belásson, ami az íves égbolt alatt s fölött feszül,
sustorog s eggyé ötvöződik békét akaró tüzes indulatban - -
Ó, repülés!
röpülünk mi is, kedvesem -: te, aki megszerettél s én, aki
úgy lettem ember, hogy beléd tudtam szeretni,
s velünk száll minden, ami a szívünkhöz, az álmainkhoz tud igazodni,
benépesítjük az engedelmes űrt, mosolyaink kezes bolygókon sétálnak,
felhők országútján menetelünk, és - nem álom ez - a ma
a holnapba árad
- végtelenbe a véges - -
nem álom ez, kedvesem,
s ha álom: sosem létezett ennél valóságosabb,
oly igaz, mintahogy itt vagyok, itt vagy, oly igaz, mint a csókod,
a szavad,
szavad, mely erőt adott akkor is, mikor a jövőn kívül semmim se volt,
szavad, piros csillag-szavad, mely biztatón szívem fölé hajolt - -
Ó, repülés!
Ó kedvesem, hadd álmodjam végig e zengő életet veled
s ezt a percet -
most meghallhatom, meghallhatod, ha éber szívvel figyeled,
a molekulák koccanását s a Mars, a Hold, a Vénusz üzenetét -
fönn gép köröz,
a béke kék fölszínét hasítja, nekünk küldi üdvözletét,
te tudod, hogy a béke is végtelen, mint az emberben az akarat,
végtelen a béke, mint - én hiszem ezt - végtelen a legmagasabb
fokon szervezett anyag - -
Ó, repülés,
hadd álmodjalak tovább, s hadd álmodjam tovább,
kedvesem, magunkat,
amint nézzük az érkező-induló gép-galambokat,
s összekoccintjuk poharunkat.
1961
S majdan, egyik kései kötete: a Kényszerleszállás. Ebből az ő szárnyalását lelkesen követő színésznő, Illyés Kinga előadása hitelesebb minden írott szövegnél. (Különben a költő válogatott versei letölthetők a MEK portáljáról - itt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése