Képregény a Sakknovella szerzőjéről

Képregény jelent meg nemrég Párizsban Stefan Zweig (1881–1942) osztrák író utolsó napjairól. Szokatlan és furcsa vállalkozás ez, de nem annak a Guillaime Sorel rajzolónak, akit annyira megihletett Laurent Seksik írónak e témáról szóló regénye (2010-ben jelent meg), hogy arra késztette a szerzőt, fogjon össze a sikeres képregény-rajzolóval. Seksik civilben orvos, de 1999 utáni első irodalmi sikerei után  felhagyott a sebészettel s az irodalomnak szentelte további karrierjét.


A képregényről azt mondják, méltó módon - bár igaz, a műfaj sajátos, leegyszerűsítő, zanzásitó eszközeivel - mutatja be a drámai döntés előtt álló író belső vívódását, azokat a napokat, amik megérlelik benne az öngyilkosság gondolatát. Hiszen ismeretes, hogy Stefan Zweig 1934-től a nácizmus előretörése elől menekülve elhagyta Ausztriát, Londonban élt, majd 1941-ben feleségével együtt Brazíliába emigrált abban a reményben, hogy ott megtalálja a nyugalmat, és újra írhat majd. Reményeiben nem is csalatkozott, hiszen Braziliában megkapta azt, amitől fasiszta hazája megfosztotta: az elismerést, a megbecsülést. Ennek ellenére, a németországi kilátástalan fejlemények hatására, úgy döntött: önhalála tiltakozás lesz. 1942. február 23-án második feleségével, Charlotte Altmann-nal együtt a brazíliai Petropolisban búcsút mondott az életnek.

A francia kritika szerint a két szerzőjű képregény - Laurent Seksik a szövegkönyv írója, Guillaime Sorel annak képekbe ültetője - kimagasló jelentőségű irodalmi eseménynek számít és visszahozza a köztudatba azt a művészi-állampolgári-világpolgári magatartást, amiből Zweig halálával példát mutatott kortársainak és utódainak.


A képregény világa érdekes módon felidézi azt a környezetet is egy tengeri utazás keretében, melyben az író egyik remekművének tartott kisregénye, a Sakknovella lejátszódik. Dióhéjban összefoglalva: egy óceáni hajóúton a sakkvilágbajnok, Mirko Czentovic két játszmában megsemmisítő vereséget szenved egy ismeretlen ügyvédtől. Kiderül, hogy az ügyvéd – aki korábban igen gyengén játszott – a Gestapo börtönében tanult meg sakkozni: az idegtépő kihallgatások szüneteiben mesterjátszmákat játszott le gondolatban… Egy könyvismertető szerint " az elbeszélés sajátságos feszültségét a főszereplők zseniális sakkpartijának izgalmas megjelenítése, és az író alteregójának tekinthető, a Bécset megtámadó német fasizmus elől Amerikába menekülő osztrák ügyvéd alakjának különös titokzatossága adja."

A kisregény amúgy szintén Zweig braziliai tartózkodásának a terméke, akárcsak az az önéletrajzi fogantatású memoár, mely A tegnap világa (magyar fordításban Búcsú a tegnaptól) címen utolsó könyveként jelent meg. Hegedűs Géza szerint "Saját életútjára visszatekintve a régi Bécs hangulatát, légkörét egyszerre líraian és történetírói szemléletességgel mutatja be terjedelmes művében. Sokan éppen ezt tartják életműve csúcsának. Be is fejezte, de megjelenését már nem érte meg." (Stefan Zweig. Világirodalmi arcképcsarnok)