2012. február 1., szerda

Nyelvtorna, nyelvficam

Az alábbi összeállítás címről címre vándorol pillanatnyilag a világhálón. Szerzője - mint utóbb kiderült - Balázs Géza (képünkön), eredeti lelőhelye pedig a Napút Online, az írással, mely sokkal bővebb, a szerző Lőrincze Lajos emléke előtt tiszteleg. A csonkított, vándor változatot ideillesztem, a teljes szövegért érdemes felkeresni az eredetit, a hivatkozásra lépve. A nyelvvel való játszadozás - furcsa módon - de bölcsebbé tesz... (Bakter)

*


A magyarok szinte sportot űznek abból, hogy mit lehet tenni a magyar nyelvvel. Ki indította el azt az „elmétlen” játékot, hogy mindent megfordítunk, s akkor igen érdekes új jelentések születnek? Szinte már lessük, hogy hogyan is lássuk a dolgok fonákját! Az egyik feljegyzés szerint Vadas Pál, de ő sem dolgozhatott „előképek”, nyelvi hagyomány nélkül.





Össze ne tévessze!

a boka táját a toka bájával,
a borztanyát a torz banyával,
a csárda zaját a zárda csajával,
a száradt füzet a fáradt szűzzel,
a fartőt a tar fővel,
a harcsa máját a Marcsa hájával,
a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával,
a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal,
a foltos bölényt a boltos-fölénnyel,
a hős ember nevét a nős ember hevével,
a réti pipacsot a péti ripaccsal…


Ezek bizony egyfajta keresztszerkezetek (kiazmusok), látjuk, hogy vannak köztük mesteri kettős, de hármas cserék is. És szinte „dőlnek” az újabb példák, most már a „Nem mindegy…” kezdettel és persze egyre vaskosabb tartalommal (mert a „mai folklór” olykor a diszfemizmusával akar iróniát kelteni):

Nem mindegy…

hogy egyöntetű vagy ön egy tetű,
hogy vízibusz vagy buzi visz,
hogy mögöttem vagy nem öttem mög,
hogy teniszpálya vagy pénisz tája,
hogy rovarszervet ivartalanítani vagy ivarszervet rovartalanítani,
hogy mire fekszel: nedves kőre vagy kedves nőre,
hogy helyet cserélni vagy csehet herélni,
hogy vörös szalag vagy szőrös valag,
hogy véres párbaj vagy páros vérbaj,
hogy köhögve röpülsz vagy röhögve köpülsz.

Még egy „mesteri” példa, egy népi (merthogy viccként gyűjtöttem):

Nem mindegy, hogy Gödön van szobrod, vagy Szobon van gödröd.


Megfigyelték-e már azt, hogy ezeknek a „cseréknek” az alapja az összetett szavakban rejlik? Bizonyos szavakat ugyanis lehet így is, úgy is társítani. S akkor állhatnak elő olyan felcserélhető, vagy egyáltalán felcserélhető párok a következő képlettel: ab = ba.

bérlőtárs – társbérlő
állampárt – pártállam
csónakmotor – motorcsónak
padlószőnyeg – szőnyegpadló
lisztcukor – cukorliszt
rádiómagnó – magnórádió

Az összetett szavak nemcsak megfordíthatók, hanem további összetételek alapjai is lehetnek. Ekkor keletkezhetnek egészen sajátos összetételek, amelyekben az első összetett szó utótagja egyszersmind a következő összetett szó előtagja, a következő képlet szerint: ab + bc= abc.

A vicctechnika is előszeretettel megfordít szerkezeteket:

– Te, ha én kávét iszom, nem tudok elaludni!
– Nálam ez pont fordítva van!
– Hogyhogy?
– Ha alszom, nem tudok kávét inni!

– Mi a különbség a kés és a vonat között?
– A vonat tud késni, de a kés nem tud vonatni.

Mielőtt beletörne a nyelvünk, lássunk néhány nyelvtörőt az igen gazdag termésből! Kevesebb is volt a beszédhibás (legalábbis a logopédusok szerint), amikor ilyenekkel tornáztatták a gyerekeket:

Láttam szőrös hörcsögöt. Éppen szörpöt szörcsögött. Ha a hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsöggörcsök.
Meggymag. Szelíd meggymag vagy, vagy vad meggymag vagy?
Piros csíkos cinkcsészében cukros csirkecomb.
Agostyánban agg atyák a gatyáikat aggatják!
A Moszkvics-slusszkulcs luxusszükséglet.

A képiség és költőiség összekapcsolásából fakad a Ki hogyan hal meg? sorozat.

A kertész a paradicsomba jut.
A hajóskapitány révbe ér.
A suszter feldobja a talpát.
A házmester beadja a kulcsot.
Az aratót lekaszálja a halál.

A nyelvtani formáknál maradva egészen egyedi magyar nyelvi lehetőség a szavak, nevek „ragozása” – ismét egy le nem írt, nem elemzett magyar nyelvi „lehetőség”! Rendkívüli lelemény a kiinduló példánk, amely személyes névmásokkal „kezdődő” igéket tartalmaz – a humort egyébként a szerkezet szokatlan és szabálytalan széttagolása okozza.

Én ekelek, Te keregsz, Ő gyeleg
Mi nistrálunk, Ti vornyáztok, Ők lendeznek12

Vagy egy még bonyolultabb ragozós mondóka, amelynek lényege, hogy egy kiinduló szerkezethez „paradigmát” (ragozási sort) talál ki alkotója:

Én sike te fuszos, Ő sike mi fuszos, Misike tífuszos.

Másfajta paradigma is megél szóvicc formájában: a melléknévfokozás.

– Ön inka?
– Igen, és ön?
– Én még inkább.

Természetesen véletlen, ami most következik, de aki meg/kitalálta (sok-sok játék és persze nyelvhelyességi hiba képzelhető el a magyar grammatika legmozgékonyabb kategóriájával, az igekötővel is), egészen különleges agyú ember lehetett. A leghosszabb magyar mondat, amely visszafelé is ugyanaz:

Kis erek mentén, láp, sík ölén, oda van a bánya rabja, jaj Baranyában a vadon élő Kis Pálnét nem keresik.

Erre az előmintára alkotta meg az elmés magyar ezt a versezetet:

Az utcán hideg szél söpör,
zsebemben egy marék töpör-
tyű, de hideg van!

A széttagolás vicc formájában:

– Miért nem találják Palikát az erdőben?
– Mert Pál ma fa!

– Mi az, fémből van és utazik?
– Vas utas.

Illetve a szabályok alapján történő, de mégis szokatlan (helytelen) szóalkotásmód:

– Mi az aperitif ellentéte?
– Az utó-pia.

Hogy a magyar vicc egyedülálló, minden magyar tudja. Elsősorban csak a magyar, mert a szóvicc, a nyelvi vicc nem fordítható le. A vicc továbbra is a társadalmi-politikai dolgokra leggyorsabban reagáló műfaj: energiaital, pitbull, web aligha szerepelt néhány évtizeddel ezelőtt a folklórban.

– Milyen a falusi energiaital?
– Kutbul.

– Milyen a falusi harci kutya?
– Ólbul!

– Mit énekelnek a molyok a szekrényben?
– Edda blúzt!

– Miről lehet felismerni a számítógépes (internetes) kalózokat?
– Webhely van az arcukon.

A szóviccek egészen egyedi formája a szóvegyüléses alakokat létrehozó vicc.


– Mi lesz a mackó és a narancs keresztezéséből?
– Pandarin.

– Mi lesz a paripa és a grépfrút keresztezéséből?
– Lócitrom.

– Mi lesz a tehén és a macska keresztezéséből?
– Mú-mia.

Ebben az írásban kicsit nyelvtanoztam. A viccek is tudnak a nyelvtanról, a nyelvtantanításról is:

– Az iskolában megkérdezi a tanár, hogy ki mit kapott karácsonyra.
– Pistike, te mit kaptál?
– Hátitáskát!
– Fiam! Háttal nem kezdünk mondatot!

– Kisfiam, etté’?
– Nem egy té, hanem két té!

– Pistike, mondj két névmást!
– Ki? Én?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése