2011. augusztus 15., hétfő

LOS HERMANOS PINZONES


(Egy pánspanyol dévaj népi dal dévaj szövegkritikai elemzése)

ELŐ-HANG
Halljuk először a (képekkel is kísért) dalt – üde, mámoros füllel:


Az (1946-os évjáratú) argentin Horacio Fontova előadásában elhangzott – a teljes spanyol nyelvterületen ismert és kedvelt – dal lesz elemzésünk tárgya.

Bízom benne: a dal önmagában is kedvet csinált az olvasáshoz (a nem spanyolosoknak is).


A SZÖVEGTESTRŐL

TÖRTÉNELMI  HÁTTÉR

A „címadó” Pinzón-fivérek valós történelmi alakok (szobruk is áll szülővárosukban, Palosban, ahonnan Kolumbusszal vágtak neki az Indiákhoz1 vezető ismeretlen tengeri útnak; akit személyiségük részletesebben érdekel, az Interneten, pl. a Wikipédiában sok mindent elolvashat róluk). Egyben ők a hősei egy (talán) kubai eredetű – az egész spanyol nyelvterületen népszerű – kétértelmű tréfás obszcén dalnak. (Három Pinzón volt az expedícióban; a hálátlan és obszcén utókor nem számszerűsíti őket – ha meg igen, akkor csak kettőjüket emeli ki, akik a másik két India-kutató karavellán kapitánykodtak). Természetesen történelmi személyiség a Nagy Fölfedező mellett Kasztíliai Izabella (Erzsébet) katolikus királyné, aki Kolumbusznak útját is egyengette. Bobadilla pedig, aki „megfúrta” Kolumbuszt és helyére lépett, nem leány, hanem fiú volt: Francisco - az előzőekkel egyetemben szerepel „A Paradicsom meghódítása - 1492” című félmillenniumi filmeposzban. Még Pedro Angulo is létezett – nem kormányos (pontosabban: révkalauz) volt, hanem püspök, jó félszáz évvel a Nagy Felfedezés után, a mostani Guatemalában. És motilón, putumayo, maja indiánok is éltek (élnek). Érdekes kultúrtörténeti adalék, hogy a (spanyolul is) maya-nak írt közép-amerikai indiánok neve magyarul ’maja’ lett – ám ugyanígy íródik (de kb. ’macha’-nak ejtendő) a spanyolul mára már ’huncut’, ’vagány’ értelmet felvett, a vizsgált dalban is előforduló - egykor a Madrid-környéki szabadabb erkölcsű hölgyekre és urakra vonatkoztatott - elnevezés (Goyát is megihlette a meztelen és a felöltözött ’maja’ – mely csodálatos festményeket az operetteken szocializálódott  magyar művészettörténet és műértő nagyközönség lemayázza, még írásban is).


NEMZETKÖZI KITEKINTÉS

Hasonló dévaj (obszcén, durva, tahó, stb.) nóták nem ismeretlenek más népek dalkincsében sem, ld. pl. az olasz ostería-rigmusokat vagy akár a magyar duda-nótákat illetve kocsmadalokat (Margaréta, téged úgy imádlak) vagy diáknótákat (Penis noster durus est), illetve a hazai obszcén költészet felülmúlhatatlan mesterének, Lővy Árpádnak (Réthy László akadémikusnak) a műveit – jut eszembe mondjuk az Újévi köszöntő-je; de fölhozhatnék más magyar poétákat is, akik szívesen játszottak az ambi-valens szavakkal (melyekkel a magyar nyelv is bőven rendelkezik). A dudanóták tréfásak, teli vannak kétértelmű utalásokkal és trágárságokkal – sajnos, nem találtam illusztrációnak ilyeneket. Koszorús költőink közül is csak egyet emelek ki – találomra. Kányádi Sándor -  a Felemás őszi versek kötetben, 2002-ben - vidám, felszabadult és dévaj hangon beszél a szerelem testi örömeiről, a szerelem pajzán romantikájáról, a szeretkezés érzéki gyönyöréről. Például: „Négy gombja van a nadrágod / elejének, / megszámoltam s le is vágtam / mind a négyet, / innen aztán ki nem teszed / te a lábod, / míg egyenként vissza tőlem / nem szolgálod. // Bekötöm a csikódat az / istállómba, / rajtam kívül azt senki ne / lovagolja. / Ha én egyszer elkaptam a / gatyaszárad, / nem eresztem, míg a kezem / le nem szárad” (Pajzán táncszók, 1954). A mostanság egyre nagyobb teret nyerő alpári altesti (standup) „humor” szellemtelen termését most figyelmen kívül hagyom…

Ha valakit zavar egy kis egészséges obszcénkodás, jobb, ha itt abba is hagyja az olvasást. A bátrabbak nyugodtan folytathatják.



A Pinzón-fivérekről szóló dalt szinte minden spanyolajkú ifjú (és volt ifjú) ismeri valamennyire – számtalan változata kering, népköltészet lévén (- vagy mi a búbánat, hogy D.T. ismert magyar szólásalkalmazó bloggerpolitikust idézzem) nincs kanonizált szövege (textus receptus4). Mint megannyi más esetben (himnuszok, népszerű operaáriák, iskolai kötelező költemények, diák- és kocsmanóták), általában csak az első 3-4 strófát ismerik – és bömbölik – az alkalmi kórusok; a többi már csak kuriózum vagy fontoskodó vérbölcsészek unalmas kukacoskodása. A szóban forgó nóta közös éneklése (megfelelő maligán-fokú jókedv-fokozó előkészületek után, lehetőleg falrengető hangerővel, hogy a hamis hangok ne érvényesülhessenek) a dalolóknak egyéni és kollektív euforikus – egyben infantilis – örömet szerez; különösen a sorvégi rímekbe rejtett egyértelmű XXX-es kétértelműségek előtti hatásszünetet követően az obszcenitás belebömbölése az éjszakába (avagy a nyúlós kispolgári csendbe, pukkasztásnak).  

Az általam önkényesen rekonstruált textus receptus nyersfordítását is ide írom, hogy a durva valóságot valamelyest érzékeltessem (pirossal a hasonló hangzású kétértelműségek obszcenizálva, azaz egyértelműsítve).


A PINZON-FIVÉREK

A Pinzón-fivérek
Tengerészek /buzeránsok voltak,
Kolumbusszal hajóztak ők,
Aki szintén tengerész/homokos volt.
Együtt mentek Kalkuttába,
Út/kurva-keresőben,
Közben elfoglalták Kambodzsát is,
Kardjuk/farkuk élével/hegyével,
Majd a motilón indiánok(nak)
El/le-vágták az útjukat/ a töküket,
És egy nagyon huncut indián csaj
Megszívta a pipájukat /leszopta őket.
Pedro Angulo kormányosról
Elterjesztették, hogy halott /fartúró.
Nővére, Bobadilla meg
Kapott egy babérkoszorút /Lapostetűt kapott.
Kasztília királynőjének pedig
Nagyon tetszett a tejszínhab /a doggy-style….

Itt pedig egy amatőr „mű”fordítás-kísérlet, kapásból (magam vertem ki, szabadkézzel a rigmust, mint egy cölöpverő talján1 – ó, Karinthy Frigyes, nézd el vakmerőségemet!)… Korlátozott költői tehetségem nem tette lehetővé, hogy a kétértelműségek hispán nyelvi cölöpeit egyetlen magyar nyelvi rigmusba verjem bele - ezért választottam azt a megoldást, hogy külön-külön „szedtem versbe” a két értelmet. A dal hangulatának és „poézisének” illusztrálására talán ennyi is elegendő.


A PINZON-FIVÉREK

A. A sejtetett létértelműség

A Pinzónok jó testvérek – 
Ennél is jobb tengerészek,
Kolumbusszal hajóztak jót, 
Aki szintén tengerész volt. 
Együtt érték el Kalkuttát,
Keresték a maguk utját.
Kambodzsát is elfoglalták,
Vadakat kardélre hányták.
Motilónok szétszaladtak 
Mikor nyakuk közé csaptak.
Egy kacér indián lányka
Belekóstolt a pipába.
Kormányos Pedrót etették:
Halott hírét terjesztették.
Testvéréről meg az terjedt:
Babérkoszorúkat szerzett.
Izabella, a királyné,
Habot nyalna, ha tehetné. 

B. A kimondott egyértelműség

A Pinzónok vitorláztak,
Minden seggbe belemásztak.
A nagyfőnök Kolumbusz volt,
Farkat ő is seggbe tuszkolt.
Útjukba esett Kalkutta,
Száz vad hindu mind megdugta.
Kambodzsát is elfoglalták,
A sok csajt farkélre hányták.
A motilón indiánok
Buzik voltak, mind ahányok,
Nem úgy, mint a maja lánykák
Kik Kolumbuszt lecidrázták.
Kormányos Pedró elfutott:
Neki csak motilón jutott.
Testvére nem volt alapos:
Meg is ragadt rajt’ a lapos.
A királynő, Izabella
Nagyfarú baszós debella.

Félreértés ne essék: semiképpen sem kívánom az alpári szöveget eszményíteni, csak arra hívom fel a figyelmet, hogy nincs híján a poézisnak. Ahogy a nagy (avagy kisebb) költők hasonló stílusgyakorlatai és a nép egyszerűbb fiainak borgőzös bömbölései (vagy akár vécéversei) sem nélkülöznek bizonyos esztétikai értéket (ha másként nem, legalább Umberto Eco óta tudhatjuk: a rútság – benne az obszcenitás – nem mindig és nem egyértelműen a szépség ellentéte). Elnéző engedékenységgel, jó szívvel és jó kedvvel olvassuk-hallgassuk hát a Pinzón-fivérek történetét…

EPILÓGUS helyett:

Éljenek Amerika hős felfedezői!  ! Vivan Colón y los Pinzones !


Szentgyörgyi N. József

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése