2014. április 14., hétfő

Petőfi napjai a magyar irodalomban / 33.

(Endrődi Sándor nyomán)

1848

Július 1. Radicallap. 24. sz. 95. lapon: „Mindenfelől kapjuk a sok czikket Petőfi Sándor barátunk ellen — természetesen erősen odaszólnak Petőfinek amúgy magyarán — de mind névtelenül — kíméljenek meg minket édes urak! czikkeik 1-ször iszonyatosan hosszúk, 2-or elvünk, irányunkkal homlokegyenest ellenkezők — 3-or meg névtelenek. — Ezek mindannyi okok, hogy azokat nem használhatjuk. Vannak hiszen elég szerkesztők! — kiket boldogíthatnának azon czikkekkel — kik Petőfit egy kanál vizben elölnék — ha lehetne — kik egyre azt prédikálják, milly rossz poéta az a Petőfi — kik legnagyobb dicsőségüknek tartják, midőn detegálták, hogy Petőfit — az előtt Petrovicsnak nevezték — ez persze iszonyú vágás ! — s osztán   illyen   ember  hogyan irhat jó verset ? stb. stb. —
Küldjék tehát azon urakhoz az illy czikkeket, ne hozzánk, — nekünk nem kellenek."

Július 2. Életképek. II. 1. sz. 20. 1. A' koldus sirja.

Július 2. Munkások újsága. 14. számban Táncsics a következő czikket irja : „Petőfi Sándor. Az előbbi számban, azaz a múlt évnegyed utolsó vagy 13-dik számában újságomnak röviden érintettem, hogy Petőfi derék polgártársunkat a Kis-kunsági kerület közakarattal, lelkesedéssel követéül kitűzte és mikor a választás ideje elérkezett, a nép ördögi mesterséggel meglőn vesztegetve s Petőfit nem csak hogy meg nem választá, de sőt ellene annyira fellázadt, hogy csak életveszedelemmel menekedhetett előle. Ígértem, hogy az egész szomorú esetet híven közlöm, mint azt Petőfi maga megirta, de távollétem miatti körülmények kiszoriták e lapbul, tehát kénytelen vagyok csak azt mondani meg röviden, hogy a népet rútul megcsalták, elámították. Gondoljátok meg csak barátaim, mennyi álnokságot, gazdagságot (gazságot!) kellett némelly kaputosnak elkövetnie, hogy a kedves népembert, Petőfit megbuktatták! Én meg vagyok arról győződve, hogy az elámított kis-kunsági nép rövid idő múlva átlátja hibáját, megszégyenülve kér bocsánatot szeretett emberétől, s megfogja átkozni azokat, kik a nép jóságával oly rútul visszaéltek.
Ne higyetek minden kaputosnak, hanem csak annak, kit kívül-belül ismertek, kit szeretni tudtok, s talpig becsületes embernek tartatok. Hogy pedig megismerhessétek, ki a ti barátotok, ki küzd mellettetek : járassátok az én újságomat, mert én tiszta lelkiismerettel, a szoros igazság szerint meg fogom nektek nevezni azokat, az egész országgyűlés folytán, kik a ti javatokat akarják, s kik lesznek ellenetek.
Előlegesen annyit mondhatok, hogy a ki velem azon munkálkodik, hogy a bordézma is épen úgy, mint a többi dézma kárpótlás mellett eltöröltessék, és hogy a regálék is teljesen megszűnjenek és pedig épen úgy, mint újságomnak a múlt számában javasoltam ; mondom, kik ezt akarják: tudjátok meg, hogy azok a ti igaz barátaitok.
Figyelmeztetlek benneteket barátaim, hogy az említett első évnegyedi 13-dik számban közlött törvényjavaslatomat jól megfontolva olvassátok el, azok szoros igazságra vannak alapítva,"

Július 2. Nép Barátja. 5 sz. 66. lapon Arany János Egy életünk, egy halálunk cz. költ. jeligéje Petőfi e két sora: 
Muzsika szól, verbuválnak, 
Csapj fel, öcsém, katonának.

Július 5. Pesti Hirlap. 99. sz. Petőfi költeménye Pest, jul. 4. czimmel az országgyűléshez. Későbbi czíme: A nemzetgyűléshez.

Július 5. Pesti Hirlap 99 sz. 622. lapon a hirdetések rovatában Nagy Károlytól, Petőfi kunszentmiklósi ellenfelétől a köv. czikk olvasható : „Szabadszállás június 21-ike 1848. Szózat Petőfi Sándorhoz! Ön Márczius Tizenötödike lapban egy czikket közöl, mellyben a szabadszállási kerületben június 15-én tartott követválasztást, a megtorlott önzés, megsértett hiúság s meghiúsult szép remény szülte méltó boszujából elferdített alakban tünteti fel, — s epébe mártott tollal, mind azokat kik önt követségre nem segíték, az értelmiség osztályát, ide értem a szabadszállási, fülöpszállási, számra mintegy 560 választókat, és így az egész 1020 főt számláló választó testület általános többségét, továbbá Szent-Miklósról mintegy 160-at, Laczházáról mintegy 50-et, kik t. i. a választáson megjelentek, — fekete színekkel mázolja, s olly gúnyos czímekkel illeti, mik — hidje el ön! nem azon egyénekre, de az elfogulatlan ítélő előtt, ön jellemére vetnek homályt, mert ha a radicál kört naponta látogató olly piszkos kifakadásokat enged magának, a művelődés tűzpontjától távol esőtől joggal követelhető, miként önt, sokkal kíméletlenebb s meggyalázóbb czímekkel halmozza. Ön barátom! olly álhitet táplál, mintha ügyének ellenfele földig lepiszkolásával, nagyobb nyomatékot s fontosságot adhatna, csalódik ! A közvélemény, mint igaz biró, értesülvén hitelesen a választás folyamáról s ön feltolakodásáról, —  kimondja ön felett az itéletet, melly ön szavait használva így hangzik : „Ez pimaszság Petőfitől, ez nem egy népköltőhöz, de egy pusztai betyárhoz sem illik." Azonban vigasztalja ön magát, lesznek, kik ön mellett mentőleg lépve föl, elmondják: Cuncta licent sat.
Ön azt mondja, hogy a választók itatása, a választás s ön ügye megbuktatása akként történt, miként az emlitett czikkben előadatik, hogy előadását hitelre emelje, esküszik, miszerint isten önt ugy segélje, miként igazat mond. Bizony, könnyen ellebben ön ajkáról az eskü s gondolatlanul iktatta czikkébe az „isten ugy segéljen"-t, mert önnek azon előadása : miként a szabadszállási, fülöpszállási, szentmiklósi és laczházi nemkaputos választók ön részén voltak, hogy a választók ön gyalázásával nem pedig republicanistikus elveinek föltüntetésével s önnek májusi napokban, a museum téren tartott népgyülésben a ministerium iránti csúfos bizalmatlanságot hirdetett beszéde előállításával vonattak pártomra ; továbbá, hogy a választók, választás előtti éjen lerészegittettek, s hogy a szabadszállási nemzetőrség ön s pártja ellen felvegyvereztetett: aljas rágalom, alávaló ráfogás, s szemtelen hazugság, s ezennel fölszólítom önt, bizonyítsa be, hogy a választást megelőző éjen csak egy csepp boromat is ivott-e meg valaki, és a bösztöri korcsmában megbízásomból adott-e a korcsmáros csak egy iteze bort is valakinek, akkor legyek az egész ország színe előtt becstelen gazember, és mig ezeket nem igazolandja ön, önt nevezem eddig megőrzött becsületembe aljasan gázolni törekvő gazembernek.
Hála a fölvilágosodás századának! Kiemelkedett e kun értelmiség azon kiskorúságból, hogy ön ellenében, bármelly becsületes kunpolgárnak itatásra és vesztegetésre volna szüksége.
Miután a választás folyamát, a követválasztmányi bizottmány jegyzője terjedelmesen közölni fogja, felhagyok annak részletes taglalásával, ha azonban találkoznék, ki a jegyzői előadásnak nem adna hitelt, utasítom  pestmegyeí birtokos gróf  Zichy Ferencz és pestmegyeí pénztárnok Hajós Menyhér polgártársakhoz, kik a választáson jelen lévén, a követválasztásnak szemmel látott érdektelen tanúi; most tehát szorítkozom egyedül személyemre szórt diszes epithetonokra.
Ön engem gőgösnek mond: minden czím megillet inkább, mint ez, gőgös kevélységről ugyan soha meg nem rovattam, kérdezzen meg ön bárkit pesti ismerősim közül.
Ön engem butának mond: igaz, hogy teremtő észtehetséggel s roppant tudományossággal nem dicsekedhetem, de hiszen  ön fejének sem kell abroncs, én szeretem hazám úgy, mint ön, de még talán jobban; mivel engem hazámhoz több érdek csatol, van tiszta felfogásom, tisztább, mint önnek; van jellemem, szilárdabb, mint öné; talán több képzettséggel is hizeleghetem magamnak a tanok minden ágában — a költészetet kivéve — mint ön, talán én is ismerem a nép szükségeit, mint ön, talán én is csak úgy nép közé tartozom, mint ön, vagy talán nemességem miatt nem is vagyok képes fölfogni a nép érdekeit? Ön nagyon elbizott, de mibe, abban, hogy a Pegazus farkába ön is fölkapaszkodott. Ön, barátom, nagyon hiu, a fölöttébb hiúság pedig higvelejüséget föltételez.
Ön azt is mondja, hogy én Szluha teremtménye vagyok. Nem tagadom, hogy Szluha Imre főkapitánysága alatt, előbb mint városi főjegyző, később mint kerületi tisztviselő szolgáltam, de hogy nem voltam szolgalelkű, lábnyaló, megmutatja a következmény, mert én neveztetem elnökévé azon kerületi bizottmánynak, melly a pákai gazdálkodás körüli visszaélések kipuhatolásával megbizatott, továbbá a XXV. t.-czikk nyomán népképviseletre alapított hármas kerületi közgyűlés két hivatalra kijelölt, s a hármas kerületek választó testülete, hármas kerületi közhivatalra föl is választott, ha követnek ki nem kiáltatom.
Ön „czine mintye"-t is emleget. Barátom, az oláh ezt akkor mondja, mikor ellenfelét orozva akarja leverni. Hát még illy alávaló gondolat is fordulhat meg ön agyában ? Keblem illy  nemtelen  boszut nem ismer.  Ha  velem baja van önnek, mint volt Antagonistájával, nyilt sisakkal szembe, Petőfi elől soha semmiben is hátrálni nem fogok.
Megvallom, sokáig tudtam elhatározni magam önhöz intézett e szózatra, tudván azt, hogy vinco seu vincor semper ego maculor. Ollyan ön, mint a fertőbe hevert disznó, melly minden hozzá közeledőt kíméletlen bekever. Isten önnel.
E sorok azért jutottak a hirdetések sorába, mert három szerkesztő kisértetvén meg a felvételre, egyszerűen utasittattam el. — A Martius 15-ike szerkesztője Pálfi ur beküldött szózatom átadójának így válaszolt: „E nagyon hosszú, föl nem vehetem. — Átadó: Hát Petőfié nem volt hosszú ? — Pálfi: hjaj, az a mi emberünk! Átadó: Ön lesz olly méltányos s lovagias, hogy megtámadottnak igazoló sorait fölveendi. — Pálfi: Tudjuk mi nagyon jól, hogy Petőfinek van igaza !"
Szegény Pálfi! kár volt pesti birónak nem tenni, ki anélkül, hogy a másik félt kihallgatná, szolgáltat igazságot — lám, lám, ki meri őt rövidlátónak nevezni ?
Csernátoni pedig, ki rögtön okosabbat szólni nem tudott, a Budapesti Híradóhoz utasította megbízottamat.
A Pesti Hírlap szerkesztője ígérte fölvenni, ha az ő lapjában megjelent szellemben lesz föltéve czáfolatom ! úgy de — becsületére legyen mondva a szerkesztőnek — kihagyván abból a személyemre vonatkozó czafrangos epithetonokat, ez úton méltó elégtételt nem nyerhettem volna.
A Radícal Lap szerkesztője, mint monda, nagyon el lévén lapja foglalva, nem közölheti, s egyszersmind csudálkozott Martius 15-ike szerkesztője lovagiatlanságán. — De édes Mérei úr, ha ön radicalnak tartja magát, önnek nem szabad így felelnie!! ön magáévá tette Petőfi ellenem tett vádjait egész piszkosságában, illő, hogy az arra tett feleletet is elfogadta légyen."

Julius 5. Alföldi Hirlap. (Debreczen.) 2. sz. 7. lapon : Petőfi Sándor a hírlapokban hosszasan leírja: hogy miképen üttetett el a szabadszállási követválasztásnál a követségtől". — Mi csak azt sajnáljuk: hogy Sándor barátunk óhajtása nem teljesülésén olly igen felindult s méregbe jött, s azon mindennapi politikai bohózatot annyira elkeseredve szivére vette. E kalandból kézzelfoghatólag okulhatott a pajtás az iránt, hogy gyakorta mi a nép, s hogyan forgatják szélvitorlaként ennek akaratát, s hogyan szokás és lehet azt felhasználni. — Egyébiránt a Petőfi el nem választását országgyűlési jelentékeny veszteségnek épen nem tartjuk: mert mi őt lant mellett, s népgyüléseken és forradalmi fellépéseknél tartjuk saját helyén állani s működni, — de az elfogulatlanságot igénylő országgyűlési tanácskozásnál épen nem. — Ő nem tud tanácskozni, — ő csak ön vasfeje szerint határoz.

Július 6. Pesti Hirlap. 100. sz. 626. lapon a szerkesztők, Csengeri Antal és Kemény Zsigmond a következő nyilatkozatot adták ki: „Kötelességünknek tartjuk kijelenteni, hogy azon gyalázatos czikk, melly tegnapi számunk hirdetményei között Nagy Károly aláírásával Petőfi ellen megjelent, tudtunkon kivül iktattatott a hirdetményi rovatba. E rovat szerkesztését egészen elkülönözve, a kiadók magok kezelik. — A  P. Hirlap szerkesztői."

Július 7. A nemzetgyűlési követekhez. Ez egy tizenkét soros röplap, melyet Petőfi a július 7-én d. e. 11 órakor tartott országos ülésen a képviselők asztalkáira helyeztetett el. Egy példánya a Petőfi-ház ereklyetárában. (Facsimiléjét mellékeljük)

Július 7. Márczius Tizenötödike. 98. sz. 393. lapon Kapuczin urfi aláírással a köv. czikk olvasható: „Elegia Nagy Károlrul. Van a kis kunságban egy nagy falu, kinek neve Szabadszállás; ebben a Szabadszállásban van egy vaskalapos kálvinista esperes, mellynek neve Nagy Samu, az ő fiának Nagy Karolnak ides apja. —
Nem hiába pedig neve Nagy Samu, mert megüti a tizenhat markot, és van neki nyaka, de vastag, miként Luther Mártonnak, mellyért is  az ő  nyakasságával   fölülhaladja Calvinus Joannest, mintha csak az úristen is esperesnek teremtette volna!  —
Hallottuk az ő szép tulipántos és sárgapitykés szavait a superintendentialis gyűlésben, és gyönyörködénk az ő esperesi stylusában, mellynek igéi szakasztott a bibliáé, azon   bibliáé,   mellyböl   baltaélen fütyörész az alföldi csikós.
Az ő kis Nagy Káról fiának e gyűlés volt utósó képezdéje, a holott is az édes tátitól eltanulá ama piros-pipókos és csattogós orátori lingvát, mellynek három generatiort kiható szinei ott pironkodnak a Pesti Hirlap hirdetései közt, a szánalomra méltó szerkesztő pár tudta és akarata nélkül.
Oh Káról, Káról, te kálvinista öspörös Káról, mennyi szép remény csingallózkodott a te nagy nevedhez a kunságban! Te candidatusa a coadjutor-kurátorságnak. Candidatusa a táblabirói tekintetes corpsnak. Nagyreményű kun-kapitány — osztályfőnök — állodalmi titkár —- s tudja a jó ég idővel tán minister is!!? Így kelletett-e magadat tönkre silányitani ?
Íme, most csak egy kis képviselő vagy, képviselője szép kunságnak három esztendeig — ha előbb haza nem lódítanak — ; de örökös képviselője ama szennyes irománynak, mellynek megérdemlenéd, hogy betűi a hirlapról levétetvén eltörölhetlenül hátadra süttessenek.
Te képviselő lettél hivatás nélkül, és eljővén Pestre, meggyalázád a te familiáris nevedet, mellyet édes apádtul kaptál, az által, hogy litteratorrá lettél, föllépvén a Pesti Hírlapnak plakátrovatában, mellyet a lapkihordó szerkeszt. Oh, te nagy és nemes famíliából való Káról, képviselője a kun tek. rendeknek, és öspörös apád nagyhordóju pinczéjének, öleld és puszizd meg a te brilliántos kollegádat Bezerédy Kricsit — és halj meg.
És ti Szabadszállásnak népe, tegyétek őt spiritusba apjával együtt, s adjátok át a múzeumnak, hogy az unokák ujjal mutassanak rájuk, mondván : ime  a vastagnyakuság s gőgnek megtestesült képe — két példányban itató (!) papírra nyomva.
Te pedig Szabadszállás, melly egy magyar költőnek nem adál szabad szállást, vedd el bűneidnek méltó jutalmát istentől, és legyen belőled tót falu, még pedig lutránus !"

Július 7. Radicallap. 29. sz. 115. lapon Petőfi „A nemzetgyűlési követekhez" intézett nyilatkozatának hirlapi közlése.

Július 8. Márczius Tizenötödike. 99. sz. 396. lapon Jókai Mór és Pálfi Albert a következő nyilatkozatot adták ki: „Nagy Károly kunsági képviselő Petőfi barátunkat legközelebb olly sértéssel illette, melly a lovagiasság szabályai szerint csak fegyveres elégtétellel volt kiegyenlíthető. E szabályokat ismeri a közvélemény, megszentesitette minden mivelt nemzet legjobbjainak aláírása, s hódolni tartozik neki minden, ki a férfi névre jogot tart s ki előtt az élet nem drágább a becsületnél.
A párbaj szabályai szerint Petőfi minket segédeiül hivott fel, s mi kötelességünkhöz képest felkeresők Nagy Károlyt s felhívók őt fegyveres elégtétel adás végett.
Ő erre azt válaszolá: hogy olly emberrel, kit ő becstelennek nyilatkoztatott, mind eddig, mig be nem bizonyítja, hogy nem becstelen, vini nem fog.
Az elégtételre felhívást azonban épen e becstelenités tette szükségessé, de Nagy Károly ismételt felszólításunkra is, sem az általunk megajánlott gondolkodási határidőt el nem fogadta, sem segédeket, kikkel értekezzünk, ki nem nevezett, sőt Perczel Mór rendőrosztályfőnöknél Petőfit, mint életére törekvőt, feljelentette.
Másnap Szeles Lajos úr Pálfi Albertnek nagy társaság előtt monda : hogy Nagy Károly a párbajt el akarja fogadni, de csak kardra; — mi, mint a párbaj birái, nem engedtük meg a karddal vivást, hanem kívántuk, hogy a sérelem nagyszerűségéhez képest vijjanak pisztollyal, mint a kihívás történt, — a kihivottnak a viadal eszközeit erősíteni igen, de gyöngíteni joga nem lévén. Mellybe, miután  a kihívott segéde egyezni nem akart, sőt ez esetben a párbaji bíróságról is lemondott, annyival inkább : miután számos társaság előtt nyilatkozott, — ezen nyilatkozatunkkal kénytelenek vagyunk ez ügyet a közvélemény alá bocsátani. Jókai Mór. Pálfi Albert."

Július 9. Életképek.   II.   2.   sz.  51.   1.  Rózsabokor a' domboldalon. — 52. lapon   pedig: Az ítélet. (1847. elején.) 

Július 9. Reform. 8. sz. 39. lapon Petőfi „A nemzetgyűlési követekhez" intézett nyilatkozatának hirlapi közlése, ezzel a megjegyzéssel: „Mi Nagy Károly egyéniségét ismerni szerencsétlenek nem vagyunk, a Pesti Hírlapban közzétett nyilatkozatával magát nem igazolta, csak neveletlenségeiről adott fényes bizonyítványt, feltesszük a népképviselők férfiasságáról, hogy olyan embert, ki mást megsérteni és elégtételt adni gyáva, e házban megszenvedni nem fognak."

Július 9. Nép Barátja.  G.  sz.  83.   lapon Petőfi István „Elmegyek  én  katonának, az leszek" kezdetű dala. A 94. lapon pedig a „Mi hir Budán?" cz. rovatban a következő sorok: „Kis-Kunságban Szabadszálláson lakozó alyánkfiai, hallgassanak  rám,   mondani   akarok   valamit!   —    Petőfit meggyalázták kigyelmetek, muszkának és isten tudja minek elnevezték, csakhogy a pap fiát követnek tehessék,  —  no de gyalázatot is vallottak vele, mert a tisztelendő uram fia egész Pestnek csúfja most, mert hordó mellett és pénzzel lett követ, és Pestre jővén, Petőfit akarta gyalázni, s midőn Petőfi  becsületét  meggyalázni  nem   engedvén, ősi szokás szerint megizente a pap fiának, hogy magyar ember nemcsak a  nyelvét  öltögeti, mint a vén asszonyok, hanem a becsületét karddal is védelmezi; erre a pap fia gyalázatosán megijedt, és nem mert kardot  fogni! . . . Aztán illyen fa-kardos,  fa-puskás anyámasszony lenne  a vitéz kunok követe? az illyent még fűzőért vagy czérnáért sem merném küldeni a szomszédfaluba,   nem hogy még követnek! . . És a pap fia most itt hányódik Pesten, és az inasgyerekek ujjal  mutatnak  rá!   —   Sajnáljuk  kigyelmeteket,  de nem tehetünk róla "

Július 10. Közlöny. 31. sz. 126. lapon Petőfi ügye a Nemzeti gyűlésen. A tárgyalás folyamatát így irja le a hivatalos lap:
Nyári Pál: Uraim ! Egy folyamodás adatott be, melynek tartalma ha igaz, kérdésen kívül a választás nem történt a törvény által biztosított szabadság körében. Miután itt föladás történik 176 folyamodó által, a háznak, vélekedésem szerint, kötelessége megrendelni a vizsgálatot annyival inkább, mert ha a dolog szavazásra ment volna s a szavazati jegyzőkönyvből ki lehetne mutatni, hogy panaszkodók, vagy közülök néhányan jelen voltak, akkor lehetne indokolni, hogy jelen voltak. De miután közfelkiáltással történtnek mondatik a jegyzőkönyvben, a folyamadást meg kell vizsgálni. (Helyes!)
Szeles: Uraim! jelentem önöknek Nagy Károly nevében, hogy ő maga is kívánja a vizsgálatot. (Felkiáltás: helyes !)
Elnök: Nyilvánítom a háznak, hogy a tárgyban vizsgálat rerdeltetik. (Helyes!) A második osztály előadója ne terheltessék feljönni.
Besze János: Az a kérdés: ki fogja megrendelni a vizsgáló bírókat: A ministerium ? (közbeszólás: a ház) s ki fogja viselni a költségeket?
Elnök: A ház fog rendelni vizsgáló birót. 
Bónis Samu: A mi a költségeket illeti, az ideiglenes szabályok nyomán a költség mindig azt érdekli, aki hibás: ha ok nélkül panaszolkodik valaki, az ok nélkül panaszolkodót, ha pedig helyes az ok, aki ellen a panasz előadatik. (Felkiáltások: helyes!) Ez az én véleményem. Ami pedig a vizsgálatot magát illeti, azt talán akkorra kellene halasztani, mikor a ház szabályai készen lesznek, hogy a vizsgálat azok szerint teljesittethessék.
Kazinczy Gábor: Azt hiszem, miszerint nincs arra szükség, hogy a dolgot a ház szabályainak tárgyalásáig halasszuk, annál inkább, miután azon eljárást, melly a folyamodó egyéniség irányában elkövettetett, nem tartom a maga helyén valónak s átalában halaszthatónak. Az erkölcsi individualitás az emberben valami olly szent, melly nem engedi, hogy bárminő szenny és folt 24 óráig is rajt száradjon. Nem azért, mivel a folyamodó egyéniséget a nemzet kitűnő díszének tartom, hanem ha a ház megrendeli a vizsgálatot, történjék az azonnal. A mi a költséget illeti, én nem is tudom mi az a költség; úgy hiszem, hogy legjobban lehetne elejét venni, hogyha önök elhatároznák, miszerint a vizsgálatot compromissionális bíróság tegye meg. (Felkiáltás: három biztost nevezzünk ki. Többen: egyet. Mások: legalább három kell.)
Bónis Samu: Megnyugszom abban, hogy a vizsgálat mindjárt megtörténjék; de miután a szabályok sem a vizsgálat módjáról, sem a tagok kiküldéséről nem szólnak, azért indítványoztam, hogy a szabályokat várjuk be.
Szeles : Azt tartom, miután a ház és Nagy Károly maga is vizsgálatot akar, meg kell azt rendelni. Nevezzen a vádlott egyet, és a vádoló egyet és a ház is egyet. (Felkiáltás : nevez a ház.)
Egy képviselő: A folyamodók 158-an vannak; hogyan választhatnának ezek egy tagot?
Olgyai Lajos: Azt tartom, a vizsgálat annyival inkább szükséges, mert a panasz a városbirája ellen tétetik, ugyanazon városbirája ellen, ki ellenök volt a folyamodóknak, így a vizsgálat szükséges lévén, azon előadásra szorítkozom csak vélekedésemmel, miszerint a folyamodó fél küldene egy tagot és a panaszlott szinte egyet; — azt tartom, a folyamodó nem nevezhet ki, mert nem Petőfi folyamodik, hanem a sz.-miklósiak. Egyenesen nevezzen ki a ház vizsgáló bizottmányt.
Elnök: Ki van mondva, hogy vizsgálat történjék, ez már nem szenved kérdést.
Csiky Sándor:  Ugy  vélekedem, miképen a háznak a maga  kebeléből  tagokat  kínevezni nem lesz czélravezető. (Szóló  beszédében  félbe  szakasztatik.) Én  a komoly tárgyakból soha sem csinálok tréfát. Tanulni szívesen szeretek akárkitől, ki többet és jobbat tud nálamnál, de azért kinevetést nem tűrök. (Helyes!, éljen !) Tehát azon véleményben vagyok, hogy épen a háznak a maga kebeléből vizsgálatot tevő tagokat kínevezni czélra nem vezet. Hiszen mi lenne ebből? Vannak számosabb petitiok, mellyek iránt vizsgálatot kellene rendelni. Történhetik, hogy még több fog előfordulni s több vizsgálatokat kell rendelni. Mi lesz ebből ? A ház felosztja magát vizsgáló bizottmányokra, kik fognak majd határozatokat hozni a hazát érdeklő dolgokban ? Az illyen  eljárás  sem  törvényeink szellemével össze nem hangoztatható, sem mostani körülményeinkkel össze nem egyeztethető. Mi a vizsgálattételt illeti, a hatóságra bíznám. Mindenkinek van joga az egyes részrehajló tag ellen kifogást tenni; itt is fognak tehetni.
Madarász László: Azon állítás, miszerint a háznak kiküldése törvényeink szellemével össze nern fér, semmi nyomatékkal indokolva nincs. Törvényeink szelleme a parlamentáris kormányzásról mit sem  tud; ez a ház újság, mellyet a táblabirói  régi törvényekből kihozni nem lehet, itt a parlamentáris ház eszméjét kell  követni. (Helyeslés.) Ugy áll a kérdés: ezen ház magának tartja-e fenn a vizsgálat jogát, vagy másra teszi által ? Én a szélesebb szabadságnak embere vagyok, s  fenntartani kívánom a háznak azon jogot, hogy a maga köréből küldjön ki részrehajlatlan egyéneket. Az előttem szóló képviselő azt mondá: az illető hatóságra kívánja bizni a vizsgálat megtételét, tehát azon bíróra,  kit  leginkább  terhel   a  panasz,  mert e választási bizottmány  megszűnik  hatóság  lenni, mihelyt a választás befejeztetett.  Osztom  Bónis  Sámuelnek azon véleményét, hogy e háznak  szabályai  nem  lévén, így törvények szellemére hivatkozni annyi, mint semmit sem mondani. Véleményem az : a ház előtt ne egyes perlekedés, hanem legyen önhatóságának fenntartása. Ezen eszméből kiindulva kivánom: a ház rendelje ki a vizsgálókat minél előbb, — mert a kérdés ollyan, melly akár a megválasztott képviselőnek, akár a panasz által érdekeltnek becsületébe vág.
Deák Ferencz: Ugy szólok a dologhoz, mint  követ. Figyelmeztetem a házat, hogy talán ez az első eset, mellyben vizsgálatot küldenek ki, de könnyen  következéseket vonhat maga után; figyelmeztetem a házat, hogy a verificativ s ennek folytában megrendelt vizsgálatok néha olly kérdéseket foglalhatnak magokban,  mellyek  ministerialis cabineti kérdések. Azon tekintetből, mivel azok valaha olly fontosak lehetnek, óvakodni kell, hogy ezen tartalmat a ház kezéből ki ne szalassza, nemcsak azért, mert ez a ház jogaihoz tartozik, hanem azért is, mert igen sokszor lehet a   ministerium  részesfél,   a   ház   pedig  sohasem.  A  ház felette áll minden hatalomnak, az  fél nem  lehet, mert  a ház többsége előtt minden félnek el kell enyészni. (Helyeslés.) E jogot tehát a háznak kezei közül kiereszteni nem lehet. A ház itél a   verificatio felett s  hogy  ezt tehesse, adatok szükségesek. Hogyan szerzi  meg  azokat ?  Akkép, hogy megbiz valakit azoknak megszerzésére. Kit biz meg ? jurisdictiót ? Az igen sok esetben  fél   lehet.   De   ez  csak politikai tekintet; én egy jogi tekintetet mutatok, s állítom, hogy e háznak, mint ollyannak, a  végrehajtó hatalommal csak a ministerium, vagy elnökség által lehet érintkezésbe jönni, ezt pedig mért tenné a ház, midőn  a   maga  kebeléből küldhet ki ? Ha a ház jurisdictióval akar rendelkezni, akkor nem azt kell mondani:   kiküldetik, hanem : a  ministerium   megbizatik, hogy   igy   és   igy  rendelkezzék.   Azt hiszem, nem lehet máskép, mint a háznak  kell kiküldenii és pedig a maga tagjai közül, ha több eset lesz is. (Helyes!) De épen azért nem tartom szükségesnek, hogy 3-at küldjünk, mert a   küldöttség   nem   fog   ítélni,   csak  vizsgálni Elég   lesz   tehát   csak   egyet   küldeni.   (Helyes!)   (Sokan Patait kiáltozzák)
Patai József: Én a parancsnak örömest hódolnék, de gyenge egészségű ember vagyok, azért méltóztassanak megengedni.
Ivánka Zs: Válasszunk. Holnap reggelig tegyük meg a czédulázást.
Bonts Samu: Azon esetre figyelmeztetem önöket, hogy semmi egyes kérdésnél el ne térjünk azon módtól, mellyet ideiglenesen elfogadtunk. A választás történjék titkos szavazás utján.
Asztalos Pál: Ne egyet, hanem 3-at küldjünk. A kiküldöttnek is igen érdekében van, hogy ne egy teljesítse a vizsgálatot, nehogy részrehajlással vádoltathassék.
Bónis Samu: Én is 3-at kívánok. (Sokan 3-at, mások kettőt kiáltoznak.)
Elnök: 1-ső kérdés: egyet küldünk-e, vagy 3-at? (Sokan 3-at,  mások 1-et kiáltoznak.)
Kazinczy Gábor: Méltóztassanak megfontolni azt, hogy eddig csak egy illyen kérdés van ugyan előttünk, de lehet 50, s ha minden kérdésre 3 tagot küldünk, utoljára nem marad 226 tag. 2-or. Egy képviselőtől várjuk meg, hogy olly részrehajlatlansággal fog eljárni, miszerint eljárása a becstelenség vádját nem szenvedi magán. (Ismét 3-at kiáltoznak.)
Asztalos Pál: Politicai életben a hitnek nincs semmi cursusa. Hiszünk a templomban, de itt nem lehet. Nem tudom, találkozik-e egyén, ki a részrehaj lássa li gyanusittatásnak magát kitenné. (Küldjünk 3-at.)
Egy képviselő: Küldjünk 1-et, mert úgy a felelősség egyben öszpontosul,  háromnál pedig megoszolna.
Elnök: Kik azt akarják, hogy egy legyen, álljanak fel (sokan felállanak). Meggyőződésem szerint háromra van a többség. Már most tessék választani. Én is kívánom, hogy titkos szavazás utján történjék, de csak ülés végén.
Irányi Dániel: Figyelmeztetem a házat, hogy a nemigazolt követek nem fognak szavazni.
A képviselők szavazataikat egyenként beadták.
Az ülés végén aztán  az  elnök  a  következő jelentést tette : „ - jelentem továbbá : hogy a vizsgálatra kiküldendő képviselők közül legtöbb szavazatot kaptak: Bónis Sámuel  91, Besze János 68, Asztalos Pál 52 szavazatot. Ezen urak Szabadszállásra mennek."

(Folytatjuk)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése