A múlt század hatvanas éveiben
volt egy kollégám, aki mindenáron meg akarta tanítani a
fiatalokat arra, hogyan viselkedjenek. Nosza, nekiült és leveleket
irt egy képzeletbeli ifjúnak, akinek aztán eleitől a végéig
elmagyarázta, hogy mi illik és mi nem a társasélet főbb
helyszínein és helyzeteiben.
Könyve nagy siker volt.
Nagyobb, mint az az évi Nobel-díjas
bármelyik könyve.
Az emberek azóta is áhítoznak
arra, hogy megmondják nekik: így, és nem amúgy kell viselkedni.
Ezt tedd, mert ez a jó, azt ne, mert az rossz!
Az emberek úgy látszik, nem
szeretnek a fejükkel gondolkozni. Azt hiszik, hogy a fejük
használatától van fejfájásuk. Ezért szívesen veszik, ha vannak
mások, akik helyettük is gondolkoznak.
Ilyen emberekben és irományokban,
szerencsére, nincs hiány. Az alábbi könyvrészlet is egy a sok
közül. Láthatjuk, hogy mennyi kiadást ért meg. És talán ma sem
lenne érdektelen kiadni. Csak éppen a benne lévő konkrét
helyzetek fölött szállt el kissé az idő... (Erről szól
különben az itt olvasható Magyari Tivadar-szatira is. A kettő
együtt olyan, mint az az ember, akinek az egyik szeme sir, a másik
meg nevet...)
Hogyan viselkedjünk
a társaséletben, hogy sikereket
érjünk el?
Nem ember az,
ki, hogyha bírja nyelvét,
Nem tudja
megnyerni egy nő szerelmét.
(Shakespeare.)
Lord Chesterfield mondja: „Aki a nők
körüli szerencséjéről beszél, sőt csak sejtetni is engedi azt,
az ritkán talál hitelre, ha mégis hisznek neki, akkor elítélik.
Aki azonban gondosan hallgat, arról azt hiszik, hogy Don Juan és ez
a körülmény könnyen segítheti őt diadalokra, mivel diszkrét
embernek tartják és a nők a diszkréciót nagyon sokra becsülik!”
Ismeretségszerzésre az életben
ezernyi alkalom kínálkozik, amelyet azonban megfelelő
lélékjelenléttel azonnal fel kell ismerni, mert amilyen gyorsan
kínálkoznak, éppoly gyorsan tűnnek is el; tehát nem szabad sokat
gondolkozni rajta, mert lekésünk.
Ha egy hölgy egy telt villamosra
száll, akkor kelj fel s könnyed fejhajtással engedd át helyed.
Egy sokatmondó pillantás, egy kellemes mosoly, mely beszédre
jogosít, sok viszonynak volt már kezdete. Esőben ajánld fel
esernyődet, tolongásban karodat; légy segítőtárs a kocsiba való
felszállásnál, nyisd ki a kupé ajtaját, segítsd ott a
csomagokat elhelyezni, a pénztárnál engedj előzékenyen utat;
egyszóval ajánld fel szolgálataidat mindenütt, ahol alkalom
kínálkozik reá. E mellett kezdj beszélgetést, de udvarias légy
ám s inkább tartózkodó, mint túlbizalmaskodó. Ha elváltok,
akkor be is mutatkozhatsz és kérheted a gyorsan kötött ismeretség
folytatását. A hálás nő igen ritkán fogja közeledésedet
visszautasítani s örülni fog a viszontlátásnak.
A vasúton egyedül utazó hölgyhöz
légy előzékeny és udvarias, ajánld fel magadat úti kísérőnek,
gondoskodj csomagjáról, a jegyről és kocsiról. Útközben
figyelmeztesd az út szépségeire és beszélj sokat a tájról, a
közbeneső városok nevezetességeiről és látványosságairól;
de mindenekelőtt igyekezz oly helyekről beszélni, melyek a hölgy
előtt is ismerősek. Beszédközben rátérhetsz magadra is,
állásodról és vágyaidról fokozatosan nyíltabban beszélhetsz.
Állomásokon gondoskodj frissítőkről; röviden: mindig a hölgy
titkolt óhaja lebegjen előtted, Kényszerítsd magadra még hosszú
és megerőltető utazásnál is a barátságos hangulatot s a humort
se vesd meg, mert senki sem szereti a morózus, szeszélyes vagy
hallgatag útitársat. Ha igy viselkedsz, akkor széped hálás lesz
irántad s alkalmat nyújt előnyösebb közeledésre is.
Az utazásnál mindenki közlékenyebb,
könnyebben ismerkedik s így itt nyílik kedvező alkalom az
ismerkedésre.
Vendéglőben – vagy zenés
kávéházban igyekezz arról a speciális magyar rossz
tulajdonságról leszokni, hogy egyedül akarsz ülni az asztalnál.
Éppoly mértékben, amint néked szükséged van a szórakozásra,
éppúgy más is jó néven veszi, ha udvarias köszönés kapcsán
asztalához ülsz, s kellemes társalgásoddal szórakoztatod őt.
A fürdőhelyek, nyaralóhelyek Ámor
igazi csataterei. Itt minden formaság nélkül lehet közeledni,
mivel a vízben mindenki egyenlő és a társadalmi
kényszerszabályokat a kabinban hagyják. Ne riasszon el az
asszonyok látszólagos hidegsége s tartózkodó modora, – nagyon
ínyükre van a férfi hódolása! Hízelgéssel messze mehetsz
náluk, még akkor is, ha bókjaid nem nagyon ötletesek. Ha kis
kezecskéjét; vagy formás lábát dicséred, vagy egyéb szépségét,
mindig szívesen hallgató fülekre találsz, különösen akkor, ha
idegen nőket kevésbé szépnek mondasz.
„Általában” – mondja a nagy
nőbarát, Lord Fashion, – „sohasem mondhatsz olyan bókot a
nőnek, amit szívesen meg ne hallgatna! Különben is minden nő, ha
csak nem förtelmesen rút, szépnek tartja magát. S mennél kevésbé
szokta meg bájai dicséretét, annál jobban esik az neki. Azonban
azt jól jegyezd meg: a nő tapasztaltságára sohse hivatkozz, mivel
a tapasztaltság idősebb kort tételez fel, s a nők nem nagyon
szeretik, ha korukat emlegetik.”
Főképp ne légy nagyon érzékeny, s
ne végy mindent nagyon a szívedre. Ne riadj vissza az első
sikertelenségektől, a győzelem pálmáját ki kell érdemelni.
Társasjátékoknál, sétáknál,
csónakázásnál, vagy egyéb sportoknál légy férfias és vidám
és sikereid nemcsak választottadnál, hanem a szülők és a
hozzátartozók előtt
is jelentősek lesznek. Azt minden
hódításra vágyó férfi jegyezze meg, hogy mindig a férfié a
fellépés szerepe: a kezdés joga s kötelessége is; sohase szabad
várni addig, míg a nő érezteti vonzódását, mert az csak ritkán
fordul elő. A nők sokszor majd elepednek a vágytól, de velük
született szeméremérzetük s a társadalmi szabályok nem engedik,
hogy közeledjenek; ezt remélve várják, s ennek az óhajnak elegét
is kell tenned!
Az éttermekben sokszor megfordulnak
magányos, valamely állásban lévő hölgyek. Ha ilyen nőnek az
asztalához telepszel le, akkor kétszeresen kell vigyáznod minden
szavadra, mert a kenyérkereső nőnek csak egy kincse van: a
becsülete s arra féltékenyen vigyáz, úgyszintén a hírnevére
is, melyet esetleg tapintatlan viselkedéssel nem szabad megrontani.
Szép csendesen érdeklődj életkörülményei iránt. Állása
mineműségét fürkészd ki s különösen a foglalkozása körébe
vágó ügyek fogják őt érdekelni, tehát csevegésed e körül
forogjon. A te kötelességeddé válik az ilyen egyedülálló
hölgyet minden molesztálástól, esetleg más férfiak szemtelen
bizalmaskodásától megóvni, ami által bőségesen nyílik alkalom
szeretetreméltó közeledésre.
Abban biztos lehetsz szíves olvasó,
hogy ha az eddig elmondottak tanulságait hasznosan értékesíted,
úgy mindenütt kedves fogadtatásra találsz, s szerelmi életedben
eredményeket érsz el.
Az ismerkedés folytatása a családi
körben nyer tápot, amelyre a meghívás nyújt neked alkalmat és
módot. Ha meghívást kaptál, ne mulaszd el az azonnali választ,
akár elmégy, akár akadályozva vagy a megjelenésben. A
legalkalmasabb erre a célra a névjegy, melyre aszerint, hogy
lemondasz, avagy elmégy, a következőket írod:
„Pereces Jenő hálásan köszöni a
szíves meghívást és örömmel fog annak eleget tenni.”
Vagy:
„Nagyon köszönöm a kitüntető
figyelmet, élénken sajnálom azonban, hogy sürgős és
halaszthatatlan üzleti elfoglaltságaim nem engedik meg, hogy annak
eleget tehessek. Szíves elnézését kérve, maradok mély
tisztelettel, Nagy Géza”
Levélpapirosodat jól válaszd meg,
mindig gondod legyen rá, hogy az elegáns és finom legyen, de
amellett mutatós is. A színt a divat szerint változtathatod, de a
szolid, egyszerű színhatásokra törekedj, annál is inkább, mivel
a rikító színek ízléstelenek. Férfi ne írjon kék és vörös
papíron. A legalkalmasabb e célra fehér ivoir- vagy
csont-levélpapír.
Ha a meghívón a ruházat ellőíratott,
akkor ehhez természetesen szigorúan ragaszkodni kell. Különben
pedig családi körben vacsorához fekete zakóban és csíkos
nadrágban vagy szmokingban jelenünk meg. Csak ünnepélyes
alkalmakkor, így jubileumkor, lakodalomnál és keresztelőknél
kötelező a frakk, esetleg szmoking.
A fekete zakóhoz színes önkötő
nyakkendőt vegyünk fel és sohase feketét vagy egész fehéret.
Ha már elfogadod a meghívást, akkor
légy pontos, nehogy a többi vendégnek terád kelljen várni és az
amúgyis izgatott háziasszony a háztartás gondjai mellett még a
te késésed miatt is bosszankodjék. Elsőnek nem kell lenned, azt
hagyd a kávénénikéknek. Pontosság azért ajánlatos, s ha 9
órára vagy híva, akkor valószínű, hogy fél tíz előtt nem
várnak; tehát ráérsz akkor megjelenni.
„Az embert az étkezési módjáról
ismerik meg.” Ez nagy fontosságú kijelentés, de mély
jelentősége is van.
Legkönnyebben megismerhető egy férfi
illemtudása a vendégasztalnál. A civilizálatlan, intelligencia
nélküli ember kezében nem áll jól a kés és villa. Nagyfokú
neveletlenség pl. ha valaki a kést a szájához veszi, vagy pedig a
villával piszkálja a fogát. Nem illik sokat enni, jóllakni otthon
is lehet, azonkívül a hangos beszéd és nevetés sérti az ebéd
vagy vacsora ünnepélyességét. A szomszédokkal egész bátran,
sőt kötelességszerűen társaloghatsz, de a messze ülőkhöz ne
kiabálj át, s ne nyújts kezet az asztalon keresztül, mert
eltekintve attól, hogy felboríthatsz egy telt poharat, másokat
zavarsz vele.
A főbb illemszabályok a következők:
1. Leülésnél könnyedén hajtsd meg
magad jobb és bal szomszédod felé fordulva, ebéd után pedig
kívánd „kedves egészségükre”.
2. A szalvétát terítsd ki térdeidre,
nyakba tenni már rég nem szokásos.
3. A levest lassan kanalazd és ne
szűrcsöld, a kenyeret vagy zsemlyét pedig a világért se aprítsd
belé.
4. A kínálásnál ne rakd tele a
tányérodat, s ne válogasd ki a legjobb falatokat.
5. Ha valamit már vettél, akkor meg
kell azt még akkor is enned, ha nem is ízlik. Tehát, ha ismeretlen
ételek kerülnek eléd, légy óvatos!
6. Dicsérd a háziasszony
konyhaművészetét. Ha még egyszer szeretnél valamely fogásból,
akkor mondd a következőket: – Engedje meg nagyságos asszonyom,
hogy ebből a felséges pecsenyéből még egyszer kérjek. Nem
emlékszem, hogy valaha jobbat ettem volna.
Ilyen bókot minden háziasszony
szívesen hallgat meg. Amellett azonban figyelemmel kell arra
lenned, nehogy második vételed által a házigazda, vagy valamelyik
vendég megrövidüljön.
7. A kés csak vágásra szolgál,
tehát azt mindig a jobb kezedben tartsd, s ne vedd a szádba.
8. A kenyeret ne vágd késsel, hanem
törd kézzel.
9. A villa arra való, hogy vele vedd a
falatokat a szádba.
10. A burgonyát nem szabad késsel
vágni, hanem a villával kell azt szétnyomni.
11. Ha hal kerül terítékre, azonnal
tedd le a kést, vedd jobb kezedbe a villát, a bal kezedbe egy darab
kenyeret s úgy egyél.
12. Ne egyél gyorsan, s vigyázz,
nehogy pecsétet ejts az asztalterítőn.
13. A borospoharat mindig a talpánál
kell megfogni, a koccintásnál vagy egészen, vagy csak félig kelj
fel; hivatalos toastnál illik a bort egészen kiinni. Ilyenkor
mindig jobb kezedbe fogd a poharat.
14. Épp úgy gondoskodj asztali
szomszédnődről, mint önmagadról. Mielőtt magadnak töltesz,
tölts szomszédnődnek is, vagy legalább is kínáld meg őt.
15. Ne igyál gyorsan és sokat. Tudnod
kell, hogy mennyit győzöl.
16. Ne dicsérd az italokat és
ételeket közönséges tónusban, hanem igyekezz választékos
kifejezésekkel élni.
Ha egy vendéget az a baleset ér, hogy
a poharat felborítja s a bor kifolyik, vagy a mártás kidől, vagy
egy folt esik az asztalterítőn, afelett nem kell kétségbe esni,
az emberi dolog s már sok mindenkivel megesett, ilyenkor nagyon
helyénvaló az általános megdöbbenést egy tréfával vagy elmés
mondással elütni. Egy helyén alkalmazott bókért minden hölgy
megbocsátja a ruháján ejtett foltot. Mondhatod: – Bocsásson meg
nagysád ügyetlenségemért, de hát nem csoda: hogyan is
vigyázhatnék én a mártásra, amikor nagysád ül mellettem?
Vagy:
– A bor azért ömlött ki, mivel
reszketett a kezem, áthatva azon boldogságtól, melyet az ön
szomszédsága okoz; tehát nem is én vagyok a hibás.
Ha a szerencse kedvezése folytán
imádottad kerül melléd, akkor beszélgess vele nyugodt, higgadt
hangon, mutasd, hogy minden szava boldoggá tesz és légy figyelmes
is hozzá. Ha kiderül, hogy a vacsorát ő készítette, akkor
dicsérd annak rendkívül ízletes voltát.
Az asztalnál addig, míg hölgyek
vannak jelen, kizárólag olyan dolgokról beszélj, amelyek
hölgyeket is érdekelnek. A politikát teljesen hagyd ki a játékból,
mert erre az urak okvetlen vitatkozni kezdenek, ami a hölgyeket
viszont untatná. A beszéd tárgya ne kizárólag ruha, divat
legyen, hanem zene, színház, mozi, könyvek, stb.
Sohase helyezd a saját személyedet
előtérbe; ha azonban a körülményeid felől érdeklődnek, akkor
beszélj nyíltan, ne nagyzolj és ne tüntesd fel helyzetedet hamis
világításba. Fontos és reád nézve döntő jelentőségű lehet,
ha tehetséged és egyéb előnyeid maguktól derülnek ki s nem a te
előadásodból.
Jó társaságban mindenki annyit ér
és annyinak látszik, mint amennyit szavai és megjelenése
igazolnak.
Óvakodni kell minden vitatkozástól,
mert a társaság hangulatát állandóan kedélyessé kell tenni. Ha
veled tréfálnak, értsd meg a tréfát és inkább tekintsd
humoros, mint komoly oldaláról. Ha még a te rovásodra is szól a
vicc, nevess rajta ahelyett, hogy megsértődj.
Imádottad szülei iránt a lehető
legudvariasabb légy. Ha az apa hivataláról vagy úti- és
vadászkalandjairól beszél, figyelmesen hallgasd meg őt, ha
alkalom nyílik reá, csodálkozásod fejezd ki. Jól meghallgatni
valakit, az valóságos művészet és megbecsülhetetlen előny.
Ha az imádott nő rosszkedvű, vagy
ideges, akkor szeszélyeit türelemmel kell elviselni és elnézni
egyet-mást. A nőknek nem imponál, ha a férfi nyafka, érzékeny.
Legyen mindig bátor, határozott és kitartó. Szívesen ismeri el a
férfi felsőségét a nő, akit erélyesnek és férfiasnak ismer
meg. Az még nem férfiatlanság, ha a nőnek engedünk, az lehet
udvariasság és előzékenység is, mert ha azt hajtogatjuk egy
kérésre, hogy „parancsoljon”, ez nem jelenti azt, hogy
megalázkodunk, hanem hogy előzékenyek vagyunk.
Ha akaratlanul is vitába elegyedsz,
akkor elveidet megfelelő formában védelmezd, sőt védelmezheted
anélkül, hogy az imádott nő érzékenységét sértenéd.
Asztalbontás után könnyen nyilik
alkalom az egyedüllétre, különösen, ha a szülők egy kissé
visszavonulnak szundikálni. Ezt az alkalmat fel kell használni,
hogy intim, bizalmas közléseidet imádottaddal kicserélhesd.
Egy gyengéd, ábrándos, érzékeny
leánnyal természetesen egészen másképp kell bánni, mint egy
érzéki, vidám hölggyel. Beszélj vele kedvenc költőjéről és
írójáról; bizalommal közöld vele kisded gondjaidat és kérd
ki tanácsát, ami jó benyomást fog kelteni. Azonban óvakodj a
szentimentalizmustól és puhaságtól, mert ezek nem tetszetős
dolgok.
*
Bélyegnyelv
Aszerint, hogy a bélyeget a
levélboritékon vagy képeskártyán hová és hogyan ragasztják
fel, a szerelmesek üzenetet válthatnak, mellyel sok mindent
kifejezhetnek.
És pedig ha a bélyeget a levél vagy
levelezőlap felső jobb sarkában rendesen ragasztjuk fel, azt
jeleníti: közömbös vagy nékem.
Ha hátul középen rendesen: írj
azonnal.
Ha bal felső sarokban rendesen:
írhatok nyíltan?
Ha ott fordítva: csak titokban írj.
Ha jobb sarokban fent fordítva:
féltékeny vagyok.
Ha középen fent ragasztjuk: mikor
találkozunk?
Ha ugyanott fordítva a bélyeget:
mikor csókolhatlak meg?
Ha lent a jobb sarokban: ma
felkereslek.
Ha ugyanott fordítva: ma keress fel.
Hátul középen fordítva: vigyázz!
lesnek ránk.
Ha fent középen rendesen: szeretlek.
Ha fordítva: szeretsz?
Ha lent középen rendesen: haragszol?
Ha fordítva: gyűlölsz?
Ha hátul lent rendesen: adj találkát!
Ha fordítva: nem óhajtalak látni!
Ha hátul az alsó balsarokban: igen.
Az alsó jobb sarokban: nem.
Hátul a felső jobb sarokban: beszélj!
A hátsó felső bal sarokban: nem
leszünk egymásé soha.
TARTALOM
Hogyan viselkedjünk a
társaséletben, hogy sikereket érjünk el?
Hogyan nyerhetjük meg valakinek a
szimpátiáját?
Hogy viselkedjünk a nagy
társaságban?
Bálban, táncvigalmakon
Miként viselkedjünk étkezés
alkalmával
A társalgás művészete
Színházban, moziban stb. szem
előtt tartandó szabályok
Társalgások. (Ismerkedések.) 1.
Első látogatás. – 2. Uccán. – 3. A vonaton. – 4.
Fürdőhelyen. – 5. A szalonban. – 6. Báli csevegés egy
hölggyel. – 7. Bucsulátogatáskor (vallomás.) – 8.
Megismerkedés a sétatéren. – 9. Ismerkedés a mozielőadás
alatt. – 10. Ismerkedés esőben
A hódítás művészete. 1. A
tetszeni vágyó. – 2. A szemérmes. – 3. A goromba. – 4. A
büszke. – 5. Az emancipált. 6. A pajkos. – 7. A magába
zárkózott.
Hogyan kell szerelmeslevelet írni
Bélyegnyelv
Végszó
Megszólítási formák
Tréfás mondások tánc közben
Virágnyelv
Nyakkendőnyelv
Gondolatok, szellemes és tréfás
ötletek a szerelemről, az asszonyokról és a házasságról
Bókok
Vallomások
Szenzációs könyvek
*
Magyari Tivadar:
Kovács Szabó János István táncot
és illemtant tanít a fiának
Kovács-Szabó
János István – Kolozsvár külvárosában – lelkére köti
házibuliba induló kamasz fiának, ifj. Kovács-Szabó János
Istvánnak:
– Amikor
megérkezel a Kerekdombra, Erzsike születésnapjára, bemész
szépen, és először köszönsz az öregeknek, mondod szépen Banyó
néninek: „csókolom, Banyó néni, hogy még tetszik lenni?"
Utána mondasz valamit Jani bácsinak is; nehogy nekem csak elmenjél
az öreg mellett, és ne szóljál nekije, akármilyen hülye, mert
leég a pofámról a bőr. Mondasz nekije szépen valamit a
karburátorról. Aztat szereti, mert egész életibe mind a
karburátorokat dikicselte.
Amikor először
megkérdezed, „hogy még tetszenek lenni", akkor ők
automatikusan aztat fogják mondani, hogy köszönik szépen, jól
vannak. Akkor egy kicsit még beszélgettek, és, hogy lássák, hogy
már nagy fiú vagy, szépen mondasz még valamiket Jani bácsinak a
karburátorról. Aztán megkérdezed, hogy „máskülönben hogy még
tetszenek lenni", és akkor már aztat fogják mondani, hogy
jaj, betegek és öregek. Te mondjad akkor, hogy „jaj, dehogy, ne
tessék viccelni, jól tetszenek kinézni".
Jani bácsi egy
kicsit dadog azótától, amiótától szájba vágta egy elszabadult
karburátor.
Amikor Erzsikének
szépen átadod a virágot és az ajándékot, mondod nekije, hogy
„Isten éltessen", és közbe a szemibe nézel. De nem mélyen
nézel, hogy úgy duvadjon a szemed, mint a vadbihalynak, hanem csak
finoman. Ő fogja mondani neked, hogy köszöni szépen, de nem
kelletett volna. És óvatosan megpuszilod kétfelől, de közbe nem
cuppogtatsz, mint a tavaszi bolond bornyú, és nem ölelgeted, csak
úgy finoman tartod a vállát nekije a két kezeddel. Jobban mondva:
neked elég, ha csak az egyik kezeddel.
Aztán, ha
kínálnak valamivel, nekem ottan ne nézzed aztat az ételt, hogy
essen ki a szemed, mint a bolond bihalynak, hanem először szépen
mondjad, hogy jaj, ne még tessék zavartatni magát. Ekkor ők
automatikusan másodszor is kínálnak, s akkor szépen megköszönöd,
nem nyakangatsz, veszel egyet, mondod nekijük, hogy milyen finom,
ilyent nem ettél soha, amiótától magadat tudod. Ha sokféle étel
van, nem zabálsz összevissza, hogy aztán nekem itten fossál, mint
a Kilin lova pünkösdkor a Pillangó uccában.
És annyit iszol,
hogy reggel tudjál felkelni, amikor kell. Én is mindig annyit ittam
ilyenkor. Ha ötkor kelletett felkelni: annyit ittam. Ha hétkor
kelletett felkelni, akkor meg annyit.
Ha lesz tánc,
először Erzsikét kéred fel. De csak miután már táncolt a saját
fiújával, ha van olyan már nekije. De ahogy én nézem őtet,
nincs.
Ha van ott egy
másik lány, aki tégedet érdekel, aztat is felkéred táncolni.
Utána is végig kimutatod nekije, hogy érdekel tégedet, de közbe
még másokkal is beszélgetsz, hogy ne még higgye el magát. De
vegye észre, hogy legtöbbet vele beszélgetsz. Ha te is érdekeled
őtet, akkor figyel majd téged a szeme sarkából. De eztet te nem
fogod érzékelni, csak remélni fogod. És vigyázzál, mert a
lányok csontozata kicsit más, és ezért ők a szemük sarkából
is jól látnak.
Mindig úgy kell
kezdeni egy lánnyal, hogy először meghallgatod a problémáit.
Rendesen rája nézel. És nem bámulod a mellit, mint a bolond
bihaly. És vigyázzál, mert ha megérzi, hogy csak teszed magadat,
hogy érdekelnek a problémái, akkor – gátá! – már nem még
megy veled. És ha táncolsz vele, a lánynak a lapockáját fogod,
aztat a csontot a hátába ottan fent. Innen maximum egészen a
derekáig mehetsz le, ahogy a tánc követeli. Hol van egy lánynak a
dereka? Tudod? Mutasd meg magadon! Na, az lehet, hogy az neked ottan
még a derekad, de a lányoknak kicsit más a csontozata: az nekije
már félig a segge, ottan stop! – ne menjen lejjebb a kezed; és
nem szorítod magadhoz, nem nézel be a mellibe, és nem nyomod soha
tánc alatt a gombod az oldalába. Hallod? Tánc alatt meg nem lépsz
nagyokat, mint a bolond zsiráf. Az én időmbe tudtuk tartani szépen
a lányt tánc közbe, akkor volt tisztelet, gyengédség, nem
kapkodtunk, nem nyúlkáltunk ide, oda. Lehetne ez ma is: nekem ne
mondja senki!
Ha esetleg az a
lány jön el onnan, mondod nekije, hogy hazakíséred, ha megengedi.
Ha aztat mondja, hogy ne még kísérd haza, hogy ne még fáradj
ezzel, akkor lehet, hogy csak nyakángat, kéretteti magát. Akkor
mondod nekije, hogy úgyis te is arra mész. Mindegy, merre kell
menjél, te aztat mondod. De ha akkor se akarja, akkor köszönj
szépen, mert úgyis gátá. Valamiért nem tetszettél neki, vagy
lehet, hogy nem vagy a zsánere nekije. Igen. Ne bámulj itten, mert
eztet így mondják: „nem zsánere valakinek".
Mikor jössz el a
háztól, mindenkinek köszönsz, mondod, hogy „csókolom, Banyó
néni". Mondasz még valamit Jani bácsinak a karburátorról,
ha még ébren van a hülye, és hogy bocsánat a zavarásért, ők
akkor automatikusan egy kicsit fognak marasztalni, de nem gondolják
komolyan, te mondod, hogy mész, mert reggel fel kell kelni.
Ha meg hazakíséred
aztat a lányt, akkor az úton is végig hallgasd szépen a
problémáit. És találj te is valami probléma magadnak, amit
elmondasz neki. Aztán, hogy történik valami majd ottan vagy nem,
te tudod eldönteni, aztat nem lehet előre elmondani. Vigyázol, és
mindig orientálódsz a szituáció után. Ha rosszul orientálódtál,
akkor: gátá! Az én időmbe az első hazakísérésnél csak a lány
problémáit hallgattuk. Csak a következő találkákon kezdtünk
lassan orientálódni a szituáció után.
És ha végre van
valami, akkor is mindig a kezivel kezded. Nem rohansz ottan nekem
ajtóstól a házba. Egy lánynak mindig a kezivel kell kezdeni, nem
a mellivel, pláné a pinájával. Nekem ne mondja senki!
Forrás: Magyari Tivadar: Megszokás
első látásra. Koinónia, 2015, Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése