Nem a méret a lényeg - hanem a szó, a szó...

Szerte a világon újra nagy a keletje a rövid írásoknak. Nálunk már régóta klasszikusa is van: Örkény István és az ő egypercesei. Előre bocsátom: a mostani opuszok többsége meg sem közelíti a magyar Mester illetve mestermunkái színvonalát – de egy rövid beszámolót talán megérdemel a téma - mondjuk, annak az ürügyén, hogy idén is rendeztek Spanyolországban egy ’microrrelato’-versenyt. (Spanyol nyelvterületen amúgy is komoly hagyományai vannak a műfajnak, Juan Ramón Jiméneztől Jorge Luis Borgesen át Julio Cortázarig, nem bezárólag…)

A La Mancha szélén, Toledótól félszáz kilométerre lévő alig ezer lakosú Queróban állhatott - az irodalmi legendák szerint - a legendás kóbor lovag, Don Quijote haciendája; emiatt is választotta szómúzeuma székhelyéül Egido Serrano, az irodalomkedvelő spanyol mecénás. A nevét viselő alapítvány valamint az általa létrehozott és igazgatott „Museo de la Palabra” (Szó-múzeum) hirdette meg idén is – 2009 után másodszor – a mikroelbeszélés-versenyt, melynek fődíja 7000 euró. Mivel a kiírás szerint a beküldendő szöveg nem haladhatja meg a 600 ’karaktert’ (másképpen számolva a 100 szót), ez a világ legmagasabb szódíjú versenye (Guinness-rekordok közé bejegyezve). A második kiadás nem várt sikere a rangosabb díjak közé emelte. A díjátadás novemberben van, a Queróban, a Szómúzeumban (a májusi hivatalos zárást követő nyárvégi eredményhirdetés, a jeligék feloldása, a technikai statisztikák ismertetése és a nyertes minielbeszélések publikálása után) - a Szó Ünnepén (november 23-át fenti múzeum ’A szó, mint az emberiség köteléke nemzetközi napjává’ – Día Internacional de la Palabra como Vínculo de la Humanidad – nyilvánította).

Az alapítvány, a múzeum és alapítójuk az emberek, népek, vallások és kultúrák közötti közeledés elősegítését tűzte ki célul - ezért hirdették meg a szóünnepet is az egykori együttélés – convivencia – területén, egyben Cervantes Búsképű Lovagja kóborlásainak első állomásán. Toledo és vidéke a három nagy kultúra – és hordozói: a keresztény hispánok, a moszlim mórok és az egyistenhívésben a másik kettőnek is példát adó zsidók – középkori együttélésének történelmi jelképe.

A 19 tagú zsűri a madridi Íróiskola tanáraiból és a pályázatot koordináló Szómúzeum igazgatójából állt össze. A testület – elnöke szerint - a tömörség mellett a kifejezés ’könnyedségét, szokatlanságát és intenzitását’ értékeli. A 11 pontba foglalt kiírás szerint bárki részt vehet a pályázaton, egy szerző legfeljebb két művével jelentkezhet. A „félperces” elbeszélések nemes nemzetközi versenyére (a két évvel ezelőtti sikerén felbuzdulva) idén 14 253 pályázat érkezett, 89 országból. (2009-ben még csak 3682 pályamunkát küldtek be 44 országból.) A spanyol húsz független országban ’államnyelv’ és számos államban – a nagyszámú bevándorló illetve a történelmi/gyarmati hagyományok okán – elfogadott és beszélt nyelv – érthető hát, hogy a legtöbben idén is Spanyolországból jelentkeztek – majd hatezren; a latin-amerikai országokból sem kevesen (pl. Argentínából – jó 1500-an, Mexikóból és Kolumbiából egyenként 500 körül, de a többi latin is tülekedett a hírnévért és a díjért ). Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy jelentős – százon fölüli - pályázat érkezett az egyre hispanizálódóbb USA-ból (míg az egykori spanyol gyarmatról, a Fülöp-szigetekről alig féltucat). Érdekes, hogy Magyarországról most sem pályázott senki, miközben a környékünkről Romániából, Szerbiából, Bulgáriából, Horvátországból, Csehországból, Lengyelországból több versenyző is indult.

Idén 225 'microrrelato' került a döntőbe a beküldött több mint tizennégyezerből. A címeket nézve néhány arab, héber és angol nyelvű munka is bekerült. (A versenykiírásban explicite nincs nyelvi rangsor: spanyol, arab, héber vagy angol nyelven fogadnak el pályázatokat - de implicite egyértelmű, hogy elsősorban a spanyol nyelvű pályamunkák rúghatnak csak labdába, hisz a zsűri csak korlátozottan poliglott). Az idei versengésről egyelőre keveset tudni – kóstolónak az első kiadásról pár szó.

2009-ben a versenyt és a 7000 eurót - elsőként - egy argentin írónő nyerte: Maria Soledad Uranga, 18 szavas Napok óta esik című „novellájával”. (Az írást közölték, szigorúan emlékeztetve a szerzői joggal összefüggő tilalmakra, így tanácstalan voltam: lefordíthatom-e blogunk számára. Egy halk kirielejzommal és egyéletemegyhalálommal megtettem - Isten óvja blogunkat! Ez az eredeti mű: Hace días que llueve a cántaros. Y la gata se comió el último grillo que nos mantenía despiertos. Ez pedig az én változatom – próbáltam keresni egy 18 szavas megoldást: Napok óta esik, mintha dézsából öntenék. A macska meg fölzabálta az utolsó tücsköt, melynek ciripelése még ébren tartott. ) Talán még Örkény is elfogadná…

Illusztrációnak még egyet idekörmölök a nekem tetszettek közül, egy spanyol versenyző követte el: ’A kis szomszéd országban feltaláltak egy lövedéket, amely sosem ér célba. Nobel-békedíjat kaptak érte, szerte a világon dicsérik szomszédainkat, mindenki örömmámorban úszik. Holnap lerohanjuk őket. ’

Idén tehát 225 finalistából szűrik ki (e szerzők nevét az alapítvány honlapján publikálják) a tíz dicsérő oklevélre érdemeset - egyikük kapja a díjat (ez már nem csak erkölcsi – komoly anyagi elismerés is). A tíz kiemelt alkotást fenti honlapon közzéteszik (http://www.museodelapalabra.com). Novemberben igyekszem visszatérni a témára.

A szuperrövid mesék különben világszerte divatba jöttek – ékes bizonyítékom, hogy már a faviccekben is megjelentek. Zárszónak egy ilyen. A gimnáziumban a tanulók ezt a feladatot kapták: írjatok egy nagyon tömör fogalmazást nyári élményeitekről – lehet benne életszerűség, földön túliság, titokzatosság és esetleg egy kis szex is. A fogalmazások közül csak egy lányé kapott csillagos ötöst. Így szólt:"Istenem! Terhes vagyok! Csak tudnám, kitől?"

SIKLÓSI NÁNDOR