 |
| Kinek a gyermeke? / Fotó Csomafáy Ferenc |
Megtörtént a baj: a fiatalok elkövették, amit a szülők a későbbiekben annyira szeretnének semmissé tenni, de már nem lehet. Ki mit csinál ilyenkor? Hogy reagál? Ez után is kérdezősködött dr. Balázs Lajos tanár úr, mielőtt a könyvét (Amikor az ember nincs es ezen a világon, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009) megírta volna szülőfaluja, Csíkszentdmokos nemiségéről.
Először is: kutatták az apa kilétét. Hogy kinek a nyakába lehet varrni a felelősséget. Ezért, a szokás szerint, a lánynak érdekében állt, hogy elárulja a tettes személyét. Csakhogy...
"Vót olyan es, hogy három es jelentkezett: én es vótam vele, én es, s énes. Azért jelentkeztek, hogy ne tudja azt mondani, hogy ettől van. Hogy ne tudják reabizonyítani az igazira. Most nemrég es vót egy ilyen.. Mü azt mondtuk, én azt mondtam. ha a törvénynek vónék, amelyikek eléálltak, hogy ő es vót véle, azt mondanám, te es fizetsz egy gyermektartást, te es s te es. Mind a hárman fizetitek az egy gyermeket! Hogy tanoljátok meg. hogyha nem bajlódtál véle, akkor mit állsz elé? Esszeegyeztek, ugye, hogy védjék meg a másikot..." - mesélte egy 70 éves férfi.
Mit ad az ég, került bizony olyan eset, amikor terhes maradt egy lány, s megnevezte ugyan az apának valót, de a tárgyaláson úgy vallott a tettes és négy barátja, hogy az inkriminált estén ötször esett meg az, s szerre, mind az ötükkel, amiből egy is elegendő a bajhoz. "Nem vót mit szóljon a leány. Az az öt legény (még most es jó barátok), ott mindegyik elismerte, hogy ők béálltak sorba a ház hátához, ez csinálta ott a kapun belül, s mikor kész volt, ment ki, akkor jött elé a másik, s úgy tovább. Egy este ennyin vótak vele. Állva csinálták a kapun belül... Azután se került gazdája a gyermeknek. Neki maradt." Ez egy 78 esztendős asszony története volt.
Sokféle történet, de a bonyodalmat mind csak egyféleképpen igyekeznek dűlőre vinni. 75 éves asszony mondta volt:
"A leány, ha úgy marad, egy darabig, amíg lehet, titkolják. Aztán a fiú kell megmondja az ő szüleinek. Ne mit csináltam, mit szólnak héza: elvegyem-e vagy törvényezünk? S akkor mennek a leányos házhoz, s ott is megmondják. A szülők is mennek a legénnyel. S így elbeszélik, hogy né, mi történt, s mi legyen tovább. S akkor a leányos szülők, ahogy mondják, úgy kell legyen. Ha valamelyik szülő nem akarta, akkor törvényeztek. Nem baj, azt mondták, a gyermekből vért veszünk."
Szegény, nem kívánt gyermekek jutnak ekként bitang-sorsra: legtöbb esetben mostohán nőve fel. Idős férfi szerint, "ha a szülők olyanok vótak, hogy több leányuk vót, s bészökött egy ilyen bitang gyermek, akkor annak jó sorsa vót. Deha olyan helyre ment férjhez, hogy elfogadták gyermekestől, ott csak mostoha sorsa maradt. Minden munkára őt nyomták előre, met ő vót a nagyobb, s nem es vót édes."
A szülők, érthető módon, rendszerint saját gyermekeikhez húztak. "Milyen a szülő? Mond s tagad - vélekedett egy 75 éves asszony. - Haragszik, s kárinkodik, s hazudik. Hazugabb a szülőnél nincs. Mert azt mondja, nem, soha többé nem bocsátok meg, s méges mindent megbocsájt a gyermekinek. Megharagszik, hogy mért csinált ilyent. De ha megbotlott es az övé, ha kurva es az övé, ha részeges es az övé. Tehát ez a szülő. A gyermek lop s hazudik, s a szülő megbocsát. Mert a szíve nem engedi, hogy örökösön kitagadja..."
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése